Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Raktárépületek

Yesterday at 9:00 pm


Founding Fathers pub

Yesterday at 6:04 pm


Padsorok

Yesterday at 4:52 pm


Bonenzo ~ Vampire vs. Witch

Yesterday at 12:54 pm


Damien & Heather - az átváltozás előtt

Kedd Aug. 22, 2017 10:51 pm


Bolt

Kedd Aug. 22, 2017 8:46 pm


Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Hétf. Aug. 14, 2017 5:01 pm



Theo & Lexy 18+
love me, love me, say that you love me

Theo ajánlata először meglepett, aztán ahogy befejezte a mondatot, ellaposodott a pillantásom, mosolyom azonban csak szélesebbé vált. Így már egyből más színt nyert az önzetlensége.
- Milyen rendes tőled... - jegyeztem meg vigyorogva, de egyelőre nem reagáltam semmit az ajánlatára. Nem akartam elfogadni, hiszen egyáltalán nem valószínű, hogy itt leszek addig. Elutasítani meg végképp nem akartam, ahhoz túl cuki volt a srác, hogy csak úgy lepattintsam. De az egy éjszakánál hosszabb kavarás... Nem igazán nekem való. Felelősséggel járna, és abból most van bőven elég a nyakamon.
Tetszett, hogy sikerült rá hatnom, élvezettel figyeltem az arcát, majd a púpot a nadrágján. Ahogy megcirógatta az arcom, néhány hosszabb pillanatra behunytam a szemem, csak a hangjára néztem fel újra. Nem lepett meg a válasza, pont ilyesmire számítottam. A legtöbb hozzá hasonló fiú nem szeretne még megállapodni, ami nem csoda, hisz előttük az egész élet.
- Nem találtam még meg a nagy Ő-t - feleltem, ha már visszadobta a labdát. Fogalmam sincs, milyen lehet a nagy Ő. Voltam már szerelmes, és a legtöbb srác, aki megtetszett, mindig kötélnek állt végül. Az ilyen érzések azonban túl hamar elmúltak. Nem tudom, milyen lehet az az igazi szerelem, de valószínűleg tovább tartana néhány napnál, és az is lehet, hogy abba fogok majd igazán beleszeretni, akivel nem fekszem le idejekorán. Mert Theo is tetszett, nem csak külsőre, vagy jellemre, mégis éreztem, hogy nem tudnánk fél óra ismertség után elképzelni együtt a jövőnket. És ez így is volt jól.
Kuncogva átkaroltam a nyakát, láttam, hogy elég hamar elfogyott a türelme. Nem baj, szeretem a szenvedélyes fickókat... Habár olyan sokhoz azért még nem volt szerencsém - ribanc azért mégsem vagyok. Átöleltem a nyakát, combommal körbefontam a derekát, ahogy kimászott velem, utána hagytam, hogy úgy fogjon, ahogy akar. Készségesen kinyitottam neki az ajtót is.
- Parancsoljon, uram - kacsintottam rá, majd elnevettem magam, ahogy végigfektetett az üléseken. Az egyik övcsat beleállt a hátamba, de úgy helyezkedtem, hogy jó legyen. Közben gyorsan megszabadított a felsőmtől és a melltartómtól is. Nem bántam, forró csókokkal feleltem a kényeztetésére, a nyakát, a fülét harapdáltam. Elvigyorodtam a szavai hallatán.
- Nem is kell visszafognod magad, édes... - súgtam neki halkan. - Nem vagyok cukorból - elhúzódtam tőle annyira, hogy felpillantsak rá, jelezve, komolyan gondoltam. Nem kell hímes tojásként bánnia velem. Behunytam a szemem és mohón megcsókoltam, az arcára simítva közben. Halkan felsóhajtottam, ahogy megéreztem a kezét a combjaim közt. Beindított, főleg ahogy benyúlt a nadrágomba is. Kiszaladt a számon egy jóleső nyögés, csípőm lágyan hullámzani kezdett ujjai játékától. Hallottam a kérdését, de mielőtt válaszolhattam volna, megcsókolt. Önfeledten viszonoztam a csókját.
- Párszor - nyögtem bele az ajkaiba. Végigsimítottam meztelen hátán, finoman kieresztettem a körmömet. Megragadtam a nadrágja övét és kilazítottam annyira, hogy besimíthassak alá. Cirógatni kezdtem, kezem a combjára, fenekére vándorolt, majd az ölére. A nyakát harapdálva élveztem az ujjait izgatását, de nem akartam túl hamar elélvezni, így fürgén bontogatni kezdtem a nadrágját, kiszabadítva alóla a férfiasságát. A markomba fogtam, masszíroztam, járattam rajta picit a kezem, de nem játszottam vele túl sokáig.
- Ne finomkodj, gyere! - kértem halkan, feljebb húzva a térdeimet, hogy rendesen közéjük férhessen. Vágytam rá, nem akartam tovább húzni az időt, és reméltem, ezzel ő is így van. Tíz körmömmel a derekába martam, célzón magam felé húzva. - Van nálad gumi, ugye? - tettem hozzá sietve, reménykedő pillantást vetve rá. Szívesen gondoskodtam volna erről én, csak hát konkrétan semmi nem volt nálam, amit viseltem, azt is tőle kaptam... Így ez már az ő felelőssége volt. Türelmetlenül harapdáltam a nyakát, a fülcimpáját.
- Siess... - súgtam a fülébe, az oldalát, hátát cirógatva.
music


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Csüt. Aug. 10, 2017 6:36 pm



Lexy & Theo




+18


A lelkesedését nem bírtam ki mosoly nélkül. Tetszett Lexyben, mennyire bevállalós, mennyire életvidám. Olyan, amilyen én is lenni akartam, de nem mindig jött össze. Bár most, hogy a bátyám végre elengedte a pórázom, lehetőségem nyílt ezer meg egy dologra. Nem volt, aki visszafogjon többé. Épp ezért, az sem érdekelt, hogy a lehető legostobább dolgot készülök elkövetni. Lefeküdni a bátyám védencének mostohahúgával…? Elég nagy ballépés, nem? De amíg nem tudja, addig nem fáj ez senkinek. Másrészt senkinek semmi köze hozzá, hogy mi ketten mit csinálunk Lexyvel.
A válaszára ingattam kissé a fejem, miközben az utat figyeltem, hogyha kell, bele tudjak nyúlni a vezetésbe, kormányzásba.
- Ha úgy döntenél, kedved támad lerakni a jogsit, szólj. Úgy értem, vehetsz tőlem plusz órákat… bizonyos ellenszolgáltatásokért cserébe. – Kaján vigyor kúszott az ajkaimra, így néztem el felé, játékosan csillogó szemekkel. Habár vicceltem, de ha belement, rábólintott, nem visszakoztam. Amúgy, ingyen is segítenék és valószínűleg nem is fogok tőle semmit kérni. Nálam a kaland egy alkalom, nem több. Ha többször kezdenék ki valakivel, az már kötődéshez vezetne... és bár Lexy szimpatikus volt, semmi kedvem nem volt elköteleződni, pláne nem fél óra ismeretség után.
Vadul csókoltam az ajkait, nem tudtam betelni vele. Édes volt és bódító. A válaszára érdeklődve húztam fel az egyik szemöldököm, mire ő átmászott az ölembe. Röviden felnevettem, de nem ellenkeztem. Viszonoztam a csókját, közben a derekára csúsztatva a kezem. A pólóm alá nyúlt, de nem igazán zavart, sőt, örültem, hogy nem kell irányítanom vagy épp nekem megtennem bizonyos dolgokat. Felemeltem a kezeimet és hagytam, hogy lehúzza rólam, majd csókért hajoltam, de nem értem el az ajkait. Megmozdult. Ingerelni kezdett, ahogy mozgott az ölemben. Így is többre vágytam, de nem kellett sok, hogy teljesen vágyba jöjjek és ennek látható jelei legyenek. Nyeltem egy aprót, loptam egy rövid csókot az ajkairól, és csak ezután válaszoltam a kérdésre.
- Tudod, nem az a fajta vagyok, aki túl hamar meg akar állapodni egy lány mellett. Szeretem a kalandokat. – Simítottam végig az arcán kedveskedve, majd megcsókoltam. – Na és neked miért nincs fiúd? – Kérdeztem vissza, bár túlzottan nem is érdekelt.
Egy ideig élveztem a csókját és azt, hogy a kezével tapogatja a férfiasságom, még ha csak így, ruhán keresztül is… végigcirógattam lassan a nyakát, vállát, karjait, aztán meguntam a dolgot és magamhoz szorítottam a lányt. Az ajtót kinyitva pedig kiszálltam vele együtt.
- Kapaszkodj. – Közöltem, majd az ajtót bezárva a hátsó ajtóhoz léptem. – Ha megtennéd, hogy kinyitod… - Pillantottam rá várakozón és ha eleget tett a kérésemnek, akkor lefektettem az ülésre és fölé másztam. Az ajtót persze bezártam magunk után, de aztán hevesen, türelmetlenül estem újra az ajkainak, miközben elkezdtem megszabadítani a felsőjétől. Ha már ott voltam, a melltartót is leszedtem róla, egyszerűen és könnyedén, majd a nyakához hajolva belecsókoltam.
- Nem igazán tudom visszafogni magam… - Mormogtam szinte a fülébe suttogva, majd újabb csókot leheltem az ajkaira. Egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam meg, a másikkal a lábai közé csusszantam és dörgölni, ingerelni kezdtem. Azonban nem tudtam türtőztetni magam, hamar a nadrágba nyúltam és így érintettem meg őt újra. – Voltál már együtt amúgy fiúval? – Kíváncsiskodtam, miközben hol a szemeit, hol az ajkait figyeltem. Mielőtt választ adhatott volna, megcsókoltam, de ezután érdeklődve néztem újra rá. Ujjaimmal gyorsabb tempóra váltottam, be-behatolva a lányba.


532 szó ■ Thunder ■ kikészítesz, csajszi      
■■


 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
43

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szer. Aug. 09, 2017 12:49 am



Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me

De, igazából szívesen megnéztem volna Nate arcát, ha rajta kap minket. Amilyen prűdnek tűnik első látásra - vagy csak Carmen mellett szerencsétlenkedik annyit? -, igazán ráfér egy kis hús-vér tapasztalatszerzés. Másfelől viszont nem akartam, hogy kinyírja a hangulatot, így végül egyet értettem abban Theoval, hogy lépjünk le.
A közhiedelemmel ellentétben nem akartam árokba hajtani, amikor elkezdtem zaklatni őt. Csak szerettem volna közelebb lenni hozzá, és kiérezni kicsit az őrültködésemet. Szerettem fiatalosan viselkedni és minden tettemmel azt sugallni, egyszer élünk - hiszen fiatal voltam, egyetlen élettel. Minek a lámpaoszlopok miatt aggódni, amikor egy sima utat a hotelig ilyen könnyedén feldobhatunk?
- Ne félj, nem lesz baj! - mosolyogtam rá, és követtem minden utasítását. Tényleg nem akartam bajt, főleg nem neki, hiszen hivatalosan mégis csak ő vezetett. Örültem, hogy belemegy a játékba és tényleg hagyta, hogy fogjam a kormányt. Nagyon fura érzés volt, de sikerült a megfelelő sávban tartanom az autót, és ettől rettentően büszke lettem magamra.
- Látod? Vezetek! Én vezetek! - nevettem. Jó, persze, erős túlzás volt azt állítani, hogy miattam gurult az autó, hiszen én csak a kormányt fogtam... De jó érzéssel töltött el, és ezért hálás voltam Theonak. - Nem tudom. Egyrészt tök jó lenne, és Mr Callaway tutira kifizetné nekem, másfelől előbb vagy utóbb visszahúzok anyához, ott meg mihez kezdenék egy autóval?
Plusz féltem tőle, hogy ha lenne jogsim és legálisan vezethetnék, az első dolgom lenne messzire elrepeszteni és vissza sem nézni. Annyira vágytam rá, hogy néha azon kaptam magam, azt fontolgatom, gyalogosan vágok neki a világnak, csak eltűnhessek végre innét.
- Oké! - izgatottan fújtam ki a levegőt, hiszen a váltás egy fokkal komolyabb volt már. Természetesen Theo kezével a sajátomon ez is könnyedén ment. Kuncogva rápillantottam, és éreztem, hogy túl közel van hozzám... Túl csábító volt ez az egész helyzet. Képtelen voltam türtőztetni magam. A kijelentését hallva széles mosolyra húztam a számat, hiszen ebből már egyértelmű volt, hogy ő is akarja. Ő is akar engem.
A csókja kissé vadra sikeredett, de nem bántam, egyből hevesen visszacsókoltam neki. A hajába túrva húztam közelebb magamhoz, és kihasználva, hogy az autó egy helyben áll, a mellkasához simultam. Jól esett az érintése, a póló alatt kalandozó kezei vágyba hoztak. Elszakadtam az ajkaitól épp csak annyira, hogy a nyakát halmozhassam el sóhajok közé lehelt csókokkal. Az ötletét hallva elmosolyodva a hátsó ülések felé pillantottam. Jók lesznek azok még, igen, de bőven ráértünk még addig.
- Ó, nekem nem kell sok hely... - jegyeztem meg pimasz mosollyal, majd kibújtam a pólómból és a műszerfalra dobtam. A berendezésekre ügyelve másztam át Theo ölébe, térdeim közé fogva az ölét, vele szemben, és a vállán megtámaszkodva odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Meztelen mellkasommal újból az övéhez simultam. Ujjaim végigszántottak a mellkasán, majd bekalandoztak a pólója alá, egyre feljebb tűrve azt. Végigkarcoltam körmeimmel izmos hasfalát és a mellkasát, és, ha segített, kiszabadítottam a felsőjéből, félretettem, és már tapadtam is vissza az ajkaira. Közben mozgatni kezdtem a csípőmet az ölében, hogy ezzel is a vágyait ingerelhessem.
- Olyan jól nézel ki, hogyhogy nincs barátnőd? - érdeklődtem két csók közt. Reméltem, nem hazudott csak azért, hogy ne érezzem rosszul magam - olyan fura volt belegondolni, hogy cuki is, szexi is, rendes is, mégis egyedül van. Hát normálisak ezek a mai csajok? Nem hiszem.
Élveztem az ölébe ülve csókolózni, de lassan már valami többre vágytam. Nem volt kedvem attól még megmozdulni, szóval ha helyszínt akart váltani, cipelnie kellett. Magunk közé nyúltam, hogy kitapinthassam a nadrágon át a férfiasságát, közben az alsó ajkát harapdáltam finoman. Alig vártam, hogy lekerüljön rólunk az összes ruha...
music


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Vas. Júl. 30, 2017 4:05 pm



Lexy & Theo






- Ki tudja, lehet, hogy az vagy… csak hülye lennél elmondani. – Jegyeztem meg egy halvány mosollyal. A továbbiakra szusszantam egy aprót.
- Ha nem számít, miért kéne beszélnem vele? – Kérdeztem vissza, de nem vártam választ, hisz le akartam zárni a témát. Nem volt kedvem tovább a bátyámon agyalni. Úgyis eljön majd a pillanat, hogy szemtől-szemben álljak vele, akkor épp elég lesz azon rágódni, mi is van vele… addig inkább fel sem akarom fogni, hogy szívrohama volt. Nem.
A vállamnak döntötte a fejem, így lepillantottam rá. A szavaira pedig felnevettem.
- Jó, de itt a bátyám ránk nyithat… hidd el, te sem akarod látni az arcát. – Nevettem tovább, aztán leesett, hogy a válasza konkrétan zöld utat adott bizonyos dolgok iránt. Szóval benne van egy kis kalandban? Hisz én nem akartam többet, csak egy laza kis kalandnál. Reméltem, ő sem gondol többet bele a dologba.
- Indulunk, csajszi. – Biccentettem meg a fejem felé és beindítottam az autót. Én nem voltam olyan őrült stílusú vezető, mint a bátyám, szóval Lexynek nem volt oka aggódnia mellettem.
Láttam, hogy elhelyezkedik és azt is, hogy a nadrág már így is túl sokat mutat. Eleve felkorbácsolta már a vágyaimat, de ezek az apró dolgok még inkább rásegítettek erre. Próbáltam nem figyelni rá, de nem sikerült. A rádióra pillantottam, ahogy bekapcsolta, majd az útra. A kezem a kormányon pihent, legalábbis az egyik. A másikkal néha sebességet váltottam, ha kellett. Aztán megéreztem a kezét, így érdeklődve felvontam a szemöldököm, de nem néztem rá. Halványan elmosolyodtam.
- Mit csinálsz? Nem jó ötlet zavarni a sofőrt a vezetésben. – Magyaráztam, de egy cseppet sem bántam, hogy végigsimított a karomon, nyakamon, mellkasomon. De az tény, hogy picit tényleg kezdte elvonni a figyelmem és semmi kedvem nem volt egy újabb balesethez.
- Hé, csajszi, ez veszélyes így… - Morogtam kissé, mikor kicsatolta az övét. De aztán a közelsége és a szavai elvonták a figyelmem.
- Hogy mi? – Vezetni? Hogy én? Na, ez érdekes lesz. Hagytam, hogy átvegye a kormányt, de azért ott voltam, hogyha kell, bele tudjak nyúlni.
- Egy a fontos, ne rángasd. Finoman kell bánni vele. – Magyaráztam, de aztán inkább a fejének döntöttem az enyémet. – Jogosítványt is akarsz majd? – Kérdeztem, majd felemeltem vissza a fejem. Az útra pillantottam, de egyenesen mentünk és nem volt senki előttünk, így a kérdésre egyből ránéztem. Elmosolyodtam.
- Válthatsz. – A kezére csúsztattam az enyémet és ráfogtam, vele együtt pedig a váltóra. A másik kezemmel a kormányt fogtam meg, hisz ő elengedte és olyan helyekre tévedt a kicsi keze, hogy sok önuralom kellett ahhoz, hogy ne álljak félre az úton és teperjem le egyből. Váltottam vele, majd a cirógatásra mély levegőt vettem a magam lenyugtatására. A hotel még messze volt… túl messze. Ahogy megéreztem az ajkait a nyakamon, felsóhajtottam, majd morranva ránéztem.
- Kikészítesz, csajszi… - Ránéztem a visszapillantó tükörre, majd körbe, végül egy kihaltabb, félreeső helyen leállítottam a kocsit. Az övet kicsatolva pedig áthajoltam hozzá. Kissé erőszakosan fogtam meg az állát és húztam magamhoz, hogy végre megcsókolhassam. Követelőző voltam és türelmetlen, de ez az ő hibája volt: túl rámenős volt és nem tudtam már parancsolni magamnak. Szabad kezemmel a pólója alá nyúltam, hogy felfedezőútra indulhassak; végigcirógattam a derekát, hasát, majd egyre feljebb, a melleit érintettem. Nem tudtam, volt-e már ilyesfajta tapasztalata vagy sem, így ilyen téren nem akartam elsietni a dolgot, de azt tudtam, hogy már képtelen lennék leállni és visszahátrálni.
- Másszunk hátra. – Súgtam az ajkainak, mikor elszakadtam tőle. – Ott több helyünk lesz… - Vigyorogtam rá pimaszul, miközben a kezemet visszacsúsztattam a derekára, onnan pedig a combjára.


581 szó ■ Thunder ■ gyors voltam, csajszi  Very Happy   
■■


 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
43

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Vas. Júl. 30, 2017 12:56 am



Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me

Theo visszakérdezésére csak látványosan forgattam a szemem.
- Hát honnan tudjam, mit érnél vele? Mi vagyok én, jósnő?
Összefontam a karjaimat a mellem alatt és kényelmesen elhelyezkedtem a széken. Az ölében jobb volt, de láttam, hogy neki most járkálásra van szüksége, így hagytam, hadd menjen.
- Na és te mi vagy, valami kicseszett jós? Nem tudhatod, mit reagál, amíg nem beszélsz vele. És nem is számít, mit reagál - vontam meg végül a vállamat. - Csak beszélj vele.
Legalábbis én így gondoltam, de nem szerettem volna ráerőltetni a véleményemet vagy az akaratomat. Úgy kezelte vagy tette tönkre a kapcsolatát a bátyjával, ahogyan akarta; én is pontosan ugyanezt tettem Carmennel. Jobb is, hogy lezártuk a témát, mert egy kicsit már kezdett ránk telepedni a feszültség, pedig jobban élveztem, amikor egymással flörtöltünk.
Kíváncsian vártam, milyen ötlettel áll elő a nap további részét illetően. A felvetését hallva elnevettem magam és néhány pillanatra a vállának döntöttem a fejem.
- Annyira pasi vagy... Most komolyan, itt az üres lakás, és te inkább kilométereket kocsikáznál egy helyre, amiért még fizetni is kell, hogy ugyanazt csináljuk, amit két lépésre innen lehetne? - böktem fejemmel az egyik szoba felé, amit hálónak gondoltam, de igazából mindegy volt, mi az, ugyanis voltak ötleteim mindenféle helyszínre... - Oké, benne vagyok! Menjünk!
Nálam egy fitying sem volt, ezért magától értetődőnek vettem, hogy Theo fizet, akkor meg végül is teljesen mindegy, legalább kocsikázunk egyet. Úgyhogy elfogadtam tőle egy papucsot és vele mentem az autóig. Megköszöntem, hogy kinyitotta nekem, aztán behuppantam az anyósülésre, bekötöttem magam és kényelmesen elhelyezkedtem. Lerúgtam a lábamról a papucsot és a kesztyűtartónak támasztottam a talpamat. A nadrágom felcsúszott picit, kivillantva a combom egy jelentős részét, de pontosan ez volt a célom. Rámosolyogtam.
- Mutassa az utat, uram!
Bekapcsoltam a rádiót, ha nem bánta, és az ablakon kipillantva figyeltem, merre megyünk. Halkan dúdolgattam az éppen játszott slágert, aztán meguntam a nézelődést és inkább Theo felé fordultam. A keze épp a sebváltón pihent, úgyhogy odanyúltam és megfogtam, megszorítottam picit, majd végigsimítottam a karján, fel egészen a válláig, a nyakát érintve pedig végül a mellkasára siklott a kezem. Kikapcsoltam az övet, hogy közelebb csusszanhassak hozzá, ismét a karjához simultam.
- Taníts meg vezetni! Hadd kormányozzak én! - kértem tőle, egészen a vállához simulva, hogy elérhessem a kormányt. Szerettem volna átvenni tőle és én irányítani az autót. Nem mentünk gyorsan, és már vezettem egyszer-kétszer korábban, úgyhogy nem aggódtam.
Végül még a sebváltót is megmarkoltam, és egy pimasz mosolyt villantottam Theora, ahogy marokra fogtam.
- Válthatok is? Segítesz?
Egyedül nem tudtam, merre kell tolni a sebváltót. Na meg azt akartam, hogy megfogja a kezem... Elengedtem a másikkal a kormányt és a combján támaszkodtam meg, aztán nem bírtam magammal és óvatosan cirógatni kezdtem. Tudtam, hogy ez már nem játék és nem egyszerű flört, de nem tehettem róla. Akartam. Ajkaimat finoman a nyakához érintettem, lágy csókot leheltem a füle tövére és belesúgtam:
- Húzódj le!
music


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Vas. Júl. 30, 2017 12:25 am



Lexy & Theo






Igaza volt Lexynek abban, hogy a bátyám mennyire is van pocsék helyzetben. Biztos vagyok benne, hogy sokat őrlődött már a helyzeten és azt is pontosan tudom, hogy mindig arra jutott, miszerint nem, egyetlen egy életet sem fog elvenni amiatt, hogy ő túlélje. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne és valljuk be, a mai világban a legtöbben nem gondolkoznának azon, hogy miként cselekedjenek. A túlélés érdekében az emberek bármire képesek. Amikor azt kérdezte, lehet-e velem őszinte, szusszanva elmosolyodtam.
- Ha azt mondom nem, nos… gyanítom, akkor is csacsogni fogsz, szóval essünk túl rajta. – Mosolyogtam tovább, de a szavai hallatán fokozatosan leolvadt rólam. Idegesen a hajamba túrtam és őt néztem, majd a szemeimet forgattam. Ne már, fiatalabb nálam és több esze van, mint nekem? Akarom mondani, miket beszél ez össze-vissza? Morrantam, akár egy farkas és úgy néztem félre, kinézve egy pontot a pulton. Utáltam, hogy igaza van. Nem hagyhattam figyelmen kívül a tényt, miszerint a bátyámnak súlyos gondja van, még akkor is, ha nekem nem szólt róla… nyilván érthető okokból nem kötötte az orromra, mégis piszkosul rosszul esett. De a kapcsolatunk, nos, ebből is látszott, hogy mennyire megromlott. Már semmi nem tartott minket össze… még egy olyan tény sem, mint egy betegség, ami egy komoly probléma. Hisz nem osztotta meg velem.
- Mégis mit érnék el vele, ha beszélnék a bátyámmal? Őszintén, Lexy. Közlöm vele, hogy megtudtam és… és utána? Valószínűleg hárítani fog. Sőt, tuti, hogy ezt fogja tenni. Hogy semmiség, meg túlaggódja mindenki és amúgy ő mennyire jól van és ne törődjek vele. És én erre mit fogok reagálni? Azt, hogy oké, ő tudja. Mert nem, ismétlem, nincs köztünk már semmi… a távolságon kívül, amit amúgy ő idézett elő és én tartottam fenn. – Akadtam ki kicsit, aztán mély levegőt véve igyekeztem lenyugtatni magam. Nem rajta kellene levezetnem a dühöm, ezt pontosan tudtam, de valamiért kibukott belőlem. – Mindegy, ha egyszer összefutok vele, majd… lesz, ami lesz. – Vontam vállat és ezzel lezártnak tekintettem ezt a témát. Nem tudott meggyőzni senki a saját igazáról, mindig úgy cselekedtem, ahogy nekem volt jó… legalábbis, amióta magamra maradtam. Ezen pedig nem most akartam elkezdeni változtatni.
A kérdésre először kérdőn néztem rá, majd legyintettem egy sóhajjal, miközben ellazultak az arcvonásaim. Oké, elfelejtettem, semmiféle cucca nem volt.
- Nem baj, magadat szedd össze és készítsd fel magad a nap további részére, csajszi. – Vigyorogtam rá, majd a slusszkulcsot kezdtem az ujjam körül forgatni. De odalépett hozzám, így ez abba is maradt. Átölelte a karom. Érdekes volt, de valamiért jól esett. Az előszobába érve még belebújtam a cipőmbe, meg adtam Lexynek is valami lábbelit, ha kellett, aztán ajtót nyitottam.
- Nem is tudom, elmehetünk egy hotelbe… - Vágtam gondolkodó fejet, majd rápillantottam a szemem sarkából. – Bent valami félbemaradt, ha jól sejtem… - Magam sem tudom, hogy ugratásként szántam-e ezt a megjegyzésem, vagy sem. De igazából nem bántam volna, ha kicsit eltereli a figyelmem, a gondolataim az idióta bátyámról. Még akkor sem, ha történetesen a bátyám védencének a mostoha húgáról is van szó… Az ajtót becsuktam magunk után, majd az autóhoz sétáltam a lánnyal, akit nem eresztettem egy pillanatra sem. Az sem zavart, ha mások megláttak minket. Az autónál nyitottam neki az ajtót és várakozón ránéztem. Ha beszállt, akkor átmentem a vezetői oldalra és én magam is beszálltam. Övet csatoltam. Annak idején, amikor volt az a baleset Carmen öccsével, azt hittem, sosem ülök újra autóba… pláne nem vezessek. De útközben megtört a jég. Nem ragadhattam le egyetlen egy ballépésnél.


565 szó ■ Thunder ■ gyors voltam, csajszi  Very Happy   
■■


 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
43

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szomb. Júl. 29, 2017 6:51 pm



Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me

Érdeklődve figyeltem Theo reakcióját. Attól féltem, rám fog majd haragudni, amiért ő nem tudott erről az egészről, de úgy tűnik, nem vette zokon a dolgot. Hála az égnek! Nem szívesen rontottam volna el nála az esélyeimet ilyesmivel.
- Na igen, tényleg nagy hülye... - értettem egyet vele. Az átok aktiválása... Nos, valahol azt is megértettem, amit Theo mondott. Elég szívás volt ez az egész helyzet, legfőképpen Nate-re nézve. - Milyen pocsék érzés lehet abban a tudatban haldokolni, hogy tudod, csak úgy élhetnéd túl, ha elvennéd valaki más életét, máskülönben meghalsz.
A fejemet ingattam, de még a hideg is kirázott a gondolatra. Megsajnáltam picit Nate-et. Eddig nem gondoltam bele ebbe, de Theo rávilágított pár dologra, amitől kicsit más szemmel láttam már őt. Azt hiszem, legközelebb picit kedvesebb leszek vele, elvégre nem az ő hibája, hogy ragaszkodik egy olyan hülyéhez, mint a féltesóm. Ahogy a vállamnak döntötte a homlokát, halvány mosollyal megcirógattam a tarkóján a haját.
- Nos... Lehetek veled őszinte?
Láttam, hogy gyötrődik amiatt, mit tegyen. Ezek szerint annyira mégsem utálja a bátyját, és mint a testvérdrámák szakértője, úgy gondoltam, sima szájalás helyett talán ebben a helyzetben hasznos tanáccsal is lehetnék számára.
- Ő nem a te felelősséged. Elég idős ahhoz, hogy mérlegelje a saját helyzetét és meghozza a saját döntéseit. Nincs szüksége rá, hogy babysitteld, ha pedig mégis, akkor is jogodban áll a saját javadra dönteni. Ha hagyja, hogy elmenj, akkor fontosabb számára a te jóléted, mint a sajátja. Ezt pedig nem lenne jó tönkre tenned azzal, hogy szánalomból mellette maradsz - megvontam a vállam, a mondandóm azonban még nem ért itt véget. - Viszont nem tehetsz úgy sem, mintha nem hallottál volna erről az infóról. A tudomásodra jutott, szívás, de foglalkoznod kell vele. Ha figyelmen kívül hagyod, még megbánhatod később... Szerintem beszélj vele.
Ha Carmenről derülne ki, hogy beteg, biztosan nem kezdenék el jópofizni vele egyik napról a másikra, és nem maradnék otthon vele. De az igaz, hogy másként állnék hozzá és megadnám az esélyt, hogy beszéljünk. Mert nem kell ugyan szeretnem vagy támogatnom, de nem söpörhetem félre sem csak úgy az információt. Ennyire nem vagyunk szívtelenek.
- Milyen cuccomat kéne összeszednem? - villantottam rá egy elbűvölő vigyort, hátha eszébe jut, hogy teljesen csupaszon érkeztem... Az utolsó pár falat pizzát azért sietve benyomtam, aztán az egyik tükörhöz siettem megnézni, hogy áll rajtam a ruha és mennyire kócolódott össze a hajam. Amint nagyjából rendbe szedtem magam, Theohoz sietve átöleltem a karját. Nos, ennyit arról, hogy kettesben vagyunk egy üres lakásban... De talán jobb is, ha a szexuális feszültségünket elvisszük valahová máshova.
- Na és hova viszel? Nem igazán ismerem ezt a várost, úgyhogy kitalálhatnál nekem valami jót... Tőlem kocsikázhatunk is - mosolyogva simultam hozzá a karjához, és részemről indulhattunk is. Tényleg mindegy volt, mit csinálunk, minél később érek ugyanis haza, annál jobb a családra nézve is, meg rám nézve is.
music


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Kedd Júl. 25, 2017 7:03 pm



Lexy & Theo






A szemeimet forgattam arra a tényre, miszerint a bátyám bele van zúgva Carmenbe. Még ha így is volt, nem érdekelt. Megmagyarázott volna ugyan néhány dolgot, például azt, hogy miért is volt fontosabb az a hisztis liba a saját öccsénél.
Nem agyaltam túl, hisz a válasza jobban lekötött. Az, hogy hívni fog. Csak nagyokat mosolyogtam rajta. Az egész lány annyira laza volt és annyira könnyed. Amikor az arcomhoz ért, belesimultam a tenyerébe. Tetszett a közelsége, az érintése, így nem akartam elhúzódni, sem megállítani abban, amit csinál.
- Szerencsét…? Nos, nem tudom, milyen értelemben gondolod ezt, de… én itt vagyok… - …és bármit megteszek. Fejeztem be magamban a mondatot, miközben a póló alatt barangoltam a kezemmel. Aztán jött a derült égből a villámcsapás, ami két pillanat alatt eltörölte a vágyaimat és az ösztöneimet. Összehúzott szemekkel fürkésztem Lexy arcát.
- Semmi „eh”. Miről van szó? – Kérdeztem újból, hátha ezúttal választ is kapok. Érdeklődve, némileg türelmetlenül figyeltem, miközben a kezeimmel a derekára fogtam határozottan. Aztán végre kibökte. A szívével? Nekem miért nem szólt róla? Jó, tény, biztos nem reagáltam volna le valami jól. De egy ilyen fontos dolgot elhallgat előlem? Nem normális. De magára vessen… ha nem szólt, hát biztos nem olyan „fontos”. Félrepillantottam.
- Nem, nem tudtam. Mint említettem, kicsit sem vagyunk jóban, de azért ez durva. Mármint, maga a betegsége és az is, hogy nem szólt róla. Mekkora egy barom. – Szitkozódtam, de nem néztem Lexyre, csak a további szavakra, azaz kérdésre.
- Nathaniel sosem ölne, főleg nem azért, hogy önmagát megmentse. Másért előbb tenné tűzbe a kezét… – Vontam vállat. Ha valamit, ezt tudtam Nateről: nem ártana csak úgy másoknak és a gyilkolás is távol állt tőle. Ellenben tőlem… valahogy bennem volt. Meg hát, aki egyszer megteszi, az a későbbiek során is kerülhet olyan helyzetbe és valószínűleg újra megtenné. Nem? Ki tudja. Jó, helyzettől függ. Sóhajtottam egy aprót, majd a lány szemébe néztem.
- Nem haragszom. Igazából jó, hogy valaki elmondta. Bár… azt hiszem, nem te vagy az első. – Mosolyodtam el némileg kínosan, miközben az egyik kezemet visszahúztam a derekáról. – Az a szőke is magyarázott valamit, de nem emlékszem pontosan. Viszont az biztos, hogy a bátyámmal volt kapcsolatos és azzal, hogy hogy vagyok képes ilyen állapotban magára hagyni… csak akkor nem érdekelt, mit magyaráz össze-vissza. – Vontam vállat, majd egy sóhajjal a lány vállának döntöttem a homlokom. Magát a költözést mellesleg továbbra sem bántam. Nem tett volna jót, ha még több ideig egymás közelében vagyunk. Nekem legalábbis csak teher volt.
- Ah, Lexy… bárcsak ne mondtad volna el. – Morogtam, majd egy sóhajjal a karjaimba vettem a lányt, de csak addig, míg felálltam. Aztán a székre ültettem és csípőre tettem az egyik kezem.
- A döntésemet, miszerint elköltözök, ez egyáltalán nem másította meg. De mégis… muszáj legalább egyszer beszélnem vele. És rohadtul nem akartam találkozni sem vele, nemhogy beszélni. – Morogtam, bár nem rá voltam igazán mérges, hanem a helyzetre. Ha beteg és komoly gondjai vannak, akkor még inkább távol akarok tőle lenni… elég volt azt végignézni, ahogyan anya napról-napra rosszabbul lesz és végül arra hazamenni, hogy ő már… hogy ő már nincs többé. Nem, én nem fogom még egy családtag leépülését végignézni.
Kicsit talán túldramatizáltam a helyzetet, hisz egy szívroham azért nem olyan, mint egy olyan betegség, mint amiben anyánk halt meg, de akkor is.
- Vagy lehet, inkább hagyom. Nincs közöm hozzá. Elvégre nem véletlenül nem mondta el nekem. Nem kell tudnom róla, ezáltal semmit nem is kell tennem. – Győzködtem magam és bólintottam is hozzá. – Szóval, szedd a cuccod és menjünk. Meghívlak valamire… vagy akármi. Csak húzzunk innen végre, elegem van ebből a lakásból. – És még véletlenül sem akartam a bátyámmal összefutni. Fogalmam sem volt róla, mikor toppan haza. Fogtam az üres tányért az asztalról és a mosogatóhoz vittem. Ezúttal arra sem vettem a fáradságot, hogy elmossam, csak beraktam. Aztán felmarkoltam a kulcsomat, meg amiért jöttem és várakozón a kis szőke felé fordultam. Reméltem, benne van abban, hogy máshol folytassuk a kis találkánkat… mert hát, volt mit folytatni, úgy véltem.


656 szó ■ Thunder ■ siettem    
■■


 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
43

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Hétf. Júl. 24, 2017 4:57 pm



Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me

Theo tipikus pasinak tűnt: sötét, ha mások érzéseiről van szó. De legalább sikerült rávilágítanom, hogy nem tetszett a fogalmazásmódja, és egyből javított. Ez meglepett, és egy barátságosnak szánt mosollyal próbáltam meghálálni. A további szavaira csak megvontam a vállamat.
- Nem tudom, kit akar áltatni. Egyértelmű, hogy bele van zúgva. - fűztem még hozzá a Nate-es témához, de én sem akartam ennél jobban belefolyni. Gondoltam, Theo számára sem lehet újdonság az infó, hisz mi másért lógna annyit a bátyja nálunk? Csak a pénz még nem vesz rá valakit ekkora lelkesedésre.
A témaváltás mindkettőnknek jót tett. Meglepve láttam, hogy vevő a flörtjeimre, és ahogy rám kacsintott, valami megmoccant a gyomromban. Érdeklődve figyeltem, mit firkant a papírra, és ahogy elém tolta, közelebb húztam magamhoz, röviden átfutva a macskakaparáson. A mosoly egyből kiszélesedett az arcomon.
- Hívni foglak! - ígértem, hiszen egy ilyen jó lehetőséget hülye lettem volna elszalasztani. Összehajtogattam a cetlit és a kapott nadrág zsebébe nyomtam. - A ruháidat úgyis vissza kell szolgáltatnom valamikor - tettem még hozzá. Ha másnak nem is, ürügynek jó lesz a következő találkozáshoz.
Kíváncsian lestem a reakcióját, miközben az ölébe ültem. Tetszett, a szavaira halkan el is nevettem magam. Nem bírtam megállni, hogy ne érintsem meg az arcát, és ne cirógassam meg finoman.
- Szerencsét próbálni... - jegyeztem meg huncut mosollyal. Nehogy már neki ne induljon be a fantáziája! Itt vagyunk, kettesben, egy üres lakásban, ruhák híján, és még a kémia is jól működik kettőnk közt... Behunytam a szemem, ahogy megéreztem a kezét a felsőm alatt, és közelebb hajoltam hozzá. Szerettem volna, ha megcsókol. Meg akartam csókolni! A tényleg ártatlannak és semlegesnek szánt megjegyzésem viszont bombát robbantott. Elhúzódott, én pedig nem értettem, miért, míg el nem kezdett kérdezősködni.
- Eh? - értetlenül ráncoltam a homlokomat. Lehet, hogy ez a srác kimaradt az egészből? Akkor ez a beszélgetés elég ciki lesz, nagyjából mindenkire nézve... Tudtam, hogy nem nekem kéne elmondanom, de elég nehéz lett volna innen visszakozni, így végül megvontam a vállam.
- Hát, olyan sokat én sem tudok... - szabadkoztam a vállán támaszkodva. - De valami baj van a szívével. Néha rosszul van, szúr a mellkasa, leveri a víz, meg nem kap levegőt. Pár hónapja meg volt egy enyhébb szívrohama is. Azt hittem, tudsz róla.
Bocsánatkérő pillantást küldtem neki. A hangulatot odavágtuk kicsit, de egyelőre nem szálltam ki az öléből. Beszélgetni így is lehet, végül is.
- Ha már itt tartunk, miért nem aktiválja a vérfarkas átkot? Akkor meggyógyulna és nem lenne semmi baja. De őt hiába kérdeztem erről, nem válaszolt. Mondjuk nem is vagyunk olyan viszonyban, csak ezt sosem értettem. Ez valami pasi-dolog?
Jó, tény, az átok aktiválása nem valami szerencsés dolog, de biztos meg lehet ezt oldani valahogy. A legtöbb vérfarkasnak sikerült, akár akarta, akár nem. Ráadásul Nate élete a tét, úgyhogy szerintem simán megérné megfontolni a dolgot. Bár, ezek szerint Theo nem sokat tud erről az egészről... Jól beletenyereltem.
- Ne haragudj! Azt hittem, tudsz róla. Ez elég... kínos - az ajkamba harapva fürkésztem az arcát. Reméltem, nem mérges rám, hiszen én csak a postás vagyok... Ha haragudni akar valakire, haragudjon a bátyjára. - Nem mintha számítana, hisz elköltözöl. Biztos jól meglesz egyedül is.
music


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Csüt. Júl. 20, 2017 7:17 pm



Lexy & Theo






Kicsit váratlanul ért a morgása és a szavai. Csitítólag felemeltem a kezeimet magam elé.
- Nyugi van, kisl--- akarom mondani, Lexy. Semmi bántó szándék nem volt bennem, ne szívd mellre. És ha akarod tudni, 23 éves vagyok, messze attól a 30-tól. Szerencsére. – Vontam vállat, majd elmosolyodtam és leengedtem a karjaimat.
A Nate-s téma annyira nem kötött le, sőt, inkább csak irritált, de azért nem hagytam szó nélkül.
- Ja, kb. én is ezt tudom elképzelni róla, habár… nem tudom, mégis kiről fog majd fotókat mutogatni. Én már nem vagyok. Barátnője meg hogy mikor lesz, az is jó kérdés. Eléggé elszigetelődött, ahogy én megfigyeltem. Csak az a szőke van számára és nem lát tovább nála. – Ingattam a fejemet, majd sóhajtottam egy nagyobbat. Nem kívántam belefolyni a bátyám dolgaiba, így hát nem is fűztem hozzá ennél többet.
A gúnyosabb megjegyzésére, miszerint milyen kemény vagyok, csak érdeklődve néztem rá. Ennél többet nem reagáltam, mert nem volt értelme. Carmennel egy pillanatig sem akartam kedves lenni, de nem akartam elmagyarázni, miért. Nem gondoltam, hogy első találkozásunk alkalmával mindent el kellene mondanom, hisz nem tartozott Lexyre ebből semmi. Szimpatikus volt, de ez kevés volt ahhoz, hogy kitárulkozzak neki.
Szusszantam, mikor hallottam a kissé sértődött hangját.
- Nem kioktatni akartalak, csak egy észrevétel volt. – Morogtam vissza neki, akár egy farkas, majd végighallgattam a szavait. Elgondolkodtam, hogy hibáztam-e már, de gyengén megráztam a fejem. – Nem tudom, nem emlékszek. Csak néhány rémálmom volt ezzel kapcsolatban, inkább… - Például egyszer azt álmodtam, hogy Jeffnek nem sikerült rendesen kiláncolnia és amint átváltoztam, rátámadtam és megöltem őt. Reggel már csak a holttestével találtam szemben magam… újból megráztam a fejem, ezúttal azért, hogy elhessegessek mindenféle képet, ami a rémálommal volt kapcsolatos. A lány hangja rántott vissza, így ráemeltem a tekintetem. Egy halvány mosolyra futotta.
- Én is… - Tekintve, hogy Jeff volt az egyetlen, aki tényleg mellettem állt mindig és mindenkor.
A témaváltásnak én is örültem, sőt. Valahogy az előbbi dolog kezdett nyomasztóvá válni. Elmosolyodtam rendesen és röviden még fel is nevettem.
- Ja, a szőkéket bírom. – Rákacsintottam, magam sem tudom, miért, egyszerűen reflexszerű volt ez a tettem. A kérdésére felálltam és ellépkedtem az egyik fiókhoz, előkerítettem egy papír cetlit és egy tollat, azzal léptem vissza az asztalhoz és foglaltam újra helyet. Ráírtam Jeff lakcímét, meg odaírtam a telefonszámomat is. A lány elé csúsztattam. – Azt hiszem, itt. És ha a hangomat is hallani akarod, arra meg ott van. az... – Mutatóujjammal a telefonszámra böktem, majd hátradőltem a székben. A toll még a kezemben volt, így a toll végét a számba véve figyeltem a lányt, egészen addig, amíg a falatot nekem nem nyújtotta. Ez meglepett, hirtelen nem is tudtam, mit tegyek, de aztán kivettem a tollat a számból. A szavaira bólintottam egy nagyot, de elfogadtam a falatot, így nem reagáltam le jobban. Az ujját kicsit megnyaltam, mielőtt visszahúzta volna a kezét.
- Örülök, ha ismerős a szitu… a szabadság jó dolog. – Érdeklődve figyeltem, mit csinál, még a szemeimet is összehúztam. Nem tudtam, mire készül, de a szavaira végül elmosolyodtam. Kacérkodott, flörtölt velem, és fogalmam sem volt, mit vár. Azt nem várhatta, hogy egy ilyen kiéhezett farkas szó nélkül hagyja ezt, nem igaz? Hagytam, hogy az ölembe üljön. A derekára csúsztattam a kezeimet és a szemébe néztem. Egy fél pillanatra az ajkaira is odatévedt a tekintetem.
- Bátor vagy, Lexy. Nagyon bátor… minek a reményében ültél most ide, mondd? – Egyik kezemmel végigcirógattam a derekát, majd a hátát, végül a póló alá csúsztattam a kezem. Gyengéden érintettem, cirógattam, közben élveztem, hogy ő a mellkasomat érinti. Épp közelebb hajoltam hozzá, hogy egy nyakcsókkal megbontsam köztünk a távolságot, mikor újból megszólalt.
Biztos mindenki ismeri azt az érzést, amikor minden szép, minden jó, rózsaszín köd, aztán az ég hirtelen beborul és lecsap a villám. Elhajoltam tőle és a kezemet is visszahúztam a pólója alól.
- Mi van? – Néztem rá összeráncolt homlokkal, kérdő tekintettel. – Miféle rohamok? Mi baja van Nathanielnek? – Ahogy így a gondolataimban kutattam, mintha Carmennek is lett volna valami megjegyzése. Nem emlékeztem rá, micsoda, de az tisztán rémlett, hogy nem reagáltam rá, mert túlságosan dühös voltam.


667 szó ■ Thunder ■ siettem    
■■


 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
43

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: Mystic Falls :: Otthonok :: Storm ház-
^
ˇ