To: Bianca

you have to get lost before you find yourself

Néhány hete már, hogy megérkeztem Mystic Fallsba. Nem éreztem szükségét, hogy a staffra és a többiekre várjak, hiszen itt nőttem fel, jobban ismerem a várost, mint a tenyeremet - legalábbis egykoron így volt, a földbe nyúló gyökerek és a kőre alapozott házak pedig csak nem változhattak annyit az elmúlt húsz évben. Ugye? Johnt persze nem tudtam ilyen könnyen lerázni, hiába ajánlottam fel neki két hét szabadságot, a seggemben van megint és követ mindenhova. Attól fél, hogy ha leveszi rólam a szemét néhány napra, felzabálom a lakosságot? A gyanúja, noha kissé sértett ugyan, nem volt teljesen alaptalan, így hagytam, hogy utánam koslasson és babysitteljen. Aztán persze megérkezett a stáb és elkezdtük végre a forgatást.
A mai nap más egy kicsit, először veszünk fel nyílt színtéren jeleneteket. Scott ragaszkodott hozzá, hogy ne statisztákkal forgassunk, hanem valódi diákokkal, úgyhogy felvette a kapcsolatot a helyi középiskola igazgatójával, aki persze a bejövő profit ígérete mellett lelkesen rá is bólintott. A kamaszok izgatottsága rám is átragad, ahogy körém gyűlnek és elárasztanak a rajongásukkal. Talán csak a sok, élettől pezsgő, hosszú jövő előtt álló, fiatal hús látványa pörget fel ennyire, szívverésük a fülemben dobol, és a szemem sarkából elcsípem John rosszalló tekintetét. Értem a célzást anélkül, hogy egyetlen szót is szólna.
- Bocsássatok meg, lassan indulnom kell. A forgatás után folytatjuk. - Mély hangon duruzsolom, mert úgy vettem észre, ilyenkor mindenki valahogy engedékenyebb. Valóban, nagy sajnálkozások közepette útra is engednek. A napfénygyűrűt forgatom az ujjamon, ahogy elindulok tenni egy kört az épület körül. Felfigyelek egy lányra, aki úgy kalimpál, mintha méhekkel vívna ádáz csatát épp, és már épp rákérdeznék, jól van-e, mert láthatóan nagyon magyaráz, amikor bumm... Letarol, és még jó, hogy néhány évvel idősebb vagyok, meg egy ideje már hulla, így nem dönt le a lábamról, sőt, marad lélekjelenlétem elkapni a vállát, nehogy lepattanjon rólam. - Hopp! Minden rendben, kishölgy? - Mosolyogva lepillantok rá, de csak akkor engedem el, ha látom, hogy megtalálta az egyensúlyát.
- Te is ide jársz? - bökök az iskola falára, mintha nem lenne egyértelmű, melyik intézményre gondolok, noha nem igen található más középiskola a környéken, és nem is tűnik sokkal idősebbnek, hogy rokonnak tudjam be.
- Körbe tudnál esetleg vezetni, ha van tíz szabad perced? Nem pontosan tudom, merre találom a hátsó udvart. - Pontosan tudom, merre van a hátsó udvar (nyilván hátul), de John sosem lép közbe, ha rajongóval vagyok, ami azt jelenti, hogy amíg pajzsként használom valamelyik diákot, a menedzserem sem fog a nyakamon lógni és pampogni. Kölcsönösen nyereséges üzlet, nem igaz?

énsemszámolom ❖ ha bármi nem tetszik, csak szólj!  

❖