"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Egy részem talán érezte, hogy búcsúcsók az, ami lezajlik köztünk, az agyam viszont nem akarta ezt felfogni. Pedig tudtam, már akkor tudtam, mikor egymásnak estünk, hogy ez valójában csak az én akaratom és a legkevésbé sem az övé. Hiszen miért is vágyott volna rám önként? Mindig is undorodott tőlem, amióta csak megtudta, hogy szerelmes vagyok belé. Ezért kellett őt elfelejtenem. S ment is, vagyis elhitettem magammal, hogy sikerült, de úgy tűnik az, amit Oliver iránt éreztem, még mindig nem ért fel azzal, amit Cassidy felé tápláltam. Mindhiába. Elszakadt az ajkaimtól és hirtelen olyan hűvösséget éreztem, hogy megborzongtam. Figyeltem, hogyan szedelőcködik össze és képtelen voltam bármit mondani. Magamra húztam valamit, hogy takarjam a meztelen testem. Megalázva éreztem magam. Vagyis… a francba. Az egész az én hibám. Ezek után… biztos, hogy ennyi volt. Nem mentem utána, nem szóltam semmit, csak meredtem magam elé a sötétben, majd lehajtottam a fejemet. Fekete tincseim lassan az arcomra omlottak és a könnyeim is folyni kezdtek. Megszokhattam volna már, hogy ez van. El se kellett volna kezdenem. Hiba volt az egész. Idegesen keltem fel végül az ágyról, aztán magamra kaptam egy bugyit, nadrágot, toppot, melltartó nélkül, aztán elviharzottam. Sírva. De nem számított. Úgy éreztem, valahogy ki kell adnom magamból a feszültséget. Szóval… keresni akartam egy áldozatot, mielőtt a pokolból valakit rám küldenek, hogy „nem dolgozok”. - Oh, na nézd már, a kis szánalmas fruska – Nevetgélt előttem egy srác, miközben oldalba bökte a haverját. Én lassan felemeltem a fejemet, majd odalépve hozzá elkaptam, magamhoz rántottam. Az arcom olyan volt, akár egy gyilkosé és az is voltam. Ismerős volt a srác és ahogyan az elméjébe ástam magam, láttam, hogy mennyi szörnyűséget tett. Kirabolta az apját, megütötte az anyját, megerőszakolta a barátnőjét… kihasználta a mellette álló haverját. Oh, várjunk, lefeküdt a haverja barátnőjével. Nem tűntek nagy dolgoknak, de nekem elég volt ahhoz, hogy bevégezzem ma este a feladatomat. Az aznap esti vacsorám tehát ő volt.
Nem hittem, hogy ennyire jó lehet valami, amire korábban semmi indíttatásom nem volt. Hazudtam volna, ha azt állítanám, hogy sosem fordult meg a fejemben, milyen lehet megcsókolni Lessát, de akkoriban ez egyáltalán tűnt többnek egyfajta lányos, legjobb barátnős kíváncsiságnál. Álmomban sem gondoltam volna, hogy idáig fog "fajulni", és hogy nekem ez ennyire fog tetszeni. Messze felülmúlta szinte az összes fiús élményem. Persze azzal is tisztában voltam, hogy a helyzetünk speciális, teljesen távol áll a normálistól. Lessa megbűvölt, ráadásul nemrég még esküdt ellenségek voltunk. Hogy az ördögbe gondolhattuk, hogy... Gondolkodtunk egyáltalán? Kötve hiszem. Hagytam, hogy felhúzzon magához, jól esett érezni a testét az enyémen, együtt pihegni vele, bújni hozzá és ölelni, a hajába simítani és beszívni az illatát. El tudtam volna aludni. Olyan könnyű lett volna lehunyni a szemem és megfeledkezni mindenről, megfeledkezni a múltunkról, az ellentéteinkről, a sérelmeinkről. Csak át kellett volna adnom magam az élménynek és mellette maradni, addig csókolózni, míg el nem felejtünk mindent, amivel fájdalmat okoztunk egymásnak. De már józan voltam. Elhúzódtam tőle és ránéztem, a szemét fürkészve érintettem meg az arcát, elsimogatva a belelógó tincseket, majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Hevesen, keményen, mégis búcsúzkodón, és mielőtt túlságosan beleélhettük volna magunkat, elszakadtam tőle és szó nélkül felkeltem az ágyról. Nekiláttam összeszedegetni az elszórt ruhadarabjaimat, kifelé menet öltöztem fel. Kis időbe beletelt, mire sikerült összeszednem magam, de ha nem állított meg, akkor nem is néztem hátra; talán csak egyszer, még az előszobából, utána kisétáltam az ajtón és elrohantam. Csak mentem és futottam, ameddig a tüdőm bírta.
Bárcsak örökké tarthatna ez a pillanat – avagy ezek a pillanatok. Ha kívánhattam volna valamit, talán ezt kértem volna: álljon meg az idő és maradjunk együtt örökre, ebben az egészen közeli állapotban. Ahol érinthetem őt, csókolhatom, s ahol nem undorodik tőlem, hanem akar engem, vágyik rám és… és a naiv részem azt is hitte, hogy komolyan akar engem. De tudtam, hogy pusztán a szirén énekem az oka és gyűlöltem magam érte, mert kihasználtam ezt az adottságomat. Józanul aligha akart volna velem lenni. A szívem mélyén tudtam, hogy így van. Ahogy ellenmozdult, fel-felnyögtem én magam is, s éreztem, hogy én magam is közel járok már a csúcshoz. Nem volt nehéz, Cassidy túlságosan is beindított és úgy éreztem, néhány perc is elég, hogy elélvezzek, de próbáltam kitartani. Élvezni akartam még Őt. Ahogy átfordult velem, felpillantottam rá egy mosollyal. Nem bántam, hogy ő akart irányítani, sőt, izgatottá is váltam tőle. Kiélveztem a csókjait, miközben simítottam őt, ahol csak értem. Felejthetetlenné akartam tenni az élményt, mindkettőnkre számára, bár nem tudtam, sikerül-e és ha igen, Cassidy józanul mégis hogyan fog állni hozzá. De nem akartam gondolkodni. Csak élvezni őt. Viszont egyre közelebb sodort a beteljesüléshez, a testem meg-megfeszült, miközben a hangomat hallattam. Aztán ahogy a nyelvével kezdett izgatni, azt hiszem, végem is volt. Be kellett harapnom az ajkamat, hogy ne sikítsak fel, annyira… annyira élveztem. Remegve élveztem el, miközben a takaróba markoltam. Hosszú pillanatokig meg sem tudtam ezek után szólalni, pusztán levegőért kapkodtam. A testem még lángolt, s még emlékezett minden érintésre. Felhúztam magamhoz Cassyt, hogy magamhoz karolhassam szorosan, persze csak akkor, ha nem bánta. Bújtam hozzá, a nyakához és suttogva köszöntem meg neki az élményt.
Beborultunk az ágyba és sietve magamra húztam Lessát. Nem volt időm körbenézni a szobájában, de nem is bántam egyelőre, lefoglalt, hogy magamhoz öleljem és addig csókoljam, míg el nem kezdett lefelé mászni rajtam. Ajkai érintése legérzékenyebb pontomon újabb magasságokba repített, szemérmetlen, önfeledt nyögéseket hallatva karmoltam a lepedőt magam alatt, kapaszkodót keresve, majd az éjsötét fürtökbe túrva válla egyik oldalára fogtam őket, hogy ne legyenek neki útban. Figyeltem, hogyan tűnik el az arca újra és újra a combjaim közt, míg testem remegése arra nem kényszerített, hogy a gerincem ívbe hajlítva visszazuhanjak a matracra. Ezúttal nem hagyta, hogy átlépjem a határt, felmászott hozzám előtte, kínzó forróságra ítélve lángoló pontjaim, de nem haragudtam érte, örültem, hogy újra átfoghatom a nyakát és megcsókolhatom. Hamar megtörtem a csókcsatánkat, nem bírtam csendben tűrni, ahogy mozgatni kezdte a csípőjét. Mintha apró kisülések pattogtak volna a bőrömön, a szoba izzott körülöttünk, a testem égett és olyan közel jártam nem csak a beteljesüléhez, hanem Lessához is... A megjegyzése mosolyt csalt az arcomra, valahogy tetszett, hogy ilyen címmel ruház fel. Királynő. Pedig ő sokkal több volt nálam. A hátát cirógattam, bele-belemélyesztve a bőrébe a körmöm, a fenekéig lekalandozott a kezem, jobban magamhoz szorítva, csípőmmel pedig ellen-ellenmozdultam, még intenzívebbé fokozva a kéjt. Figyeltem a reakcióját, és amikor úgy láttam, közel jár már ő is a gyönyörhöz, átfordultam vele és magam alá fektettem. Az ölére ültem, csókokkal jártam végig a mellkasát, nyelvemmel a mellbimbóit izgattam, aztán lekúsztam a combjai közé és befúrtam a fejem. Próbáltam leutánozni, amit ő művelt velem, szívtam és izgattam, kezemmel bejárva közben a testét, simogattam őt, nyelvemmel azon igyekezve, hogy a csúcsra juttathassam.
Nem tudtam, meddig tudom még tűrtőztetni magam. Vágytam rá, jobban, mintsem valaha… és nem akartam leállni. Bár nem is akart, legalábbis úgy tűnt; minden mozdulata, a csókjai… arról árulkodtak, hogy legalább annyira vágyik rám, mint én rá. De ez… biztos, hogy csak a szirén képességemnek volt köszönhető. Józanul, tiszta fejjel miért akarna velem lenni? Sosem akart. Ahogy felvetette, hogy menjünk át a szobába, bólintottam. Figyeltem, ahogy feláll, majd a kezét fogva, az ujjainkat összekulcsolva álltam fel én is, s léptem oda hozzá. Egyből átkaroltam szorosan, s ajkaihoz hajolva mohó csókcsatát vívtam vele, egészen addig, míg a szobába nem értünk. Ott az ágyra húztam újra, s ezúttal tovább is haladtam a csókokkal… a lábai közé másztam és kényeztetni kezdtem az ajkaimmal, nyelvemmel. Nem akartam a csúcsra juttatni, csupán a közelébe repíteni. Ha sikerült, akkor elszakadtam tőle és így simultam végül teljesen hozzá, hogy érzékenyebb pontjaink összeérjenek. Mozgatni kezdtem a csípőmet, minden egyes mozdulattal izgatva őt és egyszerre magamat is. A kezeimmel a feje mellett támaszkodtam meg, miközben halk nyögések hagyták el az ajkaimat. - Te vagy az én királynőm, Cassy – Utaltam vissza a kint tett megjegyzésére egy mosollyal, majd közelebb hajoltam hozzá és apró csókot nyomtam az ajkaira. Ezután pedig gyorsítottam a tempón. Élveztem, s teljesen a fejembe véstem ezeket a pillanatokat, hiszen úgy éreztem, ez lesz az első és az utolsó is, mikor együtt lehetünk.
Valamiért zavarba hozott Lessa megjegyzése. Hogy én lennék az esete? Így, név szerint, egyedül? Sejtelmem sem volt, a pia beszél-e belőle, vagy abba a hitbe kapaszkodik, hogy úgysem fogom fel, hiszen megbabonázott... De néhány pillanatra kizökkentett a vallomása, furcsán melengette a bensőm. Szóval, az esete vagyok... El kellett könyvelnem ezt az információt. Annyira jól esett minden érintése, minden egyes csókja. Egyre közelebb és közelebb sodort a gyönyörhöz. Kissé türelmetlenül kapkodtam le róla a melltartót és húztam vissza magamhoz. A látvány, meztelen bőrének érintése és enyhe súlya rajtam teljesen elvarázsolt. Azon kaptam magam, hogy Lessába kapaszkodom, ujjaimat finoman felfuttatom a karján, majd a könyöke felett rámarok. Szaporodó sóhajaimból érezhette, mennyire keskennyé szűkült a kéjtől elválasztó határvonal, és ha hagyta, hogy átlépjem, akkor ívbe feszülve alatta, combjaimmal rázárva a kezére, reszketve söpört át rajtam a gyönyör, és hosszú percekig lustán hullámzottam alatta. Pihegve húztam közelebb magamhoz, lágyan mosolyogva a bókján, aztán megemeltem a csípőm és segítettem teljesen levetkőzni. Lustán figyeltem, hogyan vetkőzik le ő is teljesen csupaszra. Nem baj, hogy nem jött egyből közelebb, mert így legalább teljes egészében végigmérhettem. Tényleg gyönyörű volt... Olyan sokszor jutott ez eszembe, hogy úgy éreztem, hangosan is ki kell mondanom. - Gyönyörű vagy. A legszebb nő, akit valaha láttam. - Nem mintha túl sok nőt láttam volna pucéran, de Lessa tényleg a legszebb volt mindannyiuk közül. Ahogy alig érintve visszamászott hozzám, libabőrös lettem, túlhevült testemen jóleső borzongás futott végig. Mohón feleltem a csókjára, kezem ezúttal lejjebb vándorolt a karjáról, be a combjai közé. Viszonozni szerettem volna az előbbi kényeztetését, úgyhogy az ujjaimmal felfedeztem kicsit, izgattam, játszottam vele ott lent. Amint úgy éreztem, a csókunk kezd eldurvulni, feljebb ültem annyira, hogy a nyakához férhessek. Apró csókokkal, puszikkal fedeztem fel a mellkasát, miközben egy pillanatra sem állt le a kezem. Nem igazán tudtam, mit kéne tennem, igyekeztem improvizálni és sodródni a hangulattal. - A királynőm vagy... Feltornáztam magam annyira, hogy a combjaim közé fúrt térdére ülhessek, egészen fent, így az én combom is az ő lábai közé került. Visszahúztam a kezem és a derekára marva húztam jobban magamra, hogy egymás testén hevülhessünk tovább, miközben ajkaimmal visszataláltam az övéhez. A kanapé keskeny volt egy kicsit, de ügyesen tartottam magam Lessa felett, lágyan ringatva a csípőm, hogy ezáltal kölcsönösen ingerelhessük egymást. - Menjünk át a szobádba... - vetettem fel halkan, és ha beleegyezett, felkeltem a combjáról és húztam magammal, nem hagytam egy centire sem eltávolodni, magamhoz ölelve csókoltam tovább. Ha maradni akart a kanapén, akkor csak újra beletemetkeztem édes ajkaiba.
Némileg felvontam a szemöldökömet a kérdése hallatán. Miért gondolja ezt? Pislogtam rá, majd viszonoztam a mosolyát. - Nem feltétlenül… inkább a Cassidy Hemingway az esetem… nem tudom, hallottál már róla? – Suttogtam, teljesen elveszítve a józan eszemet, azt hiszem. Sosem gondoltam, hogy itt kötünk ki… egymás ajkaiban, egymás karjaiban, s úgy, hogy ő is akarja ezt. Avagy engem. Igyekeztem kényeztetni őt a lehető legtöbb módon. Az ujjaimmal egyre intenzívebb tempót diktáltam a lábai közt, érzékeny pontjaira tévedve. Csókjaimmal halmoztam el újra és újra a mellkasát, a melleit, majd lassan, apró csókokkal haladtam visszafelé, a nyakára, majd onnan az arcára, állára. Egy mosollyal a tekintetébe fúrtam a magamét, így gyönyörködtem a szemeiben, majd a kezemet visszahúzva elkezdtem kibontani az övét. Le akartam szedni róla a nadrágot, de közben továbbra is őt figyeltem. Tényleg kész volt velem lenni? Én vágytam rá. Minden porcikám vágyott arra, hogy összeforrjak vele, úgy egészen, úgy igazán… és felejthetetlenül. Nagyot nyeltem, mikor a melltarómmal kezdett babrálni, de nem bántam. Sőt, segítettem neki, majd félredobtam, le az ágy mellé. Ahogyan végül a nadrágot is lehúztam róla, s az is a földön landolt. Visszamásztam hozzá, újból kényeztetni kezdtem őt, s így gyönyörködtem benne. A hangjában… a látványban. - Olyan aranyos vagy… - Súgtam neki halkan, miközben közelebb hajoltam hozzá, aztán a homlokomat az övének döntöttem. Lassan ismét abbahagytam a kényeztetést, hogy a bugyitól is megszabadíthassam, majd ezt követően magamról is levettem minden zavaró tényezőt. Azonban ezután nem merészkedtem vissza hozzá, csak egy kissé zavartan kezdtem el felé pislogni. Még ígyis akar? Még ígysem szalad el hanyat-homlok menekülve? Ezek a kérdések jártak a fejemben, s néhány pillanatig vártam, hogy lépjen esetleg valamit, majd lassan megérintettem a combját. Végigsimítottam rajta, így mászva nagyon lassan vissza hozzá. A derekát, oldalát, karjait érintettem, szinte alig hozzáérve. - Cassidy… - Egyik lábammal, azaz térdemmel a lábai közé támaszkodtam, majd ajkaimmal az ajkaira tapadtam, s összeforrtam vele, ha nem volt ellenére. A csókom szenvedélyes volt és vágyakkal telt.
A bókja különös hatással volt rám. Valamiért apró, eddig jelentéktelennek látszó momentumok villantak fel előttem a múltamból, olyan, akkoriban észrevétlen és feledésbe merültnek hitt jelenetek, melyek most elkezdtek összeállni. Az általános iskolai legjobb barátnőmmel rengeteg időt töltöttünk egymásnál, babáztunk, filmeztünk, egymásnál aludtunk. Iránta is furcsa dolgokat éreztem... Aztán Lessa mellett, amikor közel ült hozzám és megéreztem a samponja illatát, vagy amikor valamiért a combomra tette a kezét. Ezek akkoriban nem tűntek jelzéseknek, most viszont így visszagondolva nem értem, hogyan lehettem annyira vak, hogy nem láttam be, a vonzalmam mennyivel kiterjedtebb a saját nemem iránt. - A vörös az eseted? - Halvány mosolyom elharaptam, mielőtt kiszélesedhetett volna. Nem bírtam ki, hogy ne ugrassam kicsit, de hamar elkomolyodtam, ahogy az ajka ismét az enyémhez ért és leszedte rólam a melltartót. Zavar és idegesség kezdett el felszökni bennem, éreztem, hogy a gyomromból kiindulva egyre feljebb kúszik a görcs a torkom felé. Talán akkor kezdtem el realizálni, mennyire komoly is ez az egész. Ahogy azonban arra kért, bízzam rá magam, felpillantottam a sötét fürtök által leárnyékolt szempárba és úgy éreztem, ez menni fog. Újra. Még egyszer. Lehunytam a szemem és átadtam magam neki, pont ahogy kérte. Az ajkait, a csókjait érezve halk sóhaj tört fel belőlem. Olyan gyengéden érintett, szinte elolvadtam alatta, és ahogy a keze eltűnt a nadrágomban, egész testemben beleborzongtam az érzésbe. Közvetlen és intenzív volt, mégis sokkal jobb bármelyik korábbi tapasztalatomnál. Talán a vodka miatt, de elég hamar levedlettem a szégyenlősségem és elkezdtem halk, jóleső nyögéseket hallatni, mohón túrva bele sötét fürtjeibe közben. - Lessa... - Sokkal jobban esett úgy, hogy már nem voltam a hatása alatt többé, és ez meglepett. Tetszett az a kábult, önfeledt bódulat, amit az éneke váltott ki belőlem, de közel sem volt olyan jó, mint ahogy öntudatomnál megérintett - a vodka miatt nem neveztem volna magunkat józannak. Viszonozni akartam mindent, de egyelőre még tartottam magam a szavához és rábíztam a kezdeményezést. Nem is igazán tudtam volna, hogyan érintsem... Annyit viszont megtettem, hogy beharaptam puhán az alsó ajkam és kikerestem a hátán a melltartója kapcsát, kibújtattam belőle. Egyelőre még nem érintettem meg, csak fejem kissé oldalra döntöttem, hogy láthassam, leplezetlenül gyönyörködve benne. Mosolygós, vágyakozó ábrázatomat hamar megtörte egy újabb, élesebb nyögés, mivel épp olyan pontot érintett rajtam. Lehunytam a szemem és hátravetettem a fejem, lustán cirógatva tovább a haját közben.
Lepergett a szemeim előtt az, ahogyan rám nézett azon az estén. S az is, hogy bár meg akart ölelni, és megnyugtatni, a levegőben megállt a mozdulatsorral és végül visszalépett tőle. Azaz tőlem. Talán undorítónak tartotta a vallomásomat, vagyis engem és… és ezért volt ilyen velem. Ezt pedig nem akartam újra átélni. Nem akartam, hogy percek múltán, vagy holnap úgy nézzen rám, mint valami utolsó kis… akárkire. Nem akartam, hogy gyűlöljön. De hittem neki. Elhittem, hogy nem a képességem miatt ilyen most velem. Talán hiba volt. De engedtem az érzéseimnek, amik felkavarodtak bennem; s képtelen voltam innentől megálljt parancsolni magamnak. Ha le akart volna állítani, talán már akkor sem tettem volna eleget a kérésének. Az ajkainak íze túlontúl édes volt, az érintése nyomán pedig bizsergett a testem; vágytam rá. Hevesen, szenvedélyesen, sőt, vággyal telve csókoltam az ajkait, egyre inkább hozzásimulva. Annyiszor elképzeltem magunkat így, együtt, annak idején… túl sokszor ábrándoztam róla, mégis, a tény, hogy most úgy tűnt, minden úgy megy, ahogyan kell… hihetetlen volt. Talán kicsit ijesztő is. De jó értelemben. A lányra mosolyogtam, csillogó tekintettel fürkészve az övét, majd ahogy elkezdte lehúzni rólam a felsőt, elszakadtam tőle és felemeltem a karjaimat, hogy ő maga szedhesse le rólam a nem kívánt ruhadarabot. Nagyot nyelve bújtam hozzá, átölelve szorosan. Hagytam, hogy a nyakamhoz férkőzzön és megremegtem a csókjainak nyomán; élveztem. Akartam. - Cass… - Rebegtem a nevét boldogan, majd nagyot nyelve újból felültem, hogy leszedhessem magamról a nadrágot. Aztán visszahajoltam hozzá, de még nem csókoltam meg. - Annyira… annyira gyönyörű vagy… - Suttogtam az ajkaiba szinte, majd apró, forró csókot leheltem rá, miközben az egyik kezemmel támaszkodtam mellette, a másikkal bebarangoltam a mellkasát, majd a hátához férkőzve elkezdtem kicsatolni a melltartóját. - Bízd rám magad, jó? – A fülébe csókoltam ezt követően, majd leszedve róla a kanapé mellé ejtettem. Ajkaimmal bejártam a mellkasát csókokkal, majd az egyik melléhez értem; nyelvemmel jártam körbe. Kezemet pedig lassan a nadrágjába csúsztattam és így érintettem meg őt lassan, ismerkedőn. Kényeztetni akartam, s megadni a módját, ha már… ha már eljutottunk idáig.
Lessa teljesen megbabonázott, mármint nem abban a szirénes, dalolós, varázslatos értelemben, hanem a szépsége, a csókjai, a személyisége... El sem tudtam már képzelni, miért haragudtam rá valaha. Visszagondolva, a barátságunk tökéletesnek tűnt. Persze fogalmam sem volt róla, hogy mindezt pont a szirénsége miatt éreztem és gondoltam így, teljesen abba a hitbe ringattam bele magam, hogy saját, belső erőmtől vezérelve voltam ennyire oda érte. Nem tűnt rendellenesnek vagy furcsának, amit éreztem, épp ellenkezőleg, a világ legtermészetesebb ösztönének hatott. Így mikor belekezdett valamibe, kiélezett figyelemmel pillantottam fel rá, de közben képtelen voltam leállni, elkezdtem kigombolni a felsőmet alatta. Úgy látszott, ez el is vette a kedvét attól, hogy befejezze a mondandóját, ami megmosolyogtatott. Olyan aranyos! A kérdése hallatán ellágyultak a vonásaim, elengedtem a bőrömön kalandozó kezét, hogy helyette megérinthessem az arcát. A füle mögé igazítottam néhány sötét hajtincset és erőtlenül megráztam a fejem, jelezve válaszom. - Nem, dehogy... Miért bánnám meg? Te vagy a legcsodálatosabb dolog, ami velem történhetett. - Biztos?, tiltakozott egy halk hang a fejemben, de félrehessegettem. Hiszen tényleg az volt, és ahogy hozzám ért, attól el tudtam volna olvadni. - A képességed... - elakadtam. Képek villantak fel a fejemben arról, hogy énekel, és az a nyugtalan feszültség, amit akkor éreztem, mintha elkezdett volna visszaszivárogni a rózsaszín ködbe. Visszaerőltettem a mosolyt az arcomra. - Annak semmi köze hozzá... - suttogtam az arcát cirógatva, de nagyon is éreztem, hogy valami beindult az agyamban. Kezdtem ráérezni, hogy valami nem stimmelt. Hevesen viszonoztam a csókját, a tarkójára marva finoman. Jól esett, de már nem azért, mert annyira istenítettem volna Lessát. Jól emlékeztem rá, mennyi fájdalmat okoztunk egymásnak, mennyire gyűlöltem a halálhíre előtt, és milyen vegyes érzésekkel jöttem el hozzá. Mintha felhúzták volna a redőnyt a fejemben, valahogy felszállt a rózsaszín köd és kissé megzavarodva téptem el magam a szájától, hogy felnézhessek rá. Mikor került így fölém? Mikor kezdtünk el csókolózni? Mikor lettem félmeztelen? Égni kezdett a fülem a rengeteg emléktől, ami megrohamozott. Mintha nem is az én emlékeim lettek volna, mintha kívülről figyeltem volna, ahogyan Lessára mászok és megcsókolom... Akkor és ott kellett volna megállnunk, de eszembe jutott a lány utolsó, kétségbeesetten suttogott néhány szava. Ha még egyszer elutasítasz... Nem tehettem ezt vele. Gyűlöltem magam érte, de arra gondoltam, ha nem szólok, hogy elmúlt a varázs, akkor úgysem veszi észre és így nem is kell felelősséget vállalnom. Mondhatjuk azt, hogy részegek voltunk... Lehet egyedül Lessa hibája, én pedig csak "öntudatlanul" sodródtam. Ennél önzőbb gondolatom rég támadt, mégis belementem. Felmarkoltam az anyagot a lány derekán és elkezdtem fölfelé húzni, ehhez közben ülésbe toltam magam. Ha segített, kibújtattam belőle és a kanapé mellé ejtettem az anyagot, majd átkarolva őt magamhoz szorítottam. Érezni akartam a bőrét az enyémen, a haját, ahogy csiklandozott, miközben arcomat már a nyakához temettem, apró csókokkal becézve végig a bőrét. Besimítottam Lessa nadrágja alá a derekánál, és ahogy egyre lejjebb csúsztattam a fenekén a kezem, úgy toltam lefelé az anyagot is. Kicsit több asszisztálással, de együtt kibújtathattuk belőle, így a végén fehérneműben ücsörgött rajtam, én meg elakadó lélegzettel azon töprengtem, minek ide szirén általi megbabonázódás, mikor Lessa józan ésszel mérve is lélegzetelállítóan gyönyörű?
Le kellett volna állítanom, de nem tettem. Egyszerűen olyan érzéseket hozott elő belőlem, amikről azt hittem, már örökre eltűntek. Naivan azt hittem, teljességgel tovább léptem Cassidyt illetően, de tévednem kellett. A csókja… az édes ajkai valami olyasmit indított el bennem, ami visszafordíthatatlan volt. Az érzések, mintha egyszerűen átsuhantak volna rajtam, beterítve, sőt, maguk alá temetve véglegesen. S fájt. Méghozzá pokolian. Hiszen az eszem tudta, hogy a csók, amit kaptam, csupán a képességem velejárója volt. Tudtam, hogy magától nem tenne ilyesmit. Tudtam, az istenit! Mégsem tudtam elszakadni tőle. Megbabonázott teljesen, magával ragadott és vágytam rá. Egyszerűen rámásztam, szinte a kanapéra szorítva a testét, hozzásimulva, majd a nyakára térve a csókjaimmal. Heves voltam, de bármikor megállíthatott volna, ha ezt akarja. Azonban úgy tűnt, nem szándékozik ellökni magától, ami ugyancsak… hihetetlen volt. - Cassidy… - A nevét suttogva nyomtam néhány csókot a mellkasára, amennyire az anyag engedte. Élveztem, hogy az ujjaival a hajamat, vagy épp a tarkómat birizgálja, érinti. Jó érzés volt, és többre vágytam. Újból a nyakára tértem, finoman beleharapva a bőrébe. Aztán az ajkaihoz hajoltam és ugyanolyan forrón csókoltam vissza, ahogyan kaptam. Sosem csókolt meg így senki, még Oliver sem… ez a csók más volt. Túlságosan is más. Hagytam visszazuhanni őt az ágyra, én magam pedig két kézzel támaszkodtam meg a feje mellett, így nézve le rá, némileg kérdőn, zavartan, sőt, csillogó szemekkel. Vonzó volt. Cassidy nagyon is vonzó volt és ártatlan, ahogyan alattam feküdt, kipirultan, mintha csak arra várna, hogy valaki a magáévá tegye. Nagyot nyeltem erre a gondolatra és virtuálisan egy pofont is adtam magamnak, miszerint hogy gondolhatok ilyeneket? - Figyelj csak… - Kezdtem bele néhány hosszabb pillanat után, oldalra döntve a fejemet, de a mozdulatai, ahogy elkezdte kigombolni a saját blúzát… belém fojtotta a szavakat. Némileg értetlenül néztem rá, mint aki azt kérdezi: „Tényleg komolyan gondolod?” Ahogy megfogta az egyik kezemet, engedtem neki, hogy oda húzza, ahová akarja és… kissé lefagytam. - Nem fogod megbánni? – Kérdeztem halkan, közelebb hajolva hozzá, miközben finoman megérintettem, simítottam a kilógó bőrfelületet, majd a blúzát kezdtem széjjelebb húzni rajta finoman. - Tudom, hogy a képességem… hatással van rád. Nem akarom, hogy utálj ezek után… - Ejtettem ki halkan a szavakat, ahogy a homlokának döntöttem az enyémet. – Ha még egyszer elutasítasz, akkor én… én… - Fogalmam sem volt, miféle szavakkal írjam körbe, hogy teljesen megsemmisít vele. Nem is akartam kimondani. Pillanatokkal később az ajkaira tapasztottam az enyémet és sokkal mohóbban csókoltam meg, mint eddig bármikor, miközben a blúzt teljesen leszedve róla érintettem meg őt újra. Nem akartam elsietni, de elengedni sem óhajtottam őt. Nem… már nem.
Kezdőlap
|| 
|| 
