Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Damon && Elena || Már nem vagy itt

Yesterday at 11:38 pm

Pippa Remain

írta: Pippa Remain
Yesterday at 8:30 pm

Bárpult

Yesterday at 6:13 pm

Pippa

írta: Holly Marlow
Yesterday at 5:23 pm

Shannon Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 4:01 pm

Marigold Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:58 pm

Partnerkereső

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:27 pm

Holly Marlow

Yesterday at 1:28 pm

Elkészültem!

írta: Holly Marlow
Yesterday at 12:52 pm

Bejárat

Kedd Okt. 17, 2017 11:30 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 4 1
Emberek 9 5
Összesen 37 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Kedd Okt. 10, 2017 11:12 pm


Lexy & Theo

+18

Egyébként, bár nem mondtam ki, én sem mentem volna bele óvszer nélkül. Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy hirtelen egy síró gyerek a nyakamba zuhanjon, a fiatal anyukájával együtt – aki iránt nem éreztem semmit, pusztán testi vonzalmat. Na meg, valószínűleg a fejemet vették volna, ha teherbe ejtem a szőkeséget, így hát mindenféle téren az volt a legjobb, ha védekeztünk.
Élvezettel mozogtam benne, a szavaira már nem igazán reagálva. Lift, mi? Abban mégis mi lett volna az izgalmas? Talán az, hogy bármikor megállhat az a vacak és bárki megláthatja, mi történik éppen? Belegondolva, tényleg volt benne némi izgalom és huncutság, amitől kissé vonzóvá is vált az ötlet, de hát, nekünk ez volt az első és egyetlen ilyen kalandunk, legalábbis úgy tűnt, ő sem gondol többet ebbe a kis együttlétbe.
Egyre közelebb sodródtam a gyönyörhöz, a beteljesüléshez, ami néhány pillanattal később elért. A hangommal adtam igazán tudtára, hogy én is elélveztem. Kifújtam magam, kissé a lány hátára nehezedve, mielőtt kihúzódtam volna belőle. Levegőért kapkodtam még, de leszedtem magamról azt a vackot, hogy egy papírzsepibe csomagoljam. Egyelőre leraktam valamerre, hogy majd ki tudjam dobni. Aztán Lexyre pillantottam, ahogy felhajolt hozzám a csókért. Meglepve viszonoztam. A szavai is megleptek.
- Máskor? Sajnálom, kislány, de belőlem sajnos nem kaphatsz többet. – Jegyeztem meg, bár az elgondolkodtatott, hogy beleférne-e most még egy menet, de végül megcsóváltam a fejem. Azért megcirógattam az arcát, majd az ajkait és visszahajoltam én is még egy gyors, röpke búcsú csókra.
- Öltözzünk. Aztán hazaviszlek. – Közöltem, némileg lerombolva a hangulatot, majd a magam részéről el is kezdtem öltözködni. Jó volt kiereszteni a gőzt kicsit és lelazulni, de ebbe most csak ennyi fért bele. Amint magamra rángattam az alsónadrágot meg a farmert, kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Azért szerencsénk volt, hogy senki sem jött erre időközben… Magamra kaptam a pólómat, majd visszahajoltam a kocsiba, hogy megfogjam a szemetet, aztán kidobtam a legközelebbi… nos, ha lett volna kuka, nyilván oda dobom ki, de nem volt. Viszont a kocsiban sem akartam hagyni, szóval szép dolog vagy sem, kihajítottam valamerre, mielőtt visszaszálltam volna a volán mögé. Hátra, vagy ha mellettem volt, akkor magam mellé pillantottam, egyenesen Lexyre.
- Nos, ha van bármi kívánságod, hogy hova vigyelek, hallgatom. – Ejtettem meg felé egy mosolyt, lopva az ajkaira pillantva, de figyelmeztetnem kellett magam, hogy több ilyen nincs és csókra még csak nem is gondolhatok.

384 szó || pimasz lányka Very Happy




When it hurts to look back and you’re scared to look ahead just close your eyes and your best friend will be there.

avatar
Vérfarkas vagyok
Keresem :
☾ A boldogságom és a szabadságom



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Pént. Okt. 06, 2017 8:31 pm



Theo & Lexy 18+
love me, love me, say that you love me

Csak látványosan forgattam a szemem Theo válaszán, de nem álltam le vele vitatkozni arról, hány nő esik teherbe a pasik "időben kihúzom" monológja után. Jó sok. Nem akartam erről évődni vele, úgyhogy csak a szememet forgatva hagytam, hogy igaza legyen, és visszatérjünk végre az érzéki dolgokra. Még sosem csináltam autóban, és a helyzet kényelmetlensége ellenére izgatott a gondolat, mit művelek a nővérem gardedámjának öccsével. Minél inkább tiltott volt a dolog, annál jobban vonzott.
Nagyon jól csinálta, kár lett volna tagadni, és nem is akartam. Szerettem volna, ha a hangommal, a nyögéseimmel és fojtott sóhajaimmal fényezhetem kicsit az egóját, hiszen megérdemelte, úgyhogy nem különösebben fogtam vissza magam. Abban igaza volt, hogy a túlzott akrobatikus mutatványokhoz nincs elegendő helyünk, de ettől még nem akartam feladni, hogy még jobbá tegyem az együttlétünket. Némi helyezkedés árán csak sikerült belőnöm a megfelelő pózt, és ahogy hozzám simult, halk torokhangon, élvezettel felnyögtem.
- Szeretem a szűk helyeket... Egyszer kipróbálnám a liftben is. - Nem mintha annyira kíváncsi lett volna erre az infóra, csak úgy eszembe jutott. Liftben sem csináltam még soha, pedig ott is nagyon kellemes lehet. Felnyögtem, ahogy újból belém hatolt, és a légzésem, a hangom, a testem rögtön felvette a lökései ütemét. A kezét megérezve mintha milliónyi, pici áramsütés karistolta volna a bőrömet, úgy öntött el a forróság, és éreztem, hogy már egyre közelebb az a bizonyos beteljesülés. Nem is bírtam sokáig visszafogni, szinte kitéptem az ülést a helyéről, úgy kapaszkodtam bele a végén. Egyre kapkodóbb légzéssel, egyre gyakrabban emlegettem Theo és Jézus nevét egy mondaton belül, végül előbbi győzött, ahogy elértem a gyönyört és megfeszülő izmokkal, ívbe ránduló gerinccel elélveztem. Lehunyt szemekkel támasztottam le a fejem az ülés támlájára, de nem ernyedtem még el alatta, átsegítettem őt is a gyönyörön és addig szorítottam, míg tele nem töltötte nekem az óvszert. Utána viszont elfeküdtem az ülésen és megpróbáltam a szűk hely ellenére is kinyújtóztatni a végtagjaimat.
- Ez nagyon jó volt... - Az oldalamra fordultam, hogy felhajolhassak hozzá egy röpke csókra, kissé még pihegve. Azért egy kicsit, egészen kicsit elfáradtam, hiszen eleve kalandos éjszakám volt, bár az utolsó percéig megérte, és nem vonnám vissza egyetlen pillanatát sem. - Máskor is csinálhatnánk. Mit szólnál még egy menethez, ha kipihented magad? Felkenhetsz a motorháztetőre. - kuncogva végigsimítottam a mellkasán, bár utóbbi megjegyzésemet csak viccnek szántam. Habár tőlem... Nem vagyok semmi jó elrontója, szeretem az új dolgokat, főleg annak tudatában, hogy nem ismételhetjük már meg. Egyikünk sem az a megállapodós fajta, ezért igenis telhetetlen voltam és ki akartam használni ezt az alkalmat annyira, amennyire csak lehetett, hiszen valószínűleg nem nagyon lesz legközelebb...

music


avatar
Vérfarkas vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Csüt. Szept. 21, 2017 12:56 am



Lexy & Theo




+18


A visszakérdezésre ezúttal nem sokat reagáltam, csak egy meglepett mosolyra futotta tőlem. Gyanítottam, hogy azért a túlzott durvaság nem tetszett volna neki, így hát nem is terveztem, hogy nekiállok feszegetni azokat a bizonyos határokat.
Élveztem a kényeztetését, azt, amit a kezével csinált. Elég gyakorlottnak tűnt, mindenesetre, tényleg nagyon élveztem. Minden mozdulata kellemes borzongással töltött el. Aztán jött a nagy kérdés, hogy van-e nálam gumi. Gondoltam, vicces lenne megszívatni azzal, hogy nincs, de a válasza azért nem tetszett túlzottan.
- Mintha nem tudnék vigyázni e nélkül a vacak nélkül… tudod, le tudok állni időben. – Mormogtam, már mikor benne voltam és a nyakánál fészkelődtem. Mondandóm végén belecsókoltam hosszan a nyakába, majd fél kézzel átkaroltam a derekát, míg a másikkal ugyebár támaszkodtam. Muszáj volt, másképpen összenyomhattam volna Lexyt, ha ráfekszek. A hangját, a nyögéseit, a lélegzetvételét hallgattam, miközben kettőnket ringattam. Úgy láttam, élvezi, így nem akartam megszakítani. Ahogy a derekam köré fonta a lábait, közelebb csúsztam hozzá, így még mélyebbe hatolva belé. Egy lopott pillantást vetettem rá, az után kutatva, megfelel-e így neki, de amint megbizonyosodtam róla, hogy jól van, folytattam a mozgást. Néha gyorsítottam a tempón, néha újra lassítani kezdtem. A nevem hallatán rápillantottam, de a lassú mozgással nem álltam le. A csókját igyekeztem viszonozni, majd elmosolyodtam kicsit a kéréseire, amiket teljesítettem. A derekán pihenő kezemet visszahúztam, hogy az arcához érhessek. Végigsimítottam rajta, majd a hajába túrtam, kissé talán hevesen. Magamhoz vontam és újra az ajkaira tapadtam, hosszan és szenvedélyesen csókolva őt, mielőtt megszólalhatott volna.
- Hm? – Érdeklődve néztem rá, de megálltam és kicsusszantam belőle. Hátrébb másztam, amíg nekiállt helyezkedni. Mondtam volna, hogy ehhez a pózhoz nincs túl sok helyünk, de végül ráhagytam. Elfélmosolyodtam, majd szusszantam egy aprót, miközben közelebb másztam hozzá.
- Kissé szűkösen leszünk, de nem baj… - Jegyeztem meg, majd átkaroltam a derekát és hozzásimultam teljesen a fenekéhez, hátához. Így hatoltam újra belé és kezdtem ismét mozgásba. Egy idő után a kezemet a lábai közé csúsztattam és ujjaimmal izgatni kezdtem lassan, körkörös mozdulatokkal a csiklóját. A hátára, vállára pedig elszórtam néhány csókot is. A magam részéről közel jártam a gyönyörhöz, de nem tudtam, ő hol tart, épp ezért akartam kicsit rásegíteni, hogy egyszerre élvezhessünk el, vagy legalábbis majdnem egyszerre.


360 szó ■ Thunder ■ bocsánat a késésért      
■■



When it hurts to look back and you’re scared to look ahead just close your eyes and your best friend will be there.

avatar
Vérfarkas vagyok
Keresem :
☾ A boldogságom és a szabadságom



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szomb. Szept. 02, 2017 11:48 pm



Theo & Lexy 18+
love me, love me, say that you love me

A nagy Ő nálam mindig is többről szólt a testiségnél. Hittem abban a kislányos, rózsaszín ábrándban a rózsákról, a gyertyafényről, hittem a szőke hercegben és a fehér paripában is. Tudtam, milyen szar és kiábrándító ez a világ, ezért ebből az egyből nem akartam engedni. Nem akartam, hogy ez az utolsó, gyermeki ábrándom is összetörjön a felnőttek nyomorult, rideg világában. Épp ezért ez az érzés elég távol állt Theotól. Nem tartottam kizártnak, hogy bele tudnék szeretni, sőt, lehet, hogy ha legközelebb találkozunk... De ez a mostani ez teljesen másról szólt. Csak játszottunk, és éreztem, hogy ő is így gondolja, ami megnyugtatott.
- Ki mondta, hogy én szépen akarom? - Incselkedő puszit nyomtam a szájára, és röviden felnevettem azon, vajon miféle naiv kép élhet az elméjében a lányokról. Mondjuk, ha akikkel eddig találkozott mind olyanok voltak, mint Carmen... De isten ments, hogy a nővéremen agyaljak, amikor egy ilyen jó pasi fekszik rajtam! Már a kényeztetésétől éreztem a gerincemen végigfutó bizsergést. Nagyon jól csinálta, egyből tudta, hogyan bánjon a testemmel, hol és hogyan érintsen meg. Rég nem éreztem ilyet senkivel, épp ezért szerettem volna viszonozni a kényeztetést - mivel máshogy nem fértem hozzá, ezért a kezemmel.
- Ha nincs, akkor le is mászhatsz rólam - Szúrós pillantást vetettem rá, és kicsit kétségbe estem. Csak van nála gumi, ne már! Nem akartam félbehagyni pont itt, pont vele, de kénytelen voltam, ha... De szerencsére csak szívatott, amit némileg megkönnyebbülten, némileg méltatlankodva fogadtam, közepes erejű ütést mérve a mellkasára. A következő pillanatban viszont már újból mosolyogtam, és az alsó ajkamat beharapva, izgatottan vártam, hogy megérezzem végre.
Egyetlen magabiztos, kemény lökéssel bennem volt, ami egy hangosabb nyögést csalt ki belőlem. Behunyt szemmel élveztem és igyekeztem ellazulni, hogy minél mélyebben magamba fogadhassam. Amint éreztem, hogy az egész bent van, kipirult arccal felpillantottam rá. Meg akartam dicsérni, mennyire csodálatos, de nem jött ki értelmes szó a torkomon, mert rögtön mozogni is kezdett. Koordinálatlan nyögésekkel kapaszkodtam meg benne, karjaimat a nyaka köré fontam, közelebb vontam magamhoz. A hangom idővel idomult csípője ütemes tempójához. Nem igazán fogtam vissza magam, de azért ügyeltem rá, hogy ne legyek túl hangos. Szinte teljesen kitöltött...
Ahogy a nyakamhoz fúrta a fejét, a tarkójára simítva a hajába túrtam, másik kezemmel a hátát karcoltam végig. A derekán pihentettem meg a tenyerem, lábammal lazán körbefontam a csípőjét, hogy jobban hozzám férjen. A gyönyör egyre inkább kísértett, de még szerettem volna tovább húzni, jobban kiélvezni.
- Theo... - nyögtem halkan, mielőtt még megcsókoltam volna. Hosszú, érzéki csókkal ostromoltam a száját, a nyelvét, és hol arra kértem, hogy gyorsabban mozogjon, hol arra, hogy lassabban, hol meg csak a nevét motyogtam.
- Váltsunk pózt... - javasoltam, és ha belement, akkor hasra fordultam, egyik lábamat lelógattam az ülésről, a másikkal meg feltérdeltem. Négykézlábra emelkedtem, kitolva felé a csípőmet, és a vállam felett hátralesve vártam, hogy folytassa.
music


avatar
Vérfarkas vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Csüt. Aug. 24, 2017 2:25 am



Lexy & Theo




+18


Csak mosolyogtam a válaszára. Nem vártam mást, azt meg főleg nem, hogy rábólint és lesz következő alkalom, meg egyéb nyalánkságok. Mint mondtam, nem terveztem elköteleződni, meg akartam maradni a kalandos életvitelemnél, ahogyan eddig. Még sok dolog volt, amit ki akartam próbálni, amit el akartam érni… és legfőképp a szabadságomat akartam kiélvezni. Ezt egy lány mellett nem igazán tudtam volna megtenni, így hát… minél távolabb voltam érzelmileg a lányoktól, annál jobb volt.
Elgondolkodva figyeltem kicsit, amikor közölte, hogy még nem találta meg a nagy Ő-t. Ahogy eddig megismertem, ez alatt a… hát, pár óra alatt, úgy éreztem, nem egy pasi van, aki a lábai előtt hever. Dögös volt, bevállalós, laza, vicces. A pasik bizonyára megőrülnek az ilyen csajokért és kicsit én is. Csak hát, nem, nem engedek a kísértésnek… érzelmek terén.
A türelmem gyorsan fogyott, minél előbb vele akartam lenni, egyesülni vele és mindkettőnket a csúcsra juttatni. Kijárt már nekem, azaz neki a kényeztetés, szóval nem szándékoztam sokáig húzni a dolgot, még akkor sem, ha mélyen belül ott motoszkált bennem, hogy amit teszek, az nem helyes. Jobban mondva azért nem, mert… nos, basszus, ő mégis csak egy Callaway kislány! Tudtam, hogyha kiderül, akkor halott ember vagyok. Minimum. Vagy hallgathatom életem végéig Carmen hisztijét, vagy éppenséggel Nathaniel kioktató dumáját, miszerint nem kellett volna Lexyvel kezdenem.
- Ha nem fogom magam vissza, az nem lesz túl szép… - Morrantam rá játékosan, mint egy kölyök farkas, aztán loptam egy gyors csókot az ajkairól. Közben az ujjaimmal tovább kényeztettem. Láttam, hallottam, hogy élvezi és ez egyre inkább felkorbácsolta az én vágyaimat. Bár talán ennél jobban aligha lehetett. Nem kellett sok, a férfiasságomat a kezében éreztem. Jól esett, ahogy a markába zárta. Végigbizsergett tőle a testem és pár pillanatra leálltam a kényeztetésével, hogy kiélvezzem, amit ő tesz. Aztán a hangjára felpillantottam.
- Türelmetlen vagy, cica. – Mosolyogtam rá, a kérdésre meg felnevettem. – Ha azt mondom, nincs, mi lesz? Mindketten ki vagyunk már eléggé éhezve a szexre. – Vigyorogtam rá tovább, de ha megijedt volna, akkor a nadrágom zsebébe nyúltam. Hát, nem kell meglepődni, fiatal pasi vagyok, még szép, hogy mindig van nálam egy… vagy kettő, ha a helyzet úgy hozná, szükség van rá. Kiemeltem hát egy óvszert. A fogaim közé csippentettem a csomagolást és letéptem, hogy ki tudjam belőle venni a gumit, amit aztán magamra is húztam. A lába közé csúsztam, kicsit helyezkedtem, majd viszonoztam az egyik harapását a nyakára.
- Jövök már, kislány… - Súgtam neki vissza, miközben még egyszer végigsimítottam a lábai közt, majd odaillesztve a férfiasságomat behatoltam. Nem akartam túl durva lenni, de talán hevesebb voltam a kelleténél. Egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam, a másikkal a csípőjére fogtam. Nyeltem egy aprót, majd lassan elkezdtem kihúzódni belőle, majd újra be. A tempóm hamar beállt, nem volt túl gyors, de lassúnak sem mondható. A levegőt szabálytalanabbul vettem, hisz annyi impulzus ért, olyan szoros volt Lexy, hogy nagyon is élveztem… halkan felnyögtem, a nyakához hajoltam, de nem tettem többet.


482 szó ■ Thunder ■ aztán nehogy megbánd...     
■■



When it hurts to look back and you’re scared to look ahead just close your eyes and your best friend will be there.

avatar
Vérfarkas vagyok
Keresem :
☾ A boldogságom és a szabadságom



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Hétf. Aug. 14, 2017 5:01 pm



Theo & Lexy 18+
love me, love me, say that you love me

Theo ajánlata először meglepett, aztán ahogy befejezte a mondatot, ellaposodott a pillantásom, mosolyom azonban csak szélesebbé vált. Így már egyből más színt nyert az önzetlensége.
- Milyen rendes tőled... - jegyeztem meg vigyorogva, de egyelőre nem reagáltam semmit az ajánlatára. Nem akartam elfogadni, hiszen egyáltalán nem valószínű, hogy itt leszek addig. Elutasítani meg végképp nem akartam, ahhoz túl cuki volt a srác, hogy csak úgy lepattintsam. De az egy éjszakánál hosszabb kavarás... Nem igazán nekem való. Felelősséggel járna, és abból most van bőven elég a nyakamon.
Tetszett, hogy sikerült rá hatnom, élvezettel figyeltem az arcát, majd a púpot a nadrágján. Ahogy megcirógatta az arcom, néhány hosszabb pillanatra behunytam a szemem, csak a hangjára néztem fel újra. Nem lepett meg a válasza, pont ilyesmire számítottam. A legtöbb hozzá hasonló fiú nem szeretne még megállapodni, ami nem csoda, hisz előttük az egész élet.
- Nem találtam még meg a nagy Ő-t - feleltem, ha már visszadobta a labdát. Fogalmam sincs, milyen lehet a nagy Ő. Voltam már szerelmes, és a legtöbb srác, aki megtetszett, mindig kötélnek állt végül. Az ilyen érzések azonban túl hamar elmúltak. Nem tudom, milyen lehet az az igazi szerelem, de valószínűleg tovább tartana néhány napnál, és az is lehet, hogy abba fogok majd igazán beleszeretni, akivel nem fekszem le idejekorán. Mert Theo is tetszett, nem csak külsőre, vagy jellemre, mégis éreztem, hogy nem tudnánk fél óra ismertség után elképzelni együtt a jövőnket. És ez így is volt jól.
Kuncogva átkaroltam a nyakát, láttam, hogy elég hamar elfogyott a türelme. Nem baj, szeretem a szenvedélyes fickókat... Habár olyan sokhoz azért még nem volt szerencsém - ribanc azért mégsem vagyok. Átöleltem a nyakát, combommal körbefontam a derekát, ahogy kimászott velem, utána hagytam, hogy úgy fogjon, ahogy akar. Készségesen kinyitottam neki az ajtót is.
- Parancsoljon, uram - kacsintottam rá, majd elnevettem magam, ahogy végigfektetett az üléseken. Az egyik övcsat beleállt a hátamba, de úgy helyezkedtem, hogy jó legyen. Közben gyorsan megszabadított a felsőmtől és a melltartómtól is. Nem bántam, forró csókokkal feleltem a kényeztetésére, a nyakát, a fülét harapdáltam. Elvigyorodtam a szavai hallatán.
- Nem is kell visszafognod magad, édes... - súgtam neki halkan. - Nem vagyok cukorból - elhúzódtam tőle annyira, hogy felpillantsak rá, jelezve, komolyan gondoltam. Nem kell hímes tojásként bánnia velem. Behunytam a szemem és mohón megcsókoltam, az arcára simítva közben. Halkan felsóhajtottam, ahogy megéreztem a kezét a combjaim közt. Beindított, főleg ahogy benyúlt a nadrágomba is. Kiszaladt a számon egy jóleső nyögés, csípőm lágyan hullámzani kezdett ujjai játékától. Hallottam a kérdését, de mielőtt válaszolhattam volna, megcsókolt. Önfeledten viszonoztam a csókját.
- Párszor - nyögtem bele az ajkaiba. Végigsimítottam meztelen hátán, finoman kieresztettem a körmömet. Megragadtam a nadrágja övét és kilazítottam annyira, hogy besimíthassak alá. Cirógatni kezdtem, kezem a combjára, fenekére vándorolt, majd az ölére. A nyakát harapdálva élveztem az ujjait izgatását, de nem akartam túl hamar elélvezni, így fürgén bontogatni kezdtem a nadrágját, kiszabadítva alóla a férfiasságát. A markomba fogtam, masszíroztam, járattam rajta picit a kezem, de nem játszottam vele túl sokáig.
- Ne finomkodj, gyere! - kértem halkan, feljebb húzva a térdeimet, hogy rendesen közéjük férhessen. Vágytam rá, nem akartam tovább húzni az időt, és reméltem, ezzel ő is így van. Tíz körmömmel a derekába martam, célzón magam felé húzva. - Van nálad gumi, ugye? - tettem hozzá sietve, reménykedő pillantást vetve rá. Szívesen gondoskodtam volna erről én, csak hát konkrétan semmi nem volt nálam, amit viseltem, azt is tőle kaptam... Így ez már az ő felelőssége volt. Türelmetlenül harapdáltam a nyakát, a fülcimpáját.
- Siess... - súgtam a fülébe, az oldalát, hátát cirógatva.
music


avatar
Vérfarkas vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Csüt. Aug. 10, 2017 6:36 pm



Lexy & Theo




+18


A lelkesedését nem bírtam ki mosoly nélkül. Tetszett Lexyben, mennyire bevállalós, mennyire életvidám. Olyan, amilyen én is lenni akartam, de nem mindig jött össze. Bár most, hogy a bátyám végre elengedte a pórázom, lehetőségem nyílt ezer meg egy dologra. Nem volt, aki visszafogjon többé. Épp ezért, az sem érdekelt, hogy a lehető legostobább dolgot készülök elkövetni. Lefeküdni a bátyám védencének mostohahúgával…? Elég nagy ballépés, nem? De amíg nem tudja, addig nem fáj ez senkinek. Másrészt senkinek semmi köze hozzá, hogy mi ketten mit csinálunk Lexyvel.
A válaszára ingattam kissé a fejem, miközben az utat figyeltem, hogyha kell, bele tudjak nyúlni a vezetésbe, kormányzásba.
- Ha úgy döntenél, kedved támad lerakni a jogsit, szólj. Úgy értem, vehetsz tőlem plusz órákat… bizonyos ellenszolgáltatásokért cserébe. – Kaján vigyor kúszott az ajkaimra, így néztem el felé, játékosan csillogó szemekkel. Habár vicceltem, de ha belement, rábólintott, nem visszakoztam. Amúgy, ingyen is segítenék és valószínűleg nem is fogok tőle semmit kérni. Nálam a kaland egy alkalom, nem több. Ha többször kezdenék ki valakivel, az már kötődéshez vezetne... és bár Lexy szimpatikus volt, semmi kedvem nem volt elköteleződni, pláne nem fél óra ismeretség után.
Vadul csókoltam az ajkait, nem tudtam betelni vele. Édes volt és bódító. A válaszára érdeklődve húztam fel az egyik szemöldököm, mire ő átmászott az ölembe. Röviden felnevettem, de nem ellenkeztem. Viszonoztam a csókját, közben a derekára csúsztatva a kezem. A pólóm alá nyúlt, de nem igazán zavart, sőt, örültem, hogy nem kell irányítanom vagy épp nekem megtennem bizonyos dolgokat. Felemeltem a kezeimet és hagytam, hogy lehúzza rólam, majd csókért hajoltam, de nem értem el az ajkait. Megmozdult. Ingerelni kezdett, ahogy mozgott az ölemben. Így is többre vágytam, de nem kellett sok, hogy teljesen vágyba jöjjek és ennek látható jelei legyenek. Nyeltem egy aprót, loptam egy rövid csókot az ajkairól, és csak ezután válaszoltam a kérdésre.
- Tudod, nem az a fajta vagyok, aki túl hamar meg akar állapodni egy lány mellett. Szeretem a kalandokat. – Simítottam végig az arcán kedveskedve, majd megcsókoltam. – Na és neked miért nincs fiúd? – Kérdeztem vissza, bár túlzottan nem is érdekelt.
Egy ideig élveztem a csókját és azt, hogy a kezével tapogatja a férfiasságom, még ha csak így, ruhán keresztül is… végigcirógattam lassan a nyakát, vállát, karjait, aztán meguntam a dolgot és magamhoz szorítottam a lányt. Az ajtót kinyitva pedig kiszálltam vele együtt.
- Kapaszkodj. – Közöltem, majd az ajtót bezárva a hátsó ajtóhoz léptem. – Ha megtennéd, hogy kinyitod… - Pillantottam rá várakozón és ha eleget tett a kérésemnek, akkor lefektettem az ülésre és fölé másztam. Az ajtót persze bezártam magunk után, de aztán hevesen, türelmetlenül estem újra az ajkainak, miközben elkezdtem megszabadítani a felsőjétől. Ha már ott voltam, a melltartót is leszedtem róla, egyszerűen és könnyedén, majd a nyakához hajolva belecsókoltam.
- Nem igazán tudom visszafogni magam… - Mormogtam szinte a fülébe suttogva, majd újabb csókot leheltem az ajkaira. Egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam meg, a másikkal a lábai közé csusszantam és dörgölni, ingerelni kezdtem. Azonban nem tudtam türtőztetni magam, hamar a nadrágba nyúltam és így érintettem meg őt újra. – Voltál már együtt amúgy fiúval? – Kíváncsiskodtam, miközben hol a szemeit, hol az ajkait figyeltem. Mielőtt választ adhatott volna, megcsókoltam, de ezután érdeklődve néztem újra rá. Ujjaimmal gyorsabb tempóra váltottam, be-behatolva a lányba.


532 szó ■ Thunder ■ kikészítesz, csajszi      
■■



When it hurts to look back and you’re scared to look ahead just close your eyes and your best friend will be there.

avatar
Vérfarkas vagyok
Keresem :
☾ A boldogságom és a szabadságom



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szer. Aug. 09, 2017 12:49 am



Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me

De, igazából szívesen megnéztem volna Nate arcát, ha rajta kap minket. Amilyen prűdnek tűnik első látásra - vagy csak Carmen mellett szerencsétlenkedik annyit? -, igazán ráfér egy kis hús-vér tapasztalatszerzés. Másfelől viszont nem akartam, hogy kinyírja a hangulatot, így végül egyet értettem abban Theoval, hogy lépjünk le.
A közhiedelemmel ellentétben nem akartam árokba hajtani, amikor elkezdtem zaklatni őt. Csak szerettem volna közelebb lenni hozzá, és kiérezni kicsit az őrültködésemet. Szerettem fiatalosan viselkedni és minden tettemmel azt sugallni, egyszer élünk - hiszen fiatal voltam, egyetlen élettel. Minek a lámpaoszlopok miatt aggódni, amikor egy sima utat a hotelig ilyen könnyedén feldobhatunk?
- Ne félj, nem lesz baj! - mosolyogtam rá, és követtem minden utasítását. Tényleg nem akartam bajt, főleg nem neki, hiszen hivatalosan mégis csak ő vezetett. Örültem, hogy belemegy a játékba és tényleg hagyta, hogy fogjam a kormányt. Nagyon fura érzés volt, de sikerült a megfelelő sávban tartanom az autót, és ettől rettentően büszke lettem magamra.
- Látod? Vezetek! Én vezetek! - nevettem. Jó, persze, erős túlzás volt azt állítani, hogy miattam gurult az autó, hiszen én csak a kormányt fogtam... De jó érzéssel töltött el, és ezért hálás voltam Theonak. - Nem tudom. Egyrészt tök jó lenne, és Mr Callaway tutira kifizetné nekem, másfelől előbb vagy utóbb visszahúzok anyához, ott meg mihez kezdenék egy autóval?
Plusz féltem tőle, hogy ha lenne jogsim és legálisan vezethetnék, az első dolgom lenne messzire elrepeszteni és vissza sem nézni. Annyira vágytam rá, hogy néha azon kaptam magam, azt fontolgatom, gyalogosan vágok neki a világnak, csak eltűnhessek végre innét.
- Oké! - izgatottan fújtam ki a levegőt, hiszen a váltás egy fokkal komolyabb volt már. Természetesen Theo kezével a sajátomon ez is könnyedén ment. Kuncogva rápillantottam, és éreztem, hogy túl közel van hozzám... Túl csábító volt ez az egész helyzet. Képtelen voltam türtőztetni magam. A kijelentését hallva széles mosolyra húztam a számat, hiszen ebből már egyértelmű volt, hogy ő is akarja. Ő is akar engem.
A csókja kissé vadra sikeredett, de nem bántam, egyből hevesen visszacsókoltam neki. A hajába túrva húztam közelebb magamhoz, és kihasználva, hogy az autó egy helyben áll, a mellkasához simultam. Jól esett az érintése, a póló alatt kalandozó kezei vágyba hoztak. Elszakadtam az ajkaitól épp csak annyira, hogy a nyakát halmozhassam el sóhajok közé lehelt csókokkal. Az ötletét hallva elmosolyodva a hátsó ülések felé pillantottam. Jók lesznek azok még, igen, de bőven ráértünk még addig.
- Ó, nekem nem kell sok hely... - jegyeztem meg pimasz mosollyal, majd kibújtam a pólómból és a műszerfalra dobtam. A berendezésekre ügyelve másztam át Theo ölébe, térdeim közé fogva az ölét, vele szemben, és a vállán megtámaszkodva odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Meztelen mellkasommal újból az övéhez simultam. Ujjaim végigszántottak a mellkasán, majd bekalandoztak a pólója alá, egyre feljebb tűrve azt. Végigkarcoltam körmeimmel izmos hasfalát és a mellkasát, és, ha segített, kiszabadítottam a felsőjéből, félretettem, és már tapadtam is vissza az ajkaira. Közben mozgatni kezdtem a csípőmet az ölében, hogy ezzel is a vágyait ingerelhessem.
- Olyan jól nézel ki, hogyhogy nincs barátnőd? - érdeklődtem két csók közt. Reméltem, nem hazudott csak azért, hogy ne érezzem rosszul magam - olyan fura volt belegondolni, hogy cuki is, szexi is, rendes is, mégis egyedül van. Hát normálisak ezek a mai csajok? Nem hiszem.
Élveztem az ölébe ülve csókolózni, de lassan már valami többre vágytam. Nem volt kedvem attól még megmozdulni, szóval ha helyszínt akart váltani, cipelnie kellett. Magunk közé nyúltam, hogy kitapinthassam a nadrágon át a férfiasságát, közben az alsó ajkát harapdáltam finoman. Alig vártam, hogy lekerüljön rólunk az összes ruha...
music


avatar
Vérfarkas vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Vas. Júl. 30, 2017 4:05 pm



Lexy & Theo






- Ki tudja, lehet, hogy az vagy… csak hülye lennél elmondani. – Jegyeztem meg egy halvány mosollyal. A továbbiakra szusszantam egy aprót.
- Ha nem számít, miért kéne beszélnem vele? – Kérdeztem vissza, de nem vártam választ, hisz le akartam zárni a témát. Nem volt kedvem tovább a bátyámon agyalni. Úgyis eljön majd a pillanat, hogy szemtől-szemben álljak vele, akkor épp elég lesz azon rágódni, mi is van vele… addig inkább fel sem akarom fogni, hogy szívrohama volt. Nem.
A vállamnak döntötte a fejem, így lepillantottam rá. A szavaira pedig felnevettem.
- Jó, de itt a bátyám ránk nyithat… hidd el, te sem akarod látni az arcát. – Nevettem tovább, aztán leesett, hogy a válasza konkrétan zöld utat adott bizonyos dolgok iránt. Szóval benne van egy kis kalandban? Hisz én nem akartam többet, csak egy laza kis kalandnál. Reméltem, ő sem gondol többet bele a dologba.
- Indulunk, csajszi. – Biccentettem meg a fejem felé és beindítottam az autót. Én nem voltam olyan őrült stílusú vezető, mint a bátyám, szóval Lexynek nem volt oka aggódnia mellettem.
Láttam, hogy elhelyezkedik és azt is, hogy a nadrág már így is túl sokat mutat. Eleve felkorbácsolta már a vágyaimat, de ezek az apró dolgok még inkább rásegítettek erre. Próbáltam nem figyelni rá, de nem sikerült. A rádióra pillantottam, ahogy bekapcsolta, majd az útra. A kezem a kormányon pihent, legalábbis az egyik. A másikkal néha sebességet váltottam, ha kellett. Aztán megéreztem a kezét, így érdeklődve felvontam a szemöldököm, de nem néztem rá. Halványan elmosolyodtam.
- Mit csinálsz? Nem jó ötlet zavarni a sofőrt a vezetésben. – Magyaráztam, de egy cseppet sem bántam, hogy végigsimított a karomon, nyakamon, mellkasomon. De az tény, hogy picit tényleg kezdte elvonni a figyelmem és semmi kedvem nem volt egy újabb balesethez.
- Hé, csajszi, ez veszélyes így… - Morogtam kissé, mikor kicsatolta az övét. De aztán a közelsége és a szavai elvonták a figyelmem.
- Hogy mi? – Vezetni? Hogy én? Na, ez érdekes lesz. Hagytam, hogy átvegye a kormányt, de azért ott voltam, hogyha kell, bele tudjak nyúlni.
- Egy a fontos, ne rángasd. Finoman kell bánni vele. – Magyaráztam, de aztán inkább a fejének döntöttem az enyémet. – Jogosítványt is akarsz majd? – Kérdeztem, majd felemeltem vissza a fejem. Az útra pillantottam, de egyenesen mentünk és nem volt senki előttünk, így a kérdésre egyből ránéztem. Elmosolyodtam.
- Válthatsz. – A kezére csúsztattam az enyémet és ráfogtam, vele együtt pedig a váltóra. A másik kezemmel a kormányt fogtam meg, hisz ő elengedte és olyan helyekre tévedt a kicsi keze, hogy sok önuralom kellett ahhoz, hogy ne álljak félre az úton és teperjem le egyből. Váltottam vele, majd a cirógatásra mély levegőt vettem a magam lenyugtatására. A hotel még messze volt… túl messze. Ahogy megéreztem az ajkait a nyakamon, felsóhajtottam, majd morranva ránéztem.
- Kikészítesz, csajszi… - Ránéztem a visszapillantó tükörre, majd körbe, végül egy kihaltabb, félreeső helyen leállítottam a kocsit. Az övet kicsatolva pedig áthajoltam hozzá. Kissé erőszakosan fogtam meg az állát és húztam magamhoz, hogy végre megcsókolhassam. Követelőző voltam és türelmetlen, de ez az ő hibája volt: túl rámenős volt és nem tudtam már parancsolni magamnak. Szabad kezemmel a pólója alá nyúltam, hogy felfedezőútra indulhassak; végigcirógattam a derekát, hasát, majd egyre feljebb, a melleit érintettem. Nem tudtam, volt-e már ilyesfajta tapasztalata vagy sem, így ilyen téren nem akartam elsietni a dolgot, de azt tudtam, hogy már képtelen lennék leállni és visszahátrálni.
- Másszunk hátra. – Súgtam az ajkainak, mikor elszakadtam tőle. – Ott több helyünk lesz… - Vigyorogtam rá pimaszul, miközben a kezemet visszacsúsztattam a derekára, onnan pedig a combjára.


581 szó ■ Thunder ■ gyors voltam, csajszi  Very Happy   
■■



When it hurts to look back and you’re scared to look ahead just close your eyes and your best friend will be there.

avatar
Vérfarkas vagyok
Keresem :
☾ A boldogságom és a szabadságom



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Vas. Júl. 30, 2017 12:56 am



Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me

Theo visszakérdezésére csak látványosan forgattam a szemem.
- Hát honnan tudjam, mit érnél vele? Mi vagyok én, jósnő?
Összefontam a karjaimat a mellem alatt és kényelmesen elhelyezkedtem a széken. Az ölében jobb volt, de láttam, hogy neki most járkálásra van szüksége, így hagytam, hadd menjen.
- Na és te mi vagy, valami kicseszett jós? Nem tudhatod, mit reagál, amíg nem beszélsz vele. És nem is számít, mit reagál - vontam meg végül a vállamat. - Csak beszélj vele.
Legalábbis én így gondoltam, de nem szerettem volna ráerőltetni a véleményemet vagy az akaratomat. Úgy kezelte vagy tette tönkre a kapcsolatát a bátyjával, ahogyan akarta; én is pontosan ugyanezt tettem Carmennel. Jobb is, hogy lezártuk a témát, mert egy kicsit már kezdett ránk telepedni a feszültség, pedig jobban élveztem, amikor egymással flörtöltünk.
Kíváncsian vártam, milyen ötlettel áll elő a nap további részét illetően. A felvetését hallva elnevettem magam és néhány pillanatra a vállának döntöttem a fejem.
- Annyira pasi vagy... Most komolyan, itt az üres lakás, és te inkább kilométereket kocsikáznál egy helyre, amiért még fizetni is kell, hogy ugyanazt csináljuk, amit két lépésre innen lehetne? - böktem fejemmel az egyik szoba felé, amit hálónak gondoltam, de igazából mindegy volt, mi az, ugyanis voltak ötleteim mindenféle helyszínre... - Oké, benne vagyok! Menjünk!
Nálam egy fitying sem volt, ezért magától értetődőnek vettem, hogy Theo fizet, akkor meg végül is teljesen mindegy, legalább kocsikázunk egyet. Úgyhogy elfogadtam tőle egy papucsot és vele mentem az autóig. Megköszöntem, hogy kinyitotta nekem, aztán behuppantam az anyósülésre, bekötöttem magam és kényelmesen elhelyezkedtem. Lerúgtam a lábamról a papucsot és a kesztyűtartónak támasztottam a talpamat. A nadrágom felcsúszott picit, kivillantva a combom egy jelentős részét, de pontosan ez volt a célom. Rámosolyogtam.
- Mutassa az utat, uram!
Bekapcsoltam a rádiót, ha nem bánta, és az ablakon kipillantva figyeltem, merre megyünk. Halkan dúdolgattam az éppen játszott slágert, aztán meguntam a nézelődést és inkább Theo felé fordultam. A keze épp a sebváltón pihent, úgyhogy odanyúltam és megfogtam, megszorítottam picit, majd végigsimítottam a karján, fel egészen a válláig, a nyakát érintve pedig végül a mellkasára siklott a kezem. Kikapcsoltam az övet, hogy közelebb csusszanhassak hozzá, ismét a karjához simultam.
- Taníts meg vezetni! Hadd kormányozzak én! - kértem tőle, egészen a vállához simulva, hogy elérhessem a kormányt. Szerettem volna átvenni tőle és én irányítani az autót. Nem mentünk gyorsan, és már vezettem egyszer-kétszer korábban, úgyhogy nem aggódtam.
Végül még a sebváltót is megmarkoltam, és egy pimasz mosolyt villantottam Theora, ahogy marokra fogtam.
- Válthatok is? Segítesz?
Egyedül nem tudtam, merre kell tolni a sebváltót. Na meg azt akartam, hogy megfogja a kezem... Elengedtem a másikkal a kormányt és a combján támaszkodtam meg, aztán nem bírtam magammal és óvatosan cirógatni kezdtem. Tudtam, hogy ez már nem játék és nem egyszerű flört, de nem tehettem róla. Akartam. Ajkaimat finoman a nyakához érintettem, lágy csókot leheltem a füle tövére és belesúgtam:
- Húzódj le!
music


avatar
Vérfarkas vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: Mystic Falls :: Otthonok :: Storm ház-
^
ˇ