Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásAmias Tully EmptySzomb. Feb. 06, 2021 10:48 am

Amias Tully
Play by: Cole Sprouse




Becenév
Ami

Titulus
Ziháló idegen a sarokban

Születési hely, dátum
2001. 05.01, New York

Csoport
Human

Rang
Pszichikus, akinek vadásznak kellett volna lennie

Beállítottság
Ki hallgatná, ahogy hörgök?

Átváltozás
Ugyan...Én csak állok az ajtó mögött, általában csendes lenézéssel, fejcsóválás, ajakcsücsörítés, rövid kis fújtatás, amit senki sem hall meg, jobb ha én is AC/DC-re kapcsolok, aztán lökjétek, menjen a sok süketelés vérről, halálról, gyászinduló, baleset, földindulás, katasztrófaturizmus, mi meg éljük meg a holnapot még egy kis levegővel, na még egy utolsó, nagy légzéssel, mielőtt alámerülünk...
Család
Micsoda sablon! Hát aludd át, nem mi mentettük meg a világot, még csak kiemelkedő tettet sem hajtottunk végre, hagytuk, hogy a sodrás vigyen, bébilépésekben előre, egyszer egy striga, máskor ghoul, pokolféreg, képeken láttam hogyan néz ki a vámpírfog, mit tud a wendigo, elképzeltem a farkasüvöltést, mindig az ágyból, jól betakarva.

Az anyám ruganyosan mozog, még mindig friss negyvenesnek tűnik, pedig elhagyta már az ötvenet. Feszesítő gyakorlatokat végez, jól bánik az ezüsttel, sziszeg, ha rossz a kedve, pördülve rúg, érces hangon káromkodik, dohánnyal szennyezi egészséges tüdejét és az asztalra bakancsát veri meg az öklét pakolja finom sültek helyett és attól sem fél, ha káromkodnia kell, vagy fokpiszkálóval nyúlnia a beragadt életmaradék után.
Laza, karcos hangú nő, odaver, odanyúl, odavet, vissza sosem kérdez, mindent megmond, ami fontos és hangosan zörögve jár, mintha csizmájához is dobócsillagokat erősített volna, vason érkezik, hamisan mosolyog és kártyázik, köp, ha túl sok véleménye van.

Az apám megfontolt, egyenes háttal, büszkén jár, úgy ül, mintha parancsolnák és nem beszél, csak ha muszáj, mordul inkább, vékony ugatással, sokszor malmozik az ujjával, azzal, amelyik megmaradt még, evés közben ritkán rág, de hangosan nyel, sosem horkol, nincsenek hobbijai, azt mondja ő néz és lát, nem pedig megy és rombol, kutat, ilyen a jó vadászcsalád feje, meggyőződik róla mivel kell szembenézni, hogyan ugorjunk az ellenségnek, lesből támadjunk, vagy fussunk.
Mennyit futottunk, mennyi kórházban éltem, Alaszka, Arizona, Dél-Amerika, Franciaország, Nevada, Nebraska, Moszkva, azok a remek moszkvai évek, miközben anyám itta, apám szagolta a whiskyt és az oroszokat, a bátyáim nem titkolt rajongással viseltettek Putyin iránt, Brad azóta Putyinos feles pohárból itta a vizet

Brad tavaly halt meg, mindenki azt hitte utánam következik majd, de az én halálomat tíz éves koromra datálták, pedig 20 leszek már, ha így folytatom rangidőssé válok és rám marad a rengeteg ezüst nyíl, boszorkánykönyv és praktika, majd tüzelek a lapokkal, ha megint az Alpokban kell bujkálni.
Bradet egy vámpír kapta el, előtt-utóbb ez lesz mindenkivel, felkészültünk rá lélekben és pappal is, mégis nagyokat hallgat azóta még az anyám is, Chris sem kártyázik már magában, csak mered előre, gonoszul vicsorog, foga nyikorog, belefájul a fejem, ha nézem, fáradt vagyok, mi más lehetnék, mit is várnának egy nyomorulttól...

Chris rossz alvó, gyereknek ördög volt, de a legjobb 25 éves vadász, akit ismerek, bár állítólag előbb vág, aztán kérdez. Talán azt hitték engem is megelőz, rengeteg hidegzuhannyal próbálták hűteni azt a meggondolatlan, forró fejet, elragadni tőle a címeres ökör rangját.

És én? Hol vagyok én, Amias? Egy furcsa névvel, az öröklött tüdőfibrózissal, melyik sor végére állítottak, hová kerültem a régi, középhírnevű vadászcsaládban, nyomorultként és betegen, akihez halkan beszéltek, akit nem mernek bosszantani, vagy pofon vágni, pedig hányszor kijárt volna egy istenes.
Hangom mindig rekedt volt, amikor kiáltottam, elfúlt, köhögésbe csapott minden ellenállásom és csak a halk, rekedt gúny maradt, na melyik az a wendigo anya, hozd el a vérfarkas fogát, ugye démonokkal nem kötözködünk, a jövő héten költöztünk, vagy azután? Mondjátok, milyen érzés maratont futni, nem szagolni többé a kórházi klór szagát, könyörögjünk varázslatért, de hát nem összevesztetek az egyetlen boszorkánnyal, aki nem tudta ezt meggyógyítani?

Remek ez a család, egyetlen szégyenfoltja van csak, és az nem a hősi halált halt bátyám, az én vagyok. Rosszul vettem az első levegőt, azóta is bent ragadt.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!

Kezdjem a titkommal? Az is van, egy aprócska, jelentéktelen szösszenet, amit a naplómon kívül nem nevet ki senki más. Vagy inkább az elején? Az első fulladásnál és utolsó pofonnál, ami az arcomon csattant, amikor az anyám azt hitte a roham egy random megszállás, de majd jön a wadász huduu és bebizonyosodik nem, a mi fiunk nem más, az ő génjeit nem illik sértegetni.
Még érzem néha, hogyan feszült a göröngyös föld neki a hátamnak, mennyire szúrt az a néhány szomorú kavics, amin öt évesen tespedtem, hogyan hajolt felém a tíz éves Chris összeráncolt szemöldökkel és szent elhatározással, a következő pillanatban majd belém rúg, mert ne nyavalyogjak, ne tettessem magam, csak mert én vagyok a legkisebb, undorító babaarccal, amit azóta is próbáltam levakarni, dehát nem ment, csak a gunyoros fintor és az élcelődés, a rossz viccek és halálsablonok, amiket már senki sem mer megtorolni, hogy kolduskirályként trónoljak vadászcsaládom sértődött romjain, senki sem töri el az előrenyújtott középső ujjam, nesze világ, kapd be, éppen ilyen, amikor az isten bosszúból megtréfál, mert nem templomban esküdtetek, hiszen az anyám meg az apám csak úgy "összeállt"
Megpróbáltak kedvesek lenni, anyámtól akkor először hallottam, hogy semmi baj, aztán később a kórházban, egy elfojtott beszélgetésben már másképp  gondolkodott "hová fogjuk tenni?" mintha csomag lennék, vagy kolonc egy élő, lélegző átok, akiért minden órában elmormolnak egy imát "dögölj már meg" hagy hősködjünk tovább, nekünk marha fontos irtogatni és mi sosem leszünk normálisak, nem olyanok, akik vállalni tudnának egy beteg gyereket.
Szinte el is felejtettem, hogy Amias vagyok, már csak jelző lettem, a beteg, ez a szép, beszédes melléknév egy mondat végén, amit képtelenség befejezni.
Kicsi, szúrós szálka, valami kellemetlen érzés, mint amikor prüszkölést, vagy vizeletet tartasz vissza, keresed a zsebkendőt és a Wc-t, persze, hogy kellemetlen, ha kereket old.
Hálás lehetek a sorsnak, nem igaz? Megtartottak, sőt megéltem a 10, aztán 20 éves kort is, meg azt a rengeteg költözést, elviselték a sok, bántó szurkapiszkát, a fájdalmas humorom, megjegyzéseket, fulladásokat, zsákutcát, egyiket a másik után, bébilépésekben, ahogy az elején mondtam, lassan, ahogy a csiga vonszolja házát és nyálréteget húz magával a nyomorult, lassú csökevény.
Jaj ugyan, nem kell siratni engem, én csak kimaradtam az életből, hiszen megneszelték mi ez a kis légzési probléma és városról városra jártunk förtelmek után kutatva, igen, én is mentem velük, hallottam a gondolataikat, azt a sok viszolygást a kellemes, biztató vigyor mögött, minden kisfiam mögött rejtőző jelzőt.
Hátráltat, haldoklik, sosem lesz vadász, sosem lesz élő, nem lesz ember sem, megfullad majd, ki tudna ezen segíteni?  Reménytelen, hagyjuk a kórházban, bár elfelejtene minket, egy kis mágia kéne, de hogyan tudnánk tükörbe nézni, kell a lelkiismeret, kell Amias, mint átok, amit cipelhetünk, amihez ragaszkodhatunk...
Hazugság, én tudom jól mi az, minden mosoly mögött ott az a szép gondolat, hogy sajnál, pedig dugdosom a kanült, meg a lélegeztető masinát, az orromba hordott kis csövet, amikor csak levegőhöz jutok kiveszem, kihúzom magam és úgy oltogatok mindenkit, mintha a holnapot már úgysem élném meg.
Alaszkában szép volt a kórházi ágy, a hideg, havas táj elgondolkodtatott milyen lehet hóembert építeni, vagy leszánkázni egy hegyről, valakivel, aki nem tud a csövekről, vagy a gondolatokról, itt hátul, ha nagyon koncentrálok nem hallom őket, de szinte fáj, ahogy levegőt venni is fáj, hogy ne halljam.
Az orosz kórházat sem felejtem el, a sok, rozsdás kiegészítőt, a vasszínű rácsos ágyat és lyukas papucsot, amit kaptam, meg azt a durva "dögölj meg" hangot az ápolók fejében, aztán lejenkiztek és megpróbáltak kirabolni, nem értették miért hagy ott a család...
Nevada, Nebszarka, most New Orleans. Más lesz? Itt kényelmes a kórházi ágy, kapok reggeli kását ürülékszaggal, vagy vért vesznek használt tűvel, esetleg csak hagyják, hogy a saját hangom elnyomja a gondolataikat?

Kedves naplóm, hangosak, menjünk, tegyünk úgy, mint az egészséges emberek, csak egy percig, aztán nyugodtan meghalhatunk, ideje már, ugyan, nem kell olyan makacsnak lennünk. Bár egy kicsit élvezem, hogy mekkora hiba a létezésem ebben az egész szörnyektől hemzsegő, nevetséges mátrixban.
Sok minden nagyon vicces, tartsunk ki, még egy kicsit, majd holnap meghalhatunk...

Mindaz, amire képes vagyok...

Képesség D szint Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.

Fõkarakter: Amias Tully

Az álarc mögött: USERNEVE


Amias Tully
Pszichikus
aki mások elméjébe lát
Amias Tully



163
C szint:
Kalmithil
E szint:
Enlightened Mortal

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
4
A lelkem zárt ajtói mögött :
Amias Tully Tumblr_pssxt6IMny1snhn21o7_540
Ennyi éve vagyok a világon :
23
Lejátszási listám :

Akinek az arcát viselem :
Cole Sprouse
Tartózkodási helyem :
New Orleans

Amias Tully Empty
TémanyitásAmias Tully EmptySzomb. Feb. 06, 2021 3:20 pm

Pszichikusnak lenni egyszerre
áldás és átok

Amias Tully

Kedves Amias! Amias Tully 2909147992

Örömömre szolgál, hogy új tagot üdvözölhetek köreinkben! Már a különleges neved és az arc választásod megnyert magának, ahogy pedig az előtörténetedre tértem... a szomorú, világfájdalommal teli történetedre... meg kell mondanom, hogy megnyertél magadnak. A fogalmazásod, az, ahogyan a szavakat használod, ahogyan megteremted ezt a különös, édes-keserű atmoszférát.  Amias Tully 277465677  :<3: Le a kalappal előtted, Amias! Nem is csak azért, ahogyan megírtad a történeted. Sokkal inkább azért, hogy képes vagy mindig tovább haladni és elviselni, hogy néha pont azok rúgnak beléd, akikre a leginkább számítanál. A világ kegyetlen hely és mint te is látod, nem feltétlenül a szörnyek miatt, amik körülöttünk hemzsegnek. Néha tényleg azok a legnagyobb szörnyek, akik a hozzánk legközelebb állnak. Őszintén? Én talán már megbolondultam volna egy olyan családban, mint amilyenbe Te beleszülettél. Tehát minden elismerésem, Amias! Amias Tully 3353380639
Abban viszont erősen reménykedem, hogy New Orleans meghozza számodra azt a változást, amit megérdemelsz. Tépd el a láncaid, amid a családodhoz kötnek. A boldogság talán a melletted levő kórházi szobában vagy a sarki boltban vár rád! Kérlek, ne add fel az életed! Se holnap, se holnap után... még várnak rád jó dolgok! Hidd el! Amias Tully 2277214908


Foglalózni ne felejts el, és tiéd a játéktér! Amias Tully 2985343060 Érezd jól magad nálunk! Amias Tully 2143335336


Isaac Lestrange
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
Isaac Lestrange



163
C szint:
Kalmithil
Amias Tully Tumblr_pj8jjbQOSp1qbeouto7_400
C szint:
Kalmithil

Ez az én történetem :
Amias Tully 4893ca8685e686eb56220ac81ad9bfbc668a3f44
where'd you wanna go?
How much you wanna risk?
Az életem ennyi titkot rejt :
167
Titulus :
• The Killer ↯
Másik felem :
Amias Tully 9d8fd12327b953447672f74dcbd0ce79d962c1cc
Don't wanna break your heart
Larissa Blackwell
A lelkem zárt ajtói mögött :
Ennyi éve vagyok a világon :
39
Lejátszási listám :

She never asked me once
about the wrong I did.
Akinek az arcát viselem :
• Matt Ryan ↯
Tartózkodási helyem :
• Denver ↯
℘ ℘ ℘ :
Amias Tully 9c5ad5e13dd714a1933a224e00c4b32267872f84
My scars remind me
that the past is real. ↯
Az álarc mögött :
• Eliffe ↯

Amias Tully Empty
 

Amias Tully

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal