Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Vezetõk képességei

Always and Forever
Yesterday at 11:26 pm



Zack Reed

Kai Parker
Yesterday at 10:03 pm



Elkészültem!

Zack Reed
Yesterday at 9:28 pm



Bonnie Bennett

Bonnie Bennett
Yesterday at 7:20 pm



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Yesterday at 6:40 pm



Trónterem

Kai Parker
Szer. Jún. 20, 2018 11:57 pm



Elisabeth Saltzman

Elisabeth Saltzman
Szer. Jún. 20, 2018 2:36 pm



Charlotte "Charlie" Grey

Patrick Joseph Reynolds
Szer. Jún. 20, 2018 2:15 pm



Törlések, figyelmeztetések

Always and Forever
Szer. Jún. 20, 2018 2:31 am



VIP terem

Always and Forever
Szer. Jún. 20, 2018 2:29 am
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 4 0
Vérfarkasok 0 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 1 1
Emberek 0 2
Összesen 15 13

Share | 
 

 Sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Sétány   Vas. Május 28, 2017 6:23 pm


For Meghan Wyatt

i am more broken than anyone ever thought

Újabb fülest kaptam egy vámpírtól, aki egy időben bujkált Klaus elől(meglepően sok ilyen vámpírral találkoztam), én pedig nem tehettem mást mint hogy kiderítem mit tud. Ehhez New Orleansba kellett mennem, amit nem szívesen tettem. Tudtam hogy odaköltözött a Mikaelson család és egyáltalán nem akartam összefutni egyikkel sem, de nem volt más választásom. Tudni akartam az igazságot, s amíg nem láttam a saját szememmel Thobias holtestét, nem nyugodhattam bele a halálába. Képtelen voltam rá. Ha egy percig is engedtem volna a kísértésnek és megadom magam a fájdalomnak és a gyásznak, összetörtem volna. Erős akartam maradni az ő kedvéért, a magam kedvéért és nem akartam soha többé olyan gyenge lenni mint abban a mocskos, sötét cellában. Évekig gyűlöltem magam, de időközben beletörődtem, hogy nem tehettem semmit, Klaus parancsolt és a láncoktól sem tudtam szabadulni. Az elmémre és az akaratomra tett béklyók azonban még jobban megviseltek, de ez már a múlté volt. Nem voltam többé fogoly, szabad voltam, azt tehettem amit akartam. Én csak Thoby-t akartam megtalálni, szükségem volt rá, nélküle egyáltalán nem voltam erős vagy bátor, csak egy összetört szívű lány. A hibridlétről igyekeztem megfeledkezni, minden időmet a keresésbe öltem, ez kötött le már lassan két éve, mióta kiszabadultam. Maga a hibridlét is őrá emlékeztetett, arra hogy mit veszítettem és ezzel nem voltam képes megbirkózni. Átlagos ruhákat hordtam, még véletlenül sem olyat, ami egy természetfeletti szekrényébe illene, s mellette szemüveget hordtam, mert miközben azt viseltem halandónak éreztem magam, egy átlagos nőnek. A k betűs név mellett a h betűs szót is kerültem, ha tehettem, igyekeztem egyszerű életet élni, s mivel általában a kutatás foglalt le, ez nem is volt olyan nehéz. Ide-oda vándoroltam, ritkán maradtam meg egy helyen, ez elterelte a figyelmemet és miközben kerestem, sok olyan várost látogattam meg ahol még életemben nem jártam. Egyszer még London városába is elutaztam egy ott élő vérfarkas miatt, persze nem vezetett az a nyom sehová, de legalább láttam a világból egy kis szeletet. New Orleansba viszont nem akartam betenni a lábam, előbb engedtem volna hogy kihúzzák egy fogamat, minthogy ellátogassak ide, de az informátor nem volt hajlandó máshol találkozni. Félt Klaustól de a várost elhagyni még inkább, próbált mindenáron rávenni hogy a város határánál találkozzunk, de én... nos, nem vagyok hülye. Majd tálcán kínálom fel magam neki, nem? Neem. Tényleg nem.A belvárosba érve igyekeztem kiigazodni a városban, beletelt egy kis időbe mire megtaláltam a Jackson teret, de sikerrel jártam és már csak várakoznom kellett. Telt, múlt az idő, s mikor a második óra is letelt, tudtam hogy a vámpír megfutamodott. Sóhajtva fordultam az ellenkező irányba, mikor elhaladt mellettem egy ismerős arc. Belém hasított a felismerés, mire visszafordultam az előbbi irányba, futólépésben utolértem a nőt és gondolkodás nélkül megragadtam a karját. - Hé, ismerjük egymást? - kérdeztem kissé ijedten, rögtön eluralkodott rajtam a paranoia, pedig pont hogy én viselkedtem idiótán. Azonnal észbe kaptam és elrántottam tőle a kezem. - Úristen, ne haragudj! De annyira... ismerős az arcod. Biztos vagyok benne hogy valahol láttalak már. - szabadkoztam és próbáltam felidézni egy emléket, bármit, ami róla szólt, de nem jutott eszembe semmi. Azt tudtam hogy láttam már és volt egy nagyon furcsa érzésem, amire nem mertem volna megesküdni. Nagyon, de nagyon reméltem hogy nem igaz a sejtésem, hogy nem Klaushoz köthető az ismerős arc, viszont a kíváncsiságom erősebb volt az aggódásnál. Meg kellett tudnom ki ő, mielőtt elhagyom a várost.

hello "sis"  ■ zene: hold on(remix)kinézet
■■

avatar
Hibrid vagyok
Kapcsolatban :
i think so
Play by :
■ melissa benoist
Keresem :
Léptek száma :
6

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Sétány   Szomb. Ápr. 15, 2017 9:42 pm


avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
297

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Jackson tér-
^
ˇ