Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Wooden Spoon Cafe & Bakery

Larissa Blackwell
Yesterday at 10:14 pm



vodka juice ~ Alesea & Larissa

Larissa Blackwell
Yesterday at 9:51 pm



Founding Fathers pub

Cedric Sutton
Yesterday at 3:08 pm



Mosdó

Christian E. Gray
Yesterday at 2:49 pm



Cafe du Monde

Christian E. Gray
Yesterday at 2:19 pm



Az Ötök tanácsterme

Hazel Rhian Wallace
Yesterday at 1:38 pm



Josette Saltzman

Kai Parker
Yesterday at 1:23 pm



Hazel & Damien - You saved me....

Hazel Rhian Wallace
Yesterday at 9:25 am



Konyha

Damon Salvatore
Yesterday at 5:16 am



A psychic && a vampire

Damon Salvatore
Yesterday at 5:09 am
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 8 6
Boszorkányok 8 3
Vérfarkasok 2 4
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 0
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 4 3
Emberek 1 2
Összesen 27 20

Share | 
 

 Kórház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Kórház   Szer. Nov. 14, 2018 5:09 pm



☾ To: Chelsea Jenson


☾ Help me, please






Néha az ember élete apró darabokra hullik, s néha ő maga is. S vajon fel tud-e állni? Össze tudja-e szedni magát valaha, mikor megannyi veszteség érte? Van-e egyáltalán értelme összeszednie magát, mikor senkije sem maradt? Ha nincs semmi és senki, amiért megérné felkelnie, talán már nem is akarja többé kinyitni a szemeit. Legalábbis, én így éreztem magam, amióta az életem fordulatot vett. A magány és a sötétség kikövezett sétányát lépdeltem, s hagytam, hogy egyre jobban elvesszek benne. Nem érdekelt semmi.
Múlthéten ott hagytam a sulit. Nem jelentkeztem ki, nem szóltam senkinek. Egyszerűen összepakoltam a holmijaimat, hagytam egy levelet a szobatársamnak, hogy remélem, az új társa jobb lesz, mint én, aztán eljöttem. Hová? New Orleans. Azzal csaptam be önmagamat, hogy Lexyt jövök meglátogatni, de… mikor a lakás közelébe értem, inkább irányt változtattam. Nem akartam szembenézni a lánnyal, akinek még van köze hozzám. El akartam szakítani őt is magamtól, mert tudtam, hogy a részéről is csupán megvetés várna… vagy épp szánalom. Vagy netán egy lelkifröccs, amit a bátyám haláláért kaphatok. S erre nem vágytam.
Volt még némi pénzem, így néhány napra kivettem egy hotel szobát, aztán elkezdtem járni a várost. Szórakozóhelyek, ez, az, amaz… csak ezek érdekeltek. Minden este leittam magam, nőkkel kavartam, de egyikükkel sem feküdtem le. Persze a legtöbbjük mérges lett emiatt, volt, amelyik fel is pofozott, de én csak nevettem rajta. Szórakoztam. Élveztem, hogy a lábaim előtt hevernek és felkínálják magukat, aztán eldobtam őket.
Hogy mire volt ez jó? Igazából fogalmam sincs. Nem találtam önmagamat, a helyemet… egyszerűen elegem volt. Mystic Fallsban még felkerestem Tomot és vettem tőle néhány dolgot, de azt még nem használtam. Egészen eddig az estéig. A hotel szobában ültem, miközben a lány, aki ma este rám mászott, az ágyon feküdt mögöttem. Nyilván feljött valaminek a reményében… de nem érdekelt.
- Theodore Storm… - Mögém húzódott, majd átkarolta a mellkasomat és a nyakamba csókolt. Semmit sem váltott ki belőlem. Az ég világon semmit. A kezemben szorongatott tasakot bámultam, mely fehér porral volt tele. – Theodore…?! – Kiakadt, ahogyan meglátta. Elszakadt tőlem és értetlenül bámult rám. – Ugye az nem az, amire gondolok? – Idegesen csengett a hangja, ami számomra már-már fülsüketítő volt.
- De. Pontosan az. Szóval, ha nem akarsz csatlakozni, jobb, ha eltűnsz. – Néztem rá kifejezéstelen arccal, aztán végül rámosolyogtam. – Tűnj el. Amúgy sem akartam veled semmit… - Tettem hozzá magyarázatként, mire ő lemászott az ágyról. Még elém lépett és felpofozott.
- Nem vagy észnél. De én ebben nem veszek részt, nem is ismerlek… - Rikácsolta, én meg az arcomra csúsztattam a kezemet. Nem tartoztam magyarázattal neki a tetteimet illetően, sőt, semmit illetően. Nem néztem rá, de hallottam a heves mozdulatait, öltözését, majd a lépteit az ajtó felé, amit végül bevágott maga után.
Remek, egy gonddal kevesebb. Ez járt a fejemben, miközben a tasakot felnyitottam.
Legközelebb viszont az a kép fogadott, mikor magamhoz tértem a kórházban. Egy szőke nővérke állt az ágyam mellett és épp egy papírra írogatott valamit.

480 words ☾ Or Nah ☾ note: szia Chels Very Happy






I'm not a hero... I don't do good. it's not in me.


avatar
Vérfarkas vagyok
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Keresem :
Léptek száma :
55
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Kórház   Vas. Nov. 11, 2018 12:47 am

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
421
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Kórház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans-
^
ˇ