Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 100 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 100 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (415 fő) Kedd Okt. 15, 2024 11:27 am-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásUdvar EmptyCsüt. Május 27, 2021 11:30 am

Szabad játéktér
Félbehagyott kör

Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Always and Forever



163
C szint:
Kalmithil
Udvar Nui9OmD
Legfelsőbb szint:
The Survivor

Ez az én történetem :
Udvar 99b4938c245b0cd431ace7968390674e0ee9f16a
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Udvar F97377f1957c2499834fa8de31fda3cd119039ef
Az életem ennyi titkot rejt :
1120
Ennyi éve vagyok a világon :
7
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
℘ A body without a soul
A fiók mögött :

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptyVas. Feb. 14, 2021 1:15 pm


To: Bailey ♡

Nem akartam én rögtön letámadni, pláne nem egy ilyen butasággal, hogy miket beszélnek mások róla. Nyilván voltak, akik aggódtak, de véleményem szerint nem szabadott tartani tőle, hiszen nem is voltak védtelen diákok ebben a suliban. Hiszen nem volt garancia, hogy egy jelenleg normálisan viselkedő vámpír mikor kattan be, plusz az iskolát is egy ripperről nevezték el. Engem egyáltalán nem érdekelt ez a pletyka, sem maga a tény, hogy egy darabolásra hajlamos vámpír tartózkodik az épületben. Nem tehetett róla, nyilván nem ő választotta ezt az egészet. Arról bezzeg egyik idióta sem sutyorgott, mennyire szép az új diák.
- Ne aggódj, szerintem minden friss husiról pletykálnak. Biztos nekem is megvan a becenevem, csak még nem tudok róla. - mosolyodtam el kicsit zavartan. Próbáltam oldani a feszültséget, s közben egy kicsit a figyelmét is elterelni, ha már ilyen rossz passzban volt. Okosabb lett volna elmenni a közeléből, de épp emiatt, hogy sétálhattam volna el tőle? Inkább segíteni akartam valamiképp.
- Talán. Viszont sosem tanulod meg kezelni a vérszomjat, ha mindenkitől elzárkózol. - vontam vállat. Nem nagyon akartam én beleszólni, szakértő meg aztán végképp nem voltam ebben a témában, de ehhez nem is kellett érteni a dologhoz. Ez egyszerű logika volt csak. - Szeretnék segíteni ebben. Különben is elszívó vagyok. Ha rám támadsz, még te húznád a rövidebbet. Ennél jobb embert nem fogsz találni. - Újra elmosolyodtam, mert egyértelműen igazam volt. Már csak az volt a kérdés, hajlandó-e belemenni.
A szavai és a mosolya megtették a hatásukat, éreztem, ahogy a vérem az arcomba tódul, ezért gyorsan elkezdtem odafigyelni a légzésemre, amíg el nem múlt a forróság. A lehető legrosszabb inkább ez volt, elpirulni egy önkontroll nélküli vámpír közelében. Végül is a testemben száguldozó vér biztos elkerüli majd a figyelmét...
- Amint megszokod a közelségem, bármit csinálhatsz velem. Mármint bármit csinálhatunk együtt. - Krákogtam zavaromban, majd egy rövid nevetés is elhagyta a számat. Totális idiótát csináltam magamból előtte. Ennél még tényleg az is jobb lett volna, ha lecsapolja a vérem.




Udvar 748718716  ♡ youtube ♡ 323 szó

Bluebell Swan
Elszívó boszorkány
másból nyeri a mágiát
Bluebell Swan



163
C szint:
Kalmithil
Udvar 2a6dbaffb76324901f7531b5e071ab608c5c22ed
E szint:
Benandanti

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
14
Titulus :
❱ dark princess ❰
Másik felem :
❱ maybe with her in the future ❰
Udvar 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f575a6769395f6b335657617730413d3d2d3931353839323838322e313631663161316364313037613761623136343435363135363830312e676966?s=fit&w=1280&h=1280
Ennyi éve vagyok a világon :
21
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
❱ Kaylee Bryant ❰
Tartózkodási helyem :
❱ MF ❰
Keresem :
Az álarc mögött :
❱ Alice from Wonderland ❰

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptyVas. Jan. 10, 2021 6:53 pm

Néha tényleg elgondolkozom azon, hogyha már ők nem hajlandóak bezárni valahova, akkor önként vállalkozom rá. Ez a pillanat pedig határozottan annak előnyeire emlékeztetett. Mert aztán itt nincs senki, aki leállítson azelőtt, hogy késő lenne. Hacsak nincs annyi az áldozatomban, hogy valahogy lekaparjon magáról. Itt az egyetlen igazi visszafogó faktor én lehetek és valahogy egyáltalán nem örülök ennek. Nem sikerült túl sok bizalmat fektetnem önmagamba, hogy ez sikeres lehet, de mivel vagy itt tanulom meg az önuralmat, vagy ki tudja mit tesznek velem így kénytelen vagyok reménykedni abban, hogy a padban való kapaszkodásom elég lesz ahhoz, hogy ne essek neki a lány torkának még akkor se, ha jelen pillanatban nem is vágyom semmi másra.
- Szóval már cuki becenevem is van. Tökély. - Mondjuk mire is számítottam. Azért egy természetfeletti iskola sem különbözik annyiban egy átlagostól. Lehet, hogy erővel rendelkezünk, de ugyanúgy megvan a saját emberi természetünk, amely szinte folyamatosan szomjazik a pletykára. De mivel elég kevés kapcsolatom van itt jelenleg a tanárokon kívül nem meglepő, hogy nem hallottam még. Általában elzárkózom a többiektől, mert nem akarok senkinek sem ártani. Soha többé. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy nem hallgatózom mert előbb észlelném a felgyorsult szívverésüket, mint azt, hogy mégis mit sugdolóznak a hátam mögött.
- Hát ez a legrosszabb, amit tehetsz azt hiszem. - Igyekeztem jobban kihúzódni a pad szélére, ahogy helyet foglalt mellettem. Nem tudom hogy valahol a zsebében van egy elrejtett gyógymód a ripperségre, de nem tudom, hogy mi mással tudna előállni, amivel megakadályozhatná a legrosszabbat. Főleg, hogy most még közelebbről érzem a mézédes illatát.
- Nekem elhiheted, hogy sokkal szívesebben csinálnék mást egy olyan gyönyörűséggel, mint te. - Az állkapcsom egy kicsit meglazul, ahogy rámosolygok, de még mindig a padba kapaszkodva igyekszem óvni vele együtt önmagamat is. Csak reménykedem abban, hogy vissza tudom fogni magam. De az égető érzés másodpercenként érezteti velem, hogy ez mennyire rossz ötlet. Ugyanakkor ugyanez késztet kitartásra is. Hiszen ez állandóan jelen van, sosem szűnik meg. Most egyszerűen csak arra szűkült minden figyelmem, amelyet lassan ellop ez a bájos arcú leányzó.
bailey & bluebell
remélem tetszik   Udvar 2566525366  

Bailey Jade Deveraux
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Bailey Jade Deveraux



163
C szint:
Kalmithil
Udvar 0b817c32d77b10a209c46ca00340f50a1fa05591
E szint:
Toothless

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
3
Titulus :
∫ Ripper Barbie ∫
Másik felem :
Ennyi éve vagyok a világon :
20
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
∫ Giorgia Whigham ∫
Tartózkodási helyem :
∫ Mystic Falls - Salvatore School ∫
Keresem :
i need friends
℘ ℘ ℘ :
Udvar 31aa65ef5747ba1b0ddbe8ddc249dee052d18f1c
sky's above me earth's below me
people are around me, but the
devil.
is within me

Az álarc mögött :
∫ winnie the pooh ∫

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptySzomb. Jan. 09, 2021 2:57 pm


To: Bailey ♡

Hajlamos voltam arra, hogy figyelmen kívül hagyjak másokat. Nem azért, mert olyan érzéketlen volnék, sosem voltam az, már gyerekként is szerettem gondoskodni másokról. Ugyanakkor néha annyira el voltam varázsolva, nem vettem észre mi történik körülöttem. Ez is egy ilyen helyzet volt, amikor úgy lekötött a lány látványa, valamint a saját problémáim, hogy fel sem tűnt, valójában milyen állapotban van. A padba kapaszkodott, olyan erősen, hogy ujjai elfehéredtek. Egyből levághattam volna, hogy valami nem stimmel, ha odafigyelek. Ügyes vagy, Bluebelle.
A reakciója kissé meglepett, azt hiszem ennyire undok és egyszerre szexi köszönésben még sosem volt részem. Előszedtem inkább a barátságos, törődő énemet, aki valahogy mindig késztetést érzett arra, hogy segítsen másokon. Ezt az énemet eléggé mélyre eltemettem magamban az utóbbi időben.
- Ó, szóval te vagy a ripper lány. - bólogattam, hirtelen leesett, hogy milyen sokan fecsegtek róla a háta mögött, pedig még alig tette be a lábát az iskola kapuján. Valószínűleg a pletykákat én sem úsztam meg. A tékozló lány, aki visszatért az ikertestvéréhez teljesen váratlanul. - Mármint... bocsánat. Tudok valamiben segíteni? - kérdeztem, azonnal szabadkozva, ahogy ráeszméltem, nem igazán sikerült a megfelelő választ adnom neki. Azért, mert gondoskodó típus voltam, még tudtam hülyeségeket beszélni. Elég sokszor.
Talán a lehető legnagyobb ostobaság volt részemről, de leültem a pad másik végébe, annyira távol, amennyire csak engedte a pad mérete.
- Csak próbáld meg kizárni a szívverésem zaját. Figyelj a hangomra, jó? Nem fogsz bántani engem. Különben is, egy ilyen szép lány által meghalni nem a legrosszabb halál. - Persze nem akartam én meghalni, de volt valami igazság abban, ami mondtam. A vérem illatát nem tudta ugyanis kizárni, így volt bennem egy kis félsz, de az amulett a nyakamban lógott, feltöltve, legrosszabb esetben pedig akár belőle is el tudtam szívni egy kis mágiát, épp annyit, hogy észhez térjen, vagy legyengüljön.




Udvar 748718716  ♡ youtube ♡ 298 szó

Bluebell Swan
Elszívó boszorkány
másból nyeri a mágiát
Bluebell Swan



163
C szint:
Kalmithil
Udvar 2a6dbaffb76324901f7531b5e071ab608c5c22ed
E szint:
Benandanti

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
14
Titulus :
❱ dark princess ❰
Másik felem :
❱ maybe with her in the future ❰
Udvar 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f575a6769395f6b335657617730413d3d2d3931353839323838322e313631663161316364313037613761623136343435363135363830312e676966?s=fit&w=1280&h=1280
Ennyi éve vagyok a világon :
21
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
❱ Kaylee Bryant ❰
Tartózkodási helyem :
❱ MF ❰
Keresem :
Az álarc mögött :
❱ Alice from Wonderland ❰

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptyKedd Dec. 22, 2020 9:58 am

Hálásnak kellene lennem, amiért még emberek közé engednek és nem zárnak el. Főleg azok után, hogy megannyi élet sikeresen kiontottam, mert nem volt megálljt parancsolni a vérszomjamnak. De az igazság az, hogy nem lehet önuralmat gyakorolni úgy, hogy valaki el van zárva. Mert akkor már koránt sem az illetőn múlik, hogy visszafogja magát, mert már a körülmények is ellene vannak.
Úgy tűnik, hogy itt mindenki ötösre vizsgázott önvédelemből és egy véletlenszerű vámpírtámadásból, hogy engem beengedtek a közösségbe. Jó hatással kellene rám legyen, de mégis, ahogy meghallom a szívverését nem tudok másra fókuszálni, mint ahogyan azaz aprócska szerv az ereit árasztja el a számomra éltető nedűvel. Ahogy árnyék vetül rám csak úgy érzékelem, hogy a szív tulajdonosa már előttem áll, hiszen annyira igyekeztem a sóvárgásomat leküzdeni, hogy észre sem vettem, hogy közelebb került, mint gondoltam. Nem, mintha nem hallottam volna épp ilyen hangosan dobogni a szívét még távolból is. Minden érzékszervem ráfókuszált, miközben próbáltam magam valahogy a padhoz láncolni, hogy ne tegyek semmi ostobaságot.
A tekintetem végül rászegezem, de egy pillanatra sem enyhítek a szorításomon, amely kis híján a padot ostromolja. - Szia Bluebell. - Köszöntem vissza neki összeszorított fogakkal, noha nem azért, mert nem lett volna ínyemre a társasága, hiszen sosem mondanék nemet egyetlen egy gyönyörű lánynak sem, de most valahogy kicsit más módon találtam vonzónak egy kicsit halálosabb módon. - Remekül azon kívül, hogy hajszálon múlik, hogy rávessem magam a torkodra, de amúgy minden oké. - Nem szívesen ijesztettem volna el magam mellől, de talán mindkettőnk érdekében jobb volt, ha fut, menekül és vissza se néz. Mármint elég nehéz egy olyan személynél, akinek leszakítod a fejét a helyéről, olyasmin rágódni, hogy vajon valamilyen furcsa oknál fogva lenne-e nála esélyed? A legrosszabb az egészben, hogy még csak nem is vérzik, hogy a vére illata indítsa be a fantáziámat egyszerűen csak a szívverését hallgatom, amely jelenleg olyan számomra, mint valami mézes madzag.
bailey & bluebell
remélem tetszik   Udvar 2566525366  

Bailey Jade Deveraux
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Bailey Jade Deveraux



163
C szint:
Kalmithil
Udvar 0b817c32d77b10a209c46ca00340f50a1fa05591
E szint:
Toothless

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
3
Titulus :
∫ Ripper Barbie ∫
Másik felem :
Ennyi éve vagyok a világon :
20
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
∫ Giorgia Whigham ∫
Tartózkodási helyem :
∫ Mystic Falls - Salvatore School ∫
Keresem :
i need friends
℘ ℘ ℘ :
Udvar 31aa65ef5747ba1b0ddbe8ddc249dee052d18f1c
sky's above me earth's below me
people are around me, but the
devil.
is within me

Az álarc mögött :
∫ winnie the pooh ∫

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptyHétf. Dec. 21, 2020 10:43 pm


To: Bailey ♡

Néhány hete voltam még csak a suliban, de még mindig kilógtam a sorból. Elgondolkodtam rajta, hogy talán ugyanazt csinálom, amit Daisy is, kizárok mindenkit, és... tulajdonképpen ezzel magamra erőltetve a magányos farkas szerepet. Vagy  mindketten tényleg ennyire magunknak valók lettünk? Úgy éreztem, ez felér az egymillió dolláros kérdéssel, így inkább el is engedtem egy időre, de valahogy újra és újra eszembe jutott. Szerettem a mágiával foglalkozni, ugyanakkor nem akartam a Salvatore iskolában lenni. Mystic Fallsban főleg nem, vágytam a városi nyüzsgést, olyan emberekkel akartem megismerkedni, akikkel tényleg akarok, nem egy rakás tiniből válogatni, akikkel össze vagyok zárva. Lycoris jelenléte legalább megkönnyítette kissé a dolgom ebben a porfészekben, de az ő nyakán sem lóghattam állandóan.
Egymagam voltam, ha tehettem, bár lett volna a testvéremmel dolgom, de tanácstalan voltam, még mindig nem álltam elé, ő pedig nem mondott semmit. Ezzel bebizonyosodott számomra, hogy ha teheti, nem is fog semmit mondani anyu haláláról, akkor mégis miért nem árultam el neki, tudom a titkát? Képtelen voltam rá.
Nem sokan lézengtünk az udvaron ebben az időben, hűvös volt odakint, én mégis szerettem kimenni, főleg azért, mert így nem kellett másokkal foglalkoznom. Nem számítottam rá, bárkivel is találkozom ebben a csípős időben, csaknem megfordultam, ahogy megpillantottam valakit a padog, aztán... ledermedtem. Gyönyörű volt, olyan lány, amilyet nem látni mindenhol, a szívem kihagyott egy ütemet. Röhejes lehettem, csak remélni mertem, nem vett észre, vagy ha mégis, nem néz idiótának, mert pont úgy festhettem, ledermedve az udvar közepén, elnyílt ajkakkal, tágra nyílt szemekkel.
Egy perc ácsorgás után azért megmozdítottam a lábaimat, közelebb merészkedve, megállva az idegen előtt. Új lenne, vagy én voltam ennyire antiszociális?
- Szia! Bluebell vagyok. - kezdtem bele rögtön, fecsegősre fogva a figurát, pedig nem akartam én jártatni a számat. Ha ideges voltam, nem tudtam befogni. Atán észrevettem, hogy valami nem stimmel vele. Időben... - Hé, jól vagy? - Annyira a külsejével voltam elfoglalva, bele sem gondoltam, hogy talán egy éhes vámpírt, vagy egy dühös vérfarkast közelítek meg. De akár boszorkány is lehetett, aki nem képes uralni a mágiáját. Nem mintha olyan beszari lettem volna, viszont ez nem bátor dolog volt, inkább ostobaság.




Imádom! Udvar 2909147992  ♡ youtube ♡ 348 szó

Bluebell Swan
Elszívó boszorkány
másból nyeri a mágiát
Bluebell Swan



163
C szint:
Kalmithil
Udvar 2a6dbaffb76324901f7531b5e071ab608c5c22ed
E szint:
Benandanti

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
14
Titulus :
❱ dark princess ❰
Másik felem :
❱ maybe with her in the future ❰
Udvar 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f575a6769395f6b335657617730413d3d2d3931353839323838322e313631663161316364313037613761623136343435363135363830312e676966?s=fit&w=1280&h=1280
Ennyi éve vagyok a világon :
21
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
❱ Kaylee Bryant ❰
Tartózkodási helyem :
❱ MF ❰
Keresem :
Az álarc mögött :
❱ Alice from Wonderland ❰

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptyHétf. Dec. 21, 2020 6:33 pm

Azt hittem, hogyha itt leszek, akkor majd eláraszt valamilyen megnyugvás. Hiszen eredetileg is ide terveztem jönni csak, akkor még ez sokkal inkább a szüleim terve volt. Meg aztán, akkor még boszorkány is voltam így hát mondhatjuk, hogy elég sok minden megváltozott azóta.
A fájdalom és a szenvedés koránt sem szűnt meg létezni egyszerűen csak átalakult. Az egyetlen pozitívum, amit sikeresen elértem azóta, hogy idekerültem, hogy nem hagyok magam után fejetlen holttesteket. Miközben próbálom megtanulni, hogy mégis miként kontrollálhatnám a vérszomjamat úgy érzem, hogy minden áldott nap egy kicsit meghalok, amikor állatvért tuszkolok le a torkomon. Habár nem elégíti ki minden vágyamat, de így legalább senkinek nem tépem le a fejét, ami egyfajta bónusz. Bár azt sem tudom, hogy mégis miért is érdekel. Ugyanolyan szörnyeteg lettem, mint az, aki megölte a szüleimet. Annyi a különbség, hogy én még esélyt sem adok az örökkévalóságig tartó szenvedésre, mert sajnos ahhoz a fejüknek a helyén kellene maradni. De azt sem tudom, hogy mi volt az illetőnek a terve mindezzel, hogy miért hagyott életben, de kétlem, hogy hamarosan levelet kapnék tőle, hogy megossza velem mégis miért tette, amit.
Az udvaron, az egyik padon foglaltam helyet az ölemben egy könyvel, amire talán fókuszálnom kellene, de csak azt vagyok képes észrevenni, amit elveszítettem. Már semmit sem érzek abból, amit egykoron. Veszettül hiányzik a boszorkánylét és ha rajtam múlott volna sosem választottam volna ezt az utat. Talán nem is kellett volna. De sajnálatos módon nem voltam elég erős ahhoz, hogy ne teljesítsem be az átváltozásom. Azóta pedig olyan szinten a vér rabja lettem, hogy csak arra tudok gondolni és csak ritka pillanatok egyike, amikor eszembe jut, hogy talán nem is kellene életben lennem. Már amennyire élőnek számítok.
A könyvet összecsukva sóhajtok egy nagyot, kicsit lejjebb csúszok a padon, hogy a háttámlán átlógathassam a fejemet és becsukott szemmel próbálom élvezni azokat az előnyöket, amelyek vámpírként elérhetővé váltak a számomra, hátha valamivel csalogatóbb lesz, mint az egykori boszorkány létem.
A tervem elég hamar meghiúsul, hiszen viszonylag hamar szűkül a koncentrációm egyetlen egy szívverésre és azzal próbálom visszafogni magam, hogy a padba kapaszkodom annyira, hogy szinte már széttörik a kezeim alatt.
bailey & bluebell
remélem tetszik   Udvar 2566525366  

Bailey Jade Deveraux
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Bailey Jade Deveraux



163
C szint:
Kalmithil
Udvar 0b817c32d77b10a209c46ca00340f50a1fa05591
E szint:
Toothless

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
3
Titulus :
∫ Ripper Barbie ∫
Másik felem :
Ennyi éve vagyok a világon :
20
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
∫ Giorgia Whigham ∫
Tartózkodási helyem :
∫ Mystic Falls - Salvatore School ∫
Keresem :
i need friends
℘ ℘ ℘ :
Udvar 31aa65ef5747ba1b0ddbe8ddc249dee052d18f1c
sky's above me earth's below me
people are around me, but the
devil.
is within me

Az álarc mögött :
∫ winnie the pooh ∫

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptyVas. Szept. 20, 2020 1:43 pm

Véget ért a kör
Szabad játéktér

Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Always and Forever



163
C szint:
Kalmithil
Udvar Nui9OmD
Legfelsőbb szint:
The Survivor

Ez az én történetem :
Udvar 99b4938c245b0cd431ace7968390674e0ee9f16a
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Udvar F97377f1957c2499834fa8de31fda3cd119039ef
Az életem ennyi titkot rejt :
1120
Ennyi éve vagyok a világon :
7
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
℘ A body without a soul
A fiók mögött :

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptyVas. Szept. 20, 2020 1:40 pm

The end of the tales
Stephanie, Christian, Hope & Klaus

Semmi sem alakulhatott úgy, ahogyan Stephanie eltervezte. A hibrid fölött nem volt hatalma, hiába voltak szinte egyidősek és hiába rendelkezett mágiával; azzal, hogy a lányával fenyegetőzött, csak felbőszítette Klaust. Nem volt menekvés.
Az események kisvártatva felpörögtek, mígnem megtörtént az első haláleset. Christian volt az. Stephanie ekkor omlott össze, újra, mint mikor Chelseát is elveszítette. Pedig ott motoszkált a fejében, hogy vettek Hope véréből; a fiú ivott belőle és tudta, hogy magához fog térni, mégis túl nagy volt a bűntudat benne, szinte felemésztette belülről. Talán pont ezért fordult meg a fejében, hogy folytatja egymaga a küzdelmet. De mire megtehette volna, Chris elkezdett magához térni.
Klaus pedig eldöntötte magában, hogy a lányt nem öli meg, ellenben a fiúval – hisz mivel okozhatna nagyobb szenvedést Stephanienak, ha nem azzal, hogy elveszi tőle a szerettét?
Mindez akkor változott meg, mikor a lány közölte, hogy Hope vérét itta. Ez mentette meg Christ a végleges haláltól.
És talán ez volt a biztosíték is arra, hogy Steph többé nem tör a Mikaelsonok életére. Elvégre Christ a markukban tartották a kötelék miatt, ami a legkisebb, legfiatalabb és legkülönlegesebb Mikaelsonhoz fűzte: Hopehoz.

182 words ❖ youtube ❖ összefoglaló

The Travelers
Bejárták a világot
készen állsz a mesére?
The Travelers



163
C szint:
Kalmithil
Udvar Nui9OmD
Legfelsőbb szint:
The Survivor

Ez az én történetem :
Udvar 5b5bbd29a1b5ab3aac0f975e27b6ae1b6b14acbf
"Mindannyian követünk el szörnyű hibákat az életünk során. Teszünk olyasmiket, amiket semmiféle bocsánatkérés nem tehet jóvá. De élni kell tovább. Meg kell próbálni valami új boldogságot találni. Mindegy, mennyi mindent vesztettünk."
Udvar 4e8110ea98a6afcd16833caa4564b5143cf05e21
Az életem ennyi titkot rejt :
102
Titulus :
Ϟ Kalandmester
Ennyi éve vagyok a világon :
7
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
Ϟ Scary Face
A fiók mögött :

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptyPént. Május 15, 2020 11:24 am

To: Everyone in our little adventure
Don't cry mercy, there's too much pain to come

Nem voltam bolond, tudtam, mit csinálok, talán szándékosan provokáltam a hibridet, próbálva magamra terelni a figyelmét, hogy Stephanie tudja azt tenni, amit akart, vagy eltervezett. Számtalanszor néztem már szembe a halállal, ezért egyáltalán nem voltam rémült. Tisztában voltam az esélyeimmel, amik nem kecsegtettek sok jóval. Ha pusztán annyira leszek jó, hogy egy pár másodpercig időt nyerjek a boszorkánynak, akkor hajlandó voltam meghozni ezt az áldozatot. Legalább valami hasznom is lett volna.
- Ugyanolyan halott lenne, mint amilyen te leszel nem sokára – vicsorogtam rá, s talán életemben most először bántam azt, hogy nem teliholdas éjszaka volt, én pedig képtelen voltam az átváltozásra. A vérfarkas harapás halálos a vámpírok ellen, sajnos, a hibridek ellen nem, de talán úgy több esélyem lett volna szembeszállni a férfival. Csak egy sötét pillantást vetettem Stephaniera, amikor aggódóan szólított nevemen. Tekintetem azt üzente, hogy velem nem ne törődjön, ne mutasson gyengeséget, mert ez a szörnyeteg kapni fog az alkalmon, hogy kihasználja azt.

***

A fal tövében kuporogtam, miközben Steph idegesen járkált fel-alá, fel-alá. A csendet csak a lépteinek a zaja törte meg, illetve a kisebbik Mikealson szuszogása. A lány még eszméletlen volt, de nem is bántam, legalább addig is nyugtunk volt, és lehetőséget adott arra, hogy átgondoljuk az ezt követő terveinket. Persze előre megtervezni képtelenség lett volna, Klaus bizonyosan mindet felrúgta volna, de legalább elütöttük az időt valamivel. Egy ideje azonban már csendbe burkoloztunk mindketten, a percek pedig kínkeserves lassúsággal teltek, miközben mi vártuk a halálunk vagy megváltásunk óráját.
A lányra pillantottam felvont szemöldökkel, amikor beszélni kezdett arról, hogy milyen különleges Hope. Először nem értettem, hogy mire akart kilyukadni ezzel, nem igazán érdekelt, hogy a lány anyja hogyan vált hibriddé, meg hogyan maradt életben. Egészen addig, amíg le nem esett, hogy mit akart Steph, mit tegyek. A döbbenet kiült az arcomra is, nem igazán vágytam arra, hogy állandó vérivásra kárhoztassanak, de aztán eszembe jutott a hatalom, amivel a hibridség járna. Steph talán biztosítéknak szánta azt, hogy biztosan életben maradjak a Klaussal való megütközés végén, engem azonban az nem érdekelt. Csak az lebegett a szemeim előtt, hogy ha hibriddé válnék, sokkal nagyobb hasznára lennék Steph-nek, jobban tudnám segíteni a bosszújában, és nemcsak egy szerencsétlen kis vérfarkasocska lennék.
Figyelmesen hallgattam Steph szavait, miközben felálltam, és az eszméletlen Hope-hoz ballagtam. Vetettem még egy pillantást a társam arcára, láttam a kétségbeesést a tekintetében, azt, hogy nem akart elveszíteni engem is. Nem tudtam, hova tenni ezt, ezért inkább nem is foglalkoztam vele túl sokat, csak lenyelve a hányingeremet beleittam Hope vérébe azon a vágáson keresztül, amit az előbb Steph ejtett a lány karján.

***

Miközben Stephanie beszélt az őrült hibriddel, én egy pillanatra se vettem le a szemeimet róla. Figyeltem a mozdulatait, arcvonásait, készen álltam, hogy egyetlen rezdülésére ugorni tudjak, megvédve Stephaniet egy esetleg támadástól. A szemem sarkából láttam, ahogy lendült Hope keze, hogy megüsse Stephaniet, hogy szabaduljon a fogságából. Ha a kis Mikaelson ütése célba ért, és Stephet kibillentette az egyensúlyából, én készen álltam, hogy egyből Klausra vessem magam, mielőtt a férfi Stephnek tudott volna ugrani. Talán ez lett volna a halálos ítéletem, de tudtam, a vérfarkas géneknek köszönhetően képes lettem volna időben odaérni Klaushoz, hogy legalább egy kis időt tudjak nyerni, amíg Steph összeszedi magát.

525 words ❖ Let it begin Udvar 564837130

Christian E. Gray
Leadott karakter
Egy árny vagyok a múltból
Christian E. Gray



163
C szint:
Kalmithil
Udvar GDMYuBi
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
40
Másik felem :
A sötétséggel
Ennyi éve vagyok a világon :
32
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
Will Tudor
Tartózkodási helyem :
New Orleans (erdők)

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptyVas. Márc. 29, 2020 5:31 pm




Let's kill them all!
Shall we?



To: Everyone


Ha nem lett volna ott a lányom, azonnal nekik ugrom, feltépem a torkukat, vagy egyenként tépem le a végtagjaikat, de így türtőztettem magam, muszáj voltam. A férfi szavai nem kifejezetten leptek meg, nem mutatott félelmet, talán nem is érzett, biztos őrült volt, vagy túl magabiztos. Részéről az is őrültség volt. Oldalra billentettem a fejemet, úgy néztem végig rajta, aztán rekedten felnevettem, amolyan kegyetlen módon.
- Ha a lányomnak baja esik, már semmi sem fog visszatartani. Belegondoltál te abba, mi történne, ha baja esne? - vontam fel a szemöldökömet, nem válaszoltam meg neki a kérdést. Csak és kizárólag Hope jelenléte tartott vissza, különben már rég halott lenne mind a kettő. Most találtam csak rá, nem kívántam azonnal lelki traumát okozni neki.
- Ha ennyire félted a barátodat, miért nem raktál rá pórázt? - morogtam, ahogy a nő a férfi nevét mormolta. Még így sem tudtam, kicsoda ő, túl régóta léteztem már, hogy minden ellenségemet felismerjem.
Nem igazán értettem, mit akarnak tőlem, de azt pontosan tudták, hol találják Hope-ot, ahogyan azt is, ő a lányom. A gyenge pontom. Így is mondhatjuk, ugyanakkor miatta erősebb is vagyok, ez az, amit nem tud senki, csak akinek gyermeke van. Megrándult az arcom, mikor odahúzta magához Hope-ot, s dühösen fújtam ki a levegőt. Egyetlen másodperc lett volna odasuhannom, s eltörnöm a boszi nyakát, ha nem tett magára valamiféle erősítő bűbájt. Hope azonban mellette volt, így nem mertem kockáztatni.
A szavain, illetve az említett személy nevén elgondolkoztam egy pillanatra, de nem ugrott be. A név nagyon is ismerős volt, arcot egyelőre mégsem tudtam csatolni hozzá.
- Nem tudom, mit vétettem ellened, vagy ki az a Victor, de gondold át újra a szavaidat. - utaltam itt arra, hogy mindenki boldog lesz. Ebben hatalmasat tévedett. - Ha megölsz, azzal a lányomnak ártasz. Ha pedig őt bántjátok... - csak a fejemet ingattam lassan, nem mondtam többet. Tudniuk kellett, mire vállalkoznak, ha velem kezdenek.
Aztán valami hirtelen beugrott. Ahogy a nevemet mondta... Niklaus. Az arca. Dahlia halálakor láttam utoljára ezt a nőt, így már biztos lehettem benne, boszorkány, aki nagy hatalommal bír. A pokolba! Ráadásul a következő név is ismerősen derengett, egy fiatal lány arca is lelki szemeim előtt lebegett.
- Áh, Chelsea! - néztem rá összevont szemöldökkel. Igen, átváltoztattam a lányt, talán a Victor nevezetű egyént is, meglehet, nem lepne meg. De miért ennyi év után üt ez vissza? Miért pont most?
- Nem leszel különb nálam, ha megölsz. Sőt, te leszel a "rossz fiú". S tudod, ez előbb vagy utóbb vissza fog ütni. Sosem lesz normális életed, mert üldözni fog mindaz, amit a múltban tettél. - nagyot nyeltem, s az utolsó mondatnál Hope tekintetét kerestem. Abban a pillanatban, ahogy felé fordultam, bocsánatkérő pillantást küldött felém, s ahpgy a keze lendült, úgy lassult le számomra az idő. Elkerekedett szemekkel néztem végig a jelenetet, várva, mi sül ki belőle, készen arra, hogy reagálni tudjak időben.

474 szó △ - △ a sok késés miatt elnézést.. Udvar 3739568389 
©

ex-Klaus Mikaelson
Ősi hibrid
a legelső hibrid
ex-Klaus Mikaelson



163
C szint:
Kalmithil
Udvar TdDMjaj
D szint:
Half-blood of the Ghost Moon

Ez az én történetem :
△ In the end we're left
infinitely and utterly alone

Udvar Tumblr_p7gmlxQQvO1vuv9bpo2_250
i'm entirely bonkers. but i tell you a secret. all the best people are.
Az életem ennyi titkot rejt :
76
Titulus :
△ I'm the greatest bastard, love
Másik felem :
△ with my demons
Ennyi éve vagyok a világon :
1034
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
△ joseph 'bloody' morgan
Tartózkodási helyem :
New Orleans
Keresem :
Elijah & Rebekah & Kol & Marcel

Udvar Empty
TémanyitásUdvar EmptyVas. Jan. 12, 2020 9:20 am



Mindenkinek

Ahogy feleszméltem, már nyoma sem volt a karomon lévő sérülésnek, amit az okozott, hogy nyilvánvalóan vettek el a véremből. Mit sem sejtek ebből az egészből, sőt, még a gondolataimban sem fordul meg bármi ilyesmi. Az, hogy a mondandómra igazából mindketten vállat  vonnak kissé idegesít. Semmi izgalmas visszaszólás vagy félő megrezzenés. Nem tudom mi tévő legyek. Valaminek történnie kell, ha napokig itt leszünk, akkor biztosan elalszanak vagy elmennek egy kis időre... akkor talán lesz majd esélyem. Nagyot fújtatok, utána pedig nekidőlök a mögöttem lévő falnak. A kezeim ölembe helyezem, kényelmetlen és nehéz ez a bilincs, így legalább megpróbálom kicsit kényelmesebbé tenni a helyzetemet. Ujjaimmal vadul dobolok lábamon, le sem veszem róluk a szememet, hallgatom őket, hátha mondanak valami fontosat, de közben végig jár az agyam mindenfélén. Egészen addig, még Ő meg nem jelenik és úgymond kicsit el nem terelődik rólam a figyelem.
Óvatosan felállok, nekifeszülök a falnak. Eszembe jut az az emlék, amikor apámat megláttam széttépni azt a sok embert(?), felelevenedik benne az érzés, és ugyan mélyen legbelül reménykedem benne, hogy valamilyen szinten sikerül nekik dűlőre jutni, mégis ott van bennem az a szikra, ami miatt tudom, hogy megérdemelnék a halált amiért kikezdtek a családunkkal. Összeszorított ajkakkal nézek Stephre ahogy mellém lép, hallgatom amit mondanak, amivel próbálják meggyőzni az apámat, hogy adja fel és megment engem... aprón rázom meg a fejemet, hisz tudom Klaus Mikaelson mire képes, tudom, hogy nem kellene félnem és valójában kezd átütni a korábban érzett félelem dühé.  Mi is ketten vagyunk, és biztos vagyok benne, hogy eltudnék bánni legalább az egyikükkel, ha nem lenne rajtam ez a fránya bilincs. Egy bocsánatkérő pillantást vetek apámra, és hirtelen felindulásból, váratlanul, egy gyors mozdulattal emelem fel kezeimet Steph arca felé, majd ha sikerül eltalálnom, akkor az a célom, hogy kicsit megüssem őt, legalább hogy meghátráljon és közelebb tudjak kerülni apámhoz, hátha tud segíteni a bilincs leszedésében.  

soksok ●  Udvar 1250325136
●●



Hope Mikaelson
Tribrid
vámpír, vérfarkas és boszorkány
Hope Mikaelson



163
C szint:
Kalmithil
Udvar Tumblr_p7g9mgtuCa1v3phb7o1_400
D szint:
Famous

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
75
Titulus :
☽ Littlest Mikaelson
Másik felem :
☽ Bonyolult
Ennyi éve vagyok a világon :
21
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
☽ Danielle Rose Russell
Tartózkodási helyem :
☽ New Orleans, Salvatore School
Keresem :

Udvar Empty
TémanyitásUdvar Empty


Ajánlott tartalom
163
C szint:
Kalmithil

Udvar Empty
 

Udvar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Belsõ udvar