Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Elisabeth Saltzman, Isaac Lestrange, Reagan Blair, Sonja Sinclair


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd 25 Ápr. 2017 - 23:20-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Emerald City

Vendég
Today at 21:16



Gyakorlótér

Isaac Lestrange
Today at 21:13



Utcák

Sonja Sinclair
Today at 20:26



Sétálóutca

Always and Forever
Today at 18:13



Törlések, figyelmeztetések

Always and Forever
Today at 18:10



Hírek, közlemények

Always and Forever
Today at 14:30



Sonja Sinclair

Isaac Lestrange
Today at 13:08



Raktár

Elisabeth Saltzman
Today at 2:24



Victor Sutton

Always and Forever
Today at 0:55



Sonja Sinclair

Always and Forever
Today at 0:53
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 7 6
Boszorkányok 6 1
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 3 2
Emberek 1 2
Összesen 24 17

Share | 
 

 Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Csüt. 10 Aug. 2017 - 2:58

Nate • Rose

- Azt mindjárt gondoltam, Nate. – Nevettem. Elképzeltem őt hosszú hajjal, ahogy a szobámban a földön ül, én meg az ágyon, közvetlenül mögötte és a haját fonogatom, miközben valami idegesítően csajos témáról beszélünk. Mondjuk a fiúkról. Nem, ez túl bizarr volt, de mégis mosolyoghatnékom támadt tőle.
- Azért szólsz, ha elvágom magam nála, ugye? Nem kéne, hogy útközben kirepítsen a szélvédőn vagy ilyesmi. – Vontam hanyagul vállat, majd a válaszra elvigyorodtam. Csak bólintottam és nem firtattam a dolgot, hisz ő sem tette. Ha lesz is még egy randi, meg még egy… nos, az csak kettőnkön múlik. Bár jelenleg nem terveztem semmi komolyat, de ez nem miatta volt, pusztán nem akartam, hogy belekeveredjen a családom zűrös életébe. Végigsimítottam a karomon, ahol legutóbb apám megszorította, aztán picit megráztam a fejem és úgy pillantottam Natere, már mosolyogva. El akartam felejteni, mennyire elcseszett az életem és most csak arra a férfira koncentrálni, aki itt ül tőlem néhány centire.
Felnevettem a szavaira, majd komolyságot erőltettem magamra és határozottan bólintottam.
- Jó meglátás, Mr. Storm. Csak a megrontás számít, semmi több. Személyeskedésnek itt nincs helye. – Újabb bólintás. Az, hogy ő már felnőtt, dolgozó férfi volt, nem lepett meg. Bár nem kérdeztem meg, mit dolgozik, sok mindent kinéztem volna belőle. Láttam benne az üzletembert, a pincért, a tanárt, a személyi sofőrt és… igazából tényleg bármi illett volna hozzá, csak így ránézésre kellett volna ítélkeznem, meg az alapján, amennyire megismertem ez alatt az alig egy óra alatt. Kedves volt, humoros, közvetlen, gondoskodó… egyelőre csak pozitív dolgokat tudtam volna róla mondani.
A visszakérdezésére felnevettem halkan, majd oldalra biccentettem a fejem.
- Na várjunk, mire érted, hogy nem rozsdásodtál be? – Felvontam az egyik szemöldököm, de továbbra is mosolyogtam. Az éles kanyart érezve sietve megkapaszkodtam, de nem estem túlzottan pánikba. Ahogy megálltunk, a férfira néztem, majd kicsatoltam a biztonsági övet. Épp nyitottam volna az ajtót, mikor megtette Nate. Felnéztem rá.
- Micsoda úriember… - Mosolyogtam rá, majd kiszálltam a piás üvegekkel a kezemben. – Köszönöm. – Tettem hozzá sietve, majd utána indultam a csomagtartóhoz. Nagyon bekészült, ahogy láttam. A pokrócra néztem, majd végig a füves területen, majd elnéztem az autóra. Nem tudtam, hogy belemegy-e, de végül a motorháztetőre böktem.
- Ott szerintem jó lesz… ha rámászhatunk a barátnődre mindketten. – Újabb sejtelmes mosoly jelent meg az ajkaimon, majd lepakoltam a fűbe az egyik üveget. A másikat viszont magamnál tartottam és készültem kibontani, mikor érkezett a kérdés. Az igazat megvallva nagyon körbe sem néztem eddig a pillanatig, de most megtettem. És bevallom, nagyon is tetszett, amit látok. Elmosolyodtam.
- Gyönyörű. – A békés várost figyeltem, ahogy alszik. Pár órán belül viszont életre kel és nagy nyüzsgés lesz, azonban addig ki kell élveznünk az időnket. Nate felé fordultam és odanyújtottam neki az üveget.
- Lássunk hozzá, nem? – Én lehajoltam a földön levő üvegért és azt bontottam fel. – Egyébként nem vagyok nagy ivó, nehogy azt hidd. Csak… néha. Ha úgy adódik. – Vontam vállat és ahogy lekerült az üveg teteje, odanyújtottam neki. Azt akartam, hogy az övé legyen az első korty. Amíg az üveg nála volt, addig felmásztam a motorháztetőre és az egyik kezemmel magam mögött támaszkodtam meg. Nate felé pillantottam.
- Milyen gyakran jössz ide? Gondolom, ez valami… hm… amolyan titkos búvó helyféle, nem? – Érdeklődtem kíváncsian, majd az üvegért nyújtózkodtam a szabad kezemmel.
music 533 szó



Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Csüt. 27 Júl. 2017 - 20:31



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Jókat nevettem Rose humorán. A legtöbben nem tudnak mit kezdeni a vicceimmel, de ő visszavágott, állta a sarat és megnevettetett. Nem is tudom, mikor érte el utoljára bárki is, hogy nevessek. Megszoktam, hogy én csalok mosolyt mások arcára, és furcsa volt, hogy ezúttal ő gondoskodik rólam.
- Oh, alig várom! Minden vágyam, hogy befonja valaki egyszer a hajam! - tettem hozzá nevetve az ígéretéhez, aztán besegítettem az autóba. Illetve, csak tartottam az ajtót neki, mert úgy tűnt, egyelőre nem akar beszállni. Érdeklődve figyeltem, hogyan barátkozik a kocsival, a halk kérdése hallatán pedig vigyorogva közelebb hajoltam, hogy én is suttogva felelhessek.
- Á, csak szégyenlős! Ne aggódj, remekül haladsz! - rámosolyogtam, a randira vonatkozó kérdésére viszont nem feleltem egyből. Merengve elhúzódtam tőle, az ajtóba kapaszkodva, majd sejtelmes mosollyal annyit feleltem: - Nos, nem mutatom be mindenkinek a barátnőmet...
Nem akartam ennél jobban nyomulni, ezért nem vágtam rá sem igent, sem nemet a kérdésére. Majd a találkánk legvégén eldől, hogy randi volt-e vagy sem, addig pedig még eldöntjük, meglátjuk, minden okés-e. Beültem én is az autóba és elindultunk a titkos kis helyem felé. Éreztem, hogy fáradt vagyok, de akár csukott szemmel is elvezettem volna az autót, megszokásból, rutinból, úgyhogy nem aggódtam, hogy árokba hajtunk vagy ilyesmi. Ráadásul a lány is jó társaságnak bizonyult. Kíváncsian hallgattam, mit mesél magáról, de hamar rövidre zárta a személyes témát.
- Oh, igaz, minek is ismerkedjünk egymással, amikor te csak meg akarsz rontani... - jegyeztem meg megjátszott duzzogással, de közben meg széles vigyorra húzódtak az ajkaim. Nem lepett meg, hogy suliba jár, hiszen nagyjából tényleg Theo korabeli lehetett. - Egyébként igen, én már dolgozom. - tettem azért még hozzá, hogy ne maradjon kiegyenlítetlen a számla. Úgy fair, ha én is megosztok vele bizonyos dolgokat az életemből. Viszont nem erőltettem tovább a személyeskedést, inkább az útra koncentráltam. Jól jött a zene, megtörte a csendet és felpörgette kicsit az agyam. A ritmusra ingattam a fejem és halkan dúdolgattam a ritmust, ha épp olyan szám ment, amit ismertem.
- Várj! Én most felszedtelek? - megjátszott rémülettel, tátott szájjal bámultam a lányra, aztán elvigyorodtam, mielőtt még újra az útnak szegeztem volna a tekintetem. - Nem, nem túl gyakran. De azért nem rozsdásodtam be, ha erre vagy kíváncsi...
Megrebegtettem felé a szempillámat, majd egy éles kanyarral letértem a főútról. Egy darabig földes, füves úton döcögtünk végig, aztán a domb tetején leparkoltam az autóval. Már az ablakból remek kilátást nyílt a városra, és tényleg elkezdett világosodni is.
- Nos, hölgyem, megérkeztünk! - kikapcsoltam a biztonsági övet és kipattantam az autóból. A rádiót úgy hagytam, hadd zenéljen. Megkerültem a kocsit és Rose ajtajához sietve kinyitottam neki, majd a kezemet nyújtottam, hogy kisegítsem, ha igényli. Hagytam, hogy felfedezze a helyet, ahová hoztam, és addig hátramentem a csomagtartóhoz. Ahogy reméltem, ott volt bent a pokróc.
- Hova terítsem? - léptem oda mellé, meglóbálva a pokrócot, majd a válasza alapján vagy a fűbe dobtam le, vagy kiterítettem a motorháztetőre. Fél szemmel azért a lányt figyeltem, hogy hol van, mit csinál és milyen arcot vág, meg hogy nála vannak-e a piák.
- Na, mit szólsz? - megálltam mellette, és összefont karokkal vettem szemügyre a látványt. Tényleg olyan szép volt, mint ahogyan emlékeztem rá.

előzmény: itt

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Csüt. 27 Júl. 2017 - 17:08

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
352
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Karagi Rhouken
» Gilbert ház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ