Az utóbbi hetekben kevés idő jutott a pihenésre, de azt hiszem, ezt egyáltalán nem bántam. A vadászat, a démonok utáni hajsza vagy épp a Skyler utáni nyomozás lekötötte a gondolataimat. Ugyanakkor kezdett nyugtalanító lenni, hogy az a lány továbbra is a városban van, mégsem tesz semmit. Mégis mire várt? Én minden bizonnyal Blair rábólintására az iránt, hogy végre felkutathassuk és kiszedjük belőle, mi volt ez az egész. Hazel halott volt és minden jel arra mutatott, hogy mindez az ő hibája, talán az ő terve volt. Ha viszont egészen eddig tévképzeteink voltak, ideje lenne elárulnia az igazat. Egy nagyobb sóhajjal haladtam végig a folyosón, le a lépcsőn, majd végig az aulán, hogy végül az utolsó gombot is begombolva a kabátomon kilépjek a hűvösre. Közel sem szerettem ezt a fajta időjárást, mint ami mostanában volt. Esős, nyirkos, hideg, szeles, viharos…
Megráztam gyengén a fejem, ahogy lenyomtam végül a kilincset. Sétálni akartam egyet, beugrani egy boltba, venni estére egy üveg whiskyt, betárazni a drága koporsószögből – kicsit kikapcsolni. Csak ma.
Viszont, ahogy kinyitottam az ajtót, egy fiatal, szőke leányzó állt előttem. A kopogást meg sem hallottam, annyira a gondolataimba voltam merülve – kopogott egyáltalán? Biztosan.
- Szia. Segíthetek? – Végigmértem kíváncsian, így kiszúrtam a kezének a remegését. – Jól vagy? – Egy kicsit, mintha aggódóvá vált volna a tekintetem. Baj van esetleg? Csak ez jutott eszembe, amiért pont hozzánk fordult volna. Legalábbis, miért jutott volna eszembe más? – Bajban vagy…? – Azt akartam hozzátenni, hogy „kislány”, de biztos voltam benne, hogy sértésnek venné, így időben visszaszívtam. S habár modortalanság, de eszembe sem jutott bemutatkozni, mert az sokkal jobban érdekelt, Ő kicsoda és miért van itt egészen pontosan. A táskából levonhattam volna egy-két következtetést, de végül abbahagytam a teóriák gyártását és vártam, hogy a lány maga avasson be mindenbe. Persze, az is elképzelhető volt, hogy nem hozzám jött, mármint nem azért jött, mert bajban volt, hanem talán az egyik beavatottunk ismerőse, barátja… netán barátnője volt, én meg túlkombináltam a kézremegése okán az egész helyzetet.

Tiltakozni akartam, vitába szállni vele, hogy nincs igaza, de... tudtam pontosan, mire gondol. Ugyanezt éreztem én is, azzal ez egy különbséggel, hogy nekem volt jövőm. Csekély volt ugyan ahhoz képest, milyen életem lehetett volna, ha semmi rossz sem történik, de legalább én tudtam mibe kapaszkodni. Neki nem volt semmije, ezért is reménykedtem abban, nem lép le, nem hagy itt újra, hiszen a testvérem volt, nem akartam, hogy magányos legyen. Szüksége volt valakire, és... velem kellett beérnie.
- Emberként jó voltál. - vontam vállat, mintha ez elég magyarázat lenne, majd inkább újra megismételtem önmagamat. - Újra lehetsz az. - Ennél többet nem tudtam mondani, nem is kellett, mert nem volt értelme. Elhatározta, hogy nem jó ember, ezen én sem tudtam volna változtatni. Én is ugyanígy vélekedtem magamról, de neki tényleg volt egy nyomós indoka rá.
- Már nem vagyok gyerek. - Csupán ennyit vágtam rá komor arccal, ezzel is nyomatékosítva benne, nem félek tőle. Sokfélét éreztem, de a félelem nem volt köztük. Ráadásul arra sem volt semmi garancia, hogy akkor úgy éreztem volna, bár ezt már kár lett volna latolgatni. A múlt elmúlt, s bármennyire is szerettünk volna változtatni rajta, nem állt módunkban.
Homlokráncolva néztem vissza meglepett arcára, bár jogosnak tartottam a meglepettségét. Nyilván nem gondolta, hogy ez a találkozó ilyen végkifejlettel zárul, én magam sem hittem, mikor megpillantottam az épület előtt. Még azután sem tudtam teljességgel elhinni, miután percekig beszélgettünk, avagy vitáztunk. Életben volt, még akkor is, ha valójában átesett a halálon.
- Persze! - vágtam rá azonnal, gondolkodás nélkül, habár a hangom igencsak erőtlen volt még mindig. Hihetetlen volt, hogy ennyi év után előttem állt. - Sok a bepótolnivaló. - Megpróbálkoztam egy mosollyal, ami elég gyászosra sikerült, de talán hihetőbbé váltak miatta a szavaim.
Nem értettem száz százalékig egyet vele, ahogyan most már a mi munkákkal sem, nem játszhattunk istent, de ha ezzel jobbá tesszük a világot... áh, nem is tudom. Tényleg hibát követtünk el, amiért a saját kezünkbe akartuk venni a világ sorsát? Raleigh legalább próbálkozott némi egyensúlyt fenntartani, nem csak gondolkodás nélkül ölt. Ezt tiszteltem benne, mégsem adtam hangot neki, úgysem értené meg, mit tudok tisztelni egy vámpírban. Csak remélni tudtam, egyszer majd megérti és elfogadja, hogy nem ítélkezem felette.
Ahogy elhúzódtam tőle, a mosoly úgy fagyott le az arcomról, mert megláttam azt, amit igyekezett elrejteni előlem. Nem nézett rám, de így is láttam az ereket a szeme alatt, a hegyes fogait... a torkomba hirtelen hatalmas gombóc nőtt, nyelni is nehezemre esett. Még így sem féltem tőle, nem... egészen mást éreztem. Dühöt. Szomorúságot. Fájdalmat. Tudtam, mi vált belőle, de egész más volt a saját szemeimmel látni. Néhány pillanat volt csak az egész, aztán újra normális volt az arca, mintha nem történt volna semmi, csak a képzeletem játszmázott velem, szerettem volna ezt hinni, mégsem tagadhattam le az igazságot. Vámpír volt, ugyanakkor még mindig a fivérem.
Mire nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak neki, megnyugtassam, vagy megállítsam, már nem volt sehol. Egyedül álltam a téren, mintha nem is lett volna ott senki az elmúlt percekben, s egy pillanatra tényleg elhittem, miszerint megtébolyodtam, csak az elmém trükkjei vertek át. Rá kellett ébrednem, hogy ez a valóság, s a bátyám újra elhagyott. Tettem néhány lépést egy irányba, nem voltam tisztában vele, mi van körülöttem, még abban sem voltam biztos, tényleg csak néhány méterre van tőlem az épület, vagy sem... megtántorodtam, egyik kezemmel nekitámaszkodtam valaminek, hogy megtartsam az egyensúlyom. Újra nehezen kaptam levegőt, néhány percig nem is bírtam mozdulni, csak a légzésemet próbáltam korrigálni. Csak azután indultam vissza a testvériséghez, mikor már egyenletessé vált a légzésem, de még mindig tompa voltam, zavart. Egy részem szinte várta, mikor ébredek fel.

words: 597 ❖ - ❖ note: :hmphm:  ❖ kredit

Megforgattam a szemeimet, hallva a szavait. Tudtam, hogy csak vigasztalni próbál, mégsem úgy sikerült, ahogyan tervezte.
- Nem, ez nem igaz. Egyrészt nem vagyok jó ember, Reg… és nagyon sokszor hozok szar döntéseket is. Másrészt nagyon is számít, hogy mi vagyok. A vámpírléttel nagyjából mindent elvesztettem. A családomat, a jövőmet, az életemet… - Keserűen csengett a hangom. Aztán rájöttem, hogy kezdtem eltérni a tárgytól, így megráztam a fejemet. – De nem lényeg. Csak ne hidd, hogy annyira jó vagyok, csak mert a bátyád vagyok… - A nagytesók általában a példakép; de én sosem tartottam magamat annak. Bár nem is biztos, hogy bárhogyan is tekintett rám. Ah, mindegy is.
- Féltél volna tőlem, ha akkor térek vissza hozzád… gyerek voltál – Sóhajtottam. Úgy gondoltam, tényleg félt volna tőlem; elvégre a vámpírokat mi mindig gonosz teremtményeknek láttuk. Legalábbis a szüleink ezt a képet festették le állandóan… habár Reagan tényleg nem hitt nekik.
Kissé meglepett a reménykedő kérdése, miszerint maradok, avagy nem tűnök el… először nem tudtam, mit feleljek. Valójában másodpercekkel később sem tudtam, mit mondjak.
- Akarod, hogy maradjak? – Végül csak visszadobtam neki a kérdést. Egyszerűen tényleg nem tudtam eldönteni, mit kellene mondanom. Nem akartam eltűnni, ugyanakkor a közelében lennem is veszélyes volt; még ha ő tud is uralkodni az ösztönein, a társai… vajon ők is? Ezúttal féltettem az életemet, hisz nem lett volna újabb „lehetőség” a visszatérésre.
Elgondolkodtam a szavait hallva. Ha belegondoltam, nekem is beugrottak apánk szavai a „minden természetfeletti rossz és gonosz” féle beszédeiből. De valójában sosem követtem teljesen az ő eszméit. Ingattam a fejemet egy kicsit, és amint hozzátette azt a mondatot, egy kicsit el is mosolyodtam.
- Ha ez megnyugtat, én is megválogatom, hogy ki érdemel halált… - Félrenéztem. Talán ezzel sugalltam neki azt is, hogy hiába lettem vámpír, folytattam azt, amit a családunk elkezdett, csak már inkább a háttérben, mint aki a saját faja fölött ítélkezik. – Vannak jobb és rosszabb lények. De nehéz megítélni elsőre, ki hova tartozik – Magyaráztam, habár nem hittem, hogy bármi újdonságot mondok neki.
Az ölelése túl jól esett; igazából sosem gondoltam, hogy az öcsémtől egy ilyen gesztus ennyire jól fog még esni ennyi eltelt év után. Ahogy viszont öleltem és a nyakához kerültem némileg közelebb, a vámpír ösztöneim is kapcsoltak. Talán baromság, de vágytam az öcsém vérét; mert csak a vére számított, nem az, hogy ki ő. Azonban időben szakadt el tőlem, így én is vissza tudtam szerezni a kontrollt magam felett. Elléptem tőle és néhány másodpercig rá sem néztem, egészen addig, míg az arcom vissza nem nyerte az eredeti állapotát. Avagy… amíg el nem tűnt a szemfogam és az erek a szemem körül. Biztos voltam benne, hogy látta és nem akartam megvárni az ítélkező reakcióját; vagy ha nem is ítélkező… nem akartam, hogy szembesüljön azzal, amit már megmondtam neki: szörnyeteggé váltam.
- Jobb, ha… most megyek. Sajnálom, öcskös… – Elkaptam róla a tekintetemet és ha nem volt elég gyors, hogy megállítson, akkor a következő pillanatban kihasználva a faji adottságaim; elsuhantam a közeléből.

488 words ❖ I feel nothing ❖ note: öcskös   ❖ kredit

Nem az volt a célom, ráébresszem, mennyire gyűlöli önmagát, de másképp nem tudtam elmagyarázni, miért éreztem halálvágyat, ahogy ő fogalmazott. Igazság szerint már nem vágytam a halált, mert volt egy célom, megtisztítani a természetfelettitől a várost, de már ebben sem voltam annyira határozott a bátyám miatt. Felsóhajtottam, mert tanácstalan voltam, nem tudtam hirtelen, mit tegyek, vagy mit mondjak, hogy másképp gondolja, vagy legalább ne érezze rosszul magát. Nem ezt akartam elérni a szavaimmal.
- Nem az számít, hogy melyik fajhoz tartozol. A döntéseid határoznak meg, Raleigh. Nem tudom most milyen ember vagy, de régen jó voltál. Most is lehetsz az, mindattól függetlenül, ami történt veled. - Szerettem volna, ha elhiszi, ha a szavaimmal elérem amit akarok, s egy csapásra elmúlik az önutálata. Sajnos ez nem volt ilyen egyszerű, a saját bőrömön tapasztaltam meg. Én sem tartottam jó embernek magam, pedig még kifogásom sem volt, nem voltam vámpír, aki nehezen uralkodik magán. Mégis... hibáztam, még akkor is, ha én nem hibaként éltem meg. A testvéreimmel történtekért okoltam magamat, még mindig, hiszen Ral vámpír lett, Ryd pedig tényleg meghalt azon az estén. Reed esetében viszont még mindig úgy gondoltam, jó okom volt magára hagyni, ugyanakkor tudtam, mások nem értenék meg, a társaságból senki. Ezt a titkot azonban még a fivéremnek sem mondhattam el.
- Nem végeztem veled ezúttal sem. Miért lett volna más évekkel korábban? Nem ártanék neked. - Próbáltam nyomatékosítani, hogy értse, soha nem vetemednék arra, a halálára pedig még csak gondolni sem tudtam. Ott volt az ösztön, amit el kellett nyomnom, de megbirkóztam vele, csekély ár volt ez azért, hogy előttem állhatott Raleigh.
Felemelt kézzel, védekezően pillantok rá, nem faggatom, mert én sem mondhatok el neki mindent. Már különben sem tudunk a múlton változtatni.
- Rendben. A lényeg az, hogy most itt vagy. És nem tűnsz el megint, igaz? - kérdeztem félve, mert nem lehettem benne biztos. Rossz érzés kerülgetett, mintha a következő pillanatban köddé válna, s képes is volt rá a gyorsasága miatt. Azelőtt eltűnhetett volna, mielőtt akár egyet pislogok. Megértettem volna azt is, ha meggondolja magát, nem ítélkeztem volna felette, ugyanakkor újra elveszíteni őt... nem voltam benne biztos, hogyan kezelném.
- A nyomdokaitokba akartam lépni mindig is. Csak... tudod jól, mennyire ki tudtam borítani apánkat a kérdéseimmel. Gyerekként nem voltam benne biztos, hogy mindegyik természetfeletti megérdemli a halált. Emiatt azt hitte, nem lennék jó vadász, pedig csak egy kölyök voltam. - horkantottam dühösen, mert így, hogy újra éreztem, a szüleinket is elítéltem. Nem úgy bántak velem, ahogyan azt egy gyerek megérdemli. Aztán felsóhajtottam, kissé lemondóan. - Most sem vagyok biztos benne, hogy mindegyik megérdemli... - tettem hozzá a korábbi szavaimhoz lehajtott fejjel, mert így, hogy ő itt állt velem szemben, újra elbizonytalanodtam. Ő nem érdemelt halált, ahogy bizonyára sokan mások sem. A démonok kivételek voltak, de a többi természetfelettivel kapcsolatban meginogtam.
Nem számítottam rá, hogy visszaölel, sőt, egy kicsit attól tartottam eltaszít magától és nyoma vész hirtelen, de viszonozta az ölelést, először óvatosan éreztem a karjait körülöttem, majd magához szorított. Lehunytam a szemem, amíg nem szakadt el tőlem, próbáltam magamba szívni ezt a pillanatot, mert nem tudtam, mikor kerülök hozzá újra ilyen közel érzelmileg. A közös múltunkat, a vért, ami az ereinkbe csörgedezett nem tagadhattuk meg. Örökre összekötött minket. Végül nagy nehezen, de elszakadtam tőle, megveregetve a vállát. Furcsa volt újra a testvéri szeretetet érezni, vagy egyáltalán bármi jót. Furcsa volt érezni.

words: 553 ❖ - ❖ note: :hmphm:  ❖ kredit

Jó lett volna, ha igazán bele tudok látni az öcsémbe. Ugyanis, oké, félretéve a viselkedésemet, ami negatív irányba sodorhatott mindent; nem tudtam eldönteni, örül-e annak, hogy „élek” és itt vagyok. Talán nem is kellett tudnom… nem volt fontos. Nem összeborulni akartam vele, hanem… fogalmam sincs, mit akartam.
Aztán minden kezdett megváltozni azzal, amikor először említette az öngyilkossági gondolatait. Valahogy talán ez volt az, ami a mérleget odébb billentette… afelé, hogy semmiképp nem akarok ártani neki. Mert az öcsém és nem az a feladatom, hogy bántsam, hanem sokkal inkább… más. Persze ennek az érzelemnek még nem adtam teret igazán. Nem szabadott.
Ahogy a szüleink halálát említette, a szemem sem rebbent; ha tudta volna, hogy anyánkat én magam öltem meg, apánk halálát pedig én intéztem el… nagy eséllyel végleg elástam volna magamat nála. Nem számított volna az indítékom, az, hogy miatta tettem; elvégre sosem kért rá. De nem nézhettem tétlenül azt, ahogyan bánnak vele a saját hibájuk miatt. Apánk gyűlölte őt a semmiért, mikor magát kellett volna karóra tűznie. Undorodtam a szüleinktől, de ezt nem mondhattam ki.
Végül aprót bólintottam arra, miszerint ő nem gyáva. Reméltem is, hogy nem az.
A további szavaira, sőt, meglátására egy pillanatra elhúztam a számat és még félre is tekintettem, le a földre.
- Igazad van. Még most sem tudom elfogadni önmagamat. Akárhányszor a tükörbe nézek, egy szörnyeteget látok, Reagan– Újra ránéztem. A tekintetemből pedig sütött az igazság, a megtörtség, hogy tényleg… szinte gyűlölöm magamat. – Aznap, mikor Ryd megitatott annak a vámpírnak a vérével és… emiatt visszatérhettem… – Tartottam némi szünetet, mielőtt folytattam volna, egy fokkal halkabban. – Akkor kívántam azt, hogy bárcsak meghaltam volna, mert az még mindig jobb lenne, mint szörnyetegként tovább élni… - Mély levegőt vettem. A másik kérdésére röviden felnevettem, szinte értetlenül. A karjaimat is kitártam néhány momentum erejéig. - Mégis mi lett volna? Végzel a szörnyeteggel – Még el is mosolyodtam egy röpke pillanatra, miközben megvontam alig láthatóan a vállamat.
Mindezek után elszakadt nálam valami és rázúdítottam azt, miért is nem mehettem haza. Nem ő volt a probléma, közel sem. Persze, nyilván haragudtam rá, de csak mint a nagytesó a kistesóra, mikor az szófogadatlan. És azt hiszem, ez a fajta harag végigkísérte az egész életemet is, talán azért, mert sosem beszéltem ezt meg vele. A szavaira nagyot nyeltem, majd ahogy feltette az első két kérdést, félrenéztem.
- Akkor már késő volt – Közöltem halkan, miközben hallgattam a további kérdéseit. Bizonyos értelemben igazat tudtam adni neki; attól féltem, a halálomat kívánná, de ő nem azért, ami vagyok. Hanem azért, amit tettem. – Nem mehettem… megvolt az okom rá és ne kérd, hogy elmondjam – Végül ránéztem. A hangom nem volt parancsoló, sokkal inkább kérlelő. Azt viszont semmiképp nem akartam, hogy azt gondolja, vele volt a baj. Ez hazugság volt.
Fogalmam sincs, miért, de valamiért jólestek a szavai. Talán egész eddig rosszul kezeltem ezt az egészet… haragudtam rá olyan dolgokért, amik nem voltak valóságosak. Mégsem tudtam két pillanat alatt eldobni mindent, a haragomat, a csalódottságomat. Annyira… nem ezt az életet képzeltem magamnak.
- Te nem vágytál rá? – Kérdeztem vissza csendesebben, aztán odaléptem hozzá. Meg akartam ölelni, de az utolsó pillanatban figyelmeztettem magamat, hogy hibát követnék el, így visszahúztam a kezeimet. Még el is léptem volna tőle, ha nem gyorsabb nálam; ő volt az, aki engedett az érzéseinek és nem én. Ő volt az, aki magához ölelt engem és ekkor tört meg nálam is a jég. Visszaöleltem, először gyengéden, majd szorosabban. Furcsa volt, mert már ő volt a magasabb.
Néhányszor kinyitottam a számat, mert úgy éreztem, mondanom kell valamit, de végül egy hang sem jött ki a torkomon. Lehet, hogy évekkel ezelőtt Reagan valahogy kilógott a családunkból, vagy csak én nem fogadtam el őt úgy, ahogyan kellett volna, most mégis úgy éreztem, hogy kaptam valamit, amire eddig szükségem volt. Talán az, hogy a halálom után az első éveimet arra szántam, hogy róla gondoskodjak a tudta nélkül… megváltoztatott bennem valamit.

638 words ❖ I feel nothing ❖ note: öcskös   ❖ kredit

Úgy éreztem, nem bírok el ennyi érzelemmel, mint ami a nyakamba szakadt a fivérem miatt. Életben volt, még akkor is, ha vámpírként tért magához... a bátyám volt, akit már elveszítettem, meggyászoltam, s akiről nem hittem volna, hogy újra láthatom.
Megleptem a szavaimmal, láttam rajta, pedig tényleg nem az volt a célom, hogy sokkoljon, vagy hogy érzéseket váltsak ki belőle. Csak... őszinte akartam lenni, legalább vele. Sokáig nem is felelt semmit, én pedig csak vártam mozdulatlanul, mikor reagál valamit, még levegőt sem nagyon mertem venni. Végül megszólalt, és... ezúttal én nem tudtam felelni.
- Talán. De nem őrültség az is, hogy az összes szerettemmel természetfelettiek végeznek? Az egész világ őrült, Ral. - szólítottam a becenevén, miközben hevesen gesztikuláltam. Nem lett volna ezeknél nagyobb őrültség, amit tenni készültem, de... - Viszont gyávaság. Sok mindent el lehet rólam mondani, de azt nem, hogy gyáva vagyok. - fejeztem be végül, nem is akartam többet erről beszélni. A lényeg az volt, hogy nem tettem semmit, ugyanúgy léteztem tovább, mert életnek nem nevezném mindezt.
- Tudod mit érzek. Tudnod kell, mert te is ugyanazt élted át. Csak épp... te még nálam is rosszabbul jártál. - néztem rá összevont szemöldökkel. Reméltem, hogy érti, mert ha nem... akkor csak én nem tudom kezelni a múltat. - Ne mondd, hogy te egyszer sem akartál véget vetni a vámpírlétnek. - Nem akartam ezt mondani, hiszen abban reménykedtem, hogy nem így volt, hogy megbékélt magával, de a tekintetéből nem ezt olvastam ki. - Ral... az imént háttal álltál nekem. Mi lett volna, ha gyenge vagyok, és eluralkodik rajtam az ösztön? - sóhajtottam. Nem akartam bántani, soha nem is tenném meg, ugyanakkor az ösztön erősebb mindennél. Ha gyenge akaratú lennék... nem, bele sem akartam gondolni, mi lett volna akkor.
Nem értettem a szavait. Ha nem én voltam a probléma, akkor...? Csak értetlenül néztem rá, összevont szemöldökkel, zavartan. Megvártam inkább, amíg folytatja, bár úgy tűnt, ő is ugyanúgy küszködik, mint ahogyan én.
- Ez talán így volt előtte, de... én örültem volna, ha tudom, hogy életben vagy. - suttogtam, nem mertem hangosan kimondani, nehogy veszekedést szítsak, így is elég hevesek, indulatosak voltunk egymással.
- És később? A szüleink halála után? - kérdeztem rá nyíltan néhány másodperccel később, ahogy ráébredtem, inkább róluk beszélt, hisz' én még kölyök voltam. - Attól féltél, hogy én is a halálodat kívánnám? Hogy meg akarnálak ölni? Raleigh... - a fejemet ráztam csalódottan, nagyot nyeltem, hogy leküzdjem az érzéseimet. Nem ment túl jól, már kiszabadult a szellem a palackból.
- Én... nem akarom, hogy azt hidd, én megkaptam, amire ti... amire te vágytál, és még csak nem is érdekel. Miattatok lettem jó abban, amit csinálok. Szeretném, ha ezt tudnád. - Tudnia kellett, mit is gondolok, hogyan érzek vele kapcsolatban. Ha ők nincsenek, nem lépek erre az útra.
Először ledermedtem, ahogy közelebb lépett hozzám, meg sem mertem moccanni, nem tudtam, mit akar. Megölelni talán? Aztán elhúzódott, még végig sem tudtam gondolni. Ettől a gesztustól minden fal leomlott bennem, amit közém és az érzelmek közé húztam, ami köztünk volt... Ezúttal én léptem oda hozzá, s hezitálás nélkül köré fontam a karjaimat. Egy részem ezt már akkor meg akarta tenni, amint megpillantottam őt, a kezdeményezéstől viszont megjött a kellő bátorságom ahhoz, hogy én lépjem meg. Jó érzéssel töltött el újra a közelében lenni, mint régen, gyerekkoromban... a szemem égett az elfojtott könnyektől, amiket nem tudom, hogyan bírtam még mindig magamban tartani.

words: 558 ❖ - ❖ note: :hmphm:  ❖ kredit

Nem tudtam, miféle válaszokat várok tőle, vagy egyáltalán mit várok a találkozónktól. Úgy jöttem ide, hogy még magamban sem tisztáztam, bosszút vagy békét óhajtok-e. S még ebben a percben sem tudtam.
Ahogy kiejtette a száján az öngyilkossági gondolatait, egy pillanatra megütköztem, még az arcomra is kiült egészen. Nem lepleztem a döbbenetemet és a meghökkenésemet. Nem ilyennek ismertem az öcsémet. Mondani akartam valamit, miszerint örülök, hogy nem tette meg, de nem jött ki hang a torkomon. Talán most először kerített a hatalmába újra az a félelem, ami egykor… hogy elveszíthetek valaki fontosat az életemből. Habár Ryd szó szerint a másik felem volt és tényleg olyan volt, mintha a szívem egy darabját is magával vitte volna, azért a kisöcsénk, Reagan sem maradt le olyan… olyan nagyon sokkal. Vagyis most már nem. Elvégre ő volt az utolsó élő rokonom. Aki valóban Élt, nem feltámadt vagy a franc tudja. Feszülten szívtam magamba némi levegőt, majd megráztam gyengén a fejemet.
- Őrültség lett volna eldobnod az életed magadtól – Végül ennyit mégis kipréseltem magamból.
Aztán az elkövetkezendő szóváltásunkra, avagy a kérdésére, ami sokkal inkább szólt magának, mint nekem, ránéztem. Bántotta a múlt és ebben a kérdésben ez pontosan benne volt. Bizonyára úgy érezte, hogy a jelenlétével bárkinek baja eshet… mintha bajt hozna másokra. Pedig az, ami velünk, hármunkkal történt, nem az ő hibája volt, hanem a szüleinkké, akik csesztek figyelni rá. Még gyerek volt.
- Mi ez a nagy halálvágy, Reagan? – Kérdeztem rá, mikor újfent szóba került a halál. Értetlenül bámultam rá és tényleg tudni akartam, hogy miért nem képes értékelni azt, amit elért. Amije volt. Büszkének kellett volna lennie magára, hogy azt elérte, amit mi, amit én… már sosem fogok.
- Nem a közelséged volt a baj…! – A nyelvemre haraptam. Az érzések kezdtek elárasztani és ez a belőle áradó, túlzott negatív hullámoknak volt köszönhető. Elő akart belőlem bújni a pátyolgató báty, aki az öccsét akarja vigasztalni és megölelni, megnyugtatni, hogy minden, amit hisz: badarság. Hogy minden, amit mondott, egyszerűen nevetséges… nem kell meghalnia, nem kell azt gondolnia, hogy nem akartam a közelében lenni. – Magamat szégyelltem. Olyan lettem, akit a családunk élből elítélt és karóra tűzött. Mégis hogyan mehettem volna haza? – Kedvem lett volna az arcába vágni, hogy mikor hazamentem anyánkhoz, nem érdekelte, hogy a fia vagyok. A halálomat akarta, csak azért, ami vagyok. Noha akkor már nem is azért mentem haza, hogy egymás nyakába boruljunk, hisz aznap öltem meg őt… - Az első dolguk lett volna átszúrni a mellkasomat valamivel, ami a kezük ügyébe kerül. Vámpír lettem, Reagan. Ezért nem mentem haza akkor… nem azért, mert nem akartam az öcsém közelében lenni – Hangsúlyoztam ki újra, hátha eljut a tudatáig.
Nem kellett volna, hogy engedjek az érzelmeimnek, de talán már mindegy volt. Mindig is a távolból figyeltem őt, így sosem vettem észre, mennyire maga alatt van; csak azt láttam, hogy elzárkózott. Az öngyilkossági gondolatai viszont sosem tűntek fel és szinte rémisztő volt.
Láttam rajta a meglepettséget. Hosszan figyeltem és nyitottam a számat, hogy kérdezzek, mikor végre ő szólalt meg. A szavai ezúttal engem döbbentettek le. Néhány pillanatig nem tudtam, mit mondjak; egyrészről jólesett, amit mondott, másrészről tudtam, hogy hatalmas ostobaság.
- Nem. Nekem nem lenne helyem az ötökben, ha ember lennék, akkor sem – Gyengén megráztam a fejemet. – Mindig is én voltam az ügyetlenebb és gyengébb – Ez volt a valóság és nem volt mit szépíteni rajta. – Jogos a helyed ott, ahol vagy. Becsüld meg… érted? – Közelebb léptem hozzá és tenni akartam valami olyat, amit nem vettem számításba; de még időben megállítottam magamat és a levegőben maradt félbe a mozdulatsor. Nem öleltem meg, de meg akartam.
Fene a testvéri szeretetbe, ami még ennyi év után is… valahol ott volt bennem. Talán most erősödött fel igazán.

607 words ❖ I feel nothing ❖ note: öcskös   ❖ kredit

Egy részem azt gondolta, miattam követett, hogy rám volt kíváncsi, érdekeltem, nem pedig a történtekre kíváncsi. Pedig nyilván így volt, még mindig gyűlölt, s csak az érdekelte, mi történt miután ő átváltozott. Vagy talán arra volt kíváncsi, sejtem-e mi történt, esetleg veszélyes vagyok-e rá nézve. Egészen biztosan nem érdekeltem én vagy az életem. Nem is kellett hosszabb választ adnia, számomra minden egyértelművé vált. Fájt, éreztem, hogy egy furcsa érzés kerít hatalmába, mintha egy hatalmas kéz szorulna a mellkasom köré, de megpróbáltam figyelmen kívül hagyni.
- A nehezebb utat választottam. Mert a könnyű... - elhallgattam, nem tudtam, megosszam-e vele, vagy inkább hallgassak. Végül szólásra nyitottam a számat, nem volt már értelme semmit rejtegetni. - Vagy az érzéseimet dobom el, vagy az életem. - Mert megfordult a fejemben idősebb fejjel nem egyszer, hogy megteszem azt, amit gyávaságnak tartottam. Megteszem azt, ami már nem visszafordítható. Nem vártam el, hogy az öngyilkossági vallomásomra bármit is reagáljon, azt végképp nem, hogy sajnáljon. Meg sem kellett volna szólalnom, mégis úgy éreztem, magyarázattal tartozom neki, hogy el kell árulnom, nem azért nyomtam el az érzéseimet, hogy ne érezzek bűntudatot. Ez... más volt. Az érzések a halálba kergettek volna elúbb vagy utóbb.
Ha ő nem tudta, mit akar, én honnan tudhattam volna? Meg akartam kérdezni, hogy akkor mégis minek jött ide, de nem tettem. Nem támadhattam rá amiatt, mert felbukkant, mikor én tehettem arról, amivé vált.
- Nem. - feleltem röviden, majd felsóhajtottam. - Mi értelme tartozni valahová, ha úgyis csak bajt hozok mindenkire? - kérdeztem szinte erőtlenül, nem is úgy hangzott, mintha neki tettem volna fel a kérdést. Szinte a levegőbe beszéltem, magamnak, mintha csak ítélkezni akarnék saját magam felett.
- Hogy aztán üldözött legyek? Kösz, nem. Épp elég volt elmenekülni az érzések és a múlt elől. A menekülésnél még a halál is jobb. - Komolyan gondoltam minden egyes szót, ennél őszintébb nem is lehettem volna. Hiszen ha kiszállok... nem tehettem. Egyszerűbb volt maradni, beilleszkedni amennyire csak tudtam, végezni egy munkát, ami leköti az elmémet.
- Te megtetted. Neked viszont egészen más okod volt rá. Megértem, hogy nem akartál a közelemben tartózkodni. - nevettem keserűen, szavaim ugyanakkor megértőek voltak. Tényleg értettem, a helyében én is leléptem volna, épp emiatt tűnt olyan hihetetlennek, hogy az a mágikus kard éppen engem szúrt ki magának. Talán nem talált jobbat.
A szavai ezúttal mindennél jobban megleptek. Nem szarkasztikusan vagy gúnyosan mondta, nem is hazudott, bár nem vetettem be a képességem rajta, az arca másról árulkodott, ahogyan a hangja is. Tényleg így gondolta. Mint akit nyakon öntöttek egy vödör jéghideg vízzel, úgy fagytam le, hosszú másodpercekig nem tudtam megszólalni.
- Nincs okom büszkének lenni. Neked kellene az ötök tagjának lenni, nem nekem. - feleltem röviden, nagyot nyelve a két mondat között, a végén pedig még a fejemet is lehajtottam. Nem érdemeltem ki, nem voltam jó ember. Csak szégyent hoztam a nevünkre. Azt inkább hozzá sem teszem, hogy apánk a halála napjáig gyűlölt engem, így büszke semmiképp sem lenne rám.

words: 487 ❖ - ❖ note: :hmphm:  ❖ kredit

Talán csak nem akartam elhinni neki azt, amit mondott. Talán nem akartam, hogy jónak lásson engem; azt akartam, hogy vámpírnak lásson és utáljon. Elvégre a családunknak volt egy alapelve, egy alapja… és az a vadászat volt. A vámpírokat, vérfarkasokat és minden természetfelettit elítéltünk. Nem gondolhatott rám másképp csak azért, mert a bátyja voltam. Már nem voltam szinte senkije, nem? Elgondolkodtam egy pillanatra, őt fürkészve. Szinte a gyermeket láttam magam előtt, nem a felnőtt férfit, aki külsőre már idősebbnek is tűnt nálam.
Lehajtotta végül a fejét, egyik lábáról a másikra dőlt. Aztán csak kibökte az őt foglalkoztató kérdést. Rávághattam volna a választ egyből, mégis mérlegeltem, mielőtt kinyitottam volna a számat.
- Tudni akartam, mi történt, miután Ryddel meghaltunk. Semmi több – Figyeltem, ennyi. Miért is kellett volna ennél bővebb választ adnom? Miért is kellett volna elmondanom, hogy nem őt, hanem sokkal inkább a szüleinket gyűlöltem azért, ahogyan bántak vele? Talán mert bennem is kész káosz volt ez az egész családi ügy. Utáltam is Reagant és nem is. Fel akartam menteni minden vád alól és azt is akartam, hogy élete végéig bűnhődjön. Szétszakított belülről ez a kettősség.
Sóhajtottam egy aprót, a tekintetemet le nem véve róla. Aztán bólintottam egy aprót.
- Tudom, hogy bántad. Egy ideig mindenképp… amíg nem zárkóztál el minden és mindenki elől – Jegyeztem meg csendesen, minden tudóan. Hiszen igen, tudtam Reagan dolgairól elég sokáig; aztán a nyomát veszítettem évekre, s most… most itt volnánk. Ő és én, sok-sok évvel a történtek után.
A szavait tűrtem, aztán háttal álltam meg neki, mintegy lehetőséget adva neki és az ösztöneinek, ha mégis csak le akarna csapni rám.
- Magam sem tudom, mit akarok tudni, Reagan… - Vallottam be ezúttal én, majd feszülten sóhajtottam. Habár nem volt szükségem oxigénre, mégis, ez az emberi tulajdonság sokszor erőt vett rajtam. Levegőért könyörgött a tüdőm, aminek már nem volt lételeme a levegő. Csak egy egyszerű kényszer volt. Egy melléktevékenység.
Miközben beszéltem, lassan visszafordultam felé. A válasza pedig egyben inkább támadó kérdésnek hangzott. Felvontam a szemöldökömet egy pillanatra.
- Nem akartál tartozni valahova? – Kérdeztem vissza ezúttal én, halálosan komolyan. Tudtam, hogy elzárkózott, de nem egy remete típusnak gondoltam őt annak idején. Másrészt, ha akart volna, leléphetett volna a testvériségtől is, nem igaz? A szavai azonban nem ezt támasztották alá. Újabb sóhaj hagyta el a számat. A további magyarázatra összehúztam a szemeimet. Nem gondoltam őt soha rossz embernek, legalábbis nem úgy, ahogyan ő magát. Vagyis… talán. Részben.
- Elsétálhattál volna, de maradtál. Hiszen mindenhonnan el lehet sétálni, Reagan… - Lehalkítottam a hangom, majd elfordítottam némileg a fejem. - …hisz én is megtettem, nem? – Hogy jó döntés volt-e, az pedig az elkövetkezendő időkben úgyis kiderül. Sőt, az is, hogy velünk… egyáltalán mi lesz. Bosszút állok, vagy sem? Kibékülünk, és jó testvérekké válunk, vagy sem? Nem egy oldalon álltunk. Ha a békéért jöttem volna, akkor is az esélytelenek nyugalmával indulok. Így pedig csak kérdések záporoztak a fejemben. Mégis… mit akarok? – Mindenesetre, örülök, hogy találtál magadnak célt. Apánk büszke lenne rád. Arra, hogy mit értél el. És te is büszke lehetsz magadra; a Blair név bele fog íródni a történelemkönyvekbe általad – Ezt kivételesen nem gúnytól csöpögő hanggal közöltem, hanem valóban így gondoltam. Bármi is történt, ő és a szervezet valóban azt a célt szolgálták, aminek az eszméjét én magam is osztottam és a családunk. Ha én nem is… ő képes volt tovább vinni a családunk hírnevét. Talán más nem is számított.

559 words ❖ I feel nothing ❖ note: öcskös   ❖ kredit