Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Yesterday at 12:11 am

Torrey De Vitto

Szomb. Dec. 16, 2017 4:30 pm

Karácsonyi álom

Szomb. Dec. 16, 2017 1:24 pm

Hangstúdió

Szomb. Dec. 16, 2017 2:24 am

Mûterem

Pént. Dec. 15, 2017 6:13 pm

Alagsor

Pént. Dec. 15, 2017 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Hey, i'm back, buddy!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hey, i'm back, buddy!   Hétf. Nov. 27, 2017 10:03 pm




Damon & Alaric




Amikor megtudtam, hogy Damon visszatért, annak ellenére, hogy valójában sosem hittem el, hogy meghalt, ledöbbentem. Mert idővel kezdtem azt hinni, mint a többiek. Hogy tényleg elveszítettük őt, nem tér már vissza, meghalt. Azt hiszem azután kezdtem így érezni, hogy megigéztem Elenát, s épp emiatt féltem most. Tudtam, hogy fel fog bukkanni, megkeres, még az sem lepett volna meg, ha meg akar ölni. Rettegnem nem kellett túlzottan, mert nem volt nála fehér tölgyből készült karó, vagy tőr, de nem akartam szembesülni a haragjával. Leginkább azért nem, mert haragudtam magamra, hogy képes voltam így lemondani róla. Nem szabadott volna feladnom a keresést, nem szabadott volna elhinnem azt, amit a többiek. Hiszen olyan sokáig kitartottam amellett, hogy még él, a végén mégis feladtam, ahogy mindenki más. Borzalmasan éreztem magam miatta, de nem volt mit tenni. Úgy terveztem, hogy beülök az irodámba dolgozatokat javítani, s iszok egy keveset, hogy eltereljem a figyelmem a Damon-problémáról, amíg őnagysága fel nem bukkan, hogy letépje a fejem. Helyette, ahogy beléptem, ő már ott ült, feltett lábakkal, azzal az idegesítő vigyorral a képén, aminek most olyannyira örültem, hogy elfelejtettem az életemért aggódni. Vigyorogva léptem át a küszöbön, és csaptam be óvatosan az ajtót magam mögött. A vállamon lévő táskát a földre hajítottam a sarokban lévő szék alá, és az sem érdekelt, hogy hangjából csak úgy sütött a gúny, miközben hozzám beszélt. Én boldog voltam, hogy láthatom, s ha ezek voltak az utolsó pillanataim, mielőtt a tekintetével megöl, hát egye fene, akkor is megéri! A vigyor nem fagyott le az arcomról, miközben az említett székhez léptem, és letelepedtem rá. - Nem hiszem el, hogy visszatértél! - végigmértem, a szemeit, amik dühösen villantak rám, a kezeit, ahogy a poharat szorongatták, a testtartását, ami lazaságról árulkodott, de én jobban ismertem őt, minthogy elhiggyem a színjátékot. Végighallgattam a szavait, néztem, ahogy kortyol az italból, de én nem éreztem rosszul magam. Persze, pokoli bűntudatom volt, de szórakoztatott Damon viselkedése, talán mindez annak volt köszönhető, hogy hiányzott ez a seggfej az életemből, s visszatérte örömmel töltött el. - Ó, Damon! Tényleg... már el is felejtettelek. - vágtam vissza szintén gúnyosan, de az én hangomból emellett a szórakozottság is kiérződött, leplezetlenül. Aztán felsóhajtottam, próbáltam megemészteni, hogy az, akiről azt hittük mindannyian, hogy meghalt, most itt ül az irodámban. - Nem akarsz nekem is tölteni egy pohárral? Ha tényleg ezt a témát feszegetjük, nem akarok józan lenni, mikor kinyírsz. - néztem rá komolyan, de szemeim elárultak. Mert hiába volt bűntudatom, hiába volt Damon olyan mérges rám, nem igazán tudtam komoly maradni. Örültem, hogy nem veszítettünk el még valakit, hogy legalább ő nem halt meg, visszatérhetett közénk. Ahogy hónapokkal ezelőtt jómagam is.

434 szó || heyhoo  

@


avatar
Õsi vámpír vagyok
Play by :
Matt Davis
Keresem :
Josette
Léptek száma :
14

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hey, i'm back, buddy!   Csüt. Nov. 16, 2017 12:18 am


Damon & Ric

Professor Saltzman. What, you couldn't compel yourself a phD?

Négy hónap. Négy kerek hónapot töltöttem a börtönvilágban, beletörődve abba, hogy soha, de soha nem fogok onnan kijutni, hogy soha nem fogom többet látni Elenát, és hiába volt ott Bonnie, aki igyekezett tartani bennem a lelket, sokáig nem akartam átadni magam a reménynek. Csak túl nagy lett volna a csalódás és pofára esés, ha kiderült volna a végén, tényleg az idők örök végeztéig ott ragadtunk, hogy soha többet nem látjuk a szeretteinket, s habár elméletileg nem voltunk halottak, de gyakorlatilag annak feleltünk meg. De aztán Kai Parker megjelenésével, és Bonnie unszolásának eredményeképp én is végre reménykedni kezdtem abban, hogy újra láthatom Elenát, újra a karjaim közé zárhatom őt, és istenemre mondom, még Stefant is képes lettem volna megcsókolni, csakhogy újra ott lehessek velük. Minden nap elképzeltem, hogy milyen lesz az érzés, amikor újra találkozok velük, s habár ésszel még ténylegesen felfogni képtelen voltam a viszontlátás örömét, de ez nem gátolt meg a fantáziálgatásban. Ám amikor sikerült visszajutnom Mystic Fallsba, nem éppen az fogadott, amire számítottam. A kezdeti örömöt hamar átvette először a düh, majd a csalódottság. Stefan ugyanis elmondta, hogy Elena megkérte Ricet, hogy vegye el az emlékeit rólam, az irántam érzett szeretetével együtt. A szemeiben nem voltam semmi más, csak egy szörnyeteg, és ez pokoli érzés volt.
Először hinni sem tudtam a füleimnek, egyszerűen képtelen voltam erre… Nem is, nem akartam hinni az öcsémnek, ezért muszáj volt az intelmei ellenére is találkoznom Elenával, muszáj volt. De nem sült el jól, és az az érzés…. leírhatatlan volt. Elena volt az, akinek az emléke tartotta bennem a lelket a börtönvilágban, aki miatt küzdöttem és próbálkoztam, de ahogy láttam az arcát, ahogy rám nézett, tudtam, hogy csak egy szörny vagyok előtte, és ez… erős arcul csapásként ért. Dühöngeni akartam, rombolni és pusztítani, az egész világot képes lettem volna felégetni csak azért, hogy elmúljon a saját fájdalmam, de tudtam, hogy még ennyi sem lett volna elég ahhoz, hogy akár egy kicsit is csillapítsa a bennem dúló érzéseket. Épp ezért, lehet, hogy hiba volt, hogy csak rögtön bele kellett volna törődnöm abba, hogy ami volt, már nincs, de én ehelyett inkább foggal-körömmel ragaszkodtam ahhoz, hogy még visszacsinálható ez az egész. Ehhez azonban Elenának is akarnia kellett az emlékeit, és ahogy Stefantól hallottam róla, nem tűnt úgy, mint aki annyira vágyna ezekre. Amiért nem vonhattam felelősségre, de attól még ne várja el senki tőlem, hogy jó arcot is vágjak hozzá.
Úgyhogy muszáj volt kiengednem a gőzt valamivel, vagy csinálnom valamit, mert a semmittevés is az őrületbe kergetett az amúgy is pengeélen táncoló idegeimen. Így hova máshova is mehettem volna, ha nem a jó öreg cimborámhoz, Richez?! Mert hát, ő volt az, aki csak szépen fogta magát, és elvette a barátnőm emlékeit, és ezt nehezen nyeltem le. Hiába tudtam jól, hogy nem hibáztathatom azért, amiért úgy hitték meghaltam, és hogy teljesítette Elena kérését, de muszáj volt levezetnem valakin a feszültséget, muszáj volt hibáztatnom valakit a történtekért, különben összeroppantam volna. Teljesen. És ezt nagyon nem akartam. De éreztem, hogy nem sok választ el tőle.
Úgy léptem be Ric irodájába, mintha otthon lennék, azon az elven, hogy ami az övé, az az enyém is, mivel azonban Ric még nem volt itt, így feltaláltam magam. Mivel jól ismertem a cimbimet, tudtam jól, hogy valahova dugott el bourbont, ezért először azt kerestem meg. Ha whiskyről volt szó, akkor azt könnyedén kiszagoltam, így perceken belül meg is találtam az üveget, amihez már csak a pohár hiányzott, majd amint minden szükség meglett, kényelmesen helyet foglaltam Ric székében. Töltöttem magamnak a bourbonból, majd azt iszogatva kényelmesen hátradőlve vártam arra, hogy megjelenjen a házi gazda is.
Pont épp újratöltöttem a poharamat, amikor meghallottam a folyosón a lépteinek a zaját, majd nem sokkal utána már nyílt is az ajtó, és felbukkant az én jó öreg barátom.
- Ric! De jó látni téged! – köszöntem neki rögtön széles mosollyal az arcomon, még a poharamat is megemeltem, azonban a szemeim furcsa csillogása és a leheletnyi gúny és él, ami a hangomban meglapult, egyből elárulhatta a számára is, hogy nem épp a legjobb kedvemben vagyok. És, nagyon nehéz lehet kitalálni, hogy mi miatt vagyok ennyire ingerült… - Emlékszel még rám? Tudod, Damon vagyok, akit kitöröltél a barátnője fejéből – tettem még hozzá felvont szemöldökkel, puhatolózó hangnemben, ami csak még jobban fokozta a gúnyos hangvételt. – Mondd csak, hogy vagy? Ó, köszönöm a kérdést, én nagyon jól vagyok, végül is, most tértem vissza egy másik dimenzióból, hogy az fogadjon, hogy a nő, akit mindennél jobban szeretek, nem emlékszik rám. Nem tudom, hogy vagy vele te Ric, de nekem erre innom kell – emeltem fel megint kicsit a poharam, majd szórakozott mosollyal az arcomon belekortyoltam a bourbonba, igazából, megtéve mindent, hogy most Ric is pokolian érezze magát, ne csak én.

776 || I'm back  



YOU KNOW WHO I AM IN LOVE WITH
JUST READ THE FIRST WORD AGAIN
E
L
E
N
A

avatar
Vámpír vagyok
Play by :
Ian Somerhalder
Keresem :
My way back to Elena


Léptek száma :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Hey, i'm back, buddy!   Csüt. Nov. 16, 2017 12:13 am

***


YOU KNOW WHO I AM IN LOVE WITH
JUST READ THE FIRST WORD AGAIN
E
L
E
N
A

avatar
Vámpír vagyok
Play by :
Ian Somerhalder
Keresem :
My way back to Elena


Léptek száma :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hey, i'm back, buddy!   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Hey, i'm back, buddy!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» I won't turn my back on you -[Nat&Clint]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette Extra :: A holnap ajándéka-
^
ˇ