all i want is
nothing more to hear you
knocking at my door ---

Elképzelésem sem volt, mi járhatott a fejében Theonak, mit gondolhatott rólam, amikor bevallottam neki, hogy vonzódtam hozzá. Azért is voltam bizonytalan, mert tudtam, még nem vállalta fel magát. Nem hibáztattam, és rettentő boldog voltam, amiért ennek ellenére is átadta magát nekem, és a pillanatnak. Már csak abban reménykedtem, hogy ezt a pillanatot ő is hasonlóan fontosnak találta ahhoz, hogy ne vesszen el a múltban.
Szégyenlősen mosolyogtam, amikor megjegyezte, hogy mind a ketten akartuk, hogy együtt legyünk, és ez így volt rendben.
– A mi fajtáinknak az a sorsa, hogy szörnyetegként tekintünk magunkra – mondtam keserűen, emlékeztetve őt is és magamat is, hogy ez nem fog megváltozni sohasem. Theo számára legalább van belátható vége ennek az állapotnak, de nekem… az örökkévalóság volt csupán.
A csókja jól esett, élveztem az érintését. Megnyugtató volt és egyszerre perzselő is. Ki akartam élvezni minden pillanatot, mert fogalmam sem volt, mennyi időt kaphattam vele. Hozzám képest ő is halandó volt, hiszen amíg engem igen nehézkes megölni, addig őt sokkal könnyebben meg lehetett. Ráadásul ki tudhatta, hogyan alakulnak a dolgaink, ha egyáltalán beszélhettem így kettőnkről. Emiatt voltam leginkább zavarban. Annyira nem vallott rám ez a viselkedés, és fogalmam sem volt, mit tett velem Theodore.
– Tényleg – feleltem széles mosollyal az arcomon, amikor meglepetten kérdezett vissza a férfi. Azt hiszem, mind a ketten meg voltunk döbbenve a kialakult helyzeten, ezért voltunk ilyen esetlenek. Pedig valószínűleg, ha nem így történtek volna a dolgok, akkor sokkal magabiztosabban viselkedtem volna, igaz, lehetséges, hogy ez esetben elutasított volna Theo. Visszacsókolt, amikor közelebb hajoltam hozzá, majd miután elszakadtam az ajkaitól, hagytam, hogy lefeküdjön és az oldalára fordulva elhelyezkedjen az alváshoz. Motyogott még valamit, majd jó éjt kívánt, én pedig mosolyogva figyeltem, ahogyan szinte azonnal álomba merült.
– Jó éjt, Theo – suttogtam a szürkületbe, ami lassan a szobánkra ereszkedett. Figyeltem, ahogy lélegzett, meg sem mozdultam, nehogy megzavarjam. Azt akartam, hogy kipihenje magát.

304--- talk to sense to me
note: én is köszönöm, drága
kredit

☾ To: Celian Darveaux

☾ Dear past! Stop tapping me in the shoulder, I don't wanna look back.

A szavaiból az jött le, ha nem is ma, de máskor, azaz idővel közeledett volna felém… mármint úgy. Ez a gondolat némileg zavarba hozott, így csak köhintettem egy aprót. Nem voltam még hozzászokva ahhoz, hogy nőkön kívül férfiak is érdeklődnek irántam. Oké, eddig kettő ilyen férfi volt az életemben, ebből az egyik pont Celian. Szóval igen, nehéz volt ez az egész nekem, de… nem akartam meghátrálni vagy bármi ilyesmi. Persze, az elfogadás az egy dolog, de a felvállalás már egészen más… egyelőre… örültem, hogy mindez a négy fal közt történt, s szerettem volna, ha egyelőre ott is marad.
- A lényeg, hogy mindketten akartuk… - Jegyeztem meg csendesen, mikor összeszedtem a gondolataimat.
Kissé felvontam a szemöldökömet a szavaira; jobbnak látom? Halványan elmosolyodtam, így figyeltem őt néhány hosszabb pillanatig.
- Azt hiszem, mindenkit jobbnak látok, mintsem kéne, csak egy valakit láttam mindig is… szörnyetegnek. Mármint, saját magamon kívül – Vontam vállat, bár ez nem is volt teljesen igaz. Nem tartottam magamat akkora szörnyetegnek, csakis a farkas mivoltomban. De akkor tényleg egy vadállat voltam, akinek csak a láncok parancsolhattak, semmi más. A legrosszabb az egészben az volt, hogy emlékezni sem emlékeztem soha arra, mi történt, míg bundás alakban tomboltam.
Nem bírtam ki, hogy mindezek után oda ne másszak hozzá, a minimális fájdalom ellenére, amit éreztem. Nem érdekelt, csak az, hogy közelebb kerülhessek hozzá és… újra érezhessem az ajkainak az ízét, ami annyira megőrjített az elmúlt percekben. Vagy… ki tudja, mégis mióta voltunk már együtt. Nem figyeltem az időt, de gyanítottam, hogy ő sem. Ahogy elszakadtam tőle, lassan pillantottam rá, halványan rámosolyogva. Tetszett, hogy még mindig zavarban van. S meg is nyugtatott, hogy nem csak én érzem furán magam ebben az egész helyzetben. Megtámaszkodtam az ágyon és így figyeltem őt tovább.
- Tényleg? – Nem tudom, miért lepődtem meg… hiszen érezhetően úgy vonzódtunk egymáshoz, mint két mágnes és azon túl, hogy nem lett volna fizikai erőm átmászni a saját ágyamba, tudtam, hogy rohadtul magányos és hűvös lenne ott aludni, egyedül. Ledőltem én magam is az ágyra, Celiannal szembefordulva és így sokkal meghittebb, vagy inkább zavarba ejtőbb volt a közelsége, mint amúgy… Közelebb hajolt, de eszem ágában sem volt elhúzódni, hiszen én magam is akartam a csókját. Lágyan viszonoztam, kicsit közelebb húzódva hozzá, miközben a mellkasára simítottam, aztán az oldalára. Hagytam elszakadni végül, így néztem fel rá, bár már eléggé laposakat pislogtam. Azt hiszem… elfáradtam. Ezt pedig nem is tagadhattam. Kimerített az elmúlt jó pár perc és Celian.
- Igen, te is aludj… mármint, fogalmam sincs, a vámpíroknak szüksége van-e alvásra, de… - Helyezkedni kezdtem, majd ráigazítottam Celianra is a takarót, majd a párnára hajtottam a fejemet. - …azért jó éjt kívánok, Celian. – Motyogtam, de ahogy lehunytam a szemeimet, talán azonnal álomba is merültem. Ezúttal végre nem szomorúan vagy megtörten, hanem némi… némi boldogsággal a szívemben.

460 words ☾ Love Is Here ☾ note:  köszönöm a kört, életem  ☾

all i want is
nothing more to hear you
knocking at my door ---

Láttam az abszolút meglepetést Theo arcán, ami engem nem igazán döbbentett meg. Azt hiszem, valahol tudtam, hogy nem számított rá, hogy ennyire nyíltam megmondom majd neki, hogy igenis kívántam, gyakorlatilag azóta, hogy megjelent a kollégiumi szobánkban. Nyilván nem így terveztem az első öt órát, amit vele töltöttem, és nagyon kevés olyan szituációra emlékeztem a múltamból, ami akár csak hasonlóan végződött volna. Nem mintha sajnáltam volna. Az egyik legjobb dolog volt, ami történt velem az elmúlt száz évben, de akkor is. A megismerkedést nem volt szokásom így elsietni.
– Nem terveztelek lerohanni – vontam meg a vállamat, miután válaszoltam. Nem volt szokásom az ilyesmi, hacsak nem egyszeri alkalomként tekintettem valakire. Theora viszont képtelen lettem volna egyszerű numeraként tekinteni, akit strigulaként felírhattam volna. Nem mintha számoltam volna a partnereimet… az első kétszáz-háromszáz év után már nem éreztem értelmét, és furcsán hatott, hogy számon tartottam pontosan. Mindenesetre a mellettem fekvő férfi más volt, olyan nagyon más, mint bárki, akivel korábban találkoztam. Azért is voltam zavarban, ahogyan viselkedtem vele eddig. Egyszerűen nem tudtam miféle módszerrel férkőzött a bőröm alá.
– Te is sokkal jobbnak látsz, mint amilyen vagyok – tettem hozzá, majd az utolsó slukkot szívtam be a cigarettából, s elfordultam egy pillanatra, hogy elnyomjam a csikket. Amit mondtam nem spekuláció volt, korábban említettem neki sötétebb dolgokat a múltamból, amire körülbelül csak legyintett, és láthatta azt is, ahogyan a vérétől eltorzult az arcom. Mégsem menekült. Nekem sem volt rá okom, hogy ezt tegyem. Végül közelebb húzódott hozzám, láttam, hogy egy tizedmásodpercre fájdalom cikkázott át az arcán, de nem szólt semmit sem. Sejtettem, hogy nem a legjobb ötlet volt, hogy ilyen gyorsan lefeküdtünk, legalábbis ami a fizikai vonatkozásait jelentette az együttlétnek. Az érintésére belesimítottam az arcomat a kezébe. Képtelen voltam felfogni mit csinált velem. Azt hittem, kettőnk közül csak nekem van varázserőm…
Néhány pillanatig újra éreztem az ajkait az enyémeken, és azonnal reagáltam az érintésére, viszonozva a csókot. A szavai felvillanyoztak, és igyekeznem kellett, hogy az előbb elkezdett, igazán kellemetlennek induló beszélgetés után most ne csináljak hülyét magamból egy talán miatt.
– Megfelel – bólintottam még mindig vörös arccal a férfi ajánlatára. Ennél többet nem várhattam volna el, és nem is akartam elvárni tőle. Nem követelhettem meg, hogy erőszakolja meg magát és az érzéseit. Ezt az egyet soha senkivel szemben nem tettem meg. Nem akartam olyanná válni, mint a teremtőm.
Végül a kérdése kissé meglepett, de széles mosoly terült el az arcomon, amikor felfogtam az értelmét.
– Persze, maradhatsz – feleltem, miközben visszadőltem az ágyamra, és az oldalamra fordultam, hogy szembe helyezkedhessek el Theoval. Közelebb hajoltam hozzá, és óvatosan, sokkal óvatosabban, szinte engedélyt kérve tőle, csókoltam meg. Nem akartam erőltetni vagy siettetni őt. Emlékeztem milyen nehéz volt még a halandó életemben megküzdenem a szexualitásommal. Persze ennél voltak sokkal komolyan problémáim annak idején, de azért mégiscsak küzdelmes volt ez is. Nem akartam megnehezíteni Theonak.
– Aludj nyugodtan, ha akarsz – jegyeztem meg, látva, mennyire kimerült a férfi, miután elhúzódtam tőle.

474--- talk to sense to me
note:
kredit

☾ To: Celian Darveaux

☾ Dear past! Stop tapping me in the shoulder, I don't wanna look back.

Mikor elhallgattam és felfogtam, hogy a szavaimmal mit is tehetek; avagy hogyan tehetem tönkre már most ezt az egészet… felült. Azt hiszem, mondani akart valamit, de én gyorsabb voltam. Korrigálni akartam a dolgokat, a szavaimat, mert tudtam, hogy azt, amit mondtam… nem kellett volna. Aztán a kérdésemre a válasza… kissé meglepett. Mármint, hogy ő mit akar: engem. Meglepődtem, hogy ezt mondta, hiszen meggyőződésem volt, hogy csak a helyzet miatt reagálta korábban ugyanezt. Szex közben az ember egészen másképp látja a dolgokat és mond olyasmiket, amiket talán nem gondol komolyan. Ilyen például egy gyengébb pillanatban kiejtett „szeretlek”, amit tényleg csak az adott pillanat heve mondat ki az emberrel. Igen, fordult már elő velem ez úgy, hogy én mondtam, de úgyis, hogy a lány, akivel épp együtt voltam. Szóval meglepett és zavartan figyeltem őt, miközben tovább beszélt.  Pislogtam néhányat.
- Már… a véres akcióm előtt is akartál engem? – Kérdeztem halkan, hitetlenkedve. Tényleg azt gondoltam, hogy a vérem volt a kiváltó oka a dolgoknak, de ezek szerint nagyot tévedtem. Ezek szerint… már azelőtt vonzódott hozzám Celian, mint gondoltam volna. – Ez furcsa. Egyáltalán nem látszott, szóval jól leplezted – Jegyeztem meg még ennyit, zavartan fürkészve őt. Láttam, hogy ő maga nem néz rám és ebből tudtam, hogy zavarban van ő is, nem csak én. A felsorolásra és a kérdésre mély levegőt vettem. Ezt gondolta rólam? Édes, kedves, jó fej és… és khm. Az utolsót már amúgy is többektől megkaptam, de tőle valahogy másként hatott. Láttam, hogy elpirult és láthatta, hogy az én arcom is vörösen ég kissé.
- Nehéz lenne szavakba önteni. De örülök, ha te ilyen jónak látsz engem – Nyeltem egy aprót, magam elé pillantva. Mikor azt mondta, ő is azt hitte, eltűnök reggelre, meglepve pillantottam rá. Félt ettől? Mármint, hogy eltűnök? Nem kérdeztem rá, de valahogy úgy éreztem, igazam van.
Az elkövetkezendőkre pedig gyengén megráztam a fejemet, aztán halványan elmosolyodtam. Közelebb csúsztam hozzá az ágyon, bár ahogy megmozdultam, kissé kellemetlen volt. Megtámaszkodtam végül magam mellett az egyik kezemmel, a másikkal az arca felé nyúltam és megsimítottam.
- Nem akarom, hogy úgy tegyünk, mintha semmi sem történt volna… - A szemeit fürkésztem, majd az ajkaira tekintettem lopva. Nem bírtam ki; odahajoltam és apró csókot leheltem a szájára. – Maradhatnánk annyiban, hogy idővel meglátjuk, mi lesz… mit gondolsz? Így megfelel neked is? – Elhúzódtam tőle annyira, hogy rá tudjak nézni. A kezemet lassan visszahúztam, hogy azzal is az ágyon tudjak megtámaszkodni. – A másik pedig… ne kérd, hogy átmásszak a saját ágyamba, mert jelenleg úgy érzem, képtelen vagyok rá. Maradhatok ma itt… veled? – Ezt már halkabban kérdeztem, némileg reménykedő hangszínnel.

422 words ☾ Love Is Here ☾ note:   Love :<3:    ☾

all i want is
nothing more to hear you
knocking at my door ---

Még mindig nem tértem teljesen magamhoz, ahogy a nikotin elárasztotta a tüdőmet és vele együtt a teljes testemet. A fejrázására a cigarettás dobozt és a gyújtót is letettem az éjjeliszekrényemre. Ritkán varázsoltam mások előtt, idegeneknek nem is különösebben hangoztattam, hogy eretnek vagyok, általában csak a vámpír mivoltomat ismertem el. Jobb volt nem keresni a bajt, és jobb volt ha nem tudott mindenki mindent rólam. Ezeken a falakat azonban Theo teljesen lebontotta, meg sem fordult a fejemben, hogy megjátsszam magamat előtte, ami eddig ismeretlen érzés volt.
A kezdeti válaszára felültem az ágyon, kifújtam a nikotinos füstöt, és saját naivságomon mosolyogva megráztam a fejemet, amíg ő elrejtette magát a takaróm alá. Beszívtam a levegőt, válaszolni akartam volna valamit, bár fogalmam sem volt mit, végül pedig nem is kellett mert hangnemet váltva folytatta. Letettem a félig elszívott cigimet a hamutál széléra támasztva, aztán visszafordultam Theohoz.
– Már megmondtam, hogy mit akarok: téged – emlékeztettem korábbi kijelentésemre, egy félmosollyal az arcomon, és bár őt néztem kezdetben, mégis elkaptam a tekintetemet és a takaróra pillantottam kettőnk között. – Mármint… nem csak azért csókoltalak meg, mert ezzel akartam elkerülni, hogy megharapjalak – megnyaltam az ajkaimat és megvontam a vállamat. Tudtam, ez egy rettentő kínos beszélgetés lesz, már akkor tudtam, mikor a falnak szorítottam és megcsókoltam és akkor is pontosan tudtam, amikor feltettem neki az előbb a kérdést. – És mégis milyen vagy, amire nem kéne vágynom? Édes vagy, kedves, jó fej, és jó vagy az ágyban – lopva felpillantottam Theora, és elég valószínűnek tartottam, hogy elpirultam, aminek nem az előbbi orgazmus volt az oka. A szám sarkában kínos mosoly bujkált, ami leginkább saját zavarom miatt volt. Nem igazán tudtam, hogy mit fog gondolni rólam. Nem voltam szerelemes persze, nyilvánvalóan ő sem, és ezzel nem is volt baj, hiszen néhány órája ismerkedtünk meg. És mégis… annyira vonzott magához, mint a mágnes.
– Én is ezt hittem – vontam meg a vállamat ismét, aztán a cigarettámért nyúltam, amiből alig néhány slukk maradt csak. Nem tudtam mit akartam én sem, de nem akartam, hogy elmenjen, hogy magamra hagyjon. Ez után nem. Nem akartam, hogy kisétáljon az életemből, és azt sem, hogy úgy tegyünk mintha ez az egész nem történt volna meg.
– Én sem tudom, lehet-e bármi, de… nem akarok holnap reggel úgy csinálni, mintha nem feküdtem volna le veled. De ha te inkább ezt akarod… – nem tudtam és nem is akartam befejezni a mondatot, túlságosan fájt volna. Sokszor utasítottam el másokat és mások is engem, ám ez most más volt valahogy.

404--- talk to sense to me
note:
kredit

☾ To: Celian Darveaux 18+

☾ Dear past! Stop tapping me in the shoulder, I don't wanna look back.

Mély levegőt vettem, aztán lassan fújtam ki; minden egyes lökésénél. Teljesen magamba fogadtam, átadva magamat az érzésnek, a kéjnek… Olykor megremegtem, ahogy egy-egy élvezet végigsöpört a testemen. A takarót is ösztönösen markolásztam, főleg, miután a kezével is ingerelni, izgatni kezdett. Ennyire érzéssel aligha voltam képes elbírni. Nehezeket sóhajtottam, rekedtes hangon suttogtam a nevét magam elé, vágytól fűtötten. Nem tudtam betelni vele, ugyanakkor éreztem, hogy egyre közelebb sodródik ő is, s ugyanúgy én magam is a gyönyörhöz. Egyre hangosabban adtam a tudtára, hogy élvezem és sajnáltam, hogy ebben a helyzetben sehogyan sem tudtam viszonozni a csókjait, vagy az érintéseit. Pedig akartam és megtettem volna, ha tudom… így viszont nem maradt más számomra, csak élvezni az együttlétet. Egy-egy kézmozdulata kapcsán megremegtem, majd körülbelül vele egyszerre értem fel a csúcsra; egész testem megfeszült egy hosszabb pillanatra, majd a fejemet mélyen lehajtva nyögtem még egyszer fel. A kezeim megremegtek, s alig bírtam tovább tartani magamat. Ahogyan Celian a hátamnak támasztotta a homlokát, talán az volt az utolsó pillanat, ameddig bírtam; azt követően ugyanis a kezeim megadták magukat és az ágyra dőltem, zihálva, levegőért kapkodva, lehunyt szemekkel. A szívem még mindig hevesen vert és az élvezet utolsó hullámai söpörtek rajtam még egyszer keresztül. A férfi felé fordítottam a fejemet és mondtam volna valamit, de megcsókolt, amit gyengéden viszonoztam, szinte becézgetve az ajkait. Aztán hagytam, hogy eltávolodjon tőlem és lassan… lassan elkezdett felszállni az a rózsaszín köd, ami attól kezdve ereszkedett rám, ránk, mióta először megcsókolt. Nagyot nyeltem, majd összébb húztam magamat az ágyon fekve. Kezdtem magam igazán furán érezni… hiszen fogalmam sem volt, ezek után mit akar Celian. De magamból kiindulva… igen, adhatnám a szokásos, „egy alkalom volt csupán, neked is jó volt, nekem is, és ennyi, nem?” szöveget, de… nem tudtam, ő mit akar. Meg azt sem, hogy én. Túlságosan jó volt vele mindaz, ami történt. Figyeltem minden mozdulatát, aztán nagyot nyelve vettem tudomásul, hogy hozzám bújt. Ösztönösen karoltam át, a hátát érintve lassan, majd finoman viszonoztam a csókját, ami úgy lázba hozott és annyira… őrjítő volt. De nem gondolhattam erre újra. Nem akartam újra elveszíteni a fejemet. Csendesen pillantottam utána, majd ültem fel. Ekkor jöttem rá, hogy nem az én ágyamra telepedtünk le, hanem az övére. Oh, pech. Ismét nagyot nyeltem, majd mély levegőt véve néztem Celianra. A cigarettára most a legkevésbé sem vágytam; így csak egy gyenge fejrázással jeleztem, hogy én ezúttal kimaradok belőle. Hacsak nem újabb füve—nem! Azt főleg nem akartam. De nem ám.
A kérdésre némileg összerezzentem. Én magam akartam ezt feltenni, idővel, de nem most, hanem… öhm, fogalmam sincs, mikor. Pillanatokkal később emeltem a tekintetemet a férfira és fordultam felé, de mielőtt bármit is mondtam volna, magamra húztam a takarót. Celian… takaróját. De ez részletkérdés volt.
- Hogy érted, hogy mi lesz? Magával ragadott minket a pillanat, a vágyak, megtörtént, aminek meg kellett és… - Ahogy ezeket a szavakat mondtam, hirtelen meg is álltam. Ezekkel a szavakkal csak… csak ellököm magamtól őt, nem? De nem ezt akartam. Feszülten túrtam a hajamba, majd vettem egy mély levegőt, amit lassan fújtam ki. – Nézd, én… én egyáltalán nem bántam meg azt, ami történt. Komolyan. Nem tudom, lehet-e ebből… ebből bármi, így… fogalmam sincs, hogy mi lesz… mármint, te mit akarsz? Nyilván nem egy ilyen srácra vágysz partnernek, mint én. Vagy igen? – Szinte levegőt sem vettem közben, úgy hadartam el mindent. Nem voltam szerelmes, de tudtam, hogy ő sem; mégis, talán… az, hogy ennyire összhangban voltunk, azt jelentette, érdemes lenne tennünk egy próbát, de… fogalmam sem volt semmiről. Mit akar? Mit akarok? Mi lesz később?
- Amúgy is azt hittem, hogy mire holnap felkelek, te sehol sem leszel – Ingattam a fejemet, miközben folytattam a szavakat. Őszinte voltam vele, ahogyan eddig is, nem tudtam, jó dolog-e ez…
Mármint, hahó. Éppenséggel azt feltételeztem, hogy ő is szépen felszívódik és eltűnik az életemből, nem? Bár nem haragudhatott rám a negatív hozzáállásom miatt…

637 words ☾ Love Is Here ☾ note:   Love :<3:    ☾

all i want is
nothing more to hear you
knocking at my door ---

18+

Hallottam, ahogyan a szíve egyre gyorsabban vert a mellkasában, éreztem, ahogyan megremegett alattam, amint a nyakához hajoltam, és a nyakába csókoltam. Nem akartam elkapkodni semmit sem, úgy akartam vele lenni, ahogy Theo akarta, de nehéz volt türtőztetnem magamat, főleg miután benne voltam. Nem is igazán tudtam átadni magam az érzésnek, mert figyeltem arra, nehogy fájdalmat okozzak neki. Ahogy az ajkait elhagyta a nevem, magamra húztam, és éreztem, a teste megfeszült egy hosszú pillanatra, aztán ellazultak az izmai, pont amikor meg akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e. Kifújtam egy sóhajjal a bent szakadt levegőt, miközben elkezdtem mozogni Theoban. Próbáltam arra összpontosítani, hogy kapkodjak, nem is az élvezet miatt, sokkal inkább miatta, de nagyon nehéz volt, főleg így, hogy teljesen magába engedett. Amíg mozogtam benne, visszahajoltam a hátára, és apró csókokkal borítottam. A bal kezemmel a csípőjénél fogva tartottam, a jobbommal viszont lenyúltam, és a férfiasságára fontom az ujjaimat, és lassan elkezdtem így is izgatni a férfit. Ezzel kicsit a figyelmemet is másra tudtam terelni, nem csak arra, hogy mennyi jó érzés volt benne lenni, és mennyire közel voltam az orgazmushoz már így is.
Aztán eljutottam arra a pontra, amikor már tudtam, hogy nem fogom tudni tovább tartani magamat, egyre hangosabban és többször nyögtem bele Theo hátába, miközben a kezem folyamatosan mozgott a farkán, ami lüktetett a tenyeremben. Az orgazmus melegsége szétáradt a testemben, egy hosszú pillanatra elvakított, és éreztem, hogy az utolsó lökést tettem meg. Elakadt a lélegzetem, és remegve hunytam le a szememet, a homlokomat megtámasztva a férfi hátán. Próbáltam magamhoz térni, de olyan elementáris erővel ért az orgazmus, hogy képtelen volna megmozdulni egy percig. Amikor képes voltam felfogni, hogy mi történt egy csókot követően eltávolodtam Theotól, lemásztam az ágyról, egy papírzsebkendőt vettem elő és megtöröltem magamat, majd a kukába dobtam a zsepit. Az éjjeliszekrényre tettem a csomagot, nem tudtam, Theonak kelleni fog-e vagy sem, és visszafeküdtem az ágyra. Odabújtam a férfihoz és megcsókoltam újra, puhán, vágyakozva, aztán az arcához szorítottam az az enyémet, miközben sóhajtottam. A kezemet a tarkójára simítottam már a csók közben, hogy közelebb vonhassam magamhoz. Kezdtem aggódni, hogy mi fog majd történni most. Végül elengedtem a férfit és a hátamra fordultam, majd magamhoz intettem a cigarettámat, az öngyújtót és a utoljára a hamutálat, mire azok odareppentek hozzám. Utóbbit az éjjeliszekrényre tettem, a dobozból pedig kihúztam egy szálat, és rágyújtottam. Beleszívtam és kifújtam a füstöt, behunytam a szememet. Ha kérte Theo, átadtam a saját cigarettámat, vagy ha úgy akarta, hagytam hogy kivegyen egyet magának, a hasamon lévő dobozból, és meggyújtsa a mellette lévő gyújtóval.
– És most mi lesz? – kérdeztem rekedtesen és halkan. Borzasztóan féltem feltenni ezt a kérdést, ezért is húztam ilyen sokáig. Tartottam a választól, sokkal jobban, mint azt először hittem.

446--- talk to sense to me
note:
kredit

☾ To: Celian Darveaux 18+

☾ Dear past! Stop tapping me in the shoulder, I don't wanna look back.

A visszakérdezésre már nem feleltem, mert a nevetésével elérte, hogy megnyugodjak kicsit. Vagyis, a zavarom nem múlt el, de legalább nem akartam én magam sem még hat összetett mondatot kipréselni magamból, feleslegesen, érthetetlen módon. Kiélveztem a csókját, aztán kissé konkrétabb mozdulatot tettem, s végre megértette, mit is szeretnék. Illetve biztos, hogy ezelőtt is pontosan tudta, de lehet, ki akarta várni a megfelelő pillanatot…? Vagy csak biztos akart lenni benne, hogy én is igazán akarom. Nem tudom. De nem is érdekelt túlzottan, nem akartam gondolkodni, csak arra tudtam gondolni, hogy most… továbblépünk. Nagyot nyeltem a kiejtett szóra.
Eleget tettem a kérésének és segített is, szóval megfordultam és feltérdeltem az ágyra, magam előtt megtámaszkodva. Aztán akaratlanul is belemarkoltam a takaróba, ami alattunk terült el. Ahogy a nyakamba csókolt, megremegtem jólesőn. Ugyanakkor izgatott is voltam, a szívem hevesen dübörgött a mellkasomban. Vágytam Celianra és erre az egészre, de mivel még túl újszerű volt ez a fajta élmény, így tartottam is tőle. De akartam. Nem visszakoztam volna, eszem ágában sem volt. Nem ellenkeztem tehát, hanem ahogy megéreztem magamban, halkan felnyögtem és jobban felmarkoltam a takarót az ujjaimmal. Lehajtottam a fejemet és a szemeimet is lehunytam. Jó érzés volt az egész, talán kicsit kellemetlen, de tudtam, hogyha az első pár pillanaton túlesünk, onnantól a kéj lesz az, ami átveszi a kellemetlen fájdalom helyét. Ahogy rám hajolt és végigcsókolt a gerincem mentén, újabb sóhajokat, nyögéseket szakított fel belőlem.
- Cel… - Elhaló hangon susogtam a nevét, mikor teljesen elmerült bennem. Egy pillanatra talán meg is feszültem, de hamar ellazultam. A fájdalom, ahogyan megjósoltam, lassan semmivé foszlott. Élvezni kezdtem, ahogyan elkezdett bennem mozogni. Nem siette el, amiért hálás voltam; hiszen így mindkettőnk élvezetét elhúzhatta. Hátrapillantottam rá a vállam felett. Látni akartam az arcát, a tekintetét az együttlétünk közben. Ködös, fátyolos tekintettel néztem őt. Csak arra tudtam gondolni, mennyire jó vele; ezek a pillanatok…

306 words ☾ Love Is Here ☾ note:   Love :<3:    ☾

all i want is
nothing more to hear you
knocking at my door ---

18+

Úgy éreztem minden érintése nyomán szikrázott a bőröm, ahol csak hozzáért. Próbáltam elnyújtani mindezt, mert nem tudtam meddig lehetséges, hogy vele lehessek. Vele, aki teljesen más volt, mint az elmúlt ezer évem során bárki. Nem tudtam megmagyarázni magamnak sem, miért vonzódtam ilyen intenzíven hozzá. Korábban mindig volt ok, ami egy idő után elhalványult és a kapcsolat megszakadt, vagy a számomra kellemetlenebb verzióban az élete halványult el a másik félnek. Az ilyen veszteségek miatt nem kezdtem már mindenkivel, nem mentem bele az utcán szembejövőkkel akármibe. Pedig volt, amikor így éltem, amikor élveztem, hogy megszabadultam a teremtőmtől és a szabadság illatát éreztem minden egyes artériában, amikor válogatás nélkül és kontroll nélkül tettem, amit csak akartam. Egy felszabadult korszak emlékei voltak ezek, a második kamaszkoromé, ami sokkal tovább tartott a halandóhoz képest. És most annyi idő után, újra felébredt bennem ez a féktelen, akaratos vágy, ugyanaz a mohóság, mint akkor. A különbség csupán az volt, hogy sűrítve tört fel benne, egyetlen emberre koncentráltan, és ezzel nem tudtam mihez kezdeni.
A suttogására nem feleltem, de a szememből kiolvashatta, hogy nincs ellenemre, még ha azt is akartam, hogy ő irányítson. Azt hiszem, így próbáltam meg visszatartani magamat, mert nem akartam, hogy csak rólam szóljon az, ami történt közöttünk. Pedig könnyebb lett volna eleresztenem a dübörgő ösztöneimet.
– Még te beszélsz? – kérdeztem vissza kissé gúnyosan, és Theoval együtt nevettem. Láttam rajta, hogy milyen nagyon zavarban van, és elképesztően helyesnek láttam így. Elvesztem a tekintetében, aztán pedig a csókunkban. Olyan könnyű volt belefeledkezni vele mindenbe, elfelejteni az aktuálison túli gondolataimat, sőt még azokat is. Élveztem, ahogy a keze mozgott a férfiasságomon, és ahogy az ajkai az enyémeknek préselődtek. Olyan édes volt, izgató… Tetszett, hogy ilyen közel voltunk egymáshoz. Azután elengedett a lábaival, és elég egyértelmű jeleit adta annak, mit is szeretne. A apró csókot viszonoztam és az ajkai közé nyögtem egyetlen szót: – Fordulj…
Felnyomtam magamat, megtámaszkodtam a térdeimen, és a derekánál fogva megemeltem, hogy megfordítsam. Végigsimítottam a hátán, ahogy előttem térdelt, majd lehajoltam hozzá, belecsókoltam a nyakába, miközben a farkamat az egyetlen nyíláshoz vezettem. Nem siettem, nem akartam fájdalmat okozni Theonak és félő volt, hogy rögtön elélvezek így is, annyira kívántam őt. Ha nem adta jelét az ellenkezőjének, lassan egyre beljebb hatoltam a fenekébe, ami egyre több nyögést szakított fel belőlem. Ráhajoltam a hátára és a gerince mentén csókoltam végig, amíg a férfiasságommal teljesen belé nem hatoltam. Aztán kijjebb és ismét be. Az ujjaim belemélyedtek a bőrébe, miközben felnyögtem, ahogy elkezdtem mozogni benne. Nem akartam elkapkodni, hosszan akartam élvezni, de úgy éreztem, azonnal végem van.

417 --- talk to sense to me
note:
kredit

☾ To: Celian Darveaux 18+

☾ Dear past! Stop tapping me in the shoulder, I don't wanna look back.

Számtalan alkalommal gondoltam arra, hogy végre megállapodok valaki mellett – de a vérem hajtott és ez úgy tűnt, teljességgel lehetetlen. Aztán volt néhány olyan személy az életemben, akikért úgy éreztem, hajlandó vagyok megállni. Félretenni az addig borzalmas, nőfaló énemet, s érett, felnőtt férfiként viselkedni. De őszintén szólva, nem tudtam, hogy ez az út nekem járható-e. Hiszen akárhányszor próbáltam rálépni erre az ösvényre, kudarcba fulladt. Ugyanakkor… még csak azt sem tudtam, mi az a szerelem. Milyen valakit feltétel nélkül szeretni, s milyen, amikor ezt ugyancsak viszonozzák. Hittem benne párszor, hogy ezt érzem, s kölcsönös, de… senki sem maradt mellettem. Valójában tényleg nem tudtam, milyen érzés a szerelem.
Az én asztalom a vágyak voltak, hiszen mindig is azok vezéreltek és az… az, hogy törődni akartam azokkal a személyekkel. Jefferson, Tatia, Zack… Celiannal is törődni akartam. Törődni, mert olyan élete volt, amit nem érdemelt meg. Úgy éreztem, meg akarom menteni attól a magánytól, amibe több, mint 1000 éve belekényszerítette az az átkozott nőszemély.
Engem vajon ki fog megmenteni, ha én mindig… előtérbe helyezek másokat?
Láttam rajta, hogy tetszett neki a zavarom. Nem haragudtam érte, csupán még vörösebb arccal pislogtam rá.
- Irányíthatnál te is… - Suttogtam vissza halkan, majd lehunytam a szemeimet, kiélvezve a nyakcsókjait. Aztán újfent zavartan pislogtam rá.
- Nem vicces ám – Összepréseltem az ajkaimat is, ahogy őt figyeltem. De megcsókolt, így azonnal viszonoztam, a rövidsége ellenére is.
Nagyot nyeltem a továbbiakra, miközben a kezeimmel a hátán kalandoztam, cirógatva őt, néha belemélyesztve a körmeimet a bőrébe. Aztán a mellkasát érintettem, egyre lejjebb haladva, célirányosan.
- Celian, pasi vagy, de annyit beszélsz, mint egy nő… - Nevettem, oldva a saját zavaromat. Nem őt nevettem ki, nem is a helyzetet, hanem… magamat. Ennyire még nem hiszem, hogy valaha is zavarban lettem volna. Egyébiránt nagyon is figyelmes volt, hogy így állt ehhez az egészhez. Habár csak elhintettem egy kósza mondattal az elején, hogy ő a második férfi az életemben, úgy tűnt, megjegyezte, mert úgyis bánt velem… pedig nem kellett volna, hogy óvatoskodjon. Nem voltam olyan törékeny, mint azt ő gondolta.
Kényeztetni kezdtem hát, kínzó lassúsággal, de tudtam, hogy élvezi; legalábbis volt tapasztalatom abban, hogy hogyan is jó igazán… így gondoltam, hogy neki is tetszeni fog.
Belevesztem a vele való csókolózásba és talán órákig tudtam volna ezt művelni vele; túl jó volt. Legális, hogy valaki ilyen jól csókoljon, mint ő?! Bár, volt ezer éve megtanulni, hogyan kell. A hajával játszottam, a tincseit igazgattam, így csókolva tovább. Aztán a lábaimmal húztam magamhoz, a derekánál fogva. Éreztem, ahogy a férfiasságaink egymásnak feszülnek, s ez kicsalt belőlem egy halk nyögést. Azonban kezdtem belátni, hogy Celian magától nem fog merni tovább lépni és nem tudtam a valódi okát ennek, de azt tudtam, hogy vágyom rá.
Néhány hosszú pillanatig hagytam, hogy mindkettőnket izgasson a mozgásával, ahogyan folyton egymáshoz simultunk, majd lazítottam a lábaim fogásán és vissza lecsúsztak róla az ágyra. Zavart pírral az arcomon pislogtam fel a férfira, aztán magunk közé nyúltam, hogy ujjaimat a férfiassága köré fonhassam. Végighúztam rajta a kezemet lassan, aztán elkezdtem hátrébb vezetni, a fenekem irányába. Amint odaért, azonban el is engedtem és nagyot nyelve hajoltam fel Celianhoz, egy gyors csókot lopva az ajkairól.

517 words ☾ Love Is Here ☾ note:   Love :<3:    ☾

all i want is
nothing more to hear you
knocking at my door ---

18+

Könnyű lett volna, csak simán, egyszerű szexként felfogni mindazt, ami kettőnk között történet Theoval. A furcsa az volt, hogy az első pillanattól kezdve nem numeraként gondoltam rá. Sokakkal voltam az idők során, sokakkal soha nem is volt több szexen kívül. Erre most, ezer év után egy nyomorult kollégiumi szobába besétált egy srác, aki az első mondatával megvett magának. Nem értettem. Vagyis ez így nem igaz: értettem, tudtam mi van velem, de még nem voltak képes felfogni és elfogadni. Túlságosan villámcsapásszerű volt az egész, és nagyon féltem tőle, hogy a villám után csak egy széthasadt és égő fa marad meg, némi füst szaggal.
A meglepett kérdésén akaratlanul is kuncogni kezdtem. Szemmel láthatólag nem számított tőlem ilyesmire. Nekem pedig tetszett a halvány pír, ami megjelent az arcán. Na persze, az is baromira beindított, alattam volna, egy szál semmiben, és az erekciója a csípőmnek feszült. Nehéz lett volna elvonatkoztatnom ettől a helyzettől.
– Ki más? – tettem fel szélesen mosolyogva a kérdést, mielőtt a nyakára támadtam volna. A sóhajai és a nyögései még inkább felizgattak. Borzasztóan tetszett, hogy ezt tudtam kiváltani belőle, pont ő belőle. Korábban nem éreztem ezt a vonzást, akármikor is találkoztunk a kampuszon, és most Theo kitöltötte minden érzékemet. Felpillantottam, amikor újra megszólalt, és nem tudtam megállni, hogy ne terüljön szét az arcomon a cinkos mosoly.
– Pedig jól áll – feleltem arra, hogy zavarba hoztam, majd lehajoltam és röviden megcsókoltam. A folytatására nem válaszoltam azonnal, csak miután a nyakszirtjétől a fülcimpájáig végig csókoltam-haraptam a nyakát, néhányszor a nyelvemmel megfűszerezve a mozdulatsort.
– Nem akarod kitapasztalni, hogy mit élvezel igazán? Hm? – mormoltam a fülébe. – Ha olyan zavarba ejtő, ne mondd ki hangosan, csak vezesd oda a kezemet, a számat, vagy fordíts úgy, ahogy akarsz. Ez már megy is – lassan ejtettem ki a szavakat, szinte csak suttogva, olyan közel voltam a füléhez, hogy felesleges is lett volna hangosabban beszélnem. Nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát, de úgy véltem, ha én már legalább a második pasi voltam, akivel kezdett, és szemmel láthatólag nem ellenkezett a kialakult helyzet ellen sem, akkor meg kell tapasztalnia ezt is, ugyanúgy, ahogyan egyszer megtanulta, mit szeret, ha nőkkel volt együtt. Mert feltételeztem, hogy nőkkel volt már dolga. Nehéz lett volna elképzelni, hogy Theo még szűz lenne.
Fogalmam sem volt, hogy a szavaim hatására, vagy csak egy hirtelen ötlettől vezérelve, de az ujjai rátaláltak a férfiasságomra, és azonnal rákulcsolódtak, hogy lassan elkezdjen ingerelni. Belenyögtem az érzésbe, olyan elképesztően jól csinálta. Löktem rajta egy a csípőmmel, aztán találkozott a tekintetünk és közelebb hajolt, hogy megcsókolhasson. A fogaim az ajkamat karistolták, a keze pedig olyan komótosan mozgott rajtam, amitől teljesen elvesztettek újra a külvilággal való kapcsolatomat. Sosem volt talán még ilyen intenzív senkivel az együttlét, mint vele. A kijelentésére csak szélesen elmosolyodva hümmentettem és mordultam fel egyszerre, ahogy a szabad keze végigsiklott a tarkómon, majd a hajamba túrt vele, én pedig engedtem a húzásnak, az alkaromra ereszkedtem, miközben az ajkaim az övéire tapadtak és hosszú, végtelennek tűnő percekig csókolóztunk. Nyelvemmel az övét kerestem, egyre inkább belefeledkezve ebbe a jóleső és sürgető érzésbe. A nevemet pihegte, miután elszakadtunk egy kis időre. Mindig emlékeztetnem kellett magamat, hogy bár én el voltam levegő nélkül, más nem feltétlenül. De aztán Theo újra magához húzott, átkarolt a karjaival és lábaival is, kipréselve közülünk az összes levegőt és teret, és én engedtem neki, mindenféle ellenállás nélkül. Beletúrtam barna tincsei közé, szorítottam, mintha az életem múlt volna rajta. Fel sem tűnt, hogy akaratlanul is mozgatni kezdtem a csípőmet, így ringatózni kezdtünk. Éreztem, hogy a farkam összeért az övével, s az érzés még inkább felkorbácsolta a vágyaimat. Akartam Theot, azonnal, mégis szerettem volna ha segít, magának és nekem is, hogyan és mit szeretett volna, hogy tegyek vele.

604 --- talk to sense to me
note:
kredit