To: Theodore

Feelings change, but memories don't!

A kérdésemre felnevetett majd elmesélte röviden mi volt az oka, amiért eltűnt. Egy darabig néztem az arcát, ahogyan mesélte, de végül a poharamra váltottam a tekintetemet. Teljesen át tudtam érezni a fájdalmát, mivel én is hasonló cipőben járok. – Sajnálattal hallom. Az én apám is meghalt, igaz annak már vagy 10 éve, de még mindig arra a napra emlékeztet ez a város. Ezért is akartunk elköltözni. De mivel megláttalak gondoltam, hogy ez valami jel, hogy nekünk beszélnünk kellene. – Mondtam neki majd a vállára tettem a kezemet. – Ha esetleg szükséged lenne a segítségemre, akkor csak szólj nyugodtan. Az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoztam a tanulással, mint bármi mással, mert legalább így lefoglaltam magamat. – Néztem rá kicsit félve. Nem szerettem volna, ha azt hiszi, hogy stréber vagyok vagy ilyesmi. Szimplán csak nem akartam, hogy előtörjenek a fájó emlékek. Majd megfogtam a poharat és lehúztam a tartalmát.

143 Words ••• Somebody ••• note: Theo ••• kredit

☾ To: Domino

☾ It matters not what someone is born, it matters what they grow to be

A fejemet ráztam gyengén a szavaira, majd vettem egy mély levegőt.
- Nem neked kellett volna jelentkezned, hanem nekem, de… tényleg. Nem voltam olyan állapotban, szóval… csak sajnálom, oké? – Amint belement, hogy csatlakozik hozzám az ivászatban, máris jobb kedvem lett. Amint megkaptuk az italokat, a kezembe vettem a poharamat, így néztem rá.
- Mielőtt bármit mondanék… igyunk, jó? – Koccintottam vele, ha hagyta, aztán le is húztam a sokadik pohár whiskymet. Négy? Nem is tudom, én nem is számoltam már egy ideje.
- Lehet több is volt már, mint négy… - Nevettem, majd magam elé pillantottam, végül az üres poharamra, amit a pultos újra is töltött, hála Dominonak.
- Röviden és tömören, két dolog történt. Meghalt a bátyám és a legjobb barátom is, szóval… nem igazán voltam olyan állapotban és talán most sem vagyok, hogy… visszatérjek ide. De még mindig emlékszem arra, amit Jeff kért tőlem. Építsem a jövőmet, menjek fősulira… így hát… úgy döntöttem, hogy folytatom. Miatta. Mondhatni az ő emlékére, habár… egy részem felejtené őt és mindent, ami a múltamhoz kötődik. – További szavak nélkül emeltem meg a poharamat és koccintás nélkül ittam meg az újabb whiskyt.

187 words ☾ Counting Stars ☾ note: Domino ☾

To: Theodore

Feelings change, but memories don't!

Amint Theo felé haladtam egyszer csak azon kapom magam, hogy egy buli közepén vagyok. Megtorpantam, eszembe jutott, hogy a party-ra való meghívást visszautasítottam, mivel a költözés napjára esett. Rengeteg ember eljött, ismerősök, haverok és osztálytársak. Gondoltam semmi keresni valóm itt, ezért majdnem visszafordultam mondván már rég úton kellene lennem, mikor Theo odalépett hozzám. Elmosolyodtam kicsit, amikor rám köszönt és viccesen fogtam fel, mint mindig, ahogy Domino-nak szólított. Érdekes becenév, de valahogy sosem haragudtam rá, amikor így hívott. Haverok voltunk, de titkon mindig is reméltem, hogy egy nap jó barátság alakul ki kettőnk között. – Szevasz Theo! Megláttalak messziről, és úgy éreztem ide kell jönnöm. – Válaszoltam neki, és a kezét a vállamra helyezte. Jól esett a lelkemnek, a bocsánatkérése, majd a pult felé jelzett a csaposnak remélve, hogy én is csatlakozok hozzá. – Semmi gond. Én is sajnálom, hogy nem jelentkeztem, de nekem sem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. – Feleltem, majd elfogadtam a meghívását és leültünk a pult elé. Kettő pohár whisky-t rendelt békülés gyanánt, amit koccintás után egyből le is húztunk. Meglepő módon nem ártott meg az az egy pohár, főleg, hogy én nem vagyok az az ivós fajta. Ritkán iszok, esetleg valamilyen ünnepség alkalmából. De Theo kapcsán mindig kivételt tudtam tenni, valahogy mindig is vonzott a társasága. – És veled mi a helyzet? Gondolom, hogy nem véletlenül csúszott le a negyedik pohár whisky. A kocsinál állva láttalak benneteket Tom-mal itt a pultnál, jól eliszogattatok. Minden rendben van? – Kérdeztem tőle, majd a csapos felé fordultam és rendeltem még egy kört magunknak.

250 Words ••• Somebody ••• note: Theo ••• kredit

☾ To: Domino

☾ It matters not what someone is born, it matters what they grow to be

Könnyebbnek kellett volna éreznem a terhet, ami a vállamat nyomta. Beszélgettem a bátyámmal. Azt hittem… hogy ez majd segít a továbblépésben. De egy fikarcnyit sem lett jobb! Viszont rájöttem arra, hogy ideje abbahagynom a sopánkodást. Jeff, Zack, Nate… mindenkit ideje elfelejtenem, avagy magam mögött hagynom, hisz ők sosem lesznek újra a jelenem részei. A jövőmért pedig meg kellene dolgoznom. Úgy értem… fel kellene végre építenem valamit. Elsősorban a sulit kellene befejeznem, amit még félév előtt kb. magam mögött hagytam. Képtelen voltam folytatni. Képtelen voltam koncentrálni mindarra, amire kellett volna. A fájdalom túl mélyen élt bennem, s szinte szétszakított – erre tudtam csakis figyelni.
Azonban a napokban sikerült beszélnem az egyik tanárral és úgy néz ki, megpróbálja elintézni, hogy szintvizsgát tegyek, avagy ne kelljen a teljes évet megismételnem. Szóval mondhatni, sínen van valami, de… még nem biztos semmi sem.
Addig is, itt ez a fősulis buli, amire hivatalosan meghívtak. Először nem akartam jönni, de aztán mégiscsak kimozdultam. Ideje volt annak, hogy helyrepofozzam az itteni kapcsolataimat. Nem voltak barátaim, sokkal inkább haverok. Többek közt Tom is idetolta a képét és bármennyire is utáltam, egy részem igenis kedvelte őt. Nyilvánvalóan azért, mert ellátott bizonyos dolgokkal, ha kértem.
Jelen pillanatban is ő volt velem, a poharainkat is összekoccintottuk, aztán lehúztam a harmadik pohár whiskymet. A zene jó volt, de egyébiránt nem hozott túlságosan lázba. Ahogy elemeltem a számtól a poharat és újfent körülnéztem, kiszúrtam az egyik osztálytársam. Illetve haverok voltunk, de… nos, vele sem tartottam az utóbbi időben a kapcsolatot. Dominic. Avagy Domino, ahogyan néha szívatásból hívtam. Bár nem úgy tűnt, mintha annyira zavarná. Leraktam a pultra a poharat, majd az irányt egyenesen felé vettem. Amennyiben észrevett, odabiccentettem neki, s végül akkor szólaltam meg, mikor odaértem hozzá.
- Hello, Domino. Mi a helyzet, haver? – Fürkésztem némileg bűnbánó ábrázattal. – Sajnálom, hogy ennyire eltűntem. De volt némi zűr… az életemben. – Magyaráztam, majd a fejemmel a pult felé biccentettem, ahol továbbra is ingyen osztogatták a jobbnál-jobb piákat. Reméltem, velem tart egy békítő italra.

325 words ☾ Counting Stars ☾ note: Domino ☾