Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Alesea R. Hyland, Connie Walker, Stephanie Stafford


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Theodore & Theophile szobája

Theodore Storm
Today at 7:52 pm



Utcák

Elisabeth Saltzman
Today at 6:31 pm



Trónterem

Katherine Pierce
Today at 5:09 pm



Sikátor

Always and Forever
Yesterday at 9:06 pm



Törlések, figyelmeztetések

Always and Forever
Yesterday at 9:01 pm



Partnerkeresõ

Connie Walker
Vas. Aug. 12, 2018 9:22 pm



Constance Walker

Larissa Blackwell
Vas. Aug. 12, 2018 1:50 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Szomb. Aug. 11, 2018 4:51 pm



Sarah Skyfesh

Sarah Skyfesh
Szomb. Aug. 11, 2018 12:57 am



Udvar

Elisabeth Saltzman
Pént. Aug. 10, 2018 7:23 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 5 5
Boszorkányok 8 0
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 23 14

Share | 
 

 Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}   Szer. Aug. 08, 2018 2:52 am



Cami & Klaus
Madness is like gravity
all you need is a little push


Manosque. A francia város, ami kevés lakossága ellenére igencsak közel állt a szívemhez. Még valamikor a tizennyolcadik századi pestisjárvány után jártam itt először, legjobb festményeim egyikeit akkortájt készítettem. Csöndes volt, ahogy még ma is, ami alapjáraton megnyugtatott volna, de jelen esetben inkább csak rontott a helyzetemen. Az ígéretünk, az örökkön-örökké kísértett, szellemeket küldött a nyakamra, akik bár elmém szüleményei voltak, nem voltak kevésbé bosszantóak, mintha valódi kísértetek lettek volna. Legtöbbször Camille tartott rögtönzött pszichológiai rendelést nálam, vagy próbált a lelkemre beszélni, és az ironikus az volt az egészben, hogy közben végig arra gondoltam, a valódi Camille-nek is meglenne a véleménye arról, hogy éppen őt látom. "A lelkiismereted kivetülése", vagy valami hasonló szentbeszéddel, miszerint én valójában a lelkem mélyén jó vagyok, nem maga az ördög, nem egy őrült - vagy ahogy a franciák elkereszteltek; Klaus la fou. Szerettem volna vele heves vitába szállni, megvédeni magam, letagadni minden jót, amit összehord rólam, de már nem tehettem. Elveszítettem a testvéreim, az ígéretünkkel együtt lett oda minden, az egyetlen lányom, az örökösöm immár hét esztendeje nem láttam, a szeretett nő pedig lelkem utolsó darabkájával karöltve veszett oda. Ahogy a józan eszem legnagyobb része is.
A kezemben szorongatott ecset megszaladt a vásznon, oda nem illő vörös csíkot hagyva maga után a narancssárga égbolton, ami egyből haraggal töltött el. Az állványt egyetlen mozdulattal borítottam fel, a rajta lévő vászon a falnál sorakozó többi festménynek borult, melyeken egytől-egyig a vörös szín dominált. Egyik-másik még enyhe vérszagot is árasztott, de nem fordítottam különösebb figyelmet neki. Valami más vonta magára a figyelmem, valaki más, aki egészen addig nem volt ott, de mint mindig, most sem akart eltűnni. Pedig próbálkoztam eltüntetni. Lehunytam a szemem, a karomba csíptem, ahogy még nagyon régen Esther tanította, de mikor újra felnyitottam szemhéjaim, még mindig ott állt. Szólásra nyitotta száját, de mielőtt bármit is mondhatott volna, haragomat szavakba öntve csitítottam el. - Miért nem tűnsz végre el?! - Ahogy üvöltésem visszhangzott a magas mennyezetnek köszönhetően, a nő eltűnt, de alighogy nem láttam többé a szoba közepén, a csengő zavart meg. Az ajtóhoz léptem, sőt, rohantam mérgemben, és olyan erővel téptem fel, hogy félő volt, kiszakad a helyéről. - Ez valami ócska vicc? Az előbb mondtam, hogy tűnj el! Nem akarlak többé látni, hallod?! - a hangom villámcsapásként törte meg újfent a csöndet, de nem zártam be az ajtót, helyette a fülemre helyeztem mindkét kezem, hogy ne is lássam a nőt, csak feltépte a régi sebeket, melyekből úgy éreztem ömlik a vér, és fájtak, borzasztóan fájtak. Csak álltam ott lehajtott fejjel, befogott fülekkel, és vártam, hogy végre eltűnjön. Térdeimet gyengének éreztem, de még ott álltam, meg-meginogva, sajgó mellkassal, felszakadt sebekkel, sérült elmével, egy illúzióval, ami nem akart szertefoszlani.

442 szóKlamille - véégre

●●








Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Keresem :
my child & her mother
freya & marcel
Léptek száma :
22

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}   Szer. Júl. 25, 2018 1:40 pm



Klaus & Cami

Mintha ezer éve lett volna, hogy utoljára láttam a napfényt. Fogalmam sincs, mennyi ideje már, hogy fogva tartottak, de nem is érdekel. Korábban rendületlenül kutattam volna az indokok után, hogy megértsem, miért történt ez, most azonban csak az számít, hogy végre ismét szabad lehetek. Nem tudom, mi okból döntöttek úgy, hogy elengednek, de nem is izgat. Mióta vámpír lettem, én is megváltoztam. Érdekes, emberként szerintem bátrabb voltam, holott nem voltam még halhatatlan. Vagy csak nem rettentem meg annyira a haláltól, mert...nos, akkor még nem haltam meg. Oké, az mindenesetre megnyugtató, hogy a pszichológus énemet nem temettem el túl mélyre, és továbbra is elemzem a történéseket. Nem volt sok időm beletanulni a vámpírlétbe, hiszen túl gyorsan indult be minden körülöttem, aztán meg hirtelen lett vége azzal, hogy elraboltak. Igyekszem ezen továbblépni, de egy valami nem hagy nyugodni. Bár elég sokszor megvonták tőlem a véradagomat, amitől úgy festhettem, mint valami lepusztult drogos, de meg mernék rá esküdni, hogy nem egyszer bukkant fel Elijah azon a helyen, ahol meg voltam kötözve. A verbénás kötél nyomai még mindig látszódnak a csuklóimon. Meredten bámulok a kezeimre, miközben újra szoktatom a szememet a napfényhez. A járókelők eléggé megbámulnak, szóval inkább befordulok egy kis utcába, hogy aztán a falnak dőlve tovább mélázzak a történteken. Milyen nap van ma? Hányadika? Egyáltalán milyen évet írunk? Teljesen elszállt az időérzékem, sőt... szerintem már nem New Orleansban vagyok. Kell pár perc, hogy összekapjam magam, mielőtt ismét belépek a nyüzsgő forgatagba. Mikor sikerül viszonylag épelméjű személy benyomását keltenem, rögtön odalépek egy idegenhez.
- Elnézést, megmondaná, hol vagyok pontosan? - Furán néz rám. - Tegnap Las Vegasban kezdtünk el inni a többiekkel, és azt hiszem, átmentünk Másnaposokba. Még azt is megkockáztatom, hogy most már férjnél vagyok. - Oké, legalább elértem, hogy széles vigyor terüljön el a képén a pasasnak. Így talán már nem néz flúgosnak.
- Hát, hölgyem. Elég messzire került a barátaitól. - Érdekes akcentussal beszél. Ugye nem... - Üdvözlöm Manosque-ben. - Úristen, mindjárt elájulok. Egy árva szó nélkül fordulok sarkon, hogy megkeressem az első kocsmát. Legalább ott valamennyire otthonosan tudok mozogni. Csak ne lennék ennyire éhes. Itt túl sok az ember, ez nem volt jó ötlet. Utálom ezt mondani, de muszáj kirabolnom egy vérbankot, vagy félek, bántani fogok valakit. Sok valakit. Már épp lépnék ki a kis francia bárból, amikor egy ismeretlen hang egy számomra ismerős nevet ejt ki a száján.
- És te hallottad, hogy Klaus Mikaelson már megint ráunt a királyi birodalmára New Orleansban? Most épp két utcányira innen rendezkedett be. Úgy tudom, folyton fest. Vagy gyilkol. Vagy... - Egy másodperc töredéke alatt száguldottam ki az épületből. El sem hiszem. A szívem a torkomban dobog már azóta, hogy meghallottam a nevét. Biztos jó ötlet felkeresni? Akárhogy is, valamit tennem kell, mert ez így nem állapot. Egy utcát csak képes vagyok hamar átfésülni.
Oké, tévedtem, ráment a délutánom, de végre megvan. A lakásból furcsa zajok szűrődnek ki. Valóban nehéz eldönteni, hogy jelenleg vörös festékkel vagy vérrel mázol-e a vászonra. Mindegy, én akkor is veszek néhány mély lélegzetet, és bekopogok. Elvégre mi baj történhet? Szerintem ezt a kérdést én sem gondolom komolyan. Késő bánat, már kopogtam.

¤¤¤ ●    
●●








love will make you strong


avatar
Vámpír vagyok
Play by :
✧ leah pipes
Léptek száma :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}   Szer. Júl. 25, 2018 1:08 pm

...





love will make you strong


avatar
Vámpír vagyok
Play by :
✧ leah pipes
Léptek száma :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Klaus hálószobája
» Klaus Mikaelson
» Klaus szobája
» Mikaelson család kunyhója
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Határon túl :: Bárhol a világban-
^
ˇ