Habár megcsóváltam a fejem, ezt ő nem láthatta. - Nem muszáj megbíznod látatlanba bennem, mármint nem várom el tőled... - Jegyeztem meg, majd a továbbiakra elgondolkodtam. Sheila? - Gyere holnap. Jobb, ha nem odázzuk el, minél előbb találkoztok, annál jobb. Úgy vélem, hogy túl fontos vagy neki ahhoz, hogy ennyire kizárjon az életéből és... amúgy is szüksége van a segítségre - Töprengtem, folytassam-e, de végül megtettem. - Tudok az átkáról.

Azon töprengtem, hol rontottuk el. Liezel vagy százhúsz évvel idősebb nálam, Lexy pedig kifogott valakit, aki az apja lehetne... Nagyon sok kérdésem lett volna, ami kettejük kapcsolatának milyenségét firtatja, de egy dologban nagyon is egyetértettünk: mindketten Lexy-nek akartunk jót. Tényleg bírtam a srácot. - Jól van. Ha Lex megbízik benned, akkor én is megbízok. - És ezt komolyan is gondoltam. Lefirkáltam a lediktált címet és a tér nevét is.
- Ó, ne aggódj, Sheila bárhová elvisz! Szeretnéd megpuhítani előtte kicsit, vagy már holnap indulhatok? Nem akarok odapofátlankodni, de... - Itt elhallgattam, mintha az imént említett bizalmat fontolgatnám, de aztán folytattam: - Eléggé hiányzik a kölyök. És eléggé aggódom érte. Sok minden történt, amit meg kéne beszélnünk. - Meg egy egyre halálosabb átok, amit le kéne szednünk.

- Hát... - Inkább hagytam, hogy feldolgozza a helyzetet, a tényeket, és ezt az egészet. A vámpírhallásomnak köszönhetően még azt is hallottam, amit nyilván nem akart, hogy halljak. Hetven? Elmosolyodtam. - Negyvenhét vagyok... de... nem látszik rajtam - Vállat vontam. Igazából mindegy volt, mit gondol rólam Nathaniel, ez volt a lényeg, hogy Lexynek jót akartam és nem rosszat. Bólintottam egy aprót és mondtam is volna a pontos címet, de folytatta. Elmosolyodtam. - Tudom, mi ő. Akkor találkoztam vele először, mikor magához tért... - Jobb volt nyílt lapokkal játszani, azt hiszem. - A pontos cím pedig... - Elgondolkodtam, majd lediktáltam a lakásom címét, de aztán kitaláltam, hogy hol kellene találkoznunk. - Ha már Denverben leszel, eltalálsz a Larimer térre? Könnyebb lenne nyílt terepen találkozni, akkor talán nem rendez akkora jelenetet - Felnevettem röviden. Egyébként az egész telefonbeszélgetést a parkban szándékoztam lebonyolítani, még véletlenül sem otthon, hogy Lexy előtt lebukjak.

- Denver?! Hogy a fenébe jutott el két lábon Denverbe? - Míg az első kérdést hangosan felkiáltva, a másodikat csak magamnak motyogva tettem fel. Sok mindent kinéztem a kisasszony rafkósságából, de Denver azért elég messze volt Mystic Fallshoz képest. - Jaj istenem, ne add, hogy egy hetven éves vén fószer ágyából kelljen kirángatnom... - rimánkodtam a plafonnak, tenyeremmel végignyúzva az arcom, de aztán sietve visszatértem a vonalhoz, hogy el tudjam csípni, amit a srác mond.
- Oh. Ez érdekes. - Tényleg a barátja lehetett, ha szembement Lexy óhajával és inkább azt nézte, mi a jó a lánynak. Kezdett szimpatikus lenni a sugardaddy, elmosolyodtam. - Raleigh, ugye? Figyelj, nagyon hálás lennék, ha meg tudnád adni a tartózkodási helyét, de... Ugye tudod, hogy le fogja tépni emiatt a fejed? Nem tudom, mennyit mesélt magáról, de hidd el, tényleg, szó szerint képes rá, hogy megtegye...

Kisebb sokkhatásként ért a kérdés zápor, de aztán röviden felnevettem. - Oké, legalább tudom, hogy jó számot hívtam - Kuncogtam, majd megköszörültem a torkomat. - Én vigyázok Lexyre jelenleg, Denverben. Talán említette. És hogy hány éves vagyok, az egy kényes kérdés - Nagyot nyeltem, elhallgatva egy kicsit. - Azért hívtalak, Nathaniel, hogy... szóval tudom, hogy Lexy nem akar hazamenni, de én gondolom, találkoznotok kellene legalább - Fogalmam sem volt, hogyan veszi ki ez magát, mit fog szólni, elküld-e a fenébe... de meg kellett próbálnom. Addig nem aludtam volna nyugodtan.

- Hallótessék? - utáltam ezt az egészet. Mindig egy pillanat szünetet kellett tartanom, hiszen nem mutatkozhattam be akárkinek Nathaniel Stormként. Az emberek számára meghaltam. Nem volt alkalmam ezen a technikai nehézségen tovább rágódni, a srác a vonal túloldalán ugyanis egyből beleszólt. - Lexé? Milyen barátja? Fiú barátja? Hány éves barátja? Milyen régi barátja? Mi a foglalkozásod? És milyen kapcsolatban vagytok egymással? - Fél év hullalét vagy sem, a tollaskodásból sosem lehet kinőni.

Sokat rágódtam rajta, hogy vajon tényleg belemásszak-e Lexy életébe, de végül döntöttem. Nem hazaküldeni akartam végleg, hanem azt szerettem volna, ha nem dob el magától egy fontos embert... továbbá arra gondoltam, ezzel a Nathaniellel több esélyünk van megtörni Lexy átkát is. És megígértem, hogy segítek neki. Szóval megnyomtam a hívás gombot és reméltem, felveszi, annak ellenére, hogy valószínűleg ismeretlen számként jelenek majd meg a mobiljának kijelzőjén. Ha felvette, akkor rögtön megszólaltam.
- Szia, Raleigh Blair vagyok, Lexy egyik barátja. Beszélnünk kellene.