℘ Mindig is tudtad, hogy apád a bridgewateri Silvermane falka vezére, de anyád megesketett, hogy sosem keresed fel őt, hisz ami kettejük közt történt, az futó kaland volt csupán: apád mellé alfa nőstényt szánt a falka, te és édesanyád nem fértetek volna be a képbe. Később azonban édesanyád váratlan halála után mégis megszegted az intelmét és felkerested apádat, aki, vérednél fogva, kénytelen volt bevenni a falkába. Elég kínos évek voltak. Nem igazán sikerült megtalálnod a közös hangot a nevelőanyáddal, de hát nem hibáztattad azért, hogy valahányszor rád nézett, a férje baklövését látta benned. Lynede is elég ellenséges volt veled. A legjobban Eilie-vel jöttél ki, mivel ő még fiatal és befogadó volt. A falkában szinte egyből elkapott a szerelem, és ami eleinte nyári kalandnak, forró diákszerelemnek indult, abból később mély kötelék és eljegyzés lett. Őszintén szeretted Benjamint és azt remélted, mellette élheted le az életed.
℘ A csatában, amikor vérfarkasok és boszorkányok támadták meg a falkátokat, Benjamin az életét adta, hogy téged és a testvéreidet kimenekítsen. A falka bétája volt, hozzád hasonlóan vadász, és mivel apátokat nem tudta megmenteni, elhatározta, hogy téged nem hagy veszni. Azóta is gyászolod őt, bár igyekszel keménynek és erősnek mutatkozni, de egyre kevésbé bírsz el a fájdalommal. Azt reméled, Mystic Falls és az újrakezdés, a felejtés majd jó hatással lesz rád, ezért belevetetted magad a szórakozásba, a bulizásba. Egész éjszaka bárokban lógsz, hajnalban idegen helyeken, idegen ágyakban térsz magadhoz. Ronyn próbált beszélni a fejeddel, próbált rávenni, hogy változtass, de nem hallgatsz rá. Hiába ért meg téged bizonyos dolgokban, hiszen mindketten vadászok vagytok, úgy hiszed, a fájdalmadon senki más nem osztozhat, csak te.


Nem rendelkezel vele.