Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Charlotte szobája

Yesterday at 11:55 pm


Raktárépületek

Yesterday at 10:39 pm


Avatar- és névfoglaló

Yesterday at 5:45 pm


Charlotte Grey

Yesterday at 5:41 pm


Asztalok

Yesterday at 3:24 pm


Padok

Yesterday at 2:20 pm


Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 The Salvatore brothers in action!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: The Salvatore brothers in action!    Szer. Aug. 09, 2017 7:55 pm




The Salvatore brothers in action!

to: my little bro

Stefan szkeptikus hozzáállását teljesen megértettem. Én nem voltam a naplók híve, meg annak, hogy muszáj életem minden egyes percét írásban is rögzítenem, hátha kimegy a fejemből, de az öcsém mindig is az a romantikus fajta volt. Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy egy művész veszett el benne, vagy egy költő – könnyen lehet, hogy tényleg megtörtént ez szó szerint (ergo megevett egyet), és ezért voltak ilyen hajlamai. Azon a tényen minden esetre nem változtatott, hogy most igen csak áldottam az eget, meg az ő kis eszecskéjét, amiért kitalálta a naplóírást. Bár, eddig nagyon úgy nézett ki, hogy ennek sem lesz túl sok haszna, de ugyebár a remény hal meg utoljára, én pedig hinni akartam abban, hogy mire az utolsó könyv végére érünk, valami bevillan az öcsémnek is. Ha nem, akkor megmaradok a jó öreg Damon módszernél, ami lehet, hogy fájdalmas lesz, de talán effektívebb az olvasgatásnál.
- Nos, drága öcsikém, ezek nem mások, mint Stefan Salvatore napló sorozatának soron következő részei. Igen, igen tudom, hogy nem túl izgi a nyálas megfogalmazás miatt, és a többi – forgattam meg a szemeimet teátrálisan –, de talán segít az emlékezésben majd – feleltem némileg bizakodó hangnemben. Bár a szkepticizmus az én szavaimból is kivehető volt, de azért én tényleg igyekeztem bizakodó lenni a küldetésünk sikerét illetően. – Megnyugtatlak, öcskös, ezek még nem pszichológiai könyvek – villantottam rá egy széles, Damonös mosolyt, külön kihangsúlyozva a még szócskát, hogy ő is érzékelje, jobb, ha megdolgoztatja az agytekervényeit, ha nem akarja, hogy azokhoz a csúnya könyvekhez nyúljak. Bevallom, szórakoztatott a gondolat, hogy eljátsszam Stefan pszichológusát vagy orvosát, de mindenki számára világos kellett, hogy legyen, hogy ez nem igazán az én terepem, és igaz, hogy felelősséget kívántam vállalni a történtekért, de volt, ami meghaladta az én képességeimet is. Annyira pedig még nem voltam elkeseredve, hogy az őrült nőszemélyhez rohanjak segítségért esedezve. Nem hiányzott, hogy az én agyamat is megsüsse. – Szóval én a helyedben Stefan nagyon összekapnám magam, mielőtt átlépnénk a B tervbe – veregettem meg a vállát, majd kényelmesen hátradőltem a székemben, és fejemmel a naplók felé böktem, hogy ezzel is biztassam őt azoknak az olvasására.
A vámpírok elégetéséről szóló viccemet nem vette be, még csak egy mosolyt sem engedett meg magának, hanem ugyanolyan fapofával ült előttem, mielőtt kinyitottam volna a számat. Ennek talán a kedvemet kellett volna szegnie, de hát nem én lettem volna Damon Salvatore, ha már ennyit a szívemre veszek, meg egyébként is Stefanról volt szó, aki nem épp a humoráról volt híres. Azt azonban el kellett ismernem, hogy hiába nem emlékezett semmire magával kapcsolatban, a személyiségét elég jól eltalálta még így is.
- Di-ding! Eltaláltad! Ajánlom, hogy próbáld ki te is, talán szereznél egy kis humorérzéket, és nem vágnál mindig olyan fancsali képet, mint aki citromba harapott – tanácsoltam neki, majd helyeslően bólintottam egy aprót, amikor azt mondta, ennél rosszabb állapotba úgy sem kerülhet. Meg hát, a vámpírok nem rúgnak be egy könnyen, és az az egy-két pohárka vagy egy-két üveg whisky neki sem fog ártani többet a kelleténél. Ki tudja, még az is előfordulhat, hogy pont ez fogja visszahozni az emlékeit. Na jó, erre elég kevés esély volt valójában, de az esetében semmit sem lehetett biztosra venni.
Amint megérkezett a rendelésünk, hagytam, hogy Stefan töltsön mindkettőnknek, s kezemben immáron a pohárral figyeltem, ahogy belekortyol először, majd másodszor is a jó öreg Bourbonba. Az arc, amit vágott, mindent megért. Végül én is belekortyoltam a sajátomba, és elismeréssel az arcomon raktam le a poharat az asztalra, elvégre a Grillben felszolgált whisky még mindig jó volt. Igaz, nálunk otthon volt egy-kettő, ami messze felülmúlta az ittenit, de hát ez is megtette most.
- Idd csak, öcskös, rád fér a szíverősítő – böktem fejemmel a pohara felé, amikor közölte, hogy ez egyszerűen borzalmas, viszont amikor magától rájött, hogy csillapítja az éhségét, megengedtem magamnak egy büszke mosolyt. – Pontosan! És neked igazán szükséged van rá, szóval igyál csak – biztattam őt tovább, majd felhörpintettem a poharam tartalmát, és én is töltöttem magamnak még egy kört.
Ahogy így elnéztem Stefant, akaratlanul is az a benyomásom támadt, hogy nem igazán akaródzik a naplóját olvasnia, amit, mondjuk teljességgel meg is értettem, de hát az ügyünkben ez nem igen segített minket előrébb, úgyhogy jobbnak láttam, ha más milyen módon ajánlom fel a segítségemet neki. Egy kis beszélgetés a legkedvesebb bratyójával megártani egészen biztos nem fog.
- Oké, tudod mit, Stefan? Kérdezz. Bármilyen kérdést feltehetsz, ami csak érdekel, én pedig s legjobb tudásom szerint fogok válaszolni neked, hátha jobban beugranak a dolgok – húztam öntelt mosolyra a számat, majd így néztem Stefanra a kérdéseire várva. Nem mintha olyan jól ismertem volna az életét, elvégre a naplóit nem olvastam egy-két kivételével, és az elmúlt évszázad során elég sok kihagyásunk volt, de a legfontosabb, döntő eseményekről én is be tudtam neki számolni, még ha mondjuk nem is olyan részletekbe menően, mint ahogy ő leírta őket. De az is tagadhatatlan, hogy ez így jobb szórakozásnak tűnt, mint csak itt ülni, és azt figyelni, ahogy a saját könyvét bújja. – Csupa fül vagyok.

from: the big bro

Megkésve, de megjött ∗ words: 818 ∗ credit



▪ Promise me this is forever...! ▪ I promise. ▪

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 18.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: The Salvatore brothers in action!    Szer. Júl. 19, 2017 12:12 am




The Salvatore brothers

"Hey, can I get my memories back?"

Egyáltalán nem emlékeztem Damonre. Zavart, de valamiért teljes mértékben megbíztam benne. Nyilvánvalóan tényleg a testvérem volt, különben nem éreztem volna ezt a fajta bizalmat az irányába. Egy igen furcsa alak volt, a különös humorával, már-már túl komolytalannak tűnt, akinek mindenre van valami frappáns válasza. Mégsem volt valami szórakoztató. Bár éreztem némi idegenkedést a közelében, elvégre... nem ismertem. Jobban mondva nem emlékeztem rá. Rövid kifakadásom után, de az sem segített, hogy három könyvet vágott elém az asztalra. - Akarom én tudni, mik ezek? - kérdeztem szkeptikusan. Nem akartam semmi baromságban részt venni, amik szerinte visszahozhatják az emlékeim. Felvont szemöldökökkel, kételkedve meredtem a könyvecskékre. - Ugye nem pszichológiai könyveket akarsz velem átnyálazni? - emeltem rá még szkeptikusabb pillantásom, és borzasztóan remélem, hogy a válasz "a pokolba, dehogy!" lesz. Nem pedig egy hatalmas igen. Gáz lett volna megtudni, hogy a testvérem egy komplett idióta. Így is elég szívás volt, hogy nem emlékeztem semmire. Mindenben kételkedtem és mindenkiben. Benne ugyan bíztam, de azért még meg tudott volna lepni könnyedén. Erőfeszítés nélkül. Ahogy közel hajolt hozzám, én néhány centit hátrébb dőltem, kellemetlen volt a közelembe engedni valakit, akire nem emlékeztem. De figyeltem rá, már kezdtem azt hinni végre mond valami hasznosat... - Nagyon humoros vagy, Damon. Mondd csak, mit reggeliztél? Bohócot? - meredtem rá néhány pillanatig, aztán egy nevetésszerű hang csúszott ki a számon, ami gunyoros volt és hitetlenkedő. Pont olyan, amilyen én voltam jelenleg. Jó lett volna tudni, valójában miként szoktam viselkedni, de erre magamtól kellett rájönni, vagy minimum mástól megkérdezni. Nem épp Mr. Szarkazmustól. Jóformán azt se hittem volna már el, amit kérdez. Bizonyára nehezen jöhettünk ki emiatt, két szarkasztikus ember egy családban... egy fedél alatt... nem a legjobb kombináció. A következő pillanatban elhúzta előlem a sörösüveget, tőlem pedig kapott egy jókora megvetést, ami egyértelműen kiült az arcomra. Ha azt meri mondani, hogy nem szoktam inni, behúzok neki! De aztán az asztalunkhoz kért egy üveg whisky-t, amit új szokásomhoz híven gyanúsan méregettem. Áh, szóval whisky. Ezért éreztem furcsán magam sörrel a kezemben. Kezdtem kicsit dühös lenni, hogy még arra sem emlékszem, mit szoktam inni. Nem igazán tudtam, mi lesz, ha elszakad a cérna. Milyen ember vagy dühösen? Ez egy kicsit elgondolkodtatott, elég időre, hogy lehiggadjak és fél füllel hallgassam Damon első Salvatore-szabályát. Csak vállat vontam. Nem érdekelt mit iszunk, de szükségem volt az alkoholra. Nem, nem azért, hogy felejtsek, ennél többet nem akartam, elég emléket vett el az átkozott boszorka. De segített ellazulni és így nem volt annyira riasztó minden körülöttem. - Ennél rosszabb állapotba úgysem kerülhetek, szóval miért is ne? Erősebb a sörnél és azt hiszem jobban fog esni[/b] - Megragadtam az üveget és töltöttem egy keveset Damon poharába, az enyémet pedig tele töltöttem. Legalább kevesebbszer kell újratölteni. És tényleg rám fért az ital, nagyon is. Belekortyoltam az italba és meglepődtem az ízén. Furcsa volt. Elfintorodtam, de azért még egy kortyot leküldtem a torkomon. Nem ízlett. - Öhm... - köszörültem meg a torkom. - Ez... borzalmas! - vágtam újabb pofát, de ennek ellenére újból és újból belekortyoltam.  Salvatore lecke ide, vagy oda, a zombi agyú énemnek ez nem jött be. Hamar kiittam a pohár tartalmát, aztán újabb kört töltöttem magamnak. - Már kevésbé mardos az éhség. Ez segít csillapítani, jól gondolom? - néztem rá és beleittam az újratöltött italba. Elöntött a jóleső érzés, amit csak az alkoholtól érezhet az ember - erre bezzeg emlékeztem(!!!) - és az ismerős illattól és íztől egy pillanatra önmagamnak éreztem magam. Meglepődve néztem magam elé, aztán... az érzés elmúlt, arckifejezésem pedig csalódottá változott.


zene: lovedrug - zombie ● hello, brother!




one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
87

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: The Salvatore brothers in action!    Pént. Jún. 02, 2017 9:35 pm




The Salvatore brothers in action!

to: my little bro

Mindig is Stefan volt az, aki egyfolytában azt hajtogatta, hogy az emlékek mennyire fontosak – két kezemen se tudnám megszámolni, hányszor hallottam ezt tőle az évek során -, épp ezért kezdett el naplót is írni. Leírta oda az összes gondolatát, mindent, ami történt vele, mindent, amit tett, függetlenül attól, hogy jó volt-e vagy sem. Ez a Stefan pedig, aki ilyen nagy becsben tartotta a múlt történéseit, egy csapásra eltűnt. Elvesztette azt, ami oly fontos volt a számára.
Végig ott voltam vele, amikor ez történt, segíthettem volna neki, és akartam is, de volt olyan ostoba és makacs ahhoz, hogy megbízzon abban a pszichopata nőben. Én mondtam neki, hogy a halálból visszatért ős öreg boszorkányban megbízni nem bölcs döntés, de hallgatott rám Stefan bármikor is? Hát nem! Ezúttal viszont tényleg igazam volt – hisz, nézzetek csak rá, mi történt az öcsémmel. Az az őrült megsütötte az agyát, csak azért, hogy Silas erejét kikapcsolja. Ami alapjáraton nem is lett volna rossz, ha ez nem azt vonta volna maga után, hogy az öcsém elveszíti minden emlékét. Még az a szerencse, hogy beszélni és írni továbbra is tud. Nem tudom, mit kezdetem volna egy gügyögő vámpírral... Azt hiszem, nemes egyszerűséggel csak letagadtam volna
Mindebben igazából talán nem is az zavart a legjobban, hogy Stefan még a saját nevét sem tudja meg, ha mi nem mondjuk meg neki, hanem az, hogy bűntudatom volt. Igen, a nagy Damon Salvatore rosszul érezte magát a kisöccse miatt. Próbáltam persze ezt leplezni, és senkinek sem vallottam be, de nagyon zavart az a tény, hogy az öcsém egy egész nyáron át a kőtörőben, egy széfbe zárva fuldoklott. És nekünk ez fel sem tűnt! Nem volt gyanús, hogy miért tűnt csak úgy el egyetlen szó nélkül, elvégre, megbeszéltük, hogy akit Elena választ, az marad, a másik meg elhúzza a csíkot. Én azt hittem, Stefan ezért ment el – sőt, rajtam kívül igazából mindenki. Egyáltalán nem kerestük, csak jól éreztük magunkat, miközben ő szenvedett, s még akkor is, amikor végre kutatni kezdtem utána, elkéstem. Már valaki más megtalálta. Az én öcsém volt, ergo nekem kellett volna megmentenem őt. De elkéstem, mint ahogy általában szoktam...
Szerettem volna ezt megbeszélni vele valahogy, még ha a bocsánatkérés nem is volt épp a kenyerem, de jó lett volna legalább testvériesen megölelni őt, de hát most csak egyszerűen idiótának nézett volna, ha ezt megteszem – nem tudta felfogni vagy értékelni a cselekedeteimet. Így pedig még csak Elenáról sem tudtam neki beszélni, elvégre, mit látott ő így emlékek nélkül? Hogy a bátyja elszedte a nőjét. Ami, tényleg igaz volt, de anélkül, hogy tudomása lett volna az egész sztoriról, ez így egy kegyetlen önző és negatív képet festett le rólam. Pedig, a valóság ennél sokkalta árnyaltabb volt, és ezt az igazi öcsém is tudta.
Így viszont nem maradt más választásom, minthogy segítsek Stefannak visszanyerni az emlékeit. És, megvallva az igazat, ez baromi nehéz feladat volt. Nemcsak azért, mert nem tudtam, hogyan tudnék a legeffektívebben hatni rá, hanem azért, mert türelem kellett hozzá. Tudtam, hogy nem siethettem el a dolgokat, mert azzal többet ártottam volna, de, mint mindenki tudja, én marhára nem a türelmemről voltam híres. Szívem szerint csak jól bevágtam volna Stefan fejét valamibe, abban reménykedve, hogy ez majd segít helyre rázni az agyát.
Mindenesetre megbeszéltük, hogy ma összeülünk a Grillben, és megpróbáljuk feleleveníteni az emlékeit. Mivel én nem fújtam kívülről az életét, ismét a naplóihoz nyúltam, és magammal vittem azokat a részeket, amik a soron következtek, és Stefan még nem olvasta. Persze, ez egy roppant unalmas feladat volt, ezért is választottam a Grillt – ott legalább jó volt a pia. Meg hát, egyébként is sok időnket töltöttük ott, szóval reménykedtem abban, hogy a hely is segíteni fog Stefannak.
Mire odaértem a Grillbe, Stefan már elfoglalt egy hátsó asztalt. Lerítt róla, hogy mennyire frusztrálta az egész hely, az egész helyzet, hogy látszólag őt mindenki ismeri, ő meg senkit, amit látva egy csalódott sóhaj hagyta el ajkaimat. Szóval a tervem egyik része megbukott – jegyeztem meg magamban fanyarul, és most már csak abban reménykedhettem, hogy a naplóolvasás fog segíteni neki valamit. Azt hiszem, hiú ábránd volt ez is.
Épphogy odaértem az öcsémhez, ő már rögtön kérdőre is vont, és azt tudakolta, hogy miért késtem ilyen sokat. Megjegyzem, én nem késtem, csak ő jött túl korán. Vagyis... na jó, lehet mégis csak én jöttem később pár perccel... vagy egy fél órával...
- Csiga vér öcskös – emeltem fel intően a kezemet, hogy ezzel is mutassam neki, nincs semmi gond, és senki nem fogja megenni őt itt. Max ő másokat. – Ezeket tartott sokáig megkeresnem – mutattam fel a három darab naplót, amit magammal hoztam, majd ledobtam elé az asztalra. – Egy könyvesboltot is nyithatnál már, annyi van belőlük – jegyeztem egy szórakozott mosollyal az arcomon, majd leültem vele szemben az asztalhoz. Amikor arról kezdett el magyarázni, hogy már attól félt, vasvillára tűzik az itteniek őt és megégetik, felnevettem. Mármint, nem az elképzelés volt olyan lehetetlen, mert ez régebben tényleg nagyon jellemző volt az itteniekre, na de a friss husiknak már nem volt olyan sok vér a pucájukban ahhoz, hogy ezt megtegyék. Ezt mindenesetre nem akartam Stefan tudtára adni, ezért közel hajoltam hozzá, mintha egy nagy titkot készültem volna elárulni neki.
- Ami azt illeti, épp múlt héten volt egy ilyen eset. Az egyik itteni fajtársunk csúnyán lebuktatta magát, ezek meg kicsit sem kímélték. Én mondom, öcskös, jobb, ha vigyázol te is, mielőtt ugyanúgy végeznéd. Nem szeretném a hamvaidat összesöpörni – magyaráztam neki még halkabban is, mint amilyen az alap hangerőm volt, majd a mondandóm befejeztével játékos mosollyal az arcomon dőltem hátra, ezzel is jelezve Stefannak, hogy csak szórakoztam, és egyáltalán nem volt igaz az, amit mondtam neki. Vagy ha mégis bevette, hát, az ellen már nem tudtam mit tenni. A nagy tesók egyébként is mindig így ijesztgetik a fiatalabbikat, nem igaz?
Aztán, hirtelen kiszúrtam az asztalon, hogy nem a jól megszokott whisky-s üveg állt ott, hanem sör. Sör! Ha Stefan nem vesztette volna el az emlékeit, akkor most jól rá is förmedtem volna emiatt, de így, úgy tűnt, az emlékeivel együtt az ízlése is elhagyta. Bár, hozzá kell tenni, hogy az előtte se volt nagyon, na de hogy a whisky-t lecserélje erre... Szégyen gyalázat a Bourbonra nézve!
Ezért hát csak hátrafordultam a pult felé, ahol épp Donovan volt szolgálatban. Szerencsére nem kellett sokáig szuggerálnom őt, hogy észrevegye, bámuljak, így elég gyorsan sikerült odahívnom magamhoz, és leadnom a rendelésem – természeten, a szokásos volt. Egy üveg whisky két pohárral. Mikor a kis Donovan elment teljesíteni a kérésemet, megfogtam a sörös üveget, és elhúztam Stefan elől.
- Első számú Salvatore lecke: Csak és kizárólag whisky-t iszunk. Szóval ezt most szépen félretesszük, rendicsek? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, de igazából nem volt választási lehetősége.

from: the big bro

Szeretettel az öcskösnek Remélem minden megfelel <3 ∗ words: 1095 ∗ credit



▪ Promise me this is forever...! ▪ I promise. ▪


A hozzászólást Damon Salvatore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 09, 2017 3:55 pm-kor.

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 18.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: The Salvatore brothers in action!    Csüt. Május 11, 2017 1:00 am




The Salvatore brothers

"Hey, can I get my memories back?"

Az emlékezetvesztésben nem az a legrosszabb, hogy az ismerőseid, a barátaid, a szeretteid nem ismered fel. A legszörnyűbb az egészben, hogy magadról nem tudsz semmit. Nem tudod a nevedet, nem emlékszel a gyerekkorodra, de közvetlen az amnézia előtti időkre sem. Az ég világon semmire, csak tapogatózol a sötétben, teljesen vakon és próbálod az említett sötétségben megtalálni a kirakós darabkáit, amiből a saját életed áll össze. Pont ilyen helyzetbe keveredtem én is az átkozott boszorkány miatt, de ez már egy másik történet.
A Grillbe tartottam éppen, a megbeszélt találkozóhelyre Damonnel, akiről fogalmam sem volt, hogy kicsoda, egészen addig a pillanatig, míg nem közölte velem, hogy a bátyám, akit én kényszerítettem a vámpírlétre. Nehéz volt elképzelnem magamról, hogy ilyenre képes vagyok, rákényszeríteni valakire valamit, gyakorlatilag a saját akaratomat, de aztán... megtaláltam magamban az önző részt, ami erre késztethetett. Ha az ember nem akar egy örökkévalóságon át egyedül lenni, képes bármire, még a másik akaratán kívül is meghozni egy ilyen lényeges, fontos és végleges döntést. Ettől függetlenül még sok kérdés maradt megválaszolatlanul, amikre azonnal akartam a választ, de nem siettethettem a tulajdon gyógyulásom. Az tipikusan az a bizonyos egy lépés előre, két lépés hátra helyzet lenne, amibe egyáltalán nem akartam belekeveredni. Ki akartam kecmeregni az amnéziából, ebből a furcsa szituációból... Hiszen nem emlékeztem a saját véremre! Sem Elenára, Caroline-ra vagy bárki másra ebben a kisvárosban, ami szintén idegen volt. Még az otthonom is egy ismeretlen hely volt számomra, nem volt egy biztos pont sem. Azt hiszem, ilyen elveszettnek még sosem éreztem magam.
Leültem az egyik hátulsó asztalhoz egy üveg sör társaságában és a gondolataim csapongtak. Szeretem egyáltalán a sört? Mit szoktam inni? Tényleg ezen a helyen töltjük az időnk nagy részét? Valahogy nehezen tudtam elképzelni magamat és a többieket ezen a helyen. Ahogy körbenéztem, senkit sem ismertem fel. Néhányan intettek felém, a szőke srác a pultban pedig odaköszönt, míg én igyekeztem barátságos arckifejezést ölteni magamra. Ennél zavartabb nem is lehettem volna.
Végre valahára felbukkant Damon én pedig karjaimat széttárva meredtem rá, szórakozott arccal, felvont szemöldökkel. Már kezdtem kényelmetlenül érezni magam a maroknyi idegen közelében, akik úgy néztek rám mintha ismerném őket, én pedig csak meredtem bambán és próbáltam koncentrálni, rábírni az agyam az emlékezésre, sikertelenül. Helyette megdöntöttem az üveget és egy jó adagot legurítottam a torkomon, amíg az állítólag testvérem odaér. - Elárulnád mi tartott ilyen sokáig? Ezek az emberek épp készültek fáklyákkal és vasvillákkal üldözni, csak mert nem ismertem meg őket. - vontam kérdőre türelmetlenül, miközben a gyűrűmmel az üveget kocogtattam. - Ugye nem kell ilyesmire számítanom... tudod, vámpírként! - biggyesztettem hozzá suttogva és úgy tettem, mintha idegesen körbepillantanék a helyiségben.


zene: tvd - walking ● hello, brother!




one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
87

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: The Salvatore brothers in action!    

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

The Salvatore brothers in action!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lilian Salvatore
» Stefan szobája
» Elena Gilbert /Salvatore/ - Folyamatban
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Staunton - Mystic Falls melletti kisváros

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PAST and FUTURE :: Idézd vissza a múltat-
^
ˇ