Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásChristopher Prescott | Oreo Milkshake EmptySzomb. Szept. 05, 2020 6:19 pm

Christopher Prescott
Play by: Tyler Hoechlin




Becenév
Chris, Mr. Morci, Oreo Milkshake (de ez titok, csak Cal tud róla)

Titulus
Oreo Milkshake

Születési hely, dátum
1991. szeptember 11., Denver

Csoport
Human

Rang
Vadász

Beállítottság
Calszexuális

Egyedi képesség
VÁLASZHELYE

Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye.
Átváltozás
Néhány évvel ezelőtt csupán egy mezei kopó voltam, aki végezte a dolgát, üldözte a bűnt, szüneteiben pedig elszívott egy féldoboz cigit vagy, ha Fánk Hétfő volt, beugrottam a legközelebbi Dunkin' Donutba, nem csak fánkért, de egy kekszekkel teli tömött, hideg Oreo Milkshakért is. Nem voltak világrengető álmaim, vágyaim. A mostanihoz képest mondhatni szürke életem volt. Pedig akadtam el szöges drótban és futottam bele tűzharcba.
Aztán egy átlagosnak induló nap történt valami, amit még most sem igazán tudnék szavakba önteni. Az érzést, azokat a sötét, de egyáltalán nem saját gondolatokat, a sok életet, amit én vettem el, s közben mégsem. A gomolygó feketeséget, ami csontjaimig hatolt. És még így sem tudom visszaadni szavakban, ami valójában történt, de megváltoztatott. Nem csak felperzselte az életem egy részét, lelkem egy darabját, épelméjűségem, de miután Caleb megszabadított ettől a... démontól, egyben a szemem is felnyitotta. Ráébresztett, hogy van rosszabb is a családonbelüli erőszaknál, hogy sokkal összetettebb egy vérfarkas utáni nyomozás és annak megölése, mint egy drogos gyilkosé, akinek elméje az anyagtól, már lehetetlenül el távolodott a valóságtól. Igen, nyomozóból vadásszá váltam.
Család
Család... Hát ez egy igen tág fogalom, ha úgy vesszük. A szüleim már nem élnek, de nem, egyik halálához sincs köze természetfelettieknek. Nagyon remélem... Egykeként pedig ennyiben ki is merült a dolog, mert a távolabbi rokonokkal manapság sem tartom a kapcsolatot. Jelenlegi családom Caleb, ki, tudjátok... jóban rosszban... Ah, de ezt őőő senki vissza se mondja neki, mert még a végén visszaél vele. Bár nem hiszem, hogy merne, de ne is próbálkozzunk inkább.
Azaz igazság, hogy régóta ismerjük egymást, mióta az oviban először zabáltunk homokot a faházikóban. És sokkal tartozom neki. Nem csak azért, mert kiűzött belőlem valami nem evilági entitást, hanem mert, a rossz jellemem ellenére is még mindig velem van és számíthatok rá. Ez pedig sokat jelent.
Ami pedig a főiskolás éveim illeti, van rá esély, hogy néhány futó kalandnak nagyobb nyoma maradt, mint kellett volna, de erről később. Amúgy sem vagyok egy gondoskodó apa típus. Komoly vagyok, de ugyanolyan komolysággal dugok Cheetost Toffifee orrába, míg egy megfigyelés alatt elalszik a kocsiban.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!

Huh, hol is kezdjem?
A kezdetek kezdetén, valahol az egyik teljesen jelentéktelen denver-i óvoda hátsó udvarában, egy pisiseknek készült kis faházikóban...

- Úrjistehn! Mefujjadók! - köhécseltem ki magamból nagy nehezen a szavakat. Köhécseltem? Dehogy, öklendeztem. És persze, erőltetetten azért próbáltam ki tudni magamból köhögve azt, ami nem odavaló. A homokot.
- Jerünk, Chjiss! Okád khii! - csapkodta eszeveszettül a hátam kétségbeesve Caleb. Komolyan azt hittem, hogy ott halok meg, de egyikünknek sem jutott volna eszébe, hogy szóljunk esetleg az egyik dadának, hogy hülyeséget csináltunk és most vívom a haláltusám. Szar érzés volt, ahogy a szemcsék ingerelték a torkom, és mégsem tudtam visszaköhögni. Már a szemem is tiszta vörös volt, a képemmel egyetemben, de mindez semmi volt ahhoz képest, ahogy Caleb nézett rám azzal a könnyekkel teli gomb szemeivel, mintha az ő ötlete lett volna, pedog én erőszakoskodtam, hogy mekkora poén volna már. Szája körül, mint a csoki bajusz szakállal, csak sárból és rászáradt homokból. Kezével egy idő után már csak görcsösen kapaszkodott a nadrágom kantárjának hátsó részébe tartva tőle, hogy rövid barátságunk itt most végéhez ért.
De nyilván, ha meghaltam volna, most nem lennék itt. Ez volt az a pillanat, mikor először találkoztunk, s az, mikor én először vettem fejembe valami óriási nagy hülyeséget, ami majdnem az életembe került, de Caleb megmentett.

Impulzív alkat? Ugyan már...
Nem kevés homokevés, fára mászás és délutáni kényszer pihenő után, az iskola folyosóján.

Büntetésből megtiltották, hogy szünetben kimenjek a folyosóra, amiért rácsuktam az ajtót az egyik osztálytársam kezére. Nem ez volt az első és az utolsó összetűzésem sem. Bent is ültem, morcos képpel, míg üvöltözésre nem lettem figyelmes a folyosóról. Nem érdekelt volna, ha nem hangzott volna el Caleb neve. Így aztán felkeltem és az ajtóig trappoltam, hogy kinézhessek. Egy idősebb srác magasodott felette, valószínűleg ő küldte földre Calt, aki tudván, hogy fele akkora sincs, mint a sokadjára bukott dagadék, meg se próbált védekezni, vagy szembeszállni vele. Ő naívabb volt velem ellentétben, és hát okosabb is...
Hopp, nézzenek oda, csak nem egy szék repült ki a teremből, felkenve a hájast a szekrényekre?
Persze egyből feltámadt a serege és alaposan elvertek, ráadásul még a rossz gyerek is én voltam. De Cal megúszta, a szüleim meg letojták a beírást, épp elég büntetés volt, amit a földön elszenvedtem.

Tagadok mindent. Ilyesmi sosem fordult elő!
A főiskolai évek alatt sok mindent megtapasztal az ember. És bíznunk kell benne, hogy, ami a főiskolai bulikon történik, az ott is marad.

Mikor az ember főiskolás, tévedés, hogy elsősorban a tanulásra koncentrál. Nem. A főiskola egy hatalmas jelző tábla, ami arra figyelmeztet, hogy eztán kikerülök az életbe és onnantól élhetem a szürke egerek örökös mókuskerekét, míg el nem csap egy busz. Egy intőjel, hogy amit még megakarsz tenni, azt tedd meg. Ha nem akarod... nos... akkor is.
 - Tényleg minden hétvégi éjszakát így tervezel eltölteni? - kérdezte valójában nagyon is szemrehányóan Caleb, csupán olyan barátságos és kedves hangja van, hogy ezzel az embert teljesen összezavarja. Főleg, ha a társasága olyan részeg, hogy segítséggel is alig áll a lábán. De nem tudtam kit hívni, rá pedig mindig számíthattam. De komolyan, mindig.
 - Hogy érted ezt? - kérdeztem émelyegve, olykor zombi módra húzva lábaim és nehezen tartva a fejem, amit emiatt mindig lehajtottam. Persze az igazság most is nála volt és mondanám, hogy a későbbiekben nem fordult elő, de ez sajnos nem így volt. Beültetett az anyós ülésre minden szó nélkül, majd behuppant mellém. Már majdnem beindította a kocsit, mikor kezem a combjára csapva részegen felé fordulva rá szóltam.
 - Várjá' má'... Te vagy a legjobb... cimbim... Ha verekedni kell, megverek mindenkit érted... És te... sajnálod tőlem ezt a fuvart...? Kevesled a hálám, ez a baj? - biccegtem a fejemmel minden kérdésnél. Nem akart válaszolni, mert tudta, hogy felesleges, pedig ismét csak nála volt a labda. Én is tudtam, ő is tudta, de mivel sosem mondta ezidáig, így én is úgy tettem, mintha ez rendjén lenne. Aztán szóra nyitva ajkait rám nézett, de ahelyett, hogy megvártam volna miféle bugyutasággal jönne elő, hogy védje az amúgy teljesen jogos igazát, nos én... szóval cselekedtem. Hogy miért most és miért pont így, nem tudom. Csak úgy jött a dolog. S ahogy ajkaira tapadtam, mégcsak fel sem merült az alkoholtól megfáradt elmémben a kérdés, miért teszem, s ő miért nem ellenkezik. Jó, nem azt mondom, hogy vissza is csókolt, de az bizonyos, hogy nem tolt el. Ám mivel ez egy igen részeg éjszakám volt, nagyon a tudatom mélyére ült, és igazából eszembe sem jut felidézni.

A történelem megismétli önmagát, avagy az ember, aki sose tanult hibáiból.
Fogalmam sincs mikor és hol...

Emlékszem, egyszer az irodában a papírmunka közben elvágtam az ujjam. Picike, láthatlan vágás volt, mégis úgy fájt, mint a rosseb. És mégsem hasonlítható ahhoz a gyöterelemhez, amit akkor éltem át, mikor az a valami a csontomig hatolt. Igazából még most is nehéz elhinnem ezt az egészet, akkor pedig kifejezetten szkeptikus ember voltam és előbb vágtam volna pofán, aki ilyesmikkel hozakodott elő, semmint, hogy belegondoljak.
Ám ez a valami kiszúrt magának és nem mondhatnám, hogy csínyján bánt volna a kínokkal, amit általa éltem át. Életemben nem éreztem ehhez hasonlót, ilyen kiszolgáltatottságot, de ilyesmi lehet, mikor savat itatnak valakivel, sőt még a vénáit is az lyukkaszgatja. Az érzés, hogy a saját elmém képtelen vagyok irányítani, és a testem más akaratát teljesíti. Ártatlan emberek vére tapadt kezeimhez. A legrosszabb mégis az volt, mikor Calebre támadtam. Hogy a szörnyűség, ami bennem tombolt arra ösztönzött, hogy megöljem.
De megmentett. Ismét. És még csak nem is neheztel rám azóta. Én pedig jobban féltem őt, mint valaha.

Nyomozóból nos, nyomozó és vadász lettem, csak medvék helyett vérfarkasokra vadászunk. A kapcsolatunk, a barátságunk talán ezáltal mélyült el igazán, pedig eddig is jó cimborák voltunk. Nagyon sok időt töltünk együtt, szinte folyamatosan, mindezek ellenére mégsem civakodunk, mint valami idióta házaspár. Persze olykor csipkelődünk, vannak kisebb vitáink, de soha, soha nem hagyjuk cserben a másikat.
Kettős életem előnyére szól, hogy nyomozóként sok olyan ügyhöz hozzáférek, aminél feltételezhetem a természetfelettiek jelenlétét. Első kézből kapom a riasztásokat és ha tiltott helyen is járnánk, csak felmutatom a jelvényem és mindenhova szabad a ki bejárásunk.
Mondanám, hogy a démoni megszállás óta óvatosabb és körültekintőbb vagyok, de... de nem.

Mindaz, amire képes vagyok...

Képesség D szint Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.

Fõkarakter: Christopher Prescott

Az álarc mögött: USERNEVE


Christopher Prescott
Vadász
aki fegyvert ragadva védelmez
Christopher Prescott



163
C szint:
Kalmithil
Christopher Prescott | Oreo Milkshake IDPMm
E szint:
Enlightened Mortal

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
2
Titulus :
| Oreo Milkshake |
Másik felem :
Ennyi éve vagyok a világon :
32
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
| Tyler Hoechlin |
Tartózkodási helyem :
| Ott ahol az én Milkshakem |

Christopher Prescott | Oreo Milkshake Empty
TémanyitásChristopher Prescott | Oreo Milkshake EmptySzomb. Szept. 12, 2020 10:56 pm

Jegyezz meg valamit:
a veszély nem figyelmeztet!

Christopher Prescott

Kedves Chris! Christopher Prescott | Oreo Milkshake 3808243726

Azóta várom az érkezésed, amióta megbeszéltük, hogy... hogy majd egyszer jössz. Christopher Prescott | Oreo Milkshake 3816853304 Nem lehetek elég hálás, hogy ilyen jó user kezébe került ez az úriember! Hiszen imádom, ahogyan a szavakkal bánsz, látok magam előtt mindent és őszintén? Még tovább olvasgattam volna a történeted apró morzsáit, hisz biztos van még pár emléked kettőtökről... vagy bármiről, ami emlékezetes és megérne egy misét. Vagy többet. Christopher Prescott | Oreo Milkshake 2566525366  Christopher Prescott | Oreo Milkshake 897538487
Rátérve... nos, Rád! Nem egyszerű megismerni a világ valódi arcát, ugye? Bár... bár a lehető legrosszabb módot "választottad" arra, hogy megtudj mindent. Noha nem is te választottad, hanem Ő téged. A démon. Nehéz befogadni ezt az információt, ugye? Hogy a mesék, a legendák tényleg igazak... és hogy a démon nem csak átvitt értelemben lehet bennünk, hanem a szó legszorosabb értelmében.  o_o De nem szaladok ennyire előre.
A gyerekkorod. Caleb és Te. Tudod, irigyellek titeket, hogy már olyan fiatalon egymásra találtatok. Együtt nőttetek fel. Ahogy levettem, mindent együtt csináltatok... és ez... ez király dolog! Az a lopott csók pedig. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz, ha esetlegesen újra egymásba gabalyodtok. Christopher Prescott | Oreo Milkshake 165619248  :<3:  De arra is kíváncsi lennék, Caleb hogyan reagált és miért nem dörgölte az orrod alá. Vagy csak betudta annak, hogy részeg voltál? Lehetséges. Mindenesetre azt megsúgom, hogy nagyon fontos vagy neki, fontosabb, mint ahogyan azt ő sejti! Christopher Prescott | Oreo Milkshake 3779015013
Remélem nektek a legjobbakat, Chris! És kérlek, légy résen! Hisz tudod... a veszély nem figyelmeztet. Egészen egyszerűen a legváratlanabb pillanatokban csap le rád. Christopher Prescott | Oreo Milkshake 1390903549


Érezd nagyon jól magad nálunk és sok-sok játékot kívánok! Az biztos, hogy Isaac felemmel is elkaplak majd a későbbiek során egynéhány játékra, amennyiben benne leszel! Christopher Prescott | Oreo Milkshake 897538487  Christopher Prescott | Oreo Milkshake 3993946357


Isaac Lestrange
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
Isaac Lestrange



163
C szint:
Kalmithil
Christopher Prescott | Oreo Milkshake Tumblr_pj8jjbQOSp1qbeouto7_400
C szint:
Kalmithil

Ez az én történetem :
Christopher Prescott | Oreo Milkshake 4893ca8685e686eb56220ac81ad9bfbc668a3f44
where'd you wanna go?
How much you wanna risk?
Az életem ennyi titkot rejt :
167
Titulus :
• The Killer ↯
Másik felem :
Christopher Prescott | Oreo Milkshake 9d8fd12327b953447672f74dcbd0ce79d962c1cc
Don't wanna break your heart
Larissa Blackwell
A lelkem zárt ajtói mögött :
Ennyi éve vagyok a világon :
39
Lejátszási listám :

She never asked me once
about the wrong I did.
Akinek az arcát viselem :
• Matt Ryan ↯
Tartózkodási helyem :
• Denver ↯
℘ ℘ ℘ :
Christopher Prescott | Oreo Milkshake 9c5ad5e13dd714a1933a224e00c4b32267872f84
My scars remind me
that the past is real. ↯
Az álarc mögött :
• Eliffe ↯

Christopher Prescott | Oreo Milkshake Empty
 

Christopher Prescott | Oreo Milkshake

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal