Édesanyja hamar magára maradt Cassyvel, tulajdonképpen már a mézeshetek alatt, amikor is kiderült az apja számára, hogy bizony felkoppintotta kedvesét idejekorán. A férfi szívesebben várt volna még néhány évet a gyermekáldással, olyannyira, hogy el is hagyta a kis családot lóhalálában. Anyja a legjobb barátjához fordult vígaszért és támaszért, aki készségesen segített neki túlélni a vészterhes időket, és nevelni a pöttöm Cassyt. Pár év elteltével aztán olyannyira közel kerültek egymáshoz, hogy gyakorlatilag egy családdá váltak, Cassy és az anyukája, na meg az apukája, és annak fia, Scott.
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
Testvérrel felnőni sokkal izgalmasabb volt, mint nélküle, Cassy mindig is így gondolta- na nem, mintha lett volna összehasonlítási alapja. Scott, amióta az eszét tudja, mindig ott volt mellette, akivel lehetett bohóckodni, marakodni, egy ágyban aludni, párnacsatázni. Cassy büszke volt rá, hogy van egy báttya, és arra is, mennyire közel álltak egymáshoz. Gyakorlatilag ő abba nőtt bele, hogy Scott apukája az apukája, Scott a tesója, anyukája pedig mindkettejük anyukája, és soha nem is tudta volna elképzelni máshogy - habár kicsiként sokat könyörgött egy húgicáért, de végül ketten maradtak, ő, és az ő nagy, erős, védelmező báttya, Scott. Amikor tiniéveit kezdte lázadni, már nem bánta, hogy ez így van, akkor már tehernek érzett volna egy kistesót, akire figyelni kell ahelyett, hogy a nagytesójával és annak barátaival lóghatna. A lázadásait gyakorlatilag Scott kezelte, nem sok munkát hagyva a szüleiknek, mivel mindig egymás társaságában lebzseltek, és a fiú nagyon kötelességtudó volt vele kapcsolatban, ő pedig még ekkor is rajongott érte. Azt érezte, senki nem érhet fel az ő védelmező és figyelmes tesójával, így nem is nagyon törte a fejét a fiúkon - nem úgy azok. Rendre megkörnyékezték már egészen fiatal korától kezdve, de nem sokan gondolták komolyan a dolgot. Azért kiskamaszként rettentően jól esett neki a sok figyelem, és a vizslató tekintetek, hamar meg is tanult bánni azzal, amit kapott, és igencsak kacérkodó fiatal nővé cseperedett a tizenévei második felére. Az iskolában jól teljesített, mivel mindig is vágott az esze. A kortárs lányok nem kedvelték, neki pedig nem hiányzott a társaságuk - a csajos témákat megbeszélte a legjobb barátnőjével, édesanyjával, a többire ott voltak a fiúk.
Ahogy bekerült a főiskolára, mindez megváltozott, ugyanis lett egy barátnője, Alesea. A lánnyal olyan hamar olyan közel kerültek egymáshoz, hogy gyakorlatilag a meg nem született lánytesójaként tekintett rá, akivel akár ikrek is lehettek volna. Pillanatok alatt lettek elválaszthatatlanok egymástól, és rettentően élvezte, hogy végre van egy másik lány, aki korabeli, és nem csak, hogy nem fúj rá, mint egy veszedelmes vadmacska, de nem bír meglenni a társasága nélkül, és mindent megoszthat vele. Ebben az időben kezdett jobban nyitni a fiúk felé is, habár továbbra is tartotta magát a véleményéhez, miszerint Scotthoz nem érhet fel senki. Azért voltak, akik megpróbálták, és akiknek adott rá esélyt, na meg továbbra is szerette a kitüntető figyelmet, és a kényeztetést is, Aleseával pedig sokat beszélgettek pasihódításaikról. Szerencsésnek tartotta magát, hogy gyakorlatilag két testvérrel rendelkezett, mindkettőhöz szoros kapcsolat fűzte, és ők is nagyon jól kijöttek egymással - azonban ez az idilli állapot megszakadt. A barna hajú energiabomba meglepetten tapasztalta, hogy Alesea gyakran rajta felejti a tekintetét, és időnként, amikor azt mesélte neki, milyen jól érezte magát egyik másik sráccal, mintha már nem is őrá irígykedett volna a hódításért, vagy a bezsebelt bókhalmazért és figyelemtengerért, hanem a fiúkra. Fucsállta ugyan ezt, de sokszor azt gondolta csak, barátnője kicsit furcsa, és gyakorta viccel.
Egy napon azonban minden a feje tetejére állt. Olyan üzenetet kapott Aleseától, amit nem is akart elhinni. Azonnal a lány otthonához ment, hogy számon kérje rajta, mégis kinek akart ilyen üzenetet küldeni, ami nála landolt. Azon, hogy gyakorlatilag a nevének megszólításával kezdődött az üzenet, az elméje jótékonyan elsiklott. Sokáig várakozott a ház előtt, valahogy nem akarózott bemennie, és amint meglátta barátnőjét, azonnal tudta, hogy a kapcsolatuknak, abban a formában egyszerűen vége volt. Alesea szerelmes volt belé.
Amikor magában végigfuttatja az eseményeket, mindig oda lyukad ki, hogy az volt az a nap, amikor minden véget ért. Hiába ígérte meg, hogy barátok lesznek, és semmi sem fog változni, nem tudta ezt betartani, mert nem tudta már, hogyan viselkedjen az ő imádott testvérével. Egyre jobban sodródtak el egymástól, és így egyre gyakrabban intézte úgy, hogy Scott velük legyen, ám ami ezután történt, arra nem számított. Alesea elvette tőle a testvérét. Először a gondolatait, majd a figyelmét, végül a szívét tulajdonította ki magának, és ez már önmagában elég volt Cassynek, hogy tornádó módjára söpörjön végig a lányon számtalan alkalommal, szidalmak végeérhetetlen ostromát zúdítva rá, azonban végül Scott meghalt, és ezt valahogy képtelen volt nem összekötni Aleseával.
Elmenekült a családja közeléből, el Alesea közeléből, képtelen lett volna továbbra is annak a városnak a levegőjét szívni, ahol az ő mindene egykoron létezett, de már csak a hűlt helye volt. Scott olyan tátongó légüres teret hagyott maga után lényének minden kis zegzugában, hogy talán bele is őrült. Figyelmét apjának felkutatásával kötötte le.
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szer. Márc. 28, 2018 10:56 pm
Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime
my old love (?) or... my sweety
Kedves Cassidy! :<3:
Elmondani nem tudom, mennyire kicsattanok az örömtől, miszerint itt vagy. Komolyan! Kis kulisszatitok, de pont ma gondolkodtam el azon, mit is kezdek majd a játéktéren, ha nem leszel ott Te vagy Scott. Hiszen jelenleg minden más szálam, nos, kissé befagyott, s arra vár, hogy a partnereim visszatérjenek. De itt vagy! És borzasztóan örülök, hogy a Te kezedbe került! Ugyanis remekül elkaptad a karaktert. Minden benne van, amit én megadtam alapnak, s mellé egy remek fogalmazóképességgel is megáldottak téged! Tehát minden adott arra, hogy egy nagyszerű játékba fogjunk. Bár a történetünk közös vonalon mozog, mégis szükség lesz majd a jövőben Scottra, aki elindít még egy lavinát azzal, hogy mégsem halt meg. Nagyon kíváncsi vagyok, mennyi minden történik addig, amíg ő ideér - mi lesz velünk. Kettőnkkel. Hova jut a kapcsolatunk, avagy... megjavulhat-e valaha. Gyűlölsz. Ráadásul olyan dolog miatt, amit el sem követtem. Én viszont lehet, még mindig érzek valamit. Habár Scottba vagyok jelen pillanatban szerelmes, hiába hiszem halottnak, az irántad érzett szerelmem könnyen feltámasztható. Szóval, azt hiszem vigyáznod kell, ha újra belépsz az életembe. Hisz a sorsunk újra összefonódik, ez elől nincs menekvés, még számodra sem. Ó, a fajodra kitérnék. Az igazat megvallva örülök, hogy az ötöket választottad. Hogy miért? Nos, ezzel lehet igazán bonyolítani a mi kis szálunkat. Scott vámpír. A bátyám vámpír. Nos, még ha a bátyám meg is érdemli a halált, addig Scottot nem akarnád bántani, nem igaz? S ezt nem is fogjuk hagyni. Egy szó, mint száz, örülök, hogy ideértél hozzánk és remélem, sok-sok játékban lesz részünk. Már csak a foglalásokat kell elintézned, hogy teljes értékkel bírjon a karaktered, kedves Cassidy. Hivatalosan is üdvözöllek nálunk!