Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
Témanyitásatlas waugh EmptySzer. Márc. 18, 2020 12:03 am

Atlas Waugh
your flowers just died


Becenév:
n/a
Titulus:
beggar
Születési hely, dátum:
túl régen, hogy ilyesmire emlékezzen
Faj:
démon
Rang:
démon
Beállítottság:
homoszexuális
Play by:
harry edward styles

Átváltozás:
Nem voltam még húsz. Egy senki voltam, a fiú, akit egy nagyon rossz korban, egy nagyon rossz helyen szerettem, pedig a szöges ellentétem. Gazdag, előkelő. Arcadius felajánlotta, hogy korlátok nélkül szerethetem, és ő is szerethet engem, egészen addig a napig még ő meg nem hal. Ez kettő hónappal később volt. Az ára a lelkem volt. Az emberségem.
Család:
Melyik családom? Az, amelyik még Rómában ötévesen elküldött hazulról? A nő, aki befogadott, az utolsó falat kenyerét is inkább az én számba tette, amit én sosem háláltam meg, mert egy mogorva fasz voltam? Ő? Akit alig ismertem egy évig, mégis így vagy úgy létezésem egyik legmeghatározóbb alakja lett? Vagy az a fiú, akit egyszer magamhoz vettem, de nem tartott sokáig a dolog, mert túlságosan vallásos volt és hát... hogy is mondják? Érdekek konfliktusa?

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Az év 1425. A hely Róma.
Parasztok, pórnép és pongyolás nők. Izzasztó, fullasztó meleg. Járványok és nyavalyák.
Rosszul vagyok ettől a várostól, mindig is rosszul voltam. A szagok, a színek, a fények vagy éppen azok hiánya. Róma, Róma… azt mondják valamikor tündökölt. Bármi is volt ez a poros, nyomorúságos romhalmaz századokkal ezelőtt, ma senki meg nem mondaná. Dombok közt megbújó temető.
„Meneas, te vagy az?” suttogja valaki az ölelkező házfalak közül. Talán az az egy oka van, hogy még nem dőltek össze, hogy falaik szerelmesen egymáshoz préselődnek. Talán a tövükben halmozódó mocsok tarja őket egyben.
„Psszt, neked nem szabadna itt lenned.” Lépek az árnyékba, mielőtt még ő léphetne a fénybe. Nekem sem szabadna itt lennem valójában, de az én életem mindig kevesebbet ért az övénél.
„Anyám nem tudja, hogy megszöktem” kuncog, mintha értékelnem kellene a humorát. Nem értékelem. Valamiért a jövőkép, ahol véres, kócos fejem gurul Róma koszos utcáin ritkán csal mosolyt az arcomra.
„Nem is az anyádtól félek.” Morgom. Nem tehet róla, ő odafenn született, egy világban, ahol nem kell a mindennapok mocskával foglalkoznia. Naiv. Túl naiv, de nincsen szívem megmutatni neki a valóságot.
„Túl sokat aggódsz Meneas.” Az arcán elterülő örök nyugalom és kedvtelés lesz a halálom. Nem, kedvesem, te aggódsz túl keveset. De nem mondom meg neki, nem is tudnám, nem hagy megszólalni, ajkait az enyémre tapasztja és minden ellenkezésem tovaszáll. Méz íze van. Mielőtt megismertem sosem kóstoltam mézet.

Az év 1506. A hely London.
Több mint fél évszázad elteltével azt gondolnád mennyivel másabb lesz az életed. Nem az enyém. Nem akkor, ha eladod a lelked egy fiúért, aki mindezt azzal viszonozza, hogy meghal. Nem akkor, ha Róma mocskából London mocskába menekülsz, és itt is épp úgy az ember nyakáig ér a szar, mint a világon máshol.
„Mr Robertson? Mit kíván tenni vele?” Kivel? Mivel? Nem érdekel. Legyintek, hogy tűnjön el. Csak egy pompadúr, csak egy a sok birkából. Gyűlölöm őket. Az embereket. Voltaképp talán mindig is gyűlöltem őket, még akkor is, amikor közéjük tartoztam. Na nem mintha valaha tartoztam volna valahová.
El kell menekülnöm Londonból. Úgy, ahogyan el kellett menekülnöm Rómából, Párizsból, Konstantinápolyból és Budáról. Mindig mindenhonnan csak menekülök, pedig nem üldöz senki. Talán csak az emlékek.
Azt mondják az új világban majd minden jobb lesz. Egy fényes, új jövőt ígérnek. Hiszem, ha látom.

Az év 1766. A hely Boston.
„Jean, várjon!” szól utánam Jefferson. Kapkodja rövid kis lábait, hogy utolérjen, én kétszer akkorákat lépek, hogy ez ne sikerüljön neki. „Jean!”
„Igen?” mordulok rá, mire megbotlik a saját lábában. Istenem és ez az ember készül egy nemzetet irányítani! A jobb lábát nem tudja a bal elé tenni.
„Csak a benti véleményére lennék kíváncsi. Az ülésen nagyon ellenezte a felterjesztést, erről kellene pár szót beszélnünk.”
Ugh. Bevallom, a politika egy érdekes, nem várt fordulata volt végeláthatatlan létezésemnek, de amikor először belebonyolódtam, nem hittem, hogy majd egy egész ország felépítésében várják majd a segítségem. Nem mintha különösebb gondolt okozna, de elvesztette a varázsát, már nem szórakoztat az apró emberek játéka. Talán már nem is érdekel semmi.
Az év 1876. A hely Denver.
Egy ideje nem tettem ki a lábam a házból. Nem tudom, hogy ennek egy hete, egy éve vagy egy évszázada. Nem is fontos. Nekem nem úgy telik az idő, mint az embereknek.
Egyszer bármit megadtam volna, csak, hogy sose haljak meg. Egyszer fiatal voltam és naiv és azt hittem én mindent jobban tudok. Felajánlottam az egyetlen értékes részem, a lelkem egy hiú ábrándért. Nem tudom, mit gondoltam. Nem voltam boldog előtte sem, de utána talán még annyira se.
Meguntam a lopott perceket, zsákutcákban titkolt csókokat, a pillantásokat, amik akár az életembe is kerülhettek volna. Voltaképp kerültek is.
Ki utasítana vissza egy nagyszerű ajánlatot? Együtt lehetsz azzal, akit szeretsz egészen halála napjáig, ha utána a lelked áldozod fel érte. Ki gondolta volna, hogy a halála napja pontosan kettő hónappal később lesz?
Szóval, ezen rágódom már egy ideje, ebben a sötét, nyirkos romhalmazban, ami egyszer csak a fejemre omlik. Bár akkor sem fog történni semmi. Velem soha nem fog történni semmi, és éppen ez a büntetésem
Az év 2019. A hely még mindig Denver.
„Atlas, a hármas asztalnál rendelni szeretnének!”
„Megyek…”

Atlas, Jean Thupton, Gabriel Robertson, Meneas.
Mind én vagyok, és valójában egyik sem.
Talán leginkább önmagam abban az 50 évben voltam, amit egy kriptába zárkózva töltöttem.
A magam fajtáját mások szenvedése kellene, hogy táplálja. Engem tökéletesen életben tart a sajátom.
Nevetséges, hogy többszáz évig próbáltam valaki lenni, csak, hogy megfeleljek egy olyan fiú családjának, aki már többszáz éve halott. Ő és a családja is. Az utolsó nyom róluk 1670 körül volt, amikor a vén, öreg Hallstein úr gyermek nélkül meghalt egy rádőlt szekér súlya alatt. Hol volt akkor már az a fényűzés, amiben egykoron életek. Senkik voltak. SENKIK.
Látod kedvesem, hogy fordul a sors? Te eltűntél, én maradtam, országokat állítottam talpra, emberek életét irányítottam. Ők pedig koldusként, söpredékként haltak meg. Megmosolyogtat a gondolat, pedig tudod, hogy milyen ritkán mosolygok.
Bár ez már nem igaz. Én ritkán mosolygok. Atlas Waugh maga a megtestesült napfény.
Nem tudom miért éppen az ő arcát választottam, miért éppen az ő életét akartam ellopni. Semmi hasznom nincsen egy egyszerű felszolgáló fiú egyszerű életéből. Talán mégis ez a maga bája. Egyszerű. Könnyű. Talán csak mert az ő arca kísértetiesen hasonlít arra, ami egykor a sajátom volt.
Kedvesem, mit szólnál, ha ma látnál? Félnél tőlem? Undorodnál? Esetleg még mindig az a naiv fiú lennél?
Eladnám a lelkem, hogy megtudjam… megint.

but tonight you're a stranger or some silhouette

Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

atlas waugh Empty
Témanyitásatlas waugh EmptySzer. Márc. 18, 2020 12:39 am

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Atlas Waugh

Kedves Atlas! atlas waugh 3119678052

Nem is tudom, hol kezdjem! Talán ott, hogy nagyon örülök Neked! Annak, hogy végül itt kötöttél ki; nálunk. Mindig kitörő lelkesedéssel fogadjuk az új tagokat, de azt kell mondanom, a te esetedben egy kicsit még lelkesebb voltam.! atlas waugh 3779015013 Hogy miért? Nem tudom. Talán azért, mert mint user, már szimpatikussá váltál, miközben beszélgettünk egy keveset. atlas waugh 165619248
Tehát... Atlas. Alkut kötöttél a pokol egykori ördögével, huh? Meg sem kérdezem, hogy egyáltalán megérte-e. Őszintén szólva látszik, hogy nem pont azt és nem pont úgy kaptad meg, ahogy szeretted volna. Ugyanakkor... úgy érzem, nem vagy egy tipikus, gonosz démon. Szerelmet akartál és ez vezetett rossz útra, ez meg... azt hiszem, bárkivel megeshet. De azért vigyázz magadra! Nem egy vadász ólálkodik Denverben; igen, köztük én is. Olyanokra vadászunk, mint Te vagy. Démon.
Aztán engedd meg, hogy azt is kiemeljem, mennyire tetszik a stílus, amiben írsz! atlas waugh 3724360513 Mármint nem akarok hízelegni! De tényleg megfogott minden egyes sor. Szinte már-már ráfüggtem minden mondatra. atlas waugh 3353380639 Tehát várom, hogy még ennél is többet olvashassak tőled és rólad és... kíváncsi vagyok, mégis merre sodor majd az utad. Ki mellé? Vagy mit is fogsz tulajdonképpen tenni Atlas bőrébe bújva? Számtalan kérdés és megannyi válasz, amit még nem tudok. Avass be, kérlek!  atlas waugh 1722040049


Jó játékot kívánok neked, foglalózz gyorsan és érezd jól magad nálunk! Oh és... és maradj sokáig velünk, jó?! Ígérd meg! atlas waugh 748718716


Isaac Lestrange
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
Isaac Lestrange



163
C szint:
Kalmithil
atlas waugh Tumblr_pj8jjbQOSp1qbeouto7_400
C szint:
Kalmithil

Ez az én történetem :
atlas waugh 4893ca8685e686eb56220ac81ad9bfbc668a3f44
where'd you wanna go?
How much you wanna risk?
Az életem ennyi titkot rejt :
167
Titulus :
• The Killer ↯
Másik felem :
atlas waugh 9d8fd12327b953447672f74dcbd0ce79d962c1cc
Don't wanna break your heart
Larissa Blackwell
A lelkem zárt ajtói mögött :
Ennyi éve vagyok a világon :
39
Lejátszási listám :

She never asked me once
about the wrong I did.
Akinek az arcát viselem :
• Matt Ryan ↯
Tartózkodási helyem :
• Denver ↯
℘ ℘ ℘ :
atlas waugh 9c5ad5e13dd714a1933a224e00c4b32267872f84
My scars remind me
that the past is real. ↯
Az álarc mögött :
• Eliffe ↯

atlas waugh Empty
 

atlas waugh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Waugh lakás
» baby Waugh
» Hermes Waugh