"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
A pimasz megjegyzésére elmosolyodtam és válaszként megcsikiztem, amint odamászott hozzám. Odacsúsztam végül szorosan mögé és lassan átkaroltam. Arcomat a tarkójához fúrtam és apró csókot leheltem a hajára. Gyengéden simogatni kezdtem a hasát, ahogy így feküdtünk. Furcsa volt ez az egész, hisz amikor rátaláltam, nem úgy tűnt, hogy egy ágyban kötnék ki. És talán ez amúgy is csak ideiglenes. A pillanat heve és hasonlók, ugye? A kérdésre eszméltem fel, majd nagyot nyeltem. - Jó ötlet. Holnap pedig elmegyünk vásárolni neked – Tettem hozzá elgondolkodva, aztán szorosabban kezdtem ölelni és lassan lehunytam a szemeimet. – Jó éjt, Alexis… és köszönöm, hogy itt vagy. Régóta nem volt mellettem senki… - A végét már suttogva ejtettem ki, félálomban, így nem volt biztos, hogy hallott minden egyes szót, nekem viszont jólesett, hogy kimondhattam. Ha nem szólt hozzám ezek után, akkor hamar elnyomott az álom az előbbi kimerítő ágytorna után.
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe
Csüt. Aug. 13, 2020 5:01 pm
Raleigh & Alexis
you have to get lost to be found
A válaszára röviden felnevettem, majd némi töprengés, mosolygás és fejingatás után végül beadtam a derekamat. Szerettem másokat ölelgetni, főleg, ha nagyobbak voltak nálam, de az a gondolat is csábított, hogy hátulról hozzám bújjon. - Na jó, legyen neked gyereknap... De aztán nehogy hozzászokj, hogy mindig tiéd az utolsó szó. - ugrattam pimaszul vigyorogva, majd felmásztam mellé és bekucorodtam háttal neki, várva, hogy mögém helyezkedjen. Ha így tett, megkapaszkodtam a karjában és szorosan magam köré igazítottam azt, szinte betakaróztam vele, kényelmesen elhelyezkedve előtte úgy, hogy minél több porcikánk összeérjen. Ahogy hátulról melegített és az ölelésével biztonságot nyújtott, felidézte kicsit az otthon érzetét. Ettől egyrészt különös nyugalom árasztott el, másrészt enyhe honvágyam lett. - Aludjunk? Látom rajtad, hogy álmos vagy - sandítottam hátra rá kíváncsian, meg vigyorogva is, mert közben én voltam az, aki már eléggé laposakat pislogott. Hosszú volt ez a nap és eléggé kimerültem a végére, de nem akartam idejekorán lelőni, ha Leigh még bírta volna. A karját cirógattam közben, mindenféle ábrákat rajzoltam rá a körmöm hegyével.
:<3:
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Kedd Júl. 28, 2020 12:23 am
To: Rapunzel
Nem akartam kötődni hozzá, de az, ahogyan viselkedett velem és amennyire bízott bennem anélkül, hogy ismert volna, úgy igazán… valahogy megmelengette a szívemet. Ahogyan az is, hogy nem félt tőlem. Nem gyűlölt. Én nem voltam kibékülve magammal, ellenben úgy éreztem, ő képes lehetne elfogadni engem úgy, mint annak idején Orion. Fogalmam sincs, hogy nem kapott frászt, mikor elmondtam neki, mi vagyok – bár nem volt más választásom, a rendőrség a nyakamon volt, és már egyértelmű volt, hogy közöm van a gyilkosságokhoz. Csak az nem, miért… A csókunkba feledkeztem végül, eltörölve minden gondolatot a fejemből, ami odapréselődött. Kár volt gondolkodnom, hisz tudtam, hogy bármi is történt ma, az csupán egy múlandó szeszély. Pár hét és ez a lány majd kisétál az életemből… hacsak nem tartom magam mellett. Hagytam elszakadni az ajkaimtól, így néztem lassan rá, még mindig fátyolos tekintettel, szinte úszva a mámorban, amit az együttlétünk okozott. A mosolyára nagyot nyeltem és nem tudtam nem elmosolyodni én is, bár halványabban, mint ő. Aranyosnak találtam a mosolyát és őt is. Nyomtam egy puszit az ujjára, amivel az ajkamat érintette, aztán megköszörültem a torkomat. - Te maximum a kiskifli lehetsz… és megeszlek – Jegyeztem meg nevetve. Én akartam ölelni őt; bár ez a gondolat kicsit meg is lepett. Azonban nem tettem semmit, hanem vártam a reakciójára.
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe
Hétf. Júl. 27, 2020 9:58 pm
18+
Raleigh & Alexis
you have to get lost to be found
Nem terveztem semmi komolyabbat köztünk. Átmeneti szállás, egy kis összegabalyodás, aztán gyors és fájdalommentes búcsú... Vonzott a rosszfiús oldala, hiába kellett volna ösztönös ellenszenvet éreznem iránta, mégis tetszett, hogy vámpír - és tetszett az emberi oldala is. Tetszett, ahogy megnyíltunk egymásnak. Tetszett, ahogy gondomat viselte. Tetszett az érzéki lepedőakrobatikája is. Túl sok minden tetszett benne ahhoz, hogy fent tudjam tartani az érzelemmentes kavarásról szőtt terveimet. Nagyon is kötődni kezdtem hozzá, ami ilyen rövid ismertség után őrültségnek tűnt, és tudtam, csakis egy módon végződhet: irtó nagyot fogok koppanni, ahogy korábban már párszor megesett... Mégsem tudtam megálljt parancsolni magamnak és az érzéseimnek, hagytam, hogy a szenvedély elragadjon, és ahogy megéreztem belém robbanni a forróságát, átszakadt bennem valami és én is követtem őt a csúcsra. Az orgazmus végigsöpört rajtam, az utóhatásában izzadva, reszketve nem is nagyon kellett húznia, fáradtan és kielégülten omlottam rá. Eddig az ujjait szorongattam, most viszont hagytam, hogy keze kicsusszanjon az enyémből és letámaszkodtam felette. A csókja valahogy más volt, talán csak én képzeltem bele, de szex után csókolózni... Volt ebben valami intim, ami megdobogtatta a szívem. Mindenesetre szenvedélyesen viszonoztam a csókját, forrón és hosszan, és... Mi a fene ütött belém? Meg ebbe a csókba? Lassan elhúzódtam tőle és a mellkasára támaszkodva felnéztem rá. Képtelen voltam nem mosolyogni, ahogy a szemét fürkésztem. Megérintettem az alsó ajkát, végighúztam rajta az ujjaim hegyét, majd megcirógattam az arcélét, felkalandoztam a füle mögött, a hajába túrtam. - Ma veled alszom. Leszek a nagykiflid. - Tényként közöltem, de közel sem hangoztam olyan magabiztosnak, mint amilyennek szerettem volna. Ott bujkált a kijelentésemben a kérdés: szabad?
:<3:
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szer. Júl. 15, 2020 3:39 pm
To: Rapunzel 18+
Őrültnek tartottam Lexyt, amiért ennyire alárendelte magát nekem. Tudtam, hogyha ismerné a múltam azon részét, mikor Orionnal voltam, nem lenne ennyire bátor velem. Sőt, biztos voltam benne, hogy menekülőre fogná. És én meg is értettem volna, amennyiben ezt teszi. Jobban járt volna, ha valaki mással fut össze… és nem velem. Mégis, ahogy egymásba feledkeztünk és a vérét vettem, némileg elszálltak a kételyeim. Talán azért, mert képes voltam figyelni és időben leállni, nem úgy, mint az Ő esetében. A lány kába tekintetét látva nagyot nyeltem, fürkésző szemeim elől nem volt menekvése. Aztán elmosolyodott és végre megszólalt. Egy kőszikla gördült le a mellkasomról, hallva, hogy jól van. Nagyot nyeltem, és egyik kezemmel végigsimítottam az arcán. - Én jól… - Ahogy a számról a vért az ajkamra kente, egyből lenyaltam. Ezt követően elképzeltem, hogyan festhetek fölötte: vértől csöpögve, szemfogakkal, vámpír tekintettel… megráztam gyengén a fejemet, lehunyva a szemeimet. Szégyelltem magam, nem is kicsit. Aztán felhajolt hozzám és megcsókolt, ettől pedig a halott szívem mintha megdobbant volna. Újra. Nem akartam, hogy bármit is érezzek Lexy iránt, de határozottan elindult valami köztünk. Vagy lehet, csak én éreztem ezt. Hagytam, hogy átforduljunk; eközben a derekára simítottam, majd a hátát cirógattam végig. A mosolyára halványan elmosolyodtam végül én is. Megsimítottam volna a vállát, nyakát, ahonnan ittam belőle, de ekkor fogta le lassan a kezeimet a matrachoz. Kíváncsi, fürkésző szemekkel néztem fel rá, azon gondolkodva, mire készül. Nem mintha túl sok opció lett volna. Nem nehezedett a kezeimre túlzottan, így végül viszonoztam valahogy a kézfogást, az ujjaimat összefonva az övével. Ahogy megmozdult, kicsalt belőlem egy nyögést. A hevesebb, mohóbb mozdulatokra pedig vissza kellett fognom magam. Megszorítottam minden mozdulatánál a kezeit. Néha levegőért kaptam, és éreztem, hogy egyre inkább szétárad bennem az a bizsergető, jóleső érzés. Aztán nem bírtam tovább, az egyik mozdulatánál elélveztem, amit nem csak a belőlem kirobbanó testnedv jelezte, hanem a hangom is. Ha hagyta, ekkor engedtem el a kezeit és húztam le magamhoz, hogy átölelhessem és megcsókolhassam, talán több szenvedéllyel, mint eddig tettem.
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe
Szomb. Május 23, 2020 12:14 am
18+
Raleigh & Alexis
you have to get lost to be found
Az jó, akartam mondani, de képtelen voltam jól formált gondolatokat közölni onnantól kezdve, hogy a szex mellé még a véremet is elkezdte lecsapolni. Nem akartam, hogy jó legyen; én sem voltam jó. Ölnöm kellett, hogy azzá váljak, aki vagyok, aztán elszöktem otthonról és hátrahagytam az egész katyvaszt, amibe belekényszerítettek. Nem vágytam cukormázra, sem rendes, törődő fickókra, akik a gondomat viselnék. Arra ott volt Nate, amíg... Mindegy. Nem kellett, hogy Leigh jó legyen. Így tetszett, ahogy volt. Ahogy elszakadt a nyakamtól, úgy éreztem, a víz alól bukok fel; az első mély levegő elindította a sejtjeim regenerálódását. A merülés extázisa még ott csillogott a szememben, ahogy kábán felnéztem a fiúra, végül utat tört az arcomon egy széles, elégedett mosoly. - Soha jobban. Bár ehetnél szebben is. Te jól vagy? - megérintettem az arcát és a hüvelykujjammal letöröltem egy kis vért a szája sarkáról. Nem volt ingerem lenyalni, úgyhogy inkább az alsó ajkára kentem a szemét fürkészve, aztán bármiféle megjegyzés nélkül felhajoltam hozzá és megcsókoltam. Átöleltem a nyakát és átfordultam vele, ha hagyta. Egy pillanatra megszédültem a mozdulattól, viszont erősen kapaszkodtam benne és olyan sokat nem ivott belőlem, így nem lett baj. Szőke fürtjeim alól mosolyogtam le rá, majd a két kezére simítva a matrachoz szegeztem őket és átvettem a mozgást. Bármikor elhúzhatta a kezét, inkább csak támaszkodtam rajta, mintsem szorítottam, a csípőm ellenben mohón kígyózott rajta. Közel jártam már a gyönyörhöz és vele együtt akartam kiteljesedni benne, így gyorsan és szenvedélyesen mozogtam felette, átadva magam az érzéseknek és az ivászat kéjes utóhatásának.
:<3:
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Csüt. Május 21, 2020 12:24 am
To: Rapunzel 18+
Nem akartam, hogy lássa a valódi énemet. Bár már látta, de nem így… nem tudtam ugyanis, mennyire tudom kontrollálni magam. A vére túlságosan vonzott, magam sem tudtam volna szavakba önteni, miért. - Nem vagyok jó, Lex… - Suttogtam, de aztán engedtem a kísértésnek, a vágyaknak. A szemfogaim finoman szakították át a lány nyakán a bőrt, hogy aztán a vére lassan a számba folyjon. Lassan kortyoltam belőle, megízlelve az életelixírt, kiélvezve a pillanatot. Ha másvalaki lett volna a karjaim közt, talán addig iszom a vérét, míg le nem csapolom teljesen. De azt hiszem, még sikerült annyira a tudatomnál maradnom, hogy ne lépjek át egy bizonyos határt. Lassan mozogtam, újra és újra elmerülve a lányban, miközben újabbat kortyoltam a véréből. Keveset, éppen, hogy csak a számba jutott néhány csepp vér; mégis kielégítő volt. Engedtem a kérésének és mélyeket kezdtem lökni, majd némileg hevesebb mozgásra váltottam, de ügyeltem rá, hogy a fogaimmal ne ejtsek a nyakán nagyobb vágást eközben. Egészen addig ízlelgettem a vérét, míg a szíve fel nem pörgött annyira, hogy észleljem, ha tovább iszok, abból komolyabb baj lehet. Talán ennyi előnye volt a múltban elkövetett hibámnak… képes voltam figyelni. Elszakadtam a nyakától, majd lenyaltam róla a kiserkenő vércseppeket. - Jól vagy? – Kérdeztem, némileg aggódva pillantva rá, miközben tövig elmerültem benne, végül megállva. Addig nem akartam folytatni, míg nem tudtam, minden rendben van-e. Ami a saját élvezetemet illette, már nem voltam messze az élvezéstől, talán csak néhány mozdulat kellett volna csak… Mint régen…
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe
Kedd Május 05, 2020 5:16 pm
18+
Raleigh & Alexis
you have to get lost to be found
Az együttlét amúgy is őrjítően jó impulzusaira rádobott egy lapáttal az adrenalin keltette izgalom, ahogy megéreztem a nyelvét a nyakamon. Magam sem tudtam, miért vágyom ennyire rá nem csak sima fizikai értelemben, hanem vámpírként is, hiszen alapvetően egyfajta természetes ellenszenvvel viseltettem minden vámpír iránt. Amikor először megéreztem, hogy ő is az, ezt még tagadni is nehéz volt, most azonban egészen elszégyelltem magam azon, mennyire jól esik vérfarkasként is, ahogy a nyakammal játszik. - Mert azt akarom, hogy teljesen magadat add. Mindennel, ami te vagy. - Talán nem kéne ennyire őszintének lennem egy egyéjszakás kalanddal, mégsem visszakoztam, hagytam, hogy a szavak lepattanjanak az ajkamról. Halk, fojtott nyögés tört fel belőlem, ami lágy szisszenésbe fulladt, ahogy a fogai átszakították a bőröm. Jól esett a hajamba túró keze, jól esett ajkainak szorítása a nyakamon, ahogy pedig újra mozogni kezdett bennem, úgy éreztem, a csillagok közé repít. - Annyira jó... - Bármilyen betegesnek is tűnhetett, amit csináltunk, ekkora kéjt rég nem okozott semmi és senki. Egyik kezem a tarkóján maradt, a másikkal finoman a hátába karmoltam, majd vörös csíkot szántottam le a derekáig. Egészen beleszédültem a túlcsorduló érzésekbe, a vérveszteség egyáltalán nem ütött még meg, ellenben mohón öleltem magamhoz és igyekeztem mélyebbre húzni, hevesebb lökésekre ösztönözve. El akartam veszíteni vele a kontrollt, ki akartam szakadni vele a valóságból, belerobbanni a csillagok közé.
:<3:
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szer. Ápr. 15, 2020 4:06 am
To: Rapunzel 18+
Nem siettem el a dolgot, nem akartam, hogy kellemetlen emlékként maradjon meg a lányban ez az este, bár magam sem tudtam, miért érdekel annyira, ha netán nem élvezi annyira majd, mint én. Hiszen nem terveztem vele hosszabb tárva, vagy… őszintén szólva magam sem tudtam volna megmondani. Vonzó lány volt, de fiatal – a lányom lehetett volna. Elég volt arra gondolnom, hogy valójában hány éves vagyok. Igyekeztem azonban kiüríteni kellőképpen a fejemet és arra koncentrálni, ami, vagyis inkább aki előttem van. Alexis. Minden egyes lökésnél elmerültem benne, amennyire csak lehetséges volt. Közelebb vont magához és én engedtem neki: apró csókokat leheltem az ajkaira. Megmosolyogtatott. Olyan gyengédnek tűnt és olyan… aranyosnak tőle. Öhm, magam sem értem, miért gondoltam ezt. Kiélveztem a nyakamra adott csókokat, apró harapásokat és eközben néhány erősebbet, gyorsabbat is löktem a csípőmmel, hogy aztán újra felvegyem a lassabb tempót. Amire nem számítottam, az az volt, hogy a nyakához húzott. Először nem voltam képes ép ésszel felmérni, miért, de aztán összeraktam a képet. - Miért teszed próbára a tűrőképességemet, Lex…? – Suttogtam, majd lassan végignyaltam a nyakán, jobban mondva a nyaki ütőerén. Elmerültem benne teljesen és megálltam, aztán nyelvemmel ismét végigszántottam a nyakán. Vágytam a vérét, de egy szörnyetegnek tartottam magamat amiatt, hogy így kellett élnem… mások vérén. Ez… borzasztó volt. Mégis engedtem a vámpír ösztöneimnek. A lány hajába túrtam szabad kezemmel, mintegy magamhoz vonva, hogy ezek után ne visszakozhasson. Miközben a hajával játszottam, a szemfogaim előbukkantak és végül a bőrébe mélyesztettem őket. Lassan inni kezdtem a véréből. Tényleg csak lassan, egy-két cseppet, egy-két kortyot… Lassan mozdult ezt követően a csípőm, fokozva ezzel leginkább a saját vágyaimat. Fogalmam sem volt róla, hogy Lex mit akar elérni, vagy tényleg csak próbára akart-e tenni, de nekem ez így… őrjítő volt. Jó értelemben. Szex és vér. Mint régen…
When you’re little, night time is scary because there are monsters hiding right under your bed. When you get older, the monsters get a name:
loneliness, regret, self-doubt.. and though you are older and wiser, you still find yourself scared of the dark.
Az álarc mögött :
↭ Eliffe
Szomb. Márc. 14, 2020 3:34 pm
18+
Raleigh & Alexis
you have to get lost to be found
Nem igazán zavart a tény, hogy volt már vérfarkassal. Legalább volt referencia anyaga, amit, ha szerencsém van, felülmúlthatok. Egyébként meg én is voltam már vérfarkassal, amit vicces lett volna megjegyezni, viszont nem akartam tovább húzni az időt azzal, hogy egymás korábbi kapcsolatait feszegetjük. Leighre vágytam, egyre sürgetőbben. Amíg rajtam kalandozott, a hátán simítottam végig, a derekán, majd végig az oldala mentén. Képtelen voltam betelni vele, halk sóhajokkal élveztem, míg belém nem fojtotta egy csókkal a szót. Az arcára simítva viszonoztam, és amint megéreztem, hol jár, több helyet adtam neki. Ahogy behatolt, fel kellett törnöm a csókot, hogy levegőért kapjak, és kicsit hevesebben kapaszkodtam meg a tarkójában, a tincseibe túrva. Nem fájt, eléggé be voltam már indulva ahhoz, hogy gond nélkül alkalmazkodni tudjak hozzá, a csókról viszont egy darabig le kellett mondanom, míg a légzésem ráállt a lökései tempójára és a hangom, nyögéseim is szinkronba kerültek a csípőjével. Már ennyitől olyan közel jártam, de nem akartam, hogy vége legyen. Átöleltem a nyakát és közelebb húztam magamhoz, csókok szaggatott, sóhajoktól terhes láncába vonva, amit néha megszakítottam, hogy az arcát bújjam végig vagy a nyakához kalandozzak finom csókokkal, apró harapásokkal. Erről eszembe jutott a korábbi egyezségünk és a történtek, az, hogy mivel egyszer már ivott belőlem, talán... Úgyhogy önfejűségemet bizonygatva a nyakamhoz húztam a fejét, enyhén megbillentve az enyémet, hogy helyet adjak.
:<3:
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Pént. Feb. 28, 2020 2:26 am
To: Rapunzel 18+
Ha az első lett volna neki, biztos, hogy sokkal óvatosabb lettem volna vele és nem siettem volna. Így viszont nem sok dolog akadályozott abban, hogy átengedjem magam a vágyaknak. Amúgy is, a férfiakat általában a vágyak vezérelték… bár engem viszonylag ritkán. A kapcsolatok meg Orion óta elkerültek. Jobban mondva én kerültem el mindenkit. Sóhajtottam egy aprót, majd elmosolyodtam. - Ez aranyos – Motyogtam a szavakra, majd közelebb hajoltam hozzá a húzást érezve. A kérdés meglepett, azonban viszonoztam a csókot, mielőtt válaszoltam volna. - Csalódott lennél, ha azt mondanám, voltam? Mert voltam – Ezer meg egy éve. De az csak valami futó kaland volt, utána többet nem láttam. A kezemmel végül a mellére tértem át, azt kezdtem markolászni, szinte masszírozni, miközben a nyakát kezdtem csókolgatni. Be akartam járni a testét, egészen magaménak akartam tudni. Viszont elhúzni sem akartam már az előjátékot, hisz a vágyaktól szinte már szétrobbantam; szóval, miközben összeforrtam vele egy csókban, magamévá tettem, tövig elmerülve a lányban. Aztán lassan mozogni is elkezdtem benne, az ajkaitól elszakadva. Kicsúszott egy öblösebb sóhaj az ajkaimon, ahogy újra és újra elmerültem benne. Mámorító érzés volt, ahogy szorított és izgatott; élveztem.
Kezdőlap
|| 
