Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
Old-Blair albérleti lakás
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptyCsüt. Dec. 17, 2020 1:14 am

Véget ért a kör
Szabad játéktér

Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Always and Forever



163
C szint:
Kalmithil
Old-Blair albérleti lakás Nui9OmD
Legfelsőbb szint:
The Survivor

Ez az én történetem :
Old-Blair albérleti lakás 99b4938c245b0cd431ace7968390674e0ee9f16a
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Old-Blair albérleti lakás F97377f1957c2499834fa8de31fda3cd119039ef
Az életem ennyi titkot rejt :
1120
Ennyi éve vagyok a világon :
7
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
℘ A body without a soul
A fiók mögött :

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptySzer. Okt. 14, 2020 1:03 am



To: my sweet past



Orion...?






- Ha most tudtad meg valahonnan az igazat, akkor miért is ne most akarnál felelősségre vonni? – Kérdeztem nyugodtabb hangszínnel, aztán mindezel után megállítottam. Nem voltam túlságosan összeszedett, lövésem sem volt, mi az, amit tulajdonképpen tennem kellene. Összezavard ez a férfi azzal, hogy felhozta Oriont és egyszerre akartam újra tombolni, és kikapcsolni az érzéseimet, mert nem akartam, hogy újra elárasszon az a bűntudat, amit az évek alatt sikerült csitítanom magamban. Fájt, kicseszettül fájt, ami történt és hogy Én magam tettem meg. Hogy Én öltem meg Őt, akit mindennél jobban… akiért bármit feladtam volna, aki… az életem volt. Erre idejött ez a jött-ment fickó és elkezdett róla beszélni. Idegesített, bosszantott. Bántott.
Ahogyan én bántottam őt, a fenébe is. Miért nem érti meg? Miért nem tudja, hogy igazam van és hagynia kéne engem a bűntudatommal együtt? Vagy ha valóban elégtételt akar venni, akkor tessék, rajta, tegye csak meg.
Ledöbbentem, ahogyan ezúttal ő ragadott meg, majd az ajtónak feszített. Könnyen ellökhettem volna magamtól, vámpírként erősebb voltam nála, de a szavai ledermesztettek. Nagyot nyeltem, és újra a sírás kerülgetett. Gyengén próbáltam ellökni magamtól, de nem erősködtem túlságosan. Fájtak a szavai, még akkor is, ha ő jó szándékkal is fordult felém, amit még mindig nem értettem.
- Az, aki olyat tett, amire nincs bocsánat… - Suttogtam válaszként a számára. Ahogy tovább beszélt, szemeim újra megteltek könnyekkel, amiket ezúttal képtelen voltam letörölni. Ha azt akarta elérni ez a férfi, hogy kikészüljek, jó úton járt. Lazult a fogása, én pedig ekkor toltam el magamtól teljesen, ha hagyta. – Én viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy újra megtörténjen az, ami vele… - A hangom továbbra is halk volt, mintha titkokat suttognék neki. Talán az is volt. Az én titkom, hogy nem engedek közelebb senkit magamhoz, mint azt illendő volna. Még Lexyt sem, bármennyire is kedveltem a lányt és bármi is alakult köztünk, egy ponton túl… nem engedhettem. Rettegtem önmagamtól, hogy újra kikapcsolok és újra…
- Nem akarok tovább lépni, oké? – Néztem végül a férfira, majd mély levegőt vettem. – Orion túl fontos volt nekem és nem tudok megbocsátani magamnak a történtekért. Sosem felejtem el őt és sosem lépek túl, ez pedig így van jól – Azt hiszem. Mert ez a helyes, nem? Félrenéztem, aztán arra lettem figyelmes, hogy két tenyere közé fogja az arcom. Meglepve néztem rá.
A szavai hallatán a könnyeim végül utat találtak maguknak és végigfolytak az arcomon, jobban mondva a kezénél elakadtak, eláztatva őt.
- Szerintem tévedsz… - Suttogtam, ahogyan őt figyeltem. Annyira ismerős volt, mégis ismeretlen. Értetlenül figyeltem a férfi szemeit és elmerengtem egy pillanatra azon, hogy mi lenne, ha Orion lenne az, akivel beszélek. Elgondolkodtam azon, mit mondanék, hogyan kérnék bocsánatot tőle arra, amire valójában nincs bocsánat. Hogy hogyan mondanám el, mennyire szerettem és hogy még most is szeretem, bármennyi év is telt el. – Ha te nem Ő vagy és nyilván ez így van… akkor ne jelents ki helyette ilyesmiket, kérlek – Továbbra is a szemeit figyeltem, de ezúttal nem húzódtam el tőle.

485 words ❖ Already Gone ❖ note: my past Old-Blair albérleti lakás 2909147992   ❖ kredit


Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Raleigh Blair



163
C szint:
Kalmithil
Old-Blair albérleti lakás NgRj
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
62
Titulus :
↭ The Vampire
Ennyi éve vagyok a világon :
51
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
↭ Mr. Perfect and Sexy Jack Falahee
Tartózkodási helyem :
↭ Denver
℘ ℘ ℘ :
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
Old-Blair albérleti lakás Tenor
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptyPént. Okt. 09, 2020 8:37 pm



Leigh & Ori

Coming back to you

Amikor Blair közölte, hogy Orion nem jönne vissza kísérteni, keserűen elmosolyodtam. Ott álltam tőle csupán néhány lépésre, az elmúlt évek során minden egyes percben. Visszajönnék. Sosem mentem el. üzente fájdalmas tekintetem, de amennyire szerettem volna, hogy megforduljon és olvasni tudjon belőle, annyira reméltem azt is, hogy nem teszi meg. Ellentétes vágyak és érzések tomboltak bennem. Fel akartam fedni magam, de ha valóban az volt a célom, hogy elérjem, hogy elengedjen, ezt nem tehettem meg. Bekavartam volna abba, ami a szöszke kislánnyal épült köztük, és ez nem volt célom. Nyitottam a szám, hogy feleljek a kérdésére, de láttam rajta, hogy kezd szétesni, és ez óvatosságra intett. Meg kellett válogatnom a szavaimat.
- Épp eleget tudok. Ha felelősségre akarnálak vonni a történtekért, szerinted ennyi év után tenném? - Nem hibáztattam a kérdései miatt, ezt az egészet a legkevésbé sem terveztem el. Improvizáltam, és a sztorimban igenis sok volt a lyuk, Raleigh pedig nem volt hülye. Egy részem örült neki és büszke volt rá, hogy ilyen ügyesen védi magát a hazugságokkal szemben, másrészt viszont bosszantott, hogy képtelen vagyok teljesen meggyőzni anélkül, hogy felfedném magam.
Meglepődtem, ahogy utamat állta. Eszembe jutott, hányszor tapasztaltam meg a saját bőrömön az emberfeletti gyorsaságát. Rögtön az első nap, amikor bevallotta, mi ő... Rosszul voltam, ahogy ölben hazavitt, és mégis rábíztam volna az egész életem. Az érintésétől a mellkasomon összeszorult a gyomrom és enyhe szédülés fogott el. Nem tudtam, hogy ezek vajon James reakciói lehetnek-e, vagy teljesen az enyémek, de erősen hatott rám. A halálom óta nem éreztem. Mintha egy nyomorult üvegbúra választott volna el tőle, csak nézhettem, de a kezem átsuhant rajta, valahányszor meg akartam érinteni. És most itt álltam előtte, éreztem a tenyere súlyát a mellkasomon és... Eldobtam volna érte mindent. Eldobtam volna az egész világot, csak hogy újra vele lehessek és örökké mellette maradhassak, és ettől hirtelen az én torkomat kezdte el fojtogatni a sírás. Nem válaszoltam a kérdésére. Tudod, hogy ki vagyok. Nem tehettem. Akartam, és mégis képtelen voltam rá. Ahogy elhúzta volna a kezét, megragadtam, másik kezemmel pedig a felkarját és indulatosan az ajtónak feszítettem.
- Ha komolyan ezt gondolod róla, akkor inkább nekem kell megkérdeznem, mégis ki a fene vagy te! - Határozottan meglepett James fizikuma és az a könnyedtség, amivel az ajtóhoz szorítottam a fiút. Persze egyetlen pillanatnál tovább nem hagytam megtéveszteni magam, tisztában voltam vele, hogy Raleigh játszi könnyedséggel kitörhetné a nyakam, mire én egyet pislognék. Az indulataim azonban elöntöttek, vagy a testem indulatai, a francba is, nincs valami útmutató, hogyan működik egy halandó megszállása? Olyan furcsa volt, hogy ismét vannak érzéseim, de nem lehettem benne biztos, hogy ezek valóban az enyémek.
- Az az Orion, akit én ismerek, inkább mélységes fájdalmat érezne, amiért képtelen vagy megbocsátani magadnak, és iszonyú pipa lenne rád, amiért megtagadod magadtól a boldogságot. - Ahogy a dühöm enyhült, úgy lazítottam a fogásán, ha még nem lökött el. Noha a szemem le sem vettem az övéről, hol az egyik, hol a másik szembogarát fürkésztem, közben lassan elengedtem és egy kicsit távolabb is húzódtam tőle, zavartan köszörülve a torkomon. Nem akartam ennyire elragadtatni magam. - Tényleg azt hiszed, hogy haragudna rád? Nem lehet, hogy inkább azt szeretné látni, hogy boldog vagy és sikerült tovább lépned? - Belém hasított a felismerés, mennyire borzasztóan kicsúszott az irányítás a kezemből. Már fogalmam sem volt, mit csinálok, és ha eddig nem lett volna elég gyanús a viselkedésem, ezek után nem kételkedtem benne, hogy Raleigh még kevésbé fog bízni bennem. Hogy gondoltam, hogy megszegem a törvényeket és csak úgy visszajövök? És miért van az, hogy fikarcnyit sem érdekel most, hogy ennyire közel állhatok hozzá? Az ujjaim még bizseregtek az érintésétől, és mielőtt jobban átgondolhattam volna, mit teszek, már ki is nyúltam felé, két tenyerem közé fogva az arcát közelebb húztam magamhoz.
- Kérlek, ne gondold azt, hogy gyűlölne... És te se gyűlöld magad. Kérlek. - Nem tehettem mást, mint halkan könyörögtem neki, hogy hallgasson meg.

from an old life

:<3:


Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptyPént. Aug. 21, 2020 3:13 am



To: my sweet past



Orion...?






Képtelen voltam felfogni ezt az egészet. Orion barátja? Most? Itt? Egyáltalán miért? És mit ígértetett meg vele Orion? Nem, erre nem álltam készen. Orion kedvességét nem érdemeltem meg, ahogyan a törődését sem. Abszurd volt, hogy szinte a túlvilágról akart törődni velem. Legalábbis az, hogy most ez a férfi felbukkant és előállt ezzel, teljesen ilyen érzést keltett bennem.
De nem érdemeltem meg.
- Miért akarnék beszélni róla? Egyáltalán miről akarnék…? – Suttogtam a kérdéseket, rá sem nézve. Próbáltam egyben tartani magamat, hogy ne hulljak teljesen szét. Orion túlságosan fontos volt nekem. Szerettem és talán még most is szeretem. De megöltem. Én vetettem véget az életének… és ezt nem voltam hajlandó megbocsátani magamnak.
A továbbiakra, főleg a viccelődésére vetettem rá egy érdekes pillantást a szemem sarkából, de teljesen nem fordultam vissza hozzá.
- Nem jönne vissza… és igen, valóban felkavart ezzel a hihetetlen, abszurd… ezzel az egésszel – Nem találtam a szavakat. Nem tudtam normális mondatokat fogalmazni. Megtöröltem a szemeimet, mielőtt tényleg elsírom magam. Hallottam a távolodó lépteit és hálát adtam az égnek, hogy elmegy. Örültem, hogy tényleg elmegy. De aztán megtorpant.
A szavai tőrként hatoltak a szívemig. Nem az én hibám?
- Mégis honnan… mit tud… tudsz Orion haláláról? – Fordultam felé, némileg idegesen. – Semmit sem tudsz, ne ments fel a… a francba – Nem szabadott volna egy félreérthető mondatot sem kiejtenem a számon, elvégre egy rendőrrel volt dolgom. Ezt jobban szem előtt tartottam, mint azt, hogy ő Orion állítólagos barátja. Mielőtt elsétálhatott volna az ajtóhoz, vagy ha egyáltalán ezek után megpróbált elmenni, elé suhantam és megállítottam a mellkasára rakva a tenyerem. – Nem mondom, hogy elhiszem azt, amit mondtál. De ha annyira jó barátok voltatok Orionnal, mégis miért nem mesélt rólad soha? Miért nem láttalak soha? Ki a fene vagy valójában? – A szemeit fürkésztem, már-már kétségbeesetten. – Orion nem akarná, hogy a szárnyaid alá vegyél, vagy bármit is mondott neked 10 éve… - Suttogásba fulladt a hangom, majd visszahúztam a kezemet tőle lassan és engedtem, hogy a karom a testem mellé hulljon. - ...hiszen bántottam őt – Tettem hozzá még halkabban. Nem mondtam ki, hogy én öltem meg, de talán rájöhetett. És ha rájött, akkor… bizonyára arra is rájött, hogy rossz ember vagyok.

356 words ❖ Already Gone ❖ note: my past Old-Blair albérleti lakás 2909147992   ❖ kredit


Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Raleigh Blair



163
C szint:
Kalmithil
Old-Blair albérleti lakás NgRj
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
62
Titulus :
↭ The Vampire
Ennyi éve vagyok a világon :
51
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
↭ Mr. Perfect and Sexy Jack Falahee
Tartózkodási helyem :
↭ Denver
℘ ℘ ℘ :
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
Old-Blair albérleti lakás Tenor
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptyCsüt. Aug. 13, 2020 5:27 pm



Leigh & Ori

Coming back to you

Azt reméltem, a nevem bedobása segít majd megtörni köztünk a jeget, de csak távolabb lökött minket egymástól. Pillantásom szomorúvá vált, ahogy a fiút fürkésztem. Ennyire megsebezett téged a halálom, Blair? Átkoztam magam, amiért nem voltam ott mellette, hogy átsegítsem az önvádon, az önmarcangoláson, ami kész röhej volt, hiszen meghaltam, hogy tehettem volna? Mégis felelősnek éreztem magam Raleigh boldogságáért, és azt hiszem, ebből tudtam igazán, hogy még mindig szeretem. Sosem szűntem meg szeretni. Kicsit ijesztő belegondolni, hogy a Coelho idézetek és a romantikus filmek tulajdonképpen nem is tévedtek nagyot: az igaz szerelem nem száll sírba és nem ér véget a halállal. Most, hogy a saját bőrömön tapasztaltam, kénytelen voltam igazat adni ennek. Még halálomban is szerettem őt, és azt hittem, ebbe belepusztulok.
Nem tudtam, mit csináljak. Nem akartam ártani neki, márpedig nagyon úgy tűnt, hogy a szavaim, a múlt bolygatása csak fájdalmat okoztak. Viszont... Úgy éreztem, nem hagyhatom ennyiben sem a dolgot. Megszállni egészen könnyű volt valakit, igen, csakhogy mintha össze lettünk volna láncolva Jamesszel. Azt hiszem, ha akartam sem tudtam volna elengedni őt. Magamtól nem. Vagy békére lelek, vagy erővel kell kiűzniük a testéből, és inkább választottam volna az első opciót, hiszen nem akartam kárt tenni a srácban.
- Megértem, hogy ez így sok egyszerre. Gondold át, és ha szeretnél róla beszélni, hívj fel. - vettem egy mély levegőt és a farmerem zsebébe túrtam. Emlékeztem rá (elég ijesztő volt egyszerre két személy tudatát uralni), hogy James mindig tart névjegykártyát a tárcájában, úgyhogy elővettem egyet és a két ujjam közé csippentve feltartottam, még ha Raleigh nem is volt hajlandó rám figyelni, mielőtt az asztal közepére csúsztattam volna.
- Bocsáss meg, ha felkavartalak. Muszáj volt megpróbálnom. Ismered őt... Komolyan veszi a neki tett ígéreteket. A végén még visszajön kísérteni a fejem - tettem még hozzá szórakozott mosollyal, majd ahogy rájöttem, hogy talán mégis túl morbid ilyesmivel viccelődnöm, elfordultam és az ajtó felé indultam. Néhány lépés után azonban megtorpantam, elgondolkodva visszafordultam a fiúhoz.
- Nem a te hibád, ami történt. Tudom, hogy Orion ezt mondaná, és ezt te is tudod. Nem okolna téged. Ő is épp olyan felelős volt abban, ami történt. - Szomorúan csóváltam a fejem a fiú hátát figyelve. - Ezt jól jegyezd meg. - Halvány mosolyt erőltettem magamra, és ha nem reagált rá, folytattam az utam az ajtóhoz.

from an old life

:<3:


Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptySzer. Aug. 12, 2020 3:41 am



To: my sweet past



Orion...?






Fogalmam sem volt róla, ki ez a férfi és pontosan mit takar. Nem fért a fejembe, miért rontott be az otthonomnak nevezett albérletbe… nem értettem, nem tudtam hova tenni. Aztán ahogy kimondta az exem nevét, egy pillanatra megütköztem. Orion… Úgy éreztem, a név hallatán megszédülök. Meg is kellett kapaszkodnom valamiben, hogy megtartsam az egyensúlyomat.
Aztán befejezte a mondatot.
A barátja. Orion barátja. A földre szegeztem a tekintetemet és hosszú pillanatokig nem tudtam szóhoz jutni. Ez a név annyi mindent jelentett nekem és más szájából hallani… nehéz volt. Fájt. Mintha tőrt döftek volna a szívembe. Egy részem örült, hogy Lexy nem tartózkodott a lakásban.
Tovább beszélt. Ekkor emeltem lassan a tekintetemet rá. Értetlenül. A tekintetem ide-oda cikázott a szembogarai között, mintha a fel nem tett kérdéseimre a válaszokat kutatnám bennük.
- Miért… miért most? Egyáltalán… ez… - Megremegtem. A számhoz húztam a kezemet és próbáltam lehiggadni. – Nem tudom… nem tudom, miért most jött ide, de kérem, menjen el – Suttogtam a kérést. Egyszerűen sok volt és nem akartam.
Megöltem Oriont.
Mégis hogy a pokolba várhatnék, avagy fogadhatnék el bármit is?
Bármit is ígért.
- Nem tudom, mit ígért neki, de kérem… ne – Szomorú csillogással fúrtam a tekintetemet az övébe. A szívem szinte újra és újra megszakadt, minden másodpercben. – Nem érdemlek semmit, és ne kérdezze, miért nem. Csak menjen el – Úgy éreztem, a könnyek túl hamar törnek utat maguknak. A szemeim égni kezdtek és biztos voltam benne, hogy látszott… láthatta, hogy mennyire kiborított már ez a néhány infó is.
Végül hátrébb léptem tőle és el is fordultam az ablak irányába, hogy aztán a párkányra támaszkodva bámuljak ki a fejemből. Gondolataim Orion körül forogtak, élénk emlékképekkel egyetemben.

273 words ❖ Already Gone ❖ note: my past Old-Blair albérleti lakás 2909147992   ❖ kredit


Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Raleigh Blair



163
C szint:
Kalmithil
Old-Blair albérleti lakás NgRj
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
62
Titulus :
↭ The Vampire
Ennyi éve vagyok a világon :
51
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
↭ Mr. Perfect and Sexy Jack Falahee
Tartózkodási helyem :
↭ Denver
℘ ℘ ℘ :
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
Old-Blair albérleti lakás Tenor
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptyCsüt. Aug. 06, 2020 11:35 pm



Leigh & Ori

Coming back to you

Akaratlanul is elmosolyodtam Raleigh reakcióján. Kísértetiesen emlékeztetett arra a napra, amikor bevittem az őrsre kihallgatni. Próbálta megjátszani, hogy semmiről sem tud és hogy nevetséges vagyok a tévképzeteimmel, de végül mégis megnyílt előttem. Sosem tudtam meg igazán, hogy mi vette rá a vallomásra. Mármint persze, megbízott bennem, vonzódott hozzám, de olyan kevésen múlt, hogy máshogy alakuljanak akkor a dolgok. Vajon ha nem vallja be a titkát, együtt lehettünk volna? Élnék még most is? Nem mintha egyetlen percért is megérne, amit nélküle kell eltöltenem. Nem bánom, hogy rövid volt, amíg igazi volt, és ezt kell valahogy megértetnem vele is. De hogyan? Hinne nekem, ha én is színt vallanék, bármekkora őrültség is a történetem?
- Igen... Technikailag. - vontam végül vállat, hiszen ez kivételesen nem volt hazugság, bár gyakorlatilag igen, mert véletlenül én is pont olyan rendőrként dolgoztam, míg James, amíg éltem. Csak hát más városban, más körzetben, más időben... Minden más volt.
Zavart, hogy ennyire távolságtartó és ellenséges velem. Józan ésszel megértettem, hogy számára teljesen idegen nyomozó vagyok, egy ismeretlen fickó, aki furcsa kérdésekkel zargatja, de számomra ő sokkal több volt. Ha a saját testemben lettem volna, nem beszélt volna így velem, és ez bántott, mert az idő túl rövid volt, legalábbis attól féltem, túl rövid hozzá, hogy rendesen megértessem vele, mennyire fontos, hogy együttműködjön velem.
- Én Orion... - elcsuklott a hangom, és ahogy ilyen mélyen egymás szemébe néztünk, már egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ha a saját bőrömben állnék előtte, akkor bármennyivel is hatásosabb lehetnék. Leigh még mindig képes volt teljesen elgyengíteni és levenni a lábamról mindössze azzal, ahogy rám nézett. - ...barátja vagyok. - fejeztem be végül, ami logikusan átgondolva borzasztó nagy hülyeségnek tűnt. Túl sok sebből vérzett ez a hazugság és annyira gyenge lábakon állt, hogy ha Leigh csak egy erőset ráfúj, már összedőlt volna. Viszont azt is tudtam, hogy ez a név olyan mélyre van temetve a múltjában, hogy nem férhet hozzá csak úgy bárki. Talán a név segít betömni a sztorim keltette lyukakat és megnyerhetem a bizalmát annyi időre, hogy rávegyem, lépjen tovább tőlem és béküljön ki az öccsével.
- Megbízott néhány dologgal veled kapcsolatban, mielőtt meghalt. - Magabiztosabban folytattam, ismét rátalálva a hangomra. Oldalra léptem, tettem egy lassú félkört az asztal körül, ujjamat szórakozottan végighúzva a falapon.
- Sajnálom, hogy csak most... Tudom, hogy tíz év elég hosszú idő. Túl hosszú. Előbb kellett volna jönnöm. - Őszinte szomorúsággal pillantok fel rá, tényleg borzasztóan bánt, hogy eddig meg sem próbáltam segíteni neki. Talán ha hamarabb eszembe jut, hogy megszálljak valakit... De soha senkivel nem éreztem olyan közeli kapcsolatot, mint most Jamesszel, és a megszállás rosszul is elsülhet, ha nem sikerül kompatibilissé válni az adott lélekkel. Féltem kockáztatni.
- De már itt vagyok és kész vagyok beváltani néhány ígéretemet. - Raleightől néhány lépésre, előtte álltam meg, elszakadva az asztaltól. Nem mentem közelebb, egyelőre csak onnan fürkésztem őt, hisz-e nekem.

from an old life

:<3:


Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptyHétf. Aug. 03, 2020 10:22 pm



To: my sweet past



Orion...?






Pont azt akartam elérni, hogy ne legyen a közelben, hanem inkább távolabb és biztonságban, de rájöhettem volna már, hogy Lexy túl makacs ahhoz, miszerint hallgasson rám. Meg talán sokkal jobban is féltettem, mint szabad lett volna. De nem tehettem róla. Kötődtem hozzá, amióta csak megismertem, még akkor is, ha ez az egész egy hatalmas nagy hiba.
Épp elléptem volna mellőle a puszi után, mikor megérintette az arcomat és felhajolva megcsókolt. Ledöbbentett, egy pillanatra el is varázsolt. Tulajdonképpen eddig meg sem beszéltük, hogy mi van köztünk… talán Lexy többet akarna? Tőlem? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, de végül ahogy a lány távozott, visszaszivárgott a fejemben a valóság. A nyomozó.
Minden figyelmem vissza is irányult a férfira. Kétkedve fürkésztem őt, a mozdulatait… bármit is csinált ép. Először is zavart, hogy tegezésre váltott, de az sokkal jobban, amit mondott.
- Vérfarkas? Egek… - A szemeimet forgatva nevettem fel, mint aki hülyének nézi őt. Muszáj volt játszanom a szerepet, különben… - Maga szerint léteznek ilyen fura lények? Komolyan? Vérfarkas és vámpír? Ez abszurd – Újfent nevetnem kellett. Emlékeztem még arra a pillanatra, mikor Orion próbálta elhitetni velem, hogy szerinte egy vámpír áll a támadások hátterében. Akkor is könnyen megjátszottam magamat, mikor a szentelt vízzel jött, ami amúgy hatalmas nagy ostobaság. Tehát nem esett nehezemre az arcába nevetni.
Ez egészen addig sikerült, míg meg nem jegyezte, hogy aranyosak vagyunk együtt Lexyvel.
- Nem tudom, ki maga, de ne beszéljen úgy, mintha haverok lennénk… - Morrantam. Kezdtem elveszíteni a türelmemet és én nem szándékoztam tegezésre váltani.
A férfi azonban valahogy ragaszkodott a rögeszméjéhez, miszerint vámpír vagyok, a lány meg farkas. Egyébként sem tudtam, miből jött rá, de nem vallhattam be. Volt, hogy a kérdéseire sem reagáltam, különösen arra nem, hogy ittam-e a véréből. Kezdtem azt gondolni, hogy valahonnan ismer vagy hogy közöm lehet hozzá. De nem értettem, honnan jött ez a furcsa érzés.
- Maga is a rendőrség tagja, nem? – Kérdeztem vissza, közbevágva, de aztán kíváncsian hallgattam a továbbiakat.
Kezdtem feladni. Tényleg tudta, mi vagyok, avagy mik… de nem értettem, honnan ez a törődés az irányából.
- Ki maga valójában? – Ennyit kérdeztem, szinte nem is reagálva semmire. Teljesen összezavart, nem értettem ki ő, vagy mi ő. Nagyot nyeltem. Valahogy egy részem nem akarta tudni a választ. Nagyon nem. A férfi tekintetét fürkésztem, ami, ahogy ennyire néztem, egyre ismerősebbnek tűnt.

383 words ❖ Already Gone ❖ note: hello, my past Old-Blair albérleti lakás 2909147992   ❖ kredit


Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Raleigh Blair



163
C szint:
Kalmithil
Old-Blair albérleti lakás NgRj
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
62
Titulus :
↭ The Vampire
Ennyi éve vagyok a világon :
51
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
↭ Mr. Perfect and Sexy Jack Falahee
Tartózkodási helyem :
↭ Denver
℘ ℘ ℘ :
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
Old-Blair albérleti lakás Tenor
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptyCsüt. Júl. 30, 2020 3:58 am



Leigh & Ori

Coming back to you

Lexy önérzetesen tiltakozni akart a pénz ellen, csak aztán rájött, hogy nem nagyon van saját költenivalója, így végül lenyelte a büszkeségét és elfogadta. A gondoskodó szavak előbb mosolyt csaltak az arcára, de aztán makacsul megrázta a fejét.
- A közelben leszek és figyelni fogok. Ha egyetlen rossz mozdulatot tesz, kitépem a gerincét... - súgta vissza, a hajára érkező puszitól azonban kiszélesedett a mosolya. Megérintette Leigh arcát, majd felhajolt hozzá egy röpke csókra, aztán elvette a pénzt és kissé zavartan elillant. Ahogy csukódott utána a bejárati ajtó, a figyelmem visszatért Leigh-re. A kérdései megmosolyogtattak, furcsa volt, hogy ennyire nem ismer. Mármint érthető volt, hogy nem tudta, ki vagyok, de az én szemszögemből szokatlan volt a feltételezése. James nem tudhatta, de a lányról egyértelmű volt, hogy vérfarkas, azt pedig már rég tudtam, hogy a fiú vámpír.
- Nem, nem hiszem, hogy bárkinek is ártani akarnál. - váltottam át hirtelen tegeződésre, teljesen ösztönösen. - Szerintem a lány vérfarkas, és épp hogy segítettél neki. Július 18-án telihold volt... - Nagyon büszke voltam rá emiatt, hiszen hiába veszített el, nem kapcsolta ki az emberségét. Ugyanúgy kész volt segíteni a bajbajutottaknak, és ezt nagyon szerettem benne. Sosem volt szörnyeteg, az én szememben soha.
- Egyébként aranyosak vagytok együtt. Látszik, hogy bízik benned. - Egészen ellágyultak a vonásaim. Pontosan ezt érdemelte, egy olyan partnert, aki nem fél tőle, nem fél a sötétebb oldalától sem. Elnehezült a mellkasom, Leigh hiánya fájdalmasan mart belém. Olyan közel volt... Mégis olyan távol egyszerre. - Ittál a véréből? Túl fiatal. Nem egészséges számára, ha csak belőle táplálkozol. Hosszú távon szükséged van más forrásra is... - Képtelen voltam elnyomni hangom féltő élét. Ahelyett, hogy faggattam vagy kihallgattam volna, ahogy egy nyomozóhoz illik, sokkal inkább érdeklődtem és aggódtam érte. Nem érdekelt, ha ez számára furcsának tűnik. Nem tudtam, mennyi időm van James testében, ki akartam használni minden pillanatot.
- Oda kell figyelnetek, hogyan mutatkoztok az utcán. A denveri rendőrség kezd gyanakodni a természetfeletti létezésére. Simán lenyomoztak egyetlen szemtanú vallomása alapján... Tudják, hogy vámpír vagy. Legalábbis egyvalaki, de őt... Róla már gondoskodtam. - elhallgattam egy pillanatra. Elfogott a bűntudat, ahogy James életére, a családjára gondoltam, végül megráztam a fejem. Koncentrálnom kellett. Leigh sokkal fontosabb volt.

from an old life

:<3:


Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptyCsüt. Júl. 30, 2020 3:10 am



To: my sweet past



Orion...?






Lexy reakciójára majdnem elnevettem magamat. Talán pont azért tetszett, mert ilyen kis vagány csajszi volt. Megráztam gyengén a fejemet, majd a férfira pillantottam. Az azonban meglepett, hogy a lány odasétált hozzám és még belém is karolt. Enyhén szólva zavarba hozott; bár a látszat kedvéért nem volt hülyeség, hogy megölelt. Viszonoztam fél karral, nyugtatólag megsimítottam a hátát, majd a derekát. El tudtam volna képzelni magunkat együtt, de nem akartam. Nem engedhettem közelebb… ennél közelebb.
Ahogy Oliver tovább beszélt, a mosolyom úgy olvadt le rólam teljesen. Tudtam, hogy tudja. Azt nem, hogy honnan, de azt igen, hogy mindennel tisztában van és aggasztott. Így viszont érthető volt, miért fegyverrel jött… biztos attól tartott, hogy rátámadunk. Vagy legalábbis én.
Elszabadult kóbor kutya? Jó duma. Már nyitottam a számat, hogy reagáljak valamit, mikor Lexy újfent beleszólt. Felnevettem.
- Bevallom, én voltam az – A szabad kezemet felemeltem, mintegy jelentkezve, aztán Lexy kérdésére ránéztem. – Én… - Közölni akartam, hogy ne nagyon mászkáljon el egyedül, főleg ne most, de a férfi a szavamba vágott. Nem örültem, nagyon nem, bár részben talán mégis… hisz az, hogy a lányt elengedte, azt jelentette, hogy nem vele van probléma. Ennek pedig örültem. – Jól van, menj. Adok pénzt – Kikísértem a lányt az előszobába és valóban nyúltam a pénztárcámért, de közben odahajoltam hozzá és suttogóra fogtam. – Addig ne gyere vissza,míg nem hívlak. Fogalmam sincs, mit akar, de nem akarom, hogy veszélyben legyél… - A kezébe nyomtam a pénztárcámat, majd még futólag nyomtam egy puszit a hajára, ösztönösen. Pillanatokkal később esett le, mit csináltam, de már nem visszakoztam, csak elléptem mellette, vissza a konyhába.
- Most már kettesben vagyunk, tehát elárulhatja, mit szeretne valóban tudni, avagy mire gyanakszik. Azt hiszi, közöm van bármihez is? Hogy ártottam valakinek? Netán a lánynak? – A fejemmel a folyosó felé böktem, majd sóhajtottam. Két pillanat alatt végezhettem volna a férfival, de nem tehettem. Minden bizonnyal ember volt és embereket nem állt szándékomban ok nélkül bántani.

315 words ❖ Already Gone ❖ note: hello, my past Old-Blair albérleti lakás 2909147992   ❖ kredit


Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Raleigh Blair



163
C szint:
Kalmithil
Old-Blair albérleti lakás NgRj
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
62
Titulus :
↭ The Vampire
Ennyi éve vagyok a világon :
51
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
↭ Mr. Perfect and Sexy Jack Falahee
Tartózkodási helyem :
↭ Denver
℘ ℘ ℘ :
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
Old-Blair albérleti lakás Tenor
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptyCsüt. Júl. 30, 2020 2:18 am



Leigh & Ori

Coming back to you

Különös volt újra látni őt. Nem is az volt a furcsa, hogy láttam, hiszen eddig is megfigyeltem, inkább az, hogy ezúttal ő is látott engem. Nos, Jamest, de igazából részletkérdés. Mélyen egymás szemébe tudtunk nézni, és ez egy pillanat alatt elérzékenyített. Szerencsére sikerült jól lepleznem, a hangom fátyolossága lehetett esetleg csak árulkodó, de az sem annyira, hogy gyanút fogjanak. Ennél jobban.
- Ki a halál tartja számon napra pontosan, mit csinált hetekkel ezelőtt? - érkezett a Lexynek nevezett lány válasza, és odasétált Leigh mellé. Meglepő módon nem éreztem féltékenységet. Nehezemre esett együtt látni őket, főleg, amikor a lány átkarolta őt, de az öröm, hogy a fiú végre nincs egyedül, erősebb volt. Őszintén szerettem volna, ha beengedi az életébe ezt a lányt és kinyitja neki a szívét. El kellett érnem, hogy így legyen. Addig nem léphettem tovább, amíg nem sikerült rávennem erre Leigh-t is.
- Köszönöm - átvettem a poharat és kortyoltam belőle egyet. Eddigi bizonytalanságom, zavarom teljesen eltűnt, mérhetetlen nyugalom öntött el, ahogy teljesen magamra találtam. - Hmm, szóval nem láttak semmi különöset? Egy szemtanú látta magukat a környéken, egy félreeső sikátorban. Pontosabban... - megállapodott a tekintetem a fiún.
- Egy ment be, kettő jött ki nem sokkal azután, hogy egy elszabadult kóbor kutyáról érkezett bejelentés... - Számtalan ehhez hasonló kihallgatást csináltam már, főleg, miután Leigh felfedte előttem a természetfeletti létezését. Most sem esett nehezemre éreztetnem velük, hogy tudom a titkukat úgy, hogy ne kelljen nyíltan kimondanom.
- Ja, egyikünk nyilván kutyává változott. Talán törvénybe ütközik? - morogta Lexy, majd Leighre nézett, kissé idegesen. - Szükség van rám ehhez a hülyeséghez, vagy leugorhatok jégkrémért a szupermarketbe?
- Igazából szívesen beszélnék négyszemközt Mr. Blairrel, szóval... - Kérőn biccentettem, jelezve, nem csak hogy nem akadályoznám meg, hanem szinte szeretném, ha magunkra hagyna minket, ami ismét egy gyanakvó pillantást váltott ki a szöszkéből. Okosnak tűnt, és ez tetszett. Nem hagyta magát megfélemlíteni és kiállt Leigh mellett is.


from an old life

:<3:


Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás EmptyCsüt. Júl. 30, 2020 2:00 am



To: my sweet past



Orion...?






Odabent, hát persze. Nem, egyáltalán nem örültem egy nyomozó jelenlétének… csak arra tudtam gondolni, hogy valamire nem figyeltem eléggé. Aggódtam. Nem csak magam miatt, hanem Lexyért is; őt végképp nem akartam bajba sodorni. Aprót bólintottam a további szavaira, de nem reagáltam rá többet. Azt figyeltem, hogyan néz Lexyre, de nem önmagában a férfi stílusában nem találtam kivetnivalót… épp csak a fegyver jelenléte nem tetszett és az, hogy a keze rajta volt, mikor ajtót nyitottam. Nyilván nem barátságos szándékkal jött és aggasztott a szituáció.
- Biztos? – Kérdeztem vissza, de aztán nem is erőltettem a dolgot. Végül viszont a férfi volt az, aki mégis kért valamit. – Máris adom… - Egy poharat elő is szedtem, majd engedtem a csapból hidegvizet. Amikor visszafordultam, Lexy gyanakvó tekintete volt az, amit kiszúrtam. Mit csinálhatott a férfi? Látott valamit? Kérdőn, lopva pillantottam a lányra, majd a szavakat hallva vissza. Leraktam a poharat az asztalra és így néztem a férfira. A kérdés hidegzuhanyként ért. Aznap mentettem meg a lányt a sikátorban. Elnéztem felé, majd a pillanat tört része alatt vissza a férfira. Fogalmam sem volt, mit mondjak; az igazságot nem mondhattam.
- Sétáltunk… randiztunk – Tettem hozzá egy köhintéssel, lopva a lányra nézve, majd vissza. Reméltem, hogy nem hagy cserben a kis mesémet illetően. – És én nem láttam semmi különöset. Te, Lexy? – Ugyan nem néztem a lányra, de hozzá intéztem a szavaimat. Közben pedig le sem vettem a tekintetemet a férfiról, aki végül rám nézett, de valahogy különös volt a tekintete. Másabb, mint mikor az imént rám nézett. Zavartan ráncoltam a homlokomat, majd megráztam a fejemet.
- Nem tudom, szerintem nem minket keres… - Összefontam magam előtt a karjaimat, de aztán inkább megtámaszkodtam a pulton a könyökömmel a pulton. Nem akartam, hogy úgy tűnjön, elzárkózok a beszélgetés elől… nem akartam, hogy olvasson a mozdulataimban, vagy a testtartásomban. Pedig marhára el voltam zárkózva a téma elől és úgy a nyomozás elől is.

312 words ❖ Already Gone ❖ note: hello, my past Old-Blair albérleti lakás 2909147992   ❖ kredit


Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Raleigh Blair



163
C szint:
Kalmithil
Old-Blair albérleti lakás NgRj
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
62
Titulus :
↭ The Vampire
Ennyi éve vagyok a világon :
51
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
↭ Mr. Perfect and Sexy Jack Falahee
Tartózkodási helyem :
↭ Denver
℘ ℘ ℘ :
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
Old-Blair albérleti lakás Tenor
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe

Old-Blair albérleti lakás Empty
TémanyitásOld-Blair albérleti lakás Empty


Ajánlott tartalom
163
C szint:
Kalmithil

Old-Blair albérleti lakás Empty
 

Old-Blair albérleti lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Deveraux lakás
» Waugh lakás
» Fray lakás
» Hewitt lakás
» Fanning lakás