Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Fire Meets Fate

Isaac Lestrange
Today at 3:17 am



Charlotte szobája

Patrick Joseph Reynolds
Yesterday at 10:00 pm



Utcák

Oliver Hemingway
Yesterday at 8:34 pm



Asztalok

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:29 pm



Grace cellája

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:07 pm



Trónterem

Kai Parker
Szer. Jan. 16, 2019 1:09 pm



Az épület elõtti tér

Reagan Blair
Kedd Jan. 15, 2019 8:52 pm



Nevan

Nevan
Hétf. Jan. 14, 2019 7:56 pm



Alaric Saltzman irodája

Caroline Forbes-Salvatore
Hétf. Jan. 14, 2019 10:01 am



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Camille O'Connell
Hétf. Jan. 14, 2019 8:08 am
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete

Share | 
 

 Kórház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Kórház   Vas. Dec. 16, 2018 1:44 am

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
427
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház   Szer. Nov. 14, 2018 5:09 pm



☾ To: Chelsea Jenson


☾ Help me, please






Néha az ember élete apró darabokra hullik, s néha ő maga is. S vajon fel tud-e állni? Össze tudja-e szedni magát valaha, mikor megannyi veszteség érte? Van-e egyáltalán értelme összeszednie magát, mikor senkije sem maradt? Ha nincs semmi és senki, amiért megérné felkelnie, talán már nem is akarja többé kinyitni a szemeit. Legalábbis, én így éreztem magam, amióta az életem fordulatot vett. A magány és a sötétség kikövezett sétányát lépdeltem, s hagytam, hogy egyre jobban elvesszek benne. Nem érdekelt semmi.
Múlthéten ott hagytam a sulit. Nem jelentkeztem ki, nem szóltam senkinek. Egyszerűen összepakoltam a holmijaimat, hagytam egy levelet a szobatársamnak, hogy remélem, az új társa jobb lesz, mint én, aztán eljöttem. Hová? New Orleans. Azzal csaptam be önmagamat, hogy Lexyt jövök meglátogatni, de… mikor a lakás közelébe értem, inkább irányt változtattam. Nem akartam szembenézni a lánnyal, akinek még van köze hozzám. El akartam szakítani őt is magamtól, mert tudtam, hogy a részéről is csupán megvetés várna… vagy épp szánalom. Vagy netán egy lelkifröccs, amit a bátyám haláláért kaphatok. S erre nem vágytam.
Volt még némi pénzem, így néhány napra kivettem egy hotel szobát, aztán elkezdtem járni a várost. Szórakozóhelyek, ez, az, amaz… csak ezek érdekeltek. Minden este leittam magam, nőkkel kavartam, de egyikükkel sem feküdtem le. Persze a legtöbbjük mérges lett emiatt, volt, amelyik fel is pofozott, de én csak nevettem rajta. Szórakoztam. Élveztem, hogy a lábaim előtt hevernek és felkínálják magukat, aztán eldobtam őket.
Hogy mire volt ez jó? Igazából fogalmam sincs. Nem találtam önmagamat, a helyemet… egyszerűen elegem volt. Mystic Fallsban még felkerestem Tomot és vettem tőle néhány dolgot, de azt még nem használtam. Egészen eddig az estéig. A hotel szobában ültem, miközben a lány, aki ma este rám mászott, az ágyon feküdt mögöttem. Nyilván feljött valaminek a reményében… de nem érdekelt.
- Theodore Storm… - Mögém húzódott, majd átkarolta a mellkasomat és a nyakamba csókolt. Semmit sem váltott ki belőlem. Az ég világon semmit. A kezemben szorongatott tasakot bámultam, mely fehér porral volt tele. – Theodore…?! – Kiakadt, ahogyan meglátta. Elszakadt tőlem és értetlenül bámult rám. – Ugye az nem az, amire gondolok? – Idegesen csengett a hangja, ami számomra már-már fülsüketítő volt.
- De. Pontosan az. Szóval, ha nem akarsz csatlakozni, jobb, ha eltűnsz. – Néztem rá kifejezéstelen arccal, aztán végül rámosolyogtam. – Tűnj el. Amúgy sem akartam veled semmit… - Tettem hozzá magyarázatként, mire ő lemászott az ágyról. Még elém lépett és felpofozott.
- Nem vagy észnél. De én ebben nem veszek részt, nem is ismerlek… - Rikácsolta, én meg az arcomra csúsztattam a kezemet. Nem tartoztam magyarázattal neki a tetteimet illetően, sőt, semmit illetően. Nem néztem rá, de hallottam a heves mozdulatait, öltözését, majd a lépteit az ajtó felé, amit végül bevágott maga után.
Remek, egy gonddal kevesebb. Ez járt a fejemben, miközben a tasakot felnyitottam.
Legközelebb viszont az a kép fogadott, mikor magamhoz tértem a kórházban. Egy szőke nővérke állt az ágyam mellett és épp egy papírra írogatott valamit.

480 words ☾ Or Nah ☾ note: szia Chels Very Happy






Úgy tartják, szörnyet ölni nem bûn, embert ölni viszont az. De hol kezdõdik az egyik, és hol végzõdik a másik?


avatar
Vérfarkas vagyok
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Keresem :
Léptek száma :
56
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Kórház   Vas. Nov. 11, 2018 12:47 am

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
427
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Kórház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans-
^
ˇ