Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Raktárépületek

Yesterday at 9:00 pm


Founding Fathers pub

Yesterday at 6:04 pm


Padsorok

Yesterday at 4:52 pm


Bonenzo ~ Vampire vs. Witch

Yesterday at 12:54 pm


Damien & Heather - az átváltozás előtt

Kedd Aug. 22, 2017 10:51 pm


Bolt

Kedd Aug. 22, 2017 8:46 pm


Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Patrick Joseph Reynolds

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Patrick Joseph Reynolds   Vas. Jún. 11, 2017 2:41 pm


Patrick Joseph Reynolds

"Never let anyone know what you are thinking."


Becenév

Pat, főnök, Mr. R

Titulus

head of the mafia

Születési hely, dátum

New Orleans, 1982. június 4.

Faj

ember

Átváltozás

-

Család

Szüleim már nem élnek és amúgy sem tartottam a kapcsolatot senkivel, mióta elköltöztem otthonról nem egészen húsz esztendősen. Eleinte csak egy másik maffiafőnöknek futárkodtam, intéztem az ügyes-bajos dolgait, mígnem... egy nap a saját kezemmel döftem tőrt a szívébe. Bizalmas embereket vettem magam mellé, felépítettem az alvilági királyságom és az egyre növekvő bűnözői csoportom vált a családommá.

Play by

Robin Lord Taylor





Ez az én történetem...

+18

- Pat, hova vigyem a lányt? - állt meg Ray az ajtóban, öltönye most is makulátlan volt, mint mindig. Simára vasalt, tiszta, arcán érzelemnek semmi nyoma, mint mindig. Ő volt az én legmegbízhatóbb emberem, a jobb kezem, akit szinte fivéremként szerettem. Szinte. Az érzelmek sosem játszottak fontos szerepet az életemben, ha engedtem volna nekik, nem tartanék ott, ahol jelenleg tartok.
- Stewart előkészített neki egy szobát az emeleten. De... az ajtót egyelőre tartsátok zárva. Kulccsal. - pontosítottam gyorsan, mielőtt valamelyik újonc elbassza nekem a tervet. Nem az első lenne, hogy egy új családtag miatt siklanak félre a dolgok, de nem vagyok annyira kegyetlen. A legutóbbi "baleset" miatt sem vetettem vámpírok elé Samuelt, kést sem döftem belé, bár azóta egyesek kalóznak becézik.
Felsóhajtottam és felkeltem a székből, egyenesen a minibár felé indultam, elővettem két poharat és a behűtött whisky-t. - Ray, gyere, foglalj helyet. Igyunk az új fogolyra! - mutattam az asztalommal szemben lévő székre. - Főnök, nem gondolod, hogy ez korai? - a kérdésére megjelentek az aggódó barázdák a homlokán. Ő volt az egyetlen, aki tényleg képes volt aggódásra. A többiek is tiszteltek, némelyikük tartott is tőlem, de senki sem gondolt arra, mi történik ha valami balul sül el. Ray bízott és hitt bennem, de képes volt félteni engem. Fölöslegesen, de azért megnyugtatott a tudat, hogy őt nem csak a pénz és a hatalom érdekli. - Nem vagyok babonás. Attól, mert iszunk az első lépés teljesítésére, még nem dől romba a tervem. Ezer, meg ezer oka lehet, hogy nem sikerül, de ha abban hiszel, hogy azért nem fog sikerülni, mert koccintunk... Akkor egy sült bolond vagy, drága barátom. - nevettem fel és helyet foglaltam a székemben, újra intve Ray-nek, hogy ő is üljön le. - Örülni kell az apró sikereknek is. - felé toltam a poharat és a sajátom kicsit megemeltem. - Szóval, mit mondasz? - kérdeztem felvont szemöldökkel. A poharát az enyémhez érintette egy csilingelő hang kíséretében.

***

Halkan kopogtattam az ajtón, ami nem csak azért volt szürreális, mert a lány szobájának ajtaja zárva volt, de azért is, mert ha nem invitál be, akkor is bemegyek. Nem volt választása. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és beljebb léptem. A lány az ágyon feküdt, s annak ellenére, hogy elrabolták az embereim és fogoly volt egy idegen házban, erősnek tűnt. Nem volt könnyes az arca, inkább egy sértődött, dühös kifejezés ült az arcán. Ez tetszett. - Szeretnék feltenni neked néhány kérdést. - kezdtem lágy, mégis határozott hangon. A lány ekkor felült, felém fordult... és egyenesen az arcomba köpött. Felnevettem és előrántottam egy zsebkendőt, hogy megtöröljem az arcom. A lány nem mozdult, csak továbbra is támaszkodott az ágyon a kezével, s ekkor megpillantottam a csuklóján lévő zúzódásokat. - Ó, bassza meg! Az embereim tették ezt veled? - kérdeztem és állkapcsom megfeszült a dühtől. Leültem a szemben lévő székre, onnan meredtem a lányra, aki nem szólt, csak némán bólintott. - Rendben, most beszélgessünk. Később megkeresem, aki a sérülésedért felelős és vele is elbeszélgetek. - jelentettem ki határozottan, és levettem a zakómat, amit a szék háttámlájára terítettem. - Ismersz vámpírokat, igaz? - kezdtem egy könnyű kérdéssel, amire tudtam a választ, de hallani akartam az ő szájából is. Láttam az arcán, hogy nem fog válaszolni, úgyhogy beszélni kezdtem hozzá. Hogy hány évesen hagytam ott a családom, hogy bekerültem az előző főnök bandájába és mit tettem vele. Nem segített a helyzeten, de mikor egy halvány, alig látható érdeklődést láttam felcsillanni a tekintetében, felkaptam a zakót és kisétáltam. Egyelőre elértem, amit akartam.

***

- Ugyan, Adam! Pontosan tudod, hogy nem foglak megölni! Úgyhogy szedd össze magad és ne merj még egy könnycseppet ejteni, mert esküszöm kivájom a szemeidet! - förmedtem rá fojtott, halk hangon és éreztem, ahogy elönti a forróság az arcomat. Dühös voltam, nagyon dühös és ezzel Adam is tisztában volt. De egy kicsit több büszkeséget vártam tőle. Az én embereim nem lehetnek gyávák! - Viseld férfiasan a büntetésed. Beláttad, hogy hibáztál, most nézz szembe a következményekkel. Legközelebb majd nem vétesz ellenem. - magyaráztam nyugodtan, miközben egy kést forgattam az ujjaim között. Csak ingatta a fejét és olyan bánatos kifejezés ült az arcán, hogy azt hittem menten felrobbanok. Hogy lehet az, hogy egészen idáig nem tűnt fel, mennyire beszari ez a fickó? A szája bezzeg nagy volt, mikor rábíztam valamit. De ha én felelősségre vontam... még azt is elfelejtette, hogy bicska van a csizmájába rejtve és könnyedén megtámadhatna. Nem tette. Még csak meg sem próbált ellenállni nekem. Csak térdelt előttem, könnyáztatta szemmel, könyörgött a nyavalyás életéért. Meg kellett volna ölnöm, de mivel hűséges volt és ennyire rettegett tőlem, nem bántottam. Sam nem volt ennyire gyáva féreg, ő legalább egy hang nélkül tűrte a fájdalmat, sőt, még meg is lepődött, mikor a saját lábán távozhatott. Volna. A vérveszteségtől nem volt képes rá.
Újra ráemeltem a pillantásom a fickóra, akinek mindkét lábából egy-egy tőr állt ki. Eredetileg csak az egyik ujjától akartam megszabadítani, de miután letérdelt és nyavalyogni kezdett... elpattant az utolsó idegszálam is és dühömben nekiestem. Kezeimet vér borította, az ő vére, ordítása még a fülemben csengett. - Ez nem ment túl jól, igaz? Erős emberekre van szükségem, Adam. Remélem tanultál mindebből...- mutattam körbe a pincében és direkt lassan húztam ki belőle a kacskaringós pengéjű tőröket. Ezúttal hang nélkül tűrte, én pedig elégedetten konstatáltam, hogy újabb embert tettem bátrabbá. Nem hiányzik, hogy valaki elkapja az ilyen csúszómászókat és két perces kínzás után minden titkomat kiszedje belőle. A sarokban álló Ray felém nyújtott egy nedves törülközőt, amivel letörölgettem magamról a bőrömre tapadt, már-már alvadt vért, aztán szépen letűrtem a felhajtott ingujjamat. - Vigyétek az egyik szobába és lássátok el a sebeit. - utasítottam két másik srácot, majd megindultam az emeletre. - Később találkozunk, Adam! - féloldalas mosollyal arcomon hagytam magára. Újabb apró sikerre koccinthatunk.



A hozzászólást Patrick Joseph Reynolds összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 18, 2017 10:07 pm-kor.

avatar
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 11.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Patrick Joseph Reynolds   Kedd Júl. 18, 2017 6:23 pm


Elfogadva

Mr. R.

Ó te jó ég. Lebilincselő történetet kaptam, mégis, a sztori felénél el kellett gondolkodnom, hogy vajon miféle lény képes ennyire terrorban tartani másokat és ki képes ennyire érzelemmentesen élni? Így hát felpillantottam, hogy megnézzem, milyen fajba is tartozol, Mr. R. és megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy egyszerű ember vagy!   Szóval: ó te jó ég. Mintha valami maffia vezérrel állnánk szemben - valószínűleg az is vagy, elvégre, ha jól vettem le a soraidból, akkor bizony az előző nagy fejest te tetted el láb alól, hogy végül te kerülhess a vezetői pozícióba. Nem semmi, komolyan, azt hiszem, van mitől félnie az embereknek, sőt, vámpíroknak, mert őket keresed. De vajon miért? Ártott neked egy vámpír és most bosszút akarsz rajta állni? Nagyon kíváncsi vagyok, mi történt veled,  ami ilyenné tett téged és nagyon bízom abban, hogy meglátjuk majd a gyengédebb oldaladat is - mert van, ugye? Mindenkiben ott lakozik a jó, még benned is, máskülönben nem hagytad volna életben Adamet sem. És ott az a lány, akit bezártál. Vele mi a célod? Olyan, mintha kicsit aggódnál érte, de persze ezt nem akarod láttatni. Hmm. Nos, érdekes lesz, bármi is a terved, célod. De nem is húzom tovább az idődet, menj, foglald le az arcod és mehetsz a játéktérre!

Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!



Dear Diary, today will be different. Today I will smile. It will be genuine.

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 09.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
146

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Patrick Joseph Reynolds

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Walter Joseph Kovacs / Rorschach
» Hydra > Reena Reynolds
» Patrick Woolfe
» Joseph Morgan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Karakterek birodalma :: Elfogadott karakterek :: Emberek-
^
ˇ