Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Fire Meets Fate

Isaac Lestrange
Yesterday at 3:17 am



Charlotte szobája

Patrick Joseph Reynolds
Csüt. Jan. 17, 2019 10:00 pm



Utcák

Oliver Hemingway
Csüt. Jan. 17, 2019 8:34 pm



Asztalok

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:29 pm



Grace cellája

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:07 pm



Trónterem

Kai Parker
Szer. Jan. 16, 2019 1:09 pm



Az épület elõtti tér

Reagan Blair
Kedd Jan. 15, 2019 8:52 pm



Nevan

Nevan
Hétf. Jan. 14, 2019 7:56 pm



Alaric Saltzman irodája

Caroline Forbes-Salvatore
Hétf. Jan. 14, 2019 10:01 am



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Camille O'Connell
Hétf. Jan. 14, 2019 8:08 am
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete

Share | 
 

 Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}   Hétf. Jan. 14, 2019 8:08 am



Klaus & Cami

Az ajtó előtt ácsorogva úgy éreztem, mindjárt összeomlik körülöttem a világ. Nem tudom, mióta nem láttam Klaust, az időérzékemet a fogságban érthető módon elveszítettem, mégis kezdem azt gondolni, még addig vessem be a vámpírléttel járó egyik képességemet, amíg lehet, és szépen fussak olyan messzire és olyan gyorsan, ameddig és amennyire csak tudok. A közeledő léptek zaja csak még inkább ebben erősít meg, azonban valamiért mégis földbe gyökerezett lábakkal várom, hogy ismét szemtől szemben álljak...Vele. Oké, azt álmomban sem képzeltem volna, hogy amikor meglát, a nyakamba borul vagy a karjába kap és végigtáncoljuk a szobát, de azért ez a reakció sem fordult meg a fejemben. Mintha kb. megőrült volna. Te jó ég, mi történt Klausszal? És mi a fenéért beszél úgy, mintha az imént küldött volna el a pokolba? Hiszen csak most jöttem. Úristen...ugye nem? Rólam hallucinál? Csak mert más nemigen jöhet szóba az alapján, amit most látok. Ez egyszerre hízelgő és félelmetes. Ilyen hatással lettem volna rá? Mármint persze, emlékszem arra a karácsonyi éjszakára. Nehéz is lenne elfelejteni... én mégis azt gondolnám, hogy Klaus már továbblépett és elfelejtett. Erre tessék. Itt áll tőlem pár méterre egy magába zuhant, megtört férfi, aki az elmebetegség jeleit produkálja. Pompás. És mégis hogy győzzem meg arról, hogy valódi vagyok?
- Milyen szívélyes fogadtatás. - Lépek be úgy az ajtón és csukom be magam mögött, mintha mi sem történt volna. A festményekhez sétálok. - A mindenit. Már szinte el is felejtettem, mennyire tehetséges vagy. Bár az állványon szerintem jobban mutatna ez a kép. - Ezzel a lendülettel pedig fel is veszem a padlón heverő festményt és visszateszem a helyére. Nem megyek túl közel Klaushoz - pedig szeretnék -, mert nem tudni, ezzel milyen reakciót váltanék ki belőle, úgyhogy kényelembe helyezem magam az egyik székben.
- Most ki írja a memoárod? Csak kíváncsiságból kérdezem. Tudod, nekem kiesett egy kis idő. Bár fogalmam sincs, mennyi, szóval örülnék, ha felvilágosítanál, mióta is voltam távol. - Nézek rá érdeklődő tekintettel. Tényleg szeretném, ha végre el tudnám oszlatni a kételyeimet. Ugyanis lehetetlen megmondani, hogy egy-két évről van-e szó, vagy inkább 20-30-ról, ne adj isten még többről.
- Várjunk... hol van Hope? Csak azt ne mondd, hogy elhagytad a saját lányodat. Pláne azok után, amiken együtt keresztülmentetek, és amiket érte tettél. - Kioktató lenne a hangom? Könnyen meglehet. De legalább megvan rá az esély, hogy lassan elérem ezzel a módszerrel, hogy Klaus rájöjjön, valóban itt vagyok, nem pusztán látomás formájában, a fejében létezve. Aztán ha picit megnyugszik - már ha ez nála egyáltalán lehetséges -, közelebb megyek hozzá, kicsit meg is érintem őt. Úgy már nem kételkedhet abban, hogy élek és itt vagyok. Vele.

¤¤¤ ● 1600 év elteltével végre itt a reag...bocsiiii  
●●








love will make you strong


avatar
Vámpír vagyok
Kapcsolatban :
✧ who knows?
Play by :
✧ leah pipes
Léptek száma :
13
Népszerûség :
1

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}   Szer. Aug. 08, 2018 2:52 am



Cami & Klaus
Madness is like gravity
all you need is a little push


Manosque. A francia város, ami kevés lakossága ellenére igencsak közel állt a szívemhez. Még valamikor a tizennyolcadik századi pestisjárvány után jártam itt először, legjobb festményeim egyikeit akkortájt készítettem. Csöndes volt, ahogy még ma is, ami alapjáraton megnyugtatott volna, de jelen esetben inkább csak rontott a helyzetemen. Az ígéretünk, az örökkön-örökké kísértett, szellemeket küldött a nyakamra, akik bár elmém szüleményei voltak, nem voltak kevésbé bosszantóak, mintha valódi kísértetek lettek volna. Legtöbbször Camille tartott rögtönzött pszichológiai rendelést nálam, vagy próbált a lelkemre beszélni, és az ironikus az volt az egészben, hogy közben végig arra gondoltam, a valódi Camille-nek is meglenne a véleménye arról, hogy éppen őt látom. "A lelkiismereted kivetülése", vagy valami hasonló szentbeszéddel, miszerint én valójában a lelkem mélyén jó vagyok, nem maga az ördög, nem egy őrült - vagy ahogy a franciák elkereszteltek; Klaus la fou. Szerettem volna vele heves vitába szállni, megvédeni magam, letagadni minden jót, amit összehord rólam, de már nem tehettem. Elveszítettem a testvéreim, az ígéretünkkel együtt lett oda minden, az egyetlen lányom, az örökösöm immár hét esztendeje nem láttam, a szeretett nő pedig lelkem utolsó darabkájával karöltve veszett oda. Ahogy a józan eszem legnagyobb része is.
A kezemben szorongatott ecset megszaladt a vásznon, oda nem illő vörös csíkot hagyva maga után a narancssárga égbolton, ami egyből haraggal töltött el. Az állványt egyetlen mozdulattal borítottam fel, a rajta lévő vászon a falnál sorakozó többi festménynek borult, melyeken egytől-egyig a vörös szín dominált. Egyik-másik még enyhe vérszagot is árasztott, de nem fordítottam különösebb figyelmet neki. Valami más vonta magára a figyelmem, valaki más, aki egészen addig nem volt ott, de mint mindig, most sem akart eltűnni. Pedig próbálkoztam eltüntetni. Lehunytam a szemem, a karomba csíptem, ahogy még nagyon régen Esther tanította, de mikor újra felnyitottam szemhéjaim, még mindig ott állt. Szólásra nyitotta száját, de mielőtt bármit is mondhatott volna, haragomat szavakba öntve csitítottam el. - Miért nem tűnsz végre el?! - Ahogy üvöltésem visszhangzott a magas mennyezetnek köszönhetően, a nő eltűnt, de alighogy nem láttam többé a szoba közepén, a csengő zavart meg. Az ajtóhoz léptem, sőt, rohantam mérgemben, és olyan erővel téptem fel, hogy félő volt, kiszakad a helyéről. - Ez valami ócska vicc? Az előbb mondtam, hogy tűnj el! Nem akarlak többé látni, hallod?! - a hangom villámcsapásként törte meg újfent a csöndet, de nem zártam be az ajtót, helyette a fülemre helyeztem mindkét kezem, hogy ne is halljam a nőt, csak feltépte a régi sebeket, melyekből úgy éreztem ömlik a vér, és fájtak, borzasztóan fájtak. Csak álltam ott lehajtott fejjel, befogott fülekkel, és vártam, hogy végre eltűnjön. Térdeimet gyengének éreztem, de még ott álltam, meg-meginogva, sajgó mellkassal, felszakadt sebekkel, sérült elmével, egy illúzióval, ami nem akart szertefoszlani.

442 szóKlamille - véégre

●●








Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Kapcsolatban :
△ with my demons
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Keresem :
my child & her mother
freya & marcel
Léptek száma :
23
Népszerûség :
1

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}   Szer. Júl. 25, 2018 1:40 pm



Klaus & Cami

Mintha ezer éve lett volna, hogy utoljára láttam a napfényt. Fogalmam sincs, mennyi ideje már, hogy fogva tartottak, de nem is érdekel. Korábban rendületlenül kutattam volna az indokok után, hogy megértsem, miért történt ez, most azonban csak az számít, hogy végre ismét szabad lehetek. Nem tudom, mi okból döntöttek úgy, hogy elengednek, de nem is izgat. Mióta vámpír lettem, én is megváltoztam. Érdekes, emberként szerintem bátrabb voltam, holott nem voltam még halhatatlan. Vagy csak nem rettentem meg annyira a haláltól, mert...nos, akkor még nem haltam meg. Oké, az mindenesetre megnyugtató, hogy a pszichológus énemet nem temettem el túl mélyre, és továbbra is elemzem a történéseket. Nem volt sok időm beletanulni a vámpírlétbe, hiszen túl gyorsan indult be minden körülöttem, aztán meg hirtelen lett vége azzal, hogy elraboltak. Igyekszem ezen továbblépni, de egy valami nem hagy nyugodni. Bár elég sokszor megvonták tőlem a véradagomat, amitől úgy festhettem, mint valami lepusztult drogos, de meg mernék rá esküdni, hogy nem egyszer bukkant fel Elijah azon a helyen, ahol meg voltam kötözve. A verbénás kötél nyomai még mindig látszódnak a csuklóimon. Meredten bámulok a kezeimre, miközben újra szoktatom a szememet a napfényhez. A járókelők eléggé megbámulnak, szóval inkább befordulok egy kis utcába, hogy aztán a falnak dőlve tovább mélázzak a történteken. Milyen nap van ma? Hányadika? Egyáltalán milyen évet írunk? Teljesen elszállt az időérzékem, sőt... szerintem már nem New Orleansban vagyok. Kell pár perc, hogy összekapjam magam, mielőtt ismét belépek a nyüzsgő forgatagba. Mikor sikerül viszonylag épelméjű személy benyomását keltenem, rögtön odalépek egy idegenhez.
- Elnézést, megmondaná, hol vagyok pontosan? - Furán néz rám. - Tegnap Las Vegasban kezdtünk el inni a többiekkel, és azt hiszem, átmentünk Másnaposokba. Még azt is megkockáztatom, hogy most már férjnél vagyok. - Oké, legalább elértem, hogy széles vigyor terüljön el a képén a pasasnak. Így talán már nem néz flúgosnak.
- Hát, hölgyem. Elég messzire került a barátaitól. - Érdekes akcentussal beszél. Ugye nem... - Üdvözlöm Manosque-ben. - Úristen, mindjárt elájulok. Egy árva szó nélkül fordulok sarkon, hogy megkeressem az első kocsmát. Legalább ott valamennyire otthonosan tudok mozogni. Csak ne lennék ennyire éhes. Itt túl sok az ember, ez nem volt jó ötlet. Utálom ezt mondani, de muszáj kirabolnom egy vérbankot, vagy félek, bántani fogok valakit. Sok valakit. Már épp lépnék ki a kis francia bárból, amikor egy ismeretlen hang egy számomra ismerős nevet ejt ki a száján.
- És te hallottad, hogy Klaus Mikaelson már megint ráunt a királyi birodalmára New Orleansban? Most épp két utcányira innen rendezkedett be. Úgy tudom, folyton fest. Vagy gyilkol. Vagy... - Egy másodperc töredéke alatt száguldottam ki az épületből. El sem hiszem. A szívem a torkomban dobog már azóta, hogy meghallottam a nevét. Biztos jó ötlet felkeresni? Akárhogy is, valamit tennem kell, mert ez így nem állapot. Egy utcát csak képes vagyok hamar átfésülni.
Oké, tévedtem, ráment a délutánom, de végre megvan. A lakásból furcsa zajok szűrődnek ki. Valóban nehéz eldönteni, hogy jelenleg vörös festékkel vagy vérrel mázol-e a vászonra. Mindegy, én akkor is veszek néhány mély lélegzetet, és bekopogok. Elvégre mi baj történhet? Szerintem ezt a kérdést én sem gondolom komolyan. Késő bánat, már kopogtam.

¤¤¤ ●    
●●








love will make you strong


avatar
Vámpír vagyok
Kapcsolatban :
✧ who knows?
Play by :
✧ leah pipes
Léptek száma :
13
Népszerûség :
1

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}   Szer. Júl. 25, 2018 1:08 pm

...





love will make you strong


avatar
Vámpír vagyok
Kapcsolatban :
✧ who knows?
Play by :
✧ leah pipes
Léptek száma :
13
Népszerûség :
1

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Határon túl :: Bárhol a világban-
^
ˇ