Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Tetõtér

Bejárat - Page 4 Empty
Today at 2:22 am



...but it's ecstasy

Bejárat - Page 4 Empty
Today at 1:41 am



Bárpult

Bejárat - Page 4 Empty
Today at 1:20 am



Konyha

Bejárat - Page 4 Empty
Today at 12:50 am



Old-Blair albérleti lakás

Bejárat - Page 4 Empty
Yesterday at 10:22 pm



Konyha

Bejárat - Page 4 Empty
Yesterday at 9:59 pm



Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin

Bejárat - Page 4 Empty
Yesterday at 7:34 pm



Sebastian

Bejárat - Page 4 Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:59 pm



Alagsor

Bejárat - Page 4 Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:58 pm



Felszólítások, törlések

Bejárat - Page 4 Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:47 pm



Avada Kedavra

Bejárat - Page 4 Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:27 pm



Caroline Forbes-Salvatore irodája

Bejárat - Page 4 Empty
Vas. Aug. 02, 2020 9:39 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

10 Hozzászólások - 29%
6 Hozzászólások - 18%
3 Hozzászólások - 9%
3 Hozzászólások - 9%
3 Hozzászólások - 9%
3 Hozzászólások - 9%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
1 Témanyitás - 3%
1 Témanyitás - 3%

Share
 
Bejárat
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptyHétf. Szept. 09, 2019 11:53 pm



☾ To: Celian Darveaux


☾ I missed you, Celian...






Szívem szerint hosszabb időre a karjaiba temetkeztem volna, de nem tettem. Azt hiszem, túlságosan jó volt vele és féltem, hogy ez… ah, nem is tudom. Könnyebb volt egyelőre tartani a távolságot, mintsem engedni az érzéseknek. A válaszra kissé meglepődtem, majd elgondolkoztam.
- Kétszáz éve? – Egyáltalán nem zavart, hogy hány éves. Felőlem lehetett volna több ezer éves akármi is, hisz nem azért kedveltem vagy nem kedveltem, hogy mióta is élt. Sokkal inkább a félelem fogott el, hogy én… halandóként egyszerűen eltűnök majd mellőle idővel. Ha elkezdek hozzá jobban kötődni, az mindkettőnk számára végzetes lehet, nem? Nekem is, és neki is. Lehetne-e egyáltalán így közös jövőnk? Ha igen, hogyan és meddig?
Talán az efféle negatív gondolataim sarkalltak arra, hogy megragadjam a kezét és így induljak el. Érezni akartam, tudatosítani magamban, hogy most itt van és én is itt vagyok neki. Más pedig nem is számított igazán.
- Rengeteg helyen járhattál már az életed során – Jegyeztem meg gondolkodva, majd ezt követően engedtem el a kezét, és próbáltam terelni némileg a témát.
Bólintottam a szavaira, miszerint rám bízza az „időbeosztást”. Aztán… a esti programról kezdtem beszélni, ami minden volt, csak éppenséggel jó nem. S valljuk be, nem is volt túl jó randi alap. Mármint…
- Az más volt, Celian. Illetve talán annyira nem volt más, de míg te felelősséget tudtál vállalni magadért, úgy én nem tudok. A farkasénem, az ösztöneim irányítanak, mikor átváltozok, s nem is emlékszem semmire… - Aggódtam. Nem akartam bántani őt, még akkor sem, ha tudtam, hogy képtelenség neki komolyabban ártani. Figyeltem, ahogy lépked előttem, velem szemben és ez kicsit megmosolyogtatott, de közben folyton azt figyeltem, nekimegy-e valaminek; mert akkor nyilván megállítottam volna.
- Köszönöm, Celian. Komolyan – Nem szakítottam meg a szemkontaktust, hanem el is merültem a tekintetében néhány pillanatra, majd ahogy mellém lépett, a karjára simítottam. Azt hiszem, akaratlanul is kerestem a testi érintkezést vele. Érezni őt. Ez volt az, amit akartam.
- Van még a múltkori dohányból? – Kérdeztem egy pimasz mosollyal, érdeklődve, mielőtt ő maga tehetett volna fel kérdést. Nem lepett meg túlzottan, hogy felhozta.
- Maga az átváltozás? Hát, sosem mértem még le. A fájdalom kapcsán azt mondanám, hogy olyan, mintha egy örökkévalóság volna, de… amúgy nem tudom. Nyilván nem pár perc, de nem is órák kérdése. – Ezzel nem igazán sikerült választ adnom, de tényleg, sosem volt még lehetőségem arra, hogy időben lemérjem ezt az egészet. Sosem azon kattogtam, mennyi idő, hanem, hogy túléljem egyáltalán. Egyébként nehéz volt felkészülni erre az egészre. Érezni, miként törik el szép lassan az összes csontom, majd változok meg teljesen, öltök bundát és… minden egyéb.
- De te lemérheted – Néztem rá egy mosollyal, mintha egyáltalán nem félnék az estétől. Azonban minden porcikám reszketett szinte. Utáltam. Pedig már számtalanszor átéltem azt, ami várt rám. Mégis… ehhez hogyan lehetne hozzászoknia az embernek?

457 words ☾ Storm ☾ note:  Celian  Bejárat - Page 4 3724360513  





Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...






Theodore Storm
Omega
éjjeli vonyító
Bejárat - Page 4 Tumblr_inline_oibllvtNuW1qb1uce_500
Egy lelkes előrelépő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Keresem :
Bejárat - Page 4 A31638a6ce96fe2de1a2de9c206e40903d2681d1
Even if You take it all away
I'll wait for You

Léptek száma :
197

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptyHétf. Szept. 09, 2019 9:16 pm



To: my wolf


nothing ever comes
without a consequence
or cost, tell me will
the stars align?


Ahogy megöleltem a cigarettámat két ujjam között eltartottam a férfitól, nem akartam megégetni még véletlenül sem, persze, nagy kárt nem okozhattam volna vele… de akkor sem tartottam, még véletlenül sem, szerencsésnek. Hallottam, ahogy a szívverése hirtelen megugrott, miközben ő is átkarolt, és egy rövid pillanatra magához ölelt, szinte belebújt a karjaimba. Lehunytam a szememet, s végül elengedtem, bármilyen nehéz is volt megtennem. Ha nem éppen a teliholdra készültünk volna, talán nem is eresztettem volna el.
– Nagyjából kétszáz éve jártam itt utoljára. Futólag – válaszoltam szélesen mosolyogva. Tetszett, hogy nem félt ilyen nyíltan kérdezni a múltamról, amiből azt bőven jutott számomra. Szerettem Theoban, hogy olyan nyílt és őszinte volt. Egészen üdítő volt valaki olyan közelében lenni, mint amilyen ő is volt. Az én időszámításomban az emberek, legyenek halandók vagy természetfelettiek, szinte mindig okkal fordultak a másik felé, általában felém is. Nagyon kevés tiszta szándékkal találkoztam. Theo volt az egyik… Nagyon különleges volt.
Ahogy hirtelen elkapta a balomat, zavartan, kissé akadozva indultam meg utána. Nem számítottam ilyesfajta gesztusra, korábban soha nem is tett semmi ilyesmit. Nagyon jól esett, és már kezdtem is volna élvezni a helyzetet, amikor ő is felfoghatta mit csinált és elengedte a kezemet. Elnyomtam a kellemetlen érzést, és beleszippantottam a cigarettámba, s csak lassan engedtem ki a füstöt.
– Rendben, az időbeosztást rád bízom – bólintottam, amikor a témát elterelte a városról a ma esti kis programunkra. Tudtam, hogy bizonytalan volt ő is az éjszakával kapcsolatban, és ennek hangot is adott. Be kellett vallanom, kissé én is az voltam. Ha nem Theoról lett volna szó, biztosan nem vállalkoztam volna erre a „mutatványra”, de érte, megérte a kockázat.
– Hol lenne az fair… te láthattál engem gyilkos fenevadként, én téged meg nem? – újabb slukk a cigiből, a hangomban jókedv ült. Arra utaltam, amikor a kollégiumban a vére előhozta az igazi arcomat. – Szó sem lehet róla, hogy egyedül hagyjalak. Számíthatsz rám – hátrafelé lépdeltem, hogy egy pillanatig szó szerint farkasszemet nézhessek Theoval, aztán tovább haladtunk, követtem a férfit, ahogy elindult a park felé.
– Kíváncsian várom – feleltem, mellette haladtam, a lépteimet az övéhez igazítva. Nem tudtam, mi is fog tulajdonképpen ma éjjel történni, nem tudtam felkészülni sem rá, hiszen sohasem találkoztam az átváltozása közben vérfarkassal. Ismertem farkasokat, volt akit a bundájában is, de magát a folyamatot, amelyen teliholdkor átestek nem. Mindenesetre igyekeztem arra koncentrálni, hogy az igékkel féken tarthassam majd, amikor már nem lesz tudatánál. Újabb szippantás a nikotinos szálból, hogy aztán a park előtt a kukánál elnyomhassam a csikket.
– Körülbelül mennyi ideig szokott tartani az átalakulásod? – kérdeztem, és remélem nem vette rossz néven.




You are the only thing in this


screwed up world that's right.






Celian Darveaux
Ősi eretnek
a legelső eretnek
Bejárat - Page 4 IisOm79
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Keresem :
Bejárat - Page 4 Tumblr_pgi3o1Lq0f1xj1t39o1_250
and i found love
where it wasn't supposed to be
right in front of me ---
Léptek száma :
79

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptySzer. Szept. 04, 2019 11:36 am



☾ To: Celian Darveaux


☾ I missed you, Celian...






Teljesen felvillanyozott, hogy megláttam őt. Már-már hülyén éreztem magam amiatt, hogy mennyire is örülök neki. Persze igyekeztem nem túlzásokba esni, ezért sem tettem semmi különöset, az érintésen kívül. De ő bátrabb volt kettőnk közül, ugyanis magához ölelt, amitől a szívem hevesebben kezdett verni. Ösztönösen, szorosan viszonoztam, miközben még oda is bújtam hozzá néhány pillanatra. Magamba szívtam az illatát, majd a hangját hallva ránéztem.
- Nekem is hiányoztál… - Motyogtam vissza halkan, szégyellősen, majd engedtem elszakadni. Nagyot nyeltem, majd megköszörültem a torkomat, hogy leküzdjem minden zavaromat. Igen, szóval a városnézés.
- Mikor voltál itt utoljára? Hány száz éve? – Néztem rá kérdőn, s egyben mosolyogva, majd figyeltem a cigarettát a kezében. Eszembe jutott a füves cigi, amit elszívtunk és amitől mindketten oldottabbak lettünk azon a napon. Gyenge fejrázással tessékeltem magam vissza a jelenbe, majd menetirányba fordulva indultam el az utcán, megfogtam Cel kezét is, bár pár lépés után elengedtem. Nem őt akartam kellemetlen helyzetbe hozni, hogy lépek felé, de mégse, hanem… még nem tudtam, hogyan kellene viselkednem.
- Szóval… még nem akarom elrontani a napunkat, de nagyjából jó lenne, ha 9-10 fele már nem lennénk a városban, hanem ott, ahol… ahol mondtam. – Magyaráztam neki kissé feszültebben. Kezdtem tartani ettől az egésztől; az utóbbi hónapokban, mióta nem volt mellettem senki… nos, egymagam küzdöttem át magamat a vérfarkasságon. Csoda volt, hogy sikerült egyáltalán. – De még meggondolhatod magad. Amúgy sem lenne kellemes, ha egy vadállatként látnál… - Egy részem félt attól, hogy csalódik bennem. Pedig a farkasénem mondhatni, nem is én voltam; tényleg csak egy farkas volt, egy ösztönlény, aki ártott másoknak, de nem én parancsoltam ezt neki. Sóhajtottam egy aprót, majd összefontam magam előtt a karjaimat. Oldani akartam a saját feszültségemet, így gondolkozni kezdtem, majd Celianra pillantottam már mosolyogva.
- A park csodaszép, erre van. Tavaly újították fel – Magyaráztam, miközben az utca végén irányt váltottam.

301 words ☾ Storm ☾ note:  Celian  Bejárat - Page 4 3724360513  





Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...






Theodore Storm
Omega
éjjeli vonyító
Bejárat - Page 4 Tumblr_inline_oibllvtNuW1qb1uce_500
Egy lelkes előrelépő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Keresem :
Bejárat - Page 4 A31638a6ce96fe2de1a2de9c206e40903d2681d1
Even if You take it all away
I'll wait for You

Léptek száma :
197

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptyKedd Szept. 03, 2019 5:03 pm



To: my wolf


nothing ever comes
without a consequence
or cost, tell me will
the stars align?


Mystic Falls volt az a hely, ahová megfogadtam, hogy soha nem teszem be többé a lábamat, amíg csak élek… ami lássuk be elég hosszú, és azt hiszem, én magam is tudtam, hogy esélyem sem lesz betartani ezt az ígéretet, magammal szemben. Röpke kétszáz év telhetett el azóta. Bár sosem találkoztam az itt élő hasonmással, akiről mindenhol suttogtak az ősiek kapcsán, nem is bántam, hogy a drámából kimaradhattam. A saját élő-halott létem is éppen elég volt számomra. Most azonban, hogy végre nem keresztezte egyetlen eredeti sem az utamat a környéken, itt voltam. Itt voltam és a telihold éjszakáján kívántam segíteni Theonak. Pontosan tudtam, mennyire veszélyes lesz a számomra, de azt is, hogy a mágiámmal valóban segítséget nyújthattam a farkasnak. Arról nem is beszélve, hogy így együtt lehettem vele. Mióta találkoztunk és lefeküdtünk, az események lelassultak kettőnk között, de én nem bántam. Ez a srác olyasmit váltott ki belőlem, amit már nagyon régen nem volt képes senki, és ezért is kockáztattam azzal, hogy egy helyen legyek vele az átváltozásakor.
A házánál találkoztunk a városkában, és bár azóta a nap óta néhányszor találkoztunk, úgy éreztem, túl régen láttam. Az illatát már az utca végéről éreztem, amikor rágyújtottam egy cigarettára. Lassan emberi tempóban közelítettem meg Theo házát, furcsán hatott volna, ha fényes nappal a sajátos sebességemmel közlekedtem volna. Bár volt autóm, azt most nem indítottam be, mert este nem akartam volna valahol ott hagyni. Nem attól féltem, hogy lenyúlja valaki, sokkal inkább, hogy feltűnést kelt. Az pedig egy átalakult vérfarkas és egy vámpírboszorkány közelében nem a legszerencsésebb senkinek, ha kíváncsiskodik.
– Theo – mosolyogtam vissza a férfira, aki elém sietett az ajtóból, ahogy megérkeztem. Kissé furcsa volt, hogy szemmel láthatólag távol akart tartani a háztól, de nem tulajdonítottam túl nagy hangsúlyt mindennek, elhessegettem a gondolatot azzal, hogy a telihold közeledte miatt igyekszik. Nem tudtam, milyen lehet, ha valaki vérfarkas. Engem az amulett miatt nem kényszerített menekülésre a napfény, és nem ártott igazán a verbéna sem, vagy az egyszerű facövekek. Sokkal nehezebb volt meghátrálásra kényszeríteni. S ennek voltak áldozatai is a múltban.
Sajnáltam, hogy nem csókoltam meg, de nem kényszerítettem, nem akartam erőltetni, mert tudtam, még nem állt készen rá Theo, hogy elfogadja saját magát. Így végül csak röviden megöleltem, amikor megéreztem az érintését a karomon. Ezt egy külső szemlélő is értékelhette úgy, mint egyszerű baráti gesztust. – Hiányoztál – motyogtam neki, mielőtt elengedtem volna. Azt akartam, hogy tudja. Még akkor is, ha nem vállalta fel a külvilág előtt magát és engem sem, akkor is azt akartam, hogy legyen tisztában azzal, nem a levegőbe beszéltem, amikor arra kértem próbáljuk meg.
– Szívesen megnézem – válaszoltam, majd kifújtam a cigarettafüstöt, ami szürkéskéken gomolygott körülöttem, amíg egy kis szellő el nem sodorta. – Régen jártam itt, biztosan megváltozott a város – tettem hozzá mosolyogva.




You are the only thing in this


screwed up world that's right.






Celian Darveaux
Ősi eretnek
a legelső eretnek
Bejárat - Page 4 IisOm79
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Keresem :
Bejárat - Page 4 Tumblr_pgi3o1Lq0f1xj1t39o1_250
and i found love
where it wasn't supposed to be
right in front of me ---
Léptek száma :
79

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptyVas. Szept. 01, 2019 11:17 pm



☾ To: Celian Darveaux


☾ I missed you, Celian...






Mintha csak egy álom lett volna. Még mindig nem hittem el, hogy visszatért. Fel sem fogtam, hogy hogyan vagy miként, vagy hogy egyszerűen mi történt. De a tény, hogy visszajött, egyszerre tett boldoggá és zaklatottá is. Hisz annyi idő eltelt… ugyanakkor haragudtam is rá. Az, hogy nem aktiválta a vérfarkas átkát, az vitte a sírba, a szó legszorosabb értelmében. Most pedig, hogy visszatért, kapott egy új lehetőséget az életre… nem hagyhattam, hogy újra egy szívroham végezzen vele. A szíve sokkal erősebbé válna, ha aktiválná az átkot. Vettem egy mély levegőt, majd mikor Celian üzent, hogy nemsokára a háznál van, kiléptem a bejárati ajtón. Egyelőre nem akartam, hogy ők ketten találkozzanak; hiszen Celian is úgy tudta, hogy a bátyám meghalt. Hiszen elmeséltem neki, sok mással együtt. Nagyot nyelve dőltem neki az ajtónak, miután bezártam magam után és így pillantottam körbe.
Szinte gyomorgörcsöm volt, de nem Celian miatt, nem is a bátyám miatt, hanem az este miatt. Az a kicseszett telihold… minden hónapban átélni az átváltozást, ahogyan a csontjaim eltörnek és… a francba. Nem volt valami kellemes, ahogy az sem, hogy miután átváltoztam egy vadállattá, a tudatomat is elvesztettem. Nem emlékeztem semmire, amit abban az alakban tettem vagy csináltam. Mindig féltem, hogy mi történik, mit teszek…
Összefontam magam előtt a karjaimat, aztán ha megpillantottam Celiant, elszakadtam az ajtótól és egyből elmosolyodtam. Nem tudom, miért, de már a tény is elég volt nekem, miszerint vele tölthetem a napot, s máris mosolyogni támadt kedvem.
- Szia, Cel! Már vártalak – Léptem oda hozzá egyből és szívem szerint még meg is csókoltam volna, de ezt elnyomtam magamban. Amióta lefeküdtünk egymással, nem történt nagyon semmi komolyabb, vagy ha egy-egy csók el is csattant, az négy fal között történt. Nehéz volt parancsolnom magamnak, mégis… képtelen lettem volna még felvállalni ezt az egészet. Magam előtt, mások előtt…
Nem bírtam ki viszont, hogy hozzá ne érjek, így a kezére simítottam köszönésképpen.
- Nem tudom, van-e kedved hozzá végül, de… ahogyan írtam, szeretném megmutatni a várost – Ingattam némileg a fejemet, majd zavartan félrepillantottam. Egy kicsit furán éreztem magam, mert… oké, egy külső szemlélőnek talán nem volt semmi érdekes kettőnkben, de számomra sokat jelentett, hogy Celian eljött ide miattam.

357 words ☾ Storm ☾ note:  hiányoztál  Bejárat - Page 4 3724360513  





Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...






Theodore Storm
Omega
éjjeli vonyító
Bejárat - Page 4 Tumblr_inline_oibllvtNuW1qb1uce_500
Egy lelkes előrelépő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Keresem :
Bejárat - Page 4 A31638a6ce96fe2de1a2de9c206e40903d2681d1
Even if You take it all away
I'll wait for You

Léptek száma :
197

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptyPént. Okt. 06, 2017 12:14 pm

Lezárt játék.
Szabad játéktér.



Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Bejárat - Page 4 TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Bejárat - Page 4 LR2C7YU
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Bejárat - Page 4 AavKTjb
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
768

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptyHétf. Júl. 17, 2017 5:07 pm



Theo & Carmen
just trying to help hurt everyone else

Eléggé kiakadtam azon a kígyón, nem pont azért, mert rettegnék a hüllőktől - amúgy de, eléggé félek tőlük -, hanem azon rémképek miatt, amik eszembe jutottak. Mattre gondoltam, a helyszíni fotókra, amiket nem szabadott volna látnom, én mégis megnéztem őket... A kígyó pedig az autót szimbolizálta, éles volt, gyors és halálos. Még jó, hogy nem egy véres autót idéztem meg a konyhába! Felkavart a tudat, az, amit műveltem, mert azt hittem, már ura vagyok a képességeimnek. Ha álmomban el is szabadult néha-néha még az erőm, olyankor mindig otthon voltam, és azért elég nehéz lenne napközben elaludnom az utcán... Ezért azt hittem, végre emberek közé mehetek. Viszont a tudatalattim megoldotta, hogy ne így legyen, a frászt hozva rám ezzel. Ezek szerint még mindig nem álltam készen? Tudtam, hogy ha ezt elmesélem apának, visszazár a házba és még jó néhány hónapig nem enged ki onnét. Titkolózni előle viszont rossz ötletnek tűnt... Borzasztó rossznak.
- Nem hisztizek! - nyafogtam igencsak hisztisen, de azért összeszedtem magam annyira, hogy lemásszak a pultról. Elborzadtam, amint végzett vele, oda sem néztem inkább, csak a neszezésből sejtettem, mi történik. Addig összekapkodtam a cuccaimat, hogy minél előbb leléphessek, még mindig azon töprengve, be kéne-e számolnom apának a történtekről vagy sem. Végül arra jutottam, jobb, ha egyelőre csak Nate-nek írok róla, aztán majd ő eldönti, mi legyen. Benne bíztam.
Theodore visszakérdezésére csak a szememet forgattam, de képtelen voltam mosoly nélkül hagyni az ugratását, így hát viszonoztam a játékos megjegyzését, kissé megfeledkezve az előbbi horrorisztikus jelenetről.
- Azért ne bízza el nagyon magát, Mr Storm! Bár nem olyan menthetetlen, mint gondoltam, de még mindig kitartok a korábbi álláspontom mellett.
Néhány pillanatig még elrévedve fürkésztem az arcát. Furcsa volt így, egy fokkal kevésbé utálatosan állni egymáshoz, egymással szemben. Egész jó volt, egész könnyen el tudtam képzelni, hogy akár barátok is lehetnénk... Tetszett a gondolat. De aztán visszazuhantam a valóságba, abba, amelyben tisztában voltam vele, hogy pár perc és Theodore jófejsége is elmúlik, így hát halvány mosollyal lesütöttem a szemem és kiléptem az ajtón. Magam mögött hagytam a lakást és az emeletet, majd nemsokára a háztömböt is. Hazafelé indultam, de azért hagytam még Nate-nek egy utolsó sms-t, hogy itt jártam és mi mindenről maradt le.

én is köszönöm a játékot! Bejárat - Page 4 1787626725


Vendég

avatar
Vendég

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptyKedd Júl. 11, 2017 10:15 pm




Carmen & Theo


Azt gondoltam, hogy egy elkényeztetett liba, de az azért meglepett, hogy a sírás szélére sodródott. Láttam rajta, hogy pillanatok kérdésre és elsírja magát, de mégsem tette. Gondolom, előttem nem akart beégni. A szipogására elhúztam a számat.
- Ne hisztizz, már nem bánthat. – Vontam vállat és odébb vittem, aztán a szeme láttára megöltem a kis bestiát. Ezután előszedtem egy szemeteszsákot és beletuszkoltam, majd összekötöttem. Közben pedig a szemem sarkából figyeltem a lányt, ahogyan készülődik és sietősen menni akar. Odaléptem hozzá, ekkor szólalt meg.
- Haza? Máris? – Kérdeztem vissza egy halvány mosollyal. Persze, nyilván nem akartam vele túl sok időt tölteni, de azért nem vagyok akkora szörnyeteg, mint akinek mindenki hisz. Valahol egy kicsit aggódtam érte, de nem állítottam meg.
- Hát jó. – Vontam vállat és utána fordultam. Figyeltem, ahogy a kutyát magához hívja és elindultam utánuk, hogy kikísérjem őket. Ahogy a lány visszafordult, érdeklődve, kérdőn néztem rá. Köszönetet mond? Nekem? Ez bizarr. És amiket ezután mondott, az is váratlan volt.
- Rosszul hallok, Miss Callaway? Sok sikert kíván nekem azok után, hogy az előbb kiosztott, amiért magára hagyom a bátyámat? Ez fölöttébb érdekes. – Vigyorogtam kicsit, aztán a falnak dőltem, miközben karba tettem a kezeimet.
- Nos, mindenesetre, köszönöm. Meglesz. – A mosolyom továbbra sem olvadt le rólam, egészen addig, amíg a lány el nem hagyta a házat a kutyával. Ezután magamra maradtam. Csak én voltam és a gondolataim, meg a házunk. Eltöprengtem, hány éven keresztül adott otthont ez a lakás, aztán rádöbbentem, hogy sosem nevezhettem igazán az otthonomnak. Legalábbis az elmúlt években nem. Így hát, ez a nyomorult hely nem volt az otthonom. A szobámba indultam, hogy összeszedhessem a maradék holmimat. Bedobáltam mindent, ami még hirtelen az eszembe jutott, mielőtt a kezembe fogtam volna. Elindultam. Még benéztem a bátyám szobájába, meg a nappaliba is, ahol néhány kép díszelgett a polcon. Többnyire róla, rólam, rólunk vagy éppen édesanyánkról. Szusszantam egy aprót, majd az egyik fotót, amin a bátyámmal voltunk, bedobtam még a táskámba. Nem akartam sehova kirakni, csak úgy éreztem, ez kell, erre szükségem van. Mint egy kis ereklye a múltból, mintegy emlékeztetve arra, mit is veszítettem el és mi az, amit soha nem kaptam többé vissza. Kifelé menet magamhoz kaptam a kígyóval teli szemeteszsákot, majd kiléptem az ajtón és bezártam magam után. Kulcsra, hogy magam mögött hagyhassam a múltam.


377 szó ❀ köszönöm a játékot  Bejárat - Page 4 127664178  ❀  kredit




Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...






Theodore Storm
Omega
éjjeli vonyító
Bejárat - Page 4 Tumblr_inline_oibllvtNuW1qb1uce_500
Egy lelkes előrelépő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Keresem :
Bejárat - Page 4 A31638a6ce96fe2de1a2de9c206e40903d2681d1
Even if You take it all away
I'll wait for You

Léptek száma :
197

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptySzomb. Júl. 08, 2017 11:48 pm



Theo & Carmen
just trying to help hurt everyone else

- Pedig állandóan rólad beszélt...
Csak a fejemet csóváltam. Úgy éreztem, Theodore és Nate kapcsolatával darázsfészekbe nyúltam, és az egyik felem szeretett volna segíteni, hogy rendezhessék a dolgot, a másik viszont jobbnak látta, ha elrántja a kezét, mielőtt a dühös kis rovarok agyoncsípik. Csak tátogtam, mint egy hal, és próbáltam elhinni, hogy a bátyjáról beszél. Hogy így beszél róla. Ha nekem élne még az öcsém, biztosan cukkolnám, biztosan összevesznénk hetente hétszer legalább, de sosem beszélnék így róla, mindig éreztetném vele, hogy a vér az vér, és a testvérem marad akkor is, ha épp azt vágjuk egymás fejéhez, mennyire utáljuk egymást.
- Micsoda felfuvalkodott, öntelt hólyag! - morogtam a hajamat tépve, amint végre eltűnt a szobájában. Totál felhúzott. Még mindig nem kerültem közelebb ahhoz, hogy mi az én szerepem ebben a háromszögben, illetve pontosan miért haragszik rám Theodore. Nate sokat járt hozzám, ez tény, de apa mindig rendesen megfizette ezért, és Nate sosem próbált a családunk részévé válni. Nem fogadta el a vacsorameghívásokat és nem akart az órákon kívül velem lenni. Tény, hogy sok időt töltöttünk együtt, de nem gondoltam volna, hogy Theodore ezt így éli meg.
Az a kígyó teljesen kiverte nálam a biztosítékot, főleg, hogy a legborzasztóbb rémképeimet ötvözte és váltotta valóra. Úgy döntöttem, soha az életben nem jövök le arról a pultról, de Theodore szerencsére időben megjelent. Ahogy megközelítette a kígyót, a számra szorítottam a tenyeremet és csak halkan nyüszítettem. Nem akartam, hogy baja essen. Lenyomnám azt a kígyót a torkán, de akkor sem akartam, hogy baja essen. Szerencsére a képzeletemből adaptált teremtmények valósághűek ugyan, de nem valami veszélyesek, így amint a fiúnak sikerült elkapnia, nagy sóhajjal megkönnyebbültem. Meredten bámultam, hogyan indul el vele kifelé, és ahogy visszafordult vele hozzám, összerándultam. Féltem tőle és nem akartam, hogy egy centiméterrel is közelebb hozza.
- Vidd innét!
Szipogva megtöröltem a szemem, de tartottam magam és nem fakadtam előtte sírva. Nem akartam, hogy még ezért is leosszon. Lekászálódtam a pultról és a csaphoz támolyogva megnyitottam a vizet. Megmostam a kezem, jó alaposan, aztán az arcomat is áttöröltem a vízzel. Utána csak támasztottam a pultot némán, magam elé bámulva, és vártam, hogy Theodore visszaérjen, remélhetőleg a kígyó nélkül. Elsőre meg sem hallottam, csak mikor már közelebb ért.
- Hazamegyek - közöltem mosolytalanul, idegesen felkapva a táskámat a pultról. Nem éreztem magam biztonságban idekint. Talán még korai volt elhagynom a villát... Nate-et akartam, azt akartam, hogy mellettem legyen és megvédjen, hogy hazavigyen. De csak az öccse volt itt, akitől úgy sejtettem, előbb kapnék gúnyolódást, mint vigaszt. Nem voltam hajlandó összetörni előtte. - Gyere, Bobby!
Odahívtam magamhoz a kutyát és rácsatoltam a pórázat, aztán megigazítottam a táskát a vállamon, kisöpörve alóla szőke fürtjeimet. Mély levegőt véve Theodore-hoz fordultam.
- Köszönöm, hogy segítettél... És sok sikert! Tudod... az önállósodáshoz. Az újrakezdéshez.
Biccentettem felé üdvözlésként, aztán az ajtóhoz indultam. Minél előbb el akartam hagyni ezt a házat. Rettegtem tőle, hogy a képességem újra elszabadul, és kárt okozok valakiben, akiben nem szeretnék.



Vendég

avatar
Vendég

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptyVas. Júl. 02, 2017 3:15 pm




Carmen & Theo


A szavakra felvontam a szemöldököm. Kezdett komolyan irritálni a csaj és az, hogy ennyire megpróbál engem kioktatni, miközben nem tudja, min mentem keresztül. Kicsi voltam! Nagyon. Ne várja el senki, hogy egy tizenéves gyerek egyedül legyen és ne essen neki rosszul, ha a bátyja elhagyja, közvetlenül az anyjuk halála után. Morogva szólaltam meg újra.
- Nos, én meg nem kérek elnézést semmiért. Tudom, mi az, hogy munka és tudom, hogy dolgozott, de mondhatni, túlzásba vitte azt, hogy veled van. Én… engem teljesen elfelejtett, oké? Mintha az öccse soha nem is létezett volna. – Lehet, túloztam, de én akkoriban nagyon is úgy éreztem, Nate számára megszűntem létezni, ahogy elvállalta a Callaway családnál a munkát.
A további szavaira megvillantottam egy fáradt mosolyt.
- Lehet, neked nem, de Nathanielnek ez már egyfajta életstílus. – Elhagyni másokat. – Lehet, ezért nincsenek barátai…? – Ha azt veszem alapul, amit a csaj mondott, akkor Nate nem tud kire számítani. Nos, lehet nem csak velem bánt szarul, hanem a többiekkel is? A továbbiakra felnevettem röviden.
- Hogyne, hálátlan öccs… ha azzal, hogy végre a kezembe veszem az életem és eltűnök egy olyan ember életéből, akit utálok… nos, akkor az vagyok. Hálátlan. És tudod, mit? Az sem érdekelne, ha te sem lennél mellette. Akkor megértené, milyen, ha teljesen magára hagyják az embert! – Megemeltem a hangomat is. Az volt csoda, hogy a belső farkasom még nem akart kiszabadulni, hogy történetesen megüssem a lányt. Megérdemelte volna. Túlságosan bele akart szólni abba, amihez tulajdonképpen semmi köze. Ő csak egy külső személy volt a történetben, aminek a főszereplője a bátyám és én voltunk.
- Az. Nem kell bizonygatod az ellenkezőjéről. – Szóltam még vissza, majd az ajtó bevágódott utánam. Az ágyra ültem, pakoltam tovább. Türelmetlenül vártam a szabadulásom pillanatát, amit most kissé távolinak éreztem a lány miatt. Csak nem hagyhatom itt, egyes egyedül a házban, nem? Vagy ne érdekeljen? Szusszantam egy nagyobbat, miközben idegesen a hajamba túrtam és lehunytam a szemem. Ekkor hallottam, hogy bekapcsolja a rádiót a konyhában. Egyből felnéztem.
- Ez a csaj… túlságosan otthon érzi magát. Na mindjárt kidobom, esküszöm… - Szűrtem a fogaim közt, majd felálltam és visszafordultam a táskához, hogy behúzzam két oldalt a cipzárt. Közben halkan szitkozódtam, miszerint ez a reggel életem legszebb napjának kezdete kéne, hogy legyen, erre egy idegesítő lányka elcseszi nekem. Ekkor hallottam meg a sikítást, amire konkrétan összerezzentem. Felkaptam a fejem és elnéztem az ajtó felé. Hallottam, hogy a nevemet mondogatja, így gondolkodás nélkül indultam ki, feltépve a szobám ajtajának kilincsét. A konyháig meg sem álltam, ott viszont a küszöbön megtorpantam. Elsőnek Carment szúrtam ki a konyhapulton.
- Mégis mi a franc bajod van?! – Kérdeztem némileg dühösen. – Felvered az egész házat a sikítozásoddal! - Azt hittem, hogy egy hülyeség miatt sikoltozik, és csak valami csel akar ez az egész lenni, hogy kicsaljon. De ahogy körbefuttattam a tekintetem a konyhán, megpillantottam a kígyót. A véres… kígyót. Lefagytam. A döbbenet az arcomra is kiült.
- Mi a pokol? Hogy kerül ez ide? – Suttogtam szinte csak magamnak. A kígyót nézegettem. Arra próbáltam rájönni, melyik fajba tartozhat, mérgező-e avagy sem. Mert ha nem, akkor nem kell sokat gondolkoznom, odamegyek és elkapom, de… ha mérgező, az elég kellemetlen. Körbenéztem, de nem találtam semmit, amivel hozzáérhetnék, így maradt a puszta kéz. Feltűrtem az ingujjamat és így indultam el felé.
- Gyere, kicsike… - Szinte farkasszemet néztem a kígyóval. Azért a csajhoz is intéztem néhány szót. – Próbálj meg csendben maradni. A felesleges sikítozást meg hagyd. – Mormogtam, majd közelebb léptem a kígyóhoz, amolyan „lesz, ami lesz” alapon, hogy elkapjam. A kígyó eleinte tekergett még a földön, de amikor odaértem, megállt a mozgásban. Nem tudom, félt-e tőlem vagy sem, nem is gondolkoztam sokat. Megfogtam, összefogtam az állkapcsát, hogy ne tudjon támadni, majd felegyenesedtem vele és elindultam vele kifelé. Megölni nem akartam, elvégre nem ártott, sőt, elég szimpatikus volt ez a kicsike, hisz megijesztette Carment. Egy félmosollyal megtorpantam és odafordultam vele a csaj felé.
- Meg akarod simogatni? – Néztem fel rá, hisz még a pulton ácsorgott… feltéve, ha nem mászott le útközben.


655 szó ❀  kredit




Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...






Theodore Storm
Omega
éjjeli vonyító
Bejárat - Page 4 Tumblr_inline_oibllvtNuW1qb1uce_500
Egy lelkes előrelépő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Keresem :
Bejárat - Page 4 A31638a6ce96fe2de1a2de9c206e40903d2681d1
Even if You take it all away
I'll wait for You

Léptek száma :
197

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptySzer. Jún. 28, 2017 4:54 pm



Theo & Carmen
just trying to help hurt everyone else

Bosszúsan csóváltam a fejem a válaszát hallván. A Storm család tagjai egyetlen perc alatt képesek voltak a plafonig felhúzni, ugyanakkor némelyik, értelmesebb példányuk ugyanilyen gyorsan és könnyedén meg is tudott nyugtatni - nos, nem az előttem álló kismadár. Már attól elkapott a hiszti roham, hogy csak ránéztem a "hagyjál már, most duzzogok, mint egy óvodás" képére. Hogy lehetnek a fiúk ennyire éretlenek?
- Már elnézést? - leesett állal hallgattam a nekem szánt kioktatását, és éreztem, hogy a harag vörös köde rázuhan az agyamra, egy pillanat alatt elborítva a Callawayokra jellemző eleganciát és finomkodást. - Ööö, nem is tudom, dolgozott? Ezt hívják munkának! Nézd meg egy szótárban, ha még sosem volt hozzá szerencséd! Ő tanár, nekem meg történetesen kellett egy tanár. Én kérek elnézést, hogy nem voltam képes egyedül kiművelni magam!
Egy oktávval feljebb szaladt, visítós hangszínemen kiabáltam vele, mint valami hisztérika. Ehhez értettem a legjobban, ebben a fajta vitastílusban nevelkedtem, és ezt az egyet ismertem. A finomkodó kérlelés és a megértő magyarázkodás után egyetlen perc alatt kirobbant belőlem az üvöltés, mert apámmal csak így lehetett beszélni. Ahogy Lexyvel is. De hát hogy tűrhetném csendben a rágalmazását? Az én hibám, meg én vettem el tőle a bátyját? Magántanárra volt szükségem, Nate meg történetesen az volt. Apa kihúzta őket a gödörből, és akkor még én vagyok a rossz? Fel-alá kezdtem járkálni előtte, hogy levezessem a feszültséget és megakadályozzam, hogy felrobbanjak. Bobby bámult egy darabig, aztán szusszanva visszahelyezte a fejét a mancsára.
- Nekem nem szokásom elhagyni az embereket - szúrtam oda élesen, csípőmet a pultnak döntve. A fülem mögé igazítottam egy szőke fürtöt, ahogy elpillantottam felé. Már nem üvöltöttem. Még mindig idiótának tartottam, de a haragom elillant, és a helyét átvette valami más, valami stabilabb és keményebb, amivel felvérteztem magam. Már megint gúnyolódott, és ezúttal felvettem a kesztyűt, konokul összefontam a karomat a mellkasom előtt. - Tudod mit? Itt leszek. Igen, majd én mellette leszek, és segítek neki feldolgozni az űrt, amit a hálátlan öccse rombol bele az összes önző, meggondolatlan húzásával.
Dühösen fújtattam, a mennyezetnek szegezve a tekintetemet.
- Megjátszott aggódás?!
A hangom ismét egy oktávot ugrott, tekintetem fenyegetőn villant a fiú felé. Kiborít! Egyszerűen megőrülök mellette! Ha nekem kéne akár csak egy óráig is vele laknom, tutira kitépném az összes hajamat. Vagy az övét. Szálanként. Igen, az egészen relaxáló lenne... Mérgesen intettem, jelezve, menjen csak - a Pokolba -, majd folytattam az összefont karokkal esedékes pulttámasztást és mérgelődést. A nyelvemen volt, hogy én ezt már nem csinálom tovább, bedobom a törölközőt, de végül az ajkamba harapva mélyen hallgattam. Nem akartam feladni és csak azért elviharzani a lakásból, mert ennyire lehetetlen alak. Ahogy azonban magamra maradtam, körülölelt a konyha csendje, az agyvizem kezdett lehűlni, a vérnyomásom pedig normalizálódni, átértékeltem a dolgokat. Előbukkant a vita első hangjára sarokba menekült türelmem is, mely most negédes szavakkal áltatott és cirógatott. Nagy, fáradt sóhajjal a hajamba túrtam, hátrasimogattam szőke fürtjeimet a fejem tetején, laza lófarokba fésülve őket a tarkómon. Ellöktem magam a pulttól, és míg a hajammal babráltam - kócos kontyba tekerve csattal rögzítettem -, bögre után kezdtem kutatni. Főztem egy jó nagy kancsó gyümölcsteát és bekapcsoltam a rádiót, hogy a halotti némaságot és Theodore durcás neszelését megtörje valami kellemesebb szimfónia.
Lehunyt szemmel táncikáltam a konyhakövön, mezítláb, átadtam magam a zene ritmusának, és csak pörögtem, forogtam, hajlongtam és a fejemet ingattam. Jól esett lelazulni kissé, elengedni magam és csak szórakozni. Olyan messzire sodródtak a gondolataim, túlságosan belefeledkeztem önmagamba, nem figyeltem, és mire észbe kaphattam volna, már túlságosan messze jártam, képzeleteim földjén. A rémisztő gondolatok belopták magukat a tudatalattimba, és amikor hirtelen felpattant a szemem, már nem voltam egyedül.
A kezemre néztem, majd a konyhakövön előttem tekergő kígyóra. Véres volt. A vitánknál is hangosabban szakadt fel belőlem a sikoly, egyetlen mozdulattal felugrottam a konyhapultra. Bobby az ajtóból ugatott, de nem jött közelebb, én meg csak sikoltoztam a pulton kuporogva, Theodore-t szólongatva, hogy azonnal jöjjön és tüntesse el.



Vendég

avatar
Vendég

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 EmptyCsüt. Jún. 22, 2017 8:43 am




Carmen & Theo


- Hűha, sokan mondták már. És tudod, mi a reakcióm rá? Az, hogy nem érdekel. – Vontam vállat a kijelentésére, miszerint bunkó vagyok. - Mindenkivel úgy bánok, ahogyan megérdemli. - Már nem azért, de vele mégis hogyan viselkedhettem volna másképp? Utáltam, mert ő volt az, aki miatt Nate elment és nem volt velem. Nyilvánvaló volt, hogy nem állok le vele ölelkezni, lelkizni, jópofizni… nem lett volna értelme, sőt, őszinte sem.
- Még hogy törődne. Röhöghetek? – Ejtettem meg egy mosoly a csaj felé. – Akkor hol volt, amikor egyedül voltam? Amikor szükségem lett volna rá? Veled! Veled volt és nem velem. Úgyhogy semmi jogod ahhoz, hogy ide gyere és kioktass! Semmi! Nem ismered a teljes sztorit, vagy ha igen, el vagy tévedve és nem fogod fel, hogy kisgyerekként min kellett átmennem és hogyan dolgoztam fel mindezt! – Megemeltem a hangomat is útközben, annyira felhúzott az okoskodása, pedig csak egyetlen egy ártatlannak tűnő kérdést tett fel, de a gúny, amivel megfűszerezte, kihozta belőlem a farkast, az agresszívabb, ingerlékenyebb énem.
- Nem tudom, nem törődöm a bátyám haverjaival. – Vágtam rá egyből. – De biztos vagyok benne, hogy van ezer meg egy ember, aki, ha csettint, máris ott terem és a segítségére van. Ő az a fajta ember, akiért odáig vannak meg vissza. – Csak épp én nem. – De, ha egyedül maradna… nos, te majd teszel róla, hogy valaki legyen vele, nem? Vagy magára hagynád? Szép dolog azok után, hogy ő neked áldozott nem is tudom hány évet. – Vállat vontam.
A pultnak támaszkodva néztem magam elé, igyekeztem összeszedni magam, de a rosszullét hullámokban tört rám. Ameddig beszéltem, addig nem érzékeltem, de most, hogy újra nyugodtan ácsorogtam, éreztem, hogy émelygek és a fejem is hasogat. A kérdésre szusszantam.
- Nem, de ez legyen az én gondom. Nincs szükségem a te megjátszott aggódásodra, oké? – Pillantottam el felé, íriszeim fenyegetően villantak rá néhány másodpercre.
- Mi? – Értetlenül ráncoltam a homlokom, amikor is felajánlotta, hogy segít pakolni. – Nem kell. Egyáltalán nem kell, hogy te hozzáérj a cuccaimhoz vagy ilyesmi. A-a. És van egy hírem, tudok hajtogatni, sőt, elég sok dolgot meg tudok csinálni a házban, bármennyire is meglepő. Tudod, magamra voltam utalva és így megtanultam ezt-azt. – Közöltem némi éllel a hangomban, őt figyelve.
- Azt csinálsz, amit akarsz, de engem hagyj. – Elhaladtam mellette, ezúttal a szobámig meg sem álltam, ott pedig folytattam a pakolást. A rosszullétemre próbáltam nem figyelni. A végén már siettem és kapkodtam, úgy tömtem meg a táskámat. Magamban pedig szitkozódtam, hogy ez a csaj hogy jön ehhez az egész témához. Legyen a bátyámmal, már réges-rég nem érdekel, mi van kettejükkel, de engem hagyjanak most már békén. Kiszállok az életükből. Ha hosszú évekig nem számított, itt vagyok-e, akkor most már ne változzon a vélemény.


441 szó ❀  kredit




Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...






Theodore Storm
Omega
éjjeli vonyító
Bejárat - Page 4 Tumblr_inline_oibllvtNuW1qb1uce_500
Egy lelkes előrelépő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Keresem :
Bejárat - Page 4 A31638a6ce96fe2de1a2de9c206e40903d2681d1
Even if You take it all away
I'll wait for You

Léptek száma :
197

Bejárat - Page 4 Empty
TémanyitásBejárat - Page 4 Empty


Ajánlott tartalom


Bejárat - Page 4 Empty
 

Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next