Egy átlagos szép napos reggelre ébredek, a nap fénye egyenesen a szemembe süt, jelezve, hogy ideje felkelnem. Az álmaimtól egy sóhajjal búcsúzom el és kelek fel. Eldöntöttem, hogy ma elhúzom innen a csíkot és lelépek, hiszen már szinte nagykorú vagyok és elegem van anyám trehányságából. Már nem csak a munkahelyén dolgozik, hanem ide is felhoz férfiakat, akikre nem vagyok kíváncsi. A szobámból kiérve természetesen a sötétség fogad, amit jobb ha így hagyok. A konyhába sétálok, ahol bűzlik az esti rendelt kínai kaja maradványa. Nem értem miért olyan nehéz kidobni, ha már nem kéri. Elfintorodva takartom el és lépek a hűtőhöz, hogy kivegyem a tejet, nincs is jobb, mint reggelire egy tál müzlivel indítani a napot. A konyhapultra teszek egy papírt és ráírom, hogy elmentem apuhoz, kiteszem egy mágnessal a hűtőre és a szobámba megyek elfogyasztani a reggelimet. Leteszem az asztalomra és előveszek egy táskát, amibe a ruháimat és a kedvenc plüss farkasom beledobálom. Keresek szatyrót, amibe a cipőim tehetem, majd bele gyömöszkölöm a bőröndbe azt is. Csak a legszükségesebbek, de így is mennyi minden, ki hinné. Remélem apának jobban megy és ad majd pénzt vásárolni pár dolgot, amit itt nélkülöznöm kellett. Mindezek ellenére, hogy ennyire szerencsétlenül éltem, nagyon pozitív és jó kedélyű vagyok egyébként, amit lehet Isaactól örököltem, nem tudom, de majd kiderül. Azt terveztem, hogy elmegyek vadásznak jelentkezni hozzájuk és persze megpróbálok hozzá kerülni. Kíváncsi vagyok mit fog reagálni, ha megtudja, hogy van egy lánya, aki inkább az ő nyomdokaiba lépne. Nos, ezzel az utazással kezdődik meg szerintem a nagybetűs életem, hisz eddig csak beletörődve túléltem csak anya mellett. Minden nap elmentem iskolába és jó eredményeket vittem haza, az már egyértelmű volt, hogy nem tőle örököltem az eszemet, mert leckében nem tudott segíteni. Nem sok barátom volt, mert magamhoz nem hívtam fel senkit és túl titokzatosnak tűntem számukra emiatt. De mutasson bárki is egy olyan épeszű embert, aki a prosti anyjához hazavitt volna bárkit is. A fiúknak persze bejött a titkolózás egy ideig, de mivel időm nem volt rájuk, így inkább hanyagoltam a dolgot. A szobámba zárkózva az egyetlen kis megviselt plüss farkasommal Jackkel beszélgettem gondolatba. Sokan dilisnek néztek volna emiatt, de hiányzott a társaság és néha valakinek fel is kellett mondani a leckét. Néma hallgatóság, de mégis ő ott volt, más nem. Néha magam is meglepődöm, hogy lehetek ennyire normális. Van egy füzetem, amibe néha rajzolgatok és levetek pár sort, amit utána dúdolgatok zuhanyzás közben, néha még mondhatni énekelek is. Igyekszem titokban tenni, mert semmi kedvem ahhoz, hogy a bárba levigyenek dolgozni, sokkal jobb dolgom is van este, mint mondjuk aludni és pihenni. Most is miközben utazok a buszon ebbe a füzetbe rajzolgatok. Talán most először úgy érzem, hogy végre előrébb léphetek az élet ösvényén egy lépcsőfokot. Izgatottan várom, mi vár rám.