Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Maffia tagok

Today at 2:29 pm


Erdő

Today at 11:53 am


Cedric Sutton

Today at 12:03 am


VIP terem

Yesterday at 11:51 pm


Dolgozószoba

Yesterday at 11:49 pm


Dolores "Lola" Cortez

Yesterday at 9:32 pm


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Jún. 07, 2017 12:04 pm



Kol & Elena


Egyáltalán nem tetszettek a szavai, mert éreztem, hogy tényleg egy őrülttel van dolgom. Kolt mindig is annak tartottam, habár voltak jobb pillanatai, de azt hiszem, a családja teljesen kiölt belőle mindent. Sajnáltam. Igen, valahol sajnáltam, hogy ilyenné vált és azt is, hogy még én is képes voltam őt kijátszani, majd Jeremyvel karöltve megölni. De az Istenért! Ha nem így teszünk, már akkor, aznap megölt volna minket. Már réges-rég halott lennék.
Próbáltam elrejteni a félelmemet. Vámpírként erősebb voltam, mint egy egyszerű emberként a legutolsó találkozásunkkor. Nem adhattam fel akkor sem, ha tényleg kilátástalan volt ez a helyzet.
- Kol, tényleg gondold át. Mi értelme megölnöd? Mi értelme a bosszúnak élned? És mi lesz utána? Mihez kezdesz majd, ha megöltél… mindenkit, aki ártott neked? Rájössz, hogy egyedül maradtál! – Próbáltam győzködni, jobb belátásra bírni, bár szinte 100%-ig biztos voltam benne, hogy süket fülekre találnak a szavaim vagy épp még jobban felhúzom vele.
Arra, hogy nincs senki, aki megmenthetne, nem reagáltam. Igen, ezúttal nagyon egyedül voltam, mindenféle értelemben, de most nem volt időm ezzel foglalkozni. A válasza, miszerint a vámpírsága kezdete előtt boszorkány volt, mindent megmagyarázott. Tehát valami csodával határos módon visszaszerezte az erejét és most boszorkányként lépett a Földre. Nem tudtam ennek örülni.
Nem volt időm belészúrni a karót, a fájdalom a fejembe hasított, amitől felnyögtem, jobban mondva felsikítottam, mert sokkal erősebben éreztem, mint az előbb. Megzavarodtam, megtántorodtam, a karó is kiesett volna a kezemből, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Nem csak a fájdalom volt erős, hanem éreztem eluralkodni rajtam Kolt. A kezem magától mozdult és mire bármit is tehettem volna, a karó az én nyakamba fúródott, ezzel még nagyobb fájdalomnak kitéve engem. Ha nem lettem volna vámpír, meghaltam volna. Elgondolkodtató, hogy ez mennyire lett volna jó nekem, hisz ami ezután jött, minden volt, csak nem szép és jó. Végigrángatott a földön. Aztán megéreztem a köteleket, amik ahogy a bőrömhöz értek, egyből égetni kezdtek, mintha a napra mentem volna ki a gyűrűm nélkül. Verbéna. Francba…! Fájt, de összeszorítottam a fogaimat és kissé dühösen néztem Kolra, aki ekkor húzta ki a karót a nyakamból. A megkönnyebbülés után jött az újabb sok; a gyomromba szúrta a fadarabot, mire újra felnyögtem. A kérdéseire nem igazán akartam és nem is tudtam mit válaszolni. Magamban azt reméltem, hamar végez vagy megunja a dolgot. Körbefuttattam a tekintetem a környéken, hátha találok valamit, ami segíthet rajtam, de hamar beláttam, hogy semmi sincs. Visszanéztem rá az újabb kérdésre. Szomjas? Egyáltalán nem, maximum a vérére, de nem, igazából arra sem. Próbáltam ellenállni, összeszorítani a számat, de végül ő nyert és a verbéna a lefojt a torkomon, újabb égető, maró érzést keltve bennem. Köhögve hajoltam előre, amennyire a kötelek és Kol engedett. Magam elé bámultam, próbáltam kicsit helyrejönni, de nehéz volt, nem láttam a végét.
A szavakra értetlenül néztem fel rá, összehúztam a szemeimet is.
- Mégis miről beszélsz? Ők meghaltak. Connort annak idején megöltem, Jeremy pedig már rég nem tagja az Ötöknek... Silas is halott, a gyógyír már nincs… tehát értelmetlen lenne, ha az Ötök még léteznének. – Magyaráztam, bár úgy éreztem, Kol többet tud erről az egészről, mint én. A kötelektől szenvedve mocorogni kezdtem kicsit.
- Kol, mit tudsz? Visszatértek? Újra megjelentek…? – Kérdeztem, jobban mondva nöyszörögtem a fájdalomtól, de tényleg látszott rajtam, hogy új nekem ez az egész. Bár attól féltem, hogyha léteznek is az Ötök, akkor Kol nem épp jó kedvében keresi őket, hanem valami komoly, világmegváltó tervei lehetnek velük és ez nem volt éppen az ínyemre. Mihamarabb ki kellett szabadulnom a fogságából, hogy én magam is utána járhassak az Ötöknek.

581 szó ■ remélem, jó  
■■




Dear Diary, today will be different. Today I will smile. It will be genuine.

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 09.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Hétf. Május 29, 2017 8:52 pm




To: Elena Gilbert





Sokakkal ellentétben, én megtapasztaltam a halált, ami nem igazán volt kellemes. A túlvilág okozta mámor élmény, a körülötted lengő üresség érzet, és a sosem lelhetsz békességre szlogen, nos.. mind-mind emlékezetes. Odaát írtam ám naplót is, tele véstem a kis fantáziám képeivel. Eljátszottam számtalanszor a gondolattal, miszerint a legközelebbi viszontlátásunk alkalmával, milyen jól is fogok szórakozni. Eldöntöttem, hogy még megbánja azt, miszerint levegőt mert szívni, világra jött, s keresztbe tett nekem... ismétlem: Nekem! Az égvilágon nem ártottam semmit, mármint de... de Elena Gilbert a világ legtehetségtelenebb színésze. Az arcára volt írva, hogy hazudik, sőt próbál kijátszani. Azt hitte olyan hülye vagyok, hogy nem érzékelem mit tesz? Mindenesetre... megérkeztem. Nyilván hiányolhatott, hisz ez a heves reakció... egyszerűen lenyűgöző, hogy mit váltok ki belőle! Vajon mit fog szólni, amikor is nem sokára megitatom? Most komolyan! Nyilvánvaló volt, hogy nem érkezem hozzá üres kézzel. Hoztam neki ugyanis egy kis meglepetést. Úgy hiszem, sőt tudom, hogy örülni fog neki!
- Pedig az arckifejezésed másról árulkodik, Heléna. Tudom, hogy szeretnél meghalni... - Jelentem meg ekkor vele szemben, szemeim a mérhetetlen dühtől szinte csillogtak, míg a hangszínem ridegen csendült fel. Ha azt gondolta, hogy egy kis első pillantással megússza, akkor nagyot tévedett, ugyanis rengeteg tervem van vele. - ...de sajnos, nem adhatom meg a leghőbb vágyad. - Incselkedtem, elengedve a kis fejfájásos trükköt, ezután igazi élményévé válhatott a repülés. Vajon így érezheti magát egy igazi repülő is? - S hogy mi vagyok!? - Kérdeztem vissza eltöprengve. - A rémálmod leszek, amíg csak levegőt veszel e Föld nevű bolygón! Szóval.. a helyedben annyira nem sietnék sehova.. bármikor, bárhol, sőt akárhol is vagy, nos megtalállak, és apró kis darabkákra apríthatlak. Ezt ne feledd! - Suttogtam nyomatékosan, s őrültséggel a szemeim tükrében.
- Mondja az, aki megölt! Hát milyen ironikus, nem de bár? - Rázom meg a fejem tétován, ahogy figyelemmel kísérem a felállását. Én mondom a Petrova-vérvonal egy átok. Mindig két férfi... két testvér egymás ellen fordítása történik meg, és egy ilyen kis nyafogó macska az iránytű. - Mindenesetre 1:0, ide! Nincs felmentő sereged, aki megmentsen téged, sőt... igazából senki sincs itt. - Nézek körül szórakozottan a terepen. Az erdőben vagyunk. Ketten. Értelemszerű, hogy nem fogom hagyni meglógni, amíg meg nem tanulta azt, hogy a későbbiekre tekintve hol is van a helye. Már épp tettem egy lépést, amikor is meghallottam a kérdését. Hangosan felnevetek, ahogy megfogom a hasam.
- Mi se egyszerűbb... még a vámpírságom kezdete előtt boszorkány voltam. - Vallom be egy apró mosollyal. - De azt hiszem... - Egy hirtelen mozdulattal támad, s a pillanatok tört része alatt fagy belém, a további mondat részek jellege. Fadarabbal a kezében száguld felém, és már készen állna szíven szúrni vele. Alig néhány másodperc... alig néhány gondolat, de igazából még erre sincs idő. Ösztönösen cselekszem, azon nyomban fájdalmat generálok az elméjében, ám az előbbinél háromszor nagyobb erőkifejtéssel. Kezemet megemelve tartom az irányába, s végül arra kényszerítem a mágia által, hogy a saját kis nyakába szúrja bele azt a karót. Arcomra kiíródik a mérhetetlen, és fékezhetetlen harag. Ha eddig nem lettem volna az, akkor most jócskán célt ért vele. - Te rohadt kis ribanc... - Ragadom meg a lábánál fogva, ahogy magam után húzom. Nem telik sokba, míg egy fához érkezünk. Vígan vágom neki, majd kötözöm oda, verbénás kötelekkel. - Tudom, fuldokolsz. Emlékeztet a halálodra? - Kérdezem meg vígan, ahogy egy hirtelen mozdulattal kirántom belőle a fát, majd a gyomrába szúrom át. - Minden bizonnyal most kegyes voltam hozzád.. de nyugi, kedvesem, azért még élvezhetted magadban a fát. S áh... szomjas vagy? - Kényszerítem arra, hogy igyon a flakon vízből, amelyben verbéna van. Mondtam, miszerint készültem meglepetéssel! - Na jó... kaphatsz egy esélyt. - Emelem el a szájától az üveget. - Mit tudsz az ötökről? Kik ők? Jól esne egy-két név, netán mostani cél irányzott információ róluk. - Helyeslően bólogatok a szavaimra, ahogy finoman arrébb simítom a szeméből a hajat, s egy ördögi vigyorral várom a válaszát. Kegyetlen vagyok. Esélyt sem adtam neki a küzdelemre. De hát... engem ez hol is hat meg?

music: ursa minorwords: 658 ■ note: so sorry, darls   

@


avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :
Esther Mikaelson
Finn Mikaelson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 24.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Hétf. Május 29, 2017 1:42 am



Kol & Elena


Ha még életben lettem volna, a szívem működőképes, nos, azt hiszem, a torkomban dobogott volna az adrenalintól, ami pillanatok alatt az egekbe szökött. A helyzet az, hogy álmomban sem gondoltam arra, hogy valaha viszontlátom még Kol Mikaelsont. Hisz megöltük! Persze, ez a mi világunk, ahol bármi megtörténhet és a halottak visszatérhetnek, de pont ő? Azért lassan tudatosult bennem, hogy ez nem holmi rémálom, hanem a kemény valóság. És igen, féltem. Minden oka megvolt a bosszúra, hisz tőrbe csaltuk és meg akartuk ölni, sőt, hát végül sikerült is. Még mindig előttem van, ahogy szó szerint a szemünk láttára ég el és közvetlenül ezután megjelenik Klaus az ajtóban. Nagyon nagy csoda, hogy egyáltalán túléltük azt a kalandot… hála Bonnienak, aki közel három napra be tudta zárni Klaust a nappalinkba.
- Nem, Kol, nem akarok… - Válaszoltam, lassan hátrálva. – Őszinte leszek, nem hiányoztál és nyugodtan visszamehetnél oda, ahol voltál. – El is hallgattam. Nem tudtam és nem is akartam mit reagálni a szavaira, csak eltűnni előle. Épp ezért váltottam menekülő üzemmódba és hagytam faképnél. Nem akartam a hasonmásomra, Katherinere hasonlítani, de most az egyszer beláttam: szégyen a futás, de hasznos. A túlélésért pedig menekülnöm kellett. Hallottam az ordítását, ami csak arra késztetett, hogy még gyorsabban száguldozzam a fák között, de még a vámpírsebességem sem volt elég ahhoz, hogy lehagyjam. Hirtelen jelent meg előttem, mire én lefékeztem, hogy még véletlenül se ütközzek neki.
Hirtelen fájdalmat éreztem, aminek a súlya alatt térdre rogytam. Fájt, de nem tudom, mégis mit művelt. Ez nem vámpírképesség, ugye? Nem, biztos, hogy nem az.
- Mégis mi vagy… te? – Nyöszörögtem, miközben a fejemet fogtam eltorzult arccal. A szavakra megpróbáltam felnézni rá, de ekkor megmozdult a keze és én a levegőbe repültem. Nem számítottam rá és fájt, rohadtul fájt, ahogy az egyik fának vágott. Felnyögtem és így csúsztam le a földre. Próbáltam magam összeszedni, de a félelem és a fájdalom együttes ereje nem volt valami kellemes.
- Kol, ne élj a múltban… semmi értelme. Élsz, tehát nem mindegy, mi történt? A bosszú… egyáltalán nem megoldás. – Pillantottam fel rá. Nyeltem egy nagyot és sietősen felkeltem a földről. Az sem érdekelt, hogy a táskámat félúton elhagytam. Sarokba szorítva éreztem magam és nem tudtam, merre tovább. Ha küzdök, ha felveszem Kollal a harcot… meghalok. Ha menekülök, valószínűleg utolér és a történet vége szintén ugyan az lesz.
Tisztában voltam vele, hogy még vámpírként sem vagyok képes megvédeni magam az olyan őrültektől, mint Kol. Főleg, hogy ő most…
- …boszorkány vagy? De mégis hogyan…? – Ugrott be hirtelen, hisz amit az előbb csinált, az csak boszorkányság lehetett. Így viszont még nagyobb kérdőjel jelent meg a fejem felett és már végképp nem értettem semmit. Viszont egy mély levegőt véve körbenéztem, majd magamhoz vettem egy nagyobbacska, élesebb fadarabot, amivel Kol felé indultam. Nem vártam meg a válaszát, talán mert biztos voltam benne, hogy igazam van. Ha pedig boszorkány, akkor könnyen megölhető. Vámpírsebességgel suhantam hát oda hozzá és döftem a szíve felé a karót abban a reményben, hogy talál és hamar megszabadulok a bosszúálló Ősitől.

494 szó ■ bátor-Elena xD
■■




Dear Diary, today will be different. Today I will smile. It will be genuine.

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 09.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Hétf. Május 29, 2017 1:05 am




To: Elena Gilbert





Icipici Elena... Merre vagy? Melyik fa mögé húzódtál be? S hol írod a szerelmes regényedet? Kiről is álmodozol vajon..? A fenét érdekli! Csak találnám meg végre, hogy százfelé szabdalhassam, és úgy küldjem el Jeremy-nek, miszerint nem sokára hozzá is érkezem. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy feltámadt... Nem baj, legalább kiélhettem az ölési vágyaimat! Amúgy is hiányzott a kínzás, a vér látványa, meg hát lesz kin gyakorolni a varázslást.. Vajon hogyan is mutatna, ha a fejét betenném a trófea szekrényembe? Szerintem igazán... igazán egyedi látványt szolgálna. Nem mindenki kerülhet fel a polcra, sőt... külön hely neki, pont.. neki, azt hiszem ez VIP előny.
Egy-két kósza lépés itt, és majdan amott. Azt hiszem, ennél nagyszerűbb belépőm nem is lehetne. Sietve pakolászik, szinte már-már kapkod. Csak nem éppen fél a drága? Még azt se tudja, hogy én vagyok... lehet már előre, sőt a zsigereiben érzi. Ez a csaj pályát tévesztett, szerintem simán mehetett volna jósnak! Szórakozott kis mosolyra húzom az ajkaim, ahogy nem messze kötök ki a hátánál. Vajon... milyen fejet vág majd? S igen.. három, kettő, egy.. Bumm! Ez a fej... ez az arc, tekintet, és kifejezés. Mindent megér! Mindent, ami a túlvilágon történt! Ám, én nem álltam meg egyetlen pillanatra sem. Vészjóslóan közeledtem felé.
- Üdvözlet a holtaktól! Nem szeretnél netán csatlakozni? - Vonom fel a szemöldökömet ironikusan, ahogy aztán végig pillantok rajta elégedetten. - Tudom, tudom, mire gondolsz. Megöltettek, de tudod... unalmas volt ott, így jöttem egy kicsit játszani, hmm, veled! Hát nem hiányoztam, régi kis barátom? - Követem a lépteit gyorsabbra váltva, miközben ördögien villannak meg az íriszeim. Van valami ebben a pillanatban. Oh, igen, retteg.. Tőlem! Oh, hát ezen nevetnem kell! Annyira mulatságos, hogy ilyen kis gyáva... a Salvatore bábok nélkül csak nem elveszett? Ennél már Katherine is tisztességesebb, bár... ő se jobb. Megrázom a fejemet nevetve, amikor is meghallom a kérdéseit.
- Igen, épp most léptem ki a fantáziádból, kedves, ami igencsak élénk lehet... - Szólalok meg átitatott szórakozással, ám mégis erős gúnnyal ötvözve. - ...a múltkori találkozót nem tudtuk befejezni. - Vonok vállat semlegesen, mintha csak nem régiben lett volna az egész. Már majdnem odaérek hozzá, amikor is hirtelen megfordulva futásnak ered. A szemeimet forgatva tekintek az ég felé. Vérvonal, hasonmások... mind egytől egyig gyáva kis...
- Hát hová mész? - Ordítok utána erőteljesen, miközben dühösen lépkedek az irányába. - Nincs hová futnod... Katerina nyomába se érsz, ha arra pályázol! - Folytatom egyre indulatosabban, míg egy hirtelen mozdulattal eltűnök, majd nem messze, vagyis pontosabban előtte megjelenek. Mire jó a mágia, ha nem erre! Egyetlen kézmozdulatomba telik, és máris a fájdalmaitól vezérelve a földre kényszerítem. Térdelhet előttem. Ez már... már hasonlít a behódoláshoz, de áh, mégsem. - Tudod... előbb mérd fel a helyzetet, és csak aztán fuss! - Sziszegem, ahogy egyetlen mozdulattal a levegőbe emelem, majd a fához vágom. Milyen hasznos praktikákat kellett nélkülöznöm vámpírként, de nem baj.. most már boszorkány lehettem; élő nagyságban. - Szóval... hol is jártunk? Oh, igen, bosszú... - Megyek utána egy ravasz vigyorral.

music: glory and gorewords: 487 ■ note: hiányoztam?  

@


avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :
Esther Mikaelson
Finn Mikaelson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 24.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Vas. Május 28, 2017 6:15 pm



Kol & Elena


Fogalmam sincs, miért, de az utóbbi napokban úgy éreztem magam, mintha kicseréltek volna. Az a nyomasztó érzés többé nem feszítette a mellkasom. Igaz, hogy Bonnie halála sokszor eszembe jutott, de igyekeztem úgy élni a napjaim, hogy érdemes legyek az életre. Arra, hogy én még itt vagyok. Valami buta ötlettől vezérelve pedig eldöntöttem, hogy írni fogok Neki. Nem számít, hogy soha nem fogja tudni elolvasni, én legalább úgy érzem majd magam tőle, hogy velünk van és soha nem ment el. Mivel távol voltam Mystic Fallstól, így nem a temetőbe ültem ki naplót írni, hanem az erdőbe. Lehet, sötétedett már, de annyira belemerültem, hogy nem figyeltem az időt. Mindenféléről írtam Bonnienak. Írtam arról, hogy Alaric és Jo végre randiznak. Írtam Carolineról. Írtam arról is, hogy Stefan képtelen feldolgozni a bátyja, Damon halálát és ezért tőlünk is elzárkózott. Azonban azt is hozzáírtam, hogy még mindig remélem, egy nap majd visszatér hozzánk. Stefan nagyon fontos nem csak nekem, hanem a többieknek is. Bár a fájdalmában nem tudtam osztozni. Igen, meghalt a bátyja és tekintettel voltam erre, de ha mindenki jobban belegondol… egy gyilkos volt és mindenkinek ártott. Tényleg, szó szerint az összes családtagomat, barátaimat bántotta valahogyan és ezt képtelen voltam elnézni neki. De most már nem volt itt, hogy még több fájdalmat okozzon. Egy sóhajjal elkezdtem visszaolvasni, amit írtam, de lépteket hallottam, így felkaptam a fejem. Nyitottam a számat, de végül nem szólaltam meg. Sietve bezártam a naplót, a táskába raktam a tollal együtt, majd felkeltem a földről. Úgy éreztem jobb, ha minél előbb eltűnök. Nagyon rossz érzés kerített a hatalmába, magam sem tudnám megmondani, miféle. Aztán mögülem, a fák közül hallottam újra a lépteket, így hirtelen a hang irányába fordultam. Ledöbbentem és tágra nyíltak a szemeim.
- K-kol? De hiszen téged… - …megöltünk. Nem tudtam befejezni, eléggé a sokk hatása alatt voltam. Mi folyik itt? Már hallucinálok? Ilyen kérdésekkel hátráltam néhány lépést, a táskám pántját szorongatva a vállamon. – Mit keresel itt? Hogyan… lehetsz egyáltalán itt? Képzelődöm? – A hangom kissé megremegett. Az utolsó találkozásunk nem volt épp mennyei. Még mielőtt Bonnie visszaállította volna a függönyt a valós világ és a természetfeletti purgatórium közt, Kol még rám támadt. Aznap Bonnie megmentett… Kol és vele együtt az összes halott megszűnt létezni ezen a világon… most viszont… nem értettem, hogyan lehet itt. Hitetlenkedve bámultam tovább, majd az ösztöneimre hallgatva sarkon fordultam és futásnak eredtem. Minél hamarabb jutok vissza a kollégiumba, annál jobb. Csak ez lebegett a szemem előtt.

401 szó ■ remélem, megfelel  
■■




Dear Diary, today will be different. Today I will smile. It will be genuine.

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 09.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Csüt. Május 25, 2017 10:39 pm




To: Elena Gilbert





Tudom, kicsinyes vagyok, amiért hajthatatlanul kergetem a bosszú illúzióját, de hát nem én kértem fel őket, miszerint tegyenek el láb alól. Mintha az egész Gilbert család gyökerestül is kiszerette volna magát iktatni, és hát igen... most ez alkalommal nem volt nehéz megérdeklődni, hogy hol is találom a kicsi kis Gilbert lányt. Persze anyám... anyám óvva intett, hogy ne foglalkozzak jelentéktelenek minősülő dolgokkal, hiszen nagyobb tervünk is van. Többek között például megszüntetni a családunk létezését, amely nemcsak, hogy kitagadott minket, de valójából el sem fogadott. Szörnyetegek, árulók, naivak... Szívesen küldtek, örömmel az arcukon egy koporsóba, csak mert útban voltam a számukra. S amikor mégsem voltam hasznavehetetlen, mert netán Őfelsége unatkozott, akkor persze elővehetett. Marionett bábuként ugráltathatott. Kénye-kedve szerint döntött afelett, hogy alhatok, avagy lélegezhetek. S a többiek? Milyen többiek? Ugyan már, kérem! Mind egytől egyig örült, és nevetett a sorsomon. Élvezték, hogy játszhatnak, s eltiporhatnak.. Örökkön-örökké -, egyék meg a fogalmukat.. Remélem majd éjszaka jót vacsoráznak, miközben számolgatják mennyi idejük is van még hátra. Gyűlölet, utálat, sőt ide mérce sincs, hogy mit érzek az irányukba.. Jobban szerették a kicsi Marcellus-kát, mintsem engem... engem: a saját testvérüket! Esküszöm, miszerint erre nincs kegyelem, s nincs könyörület sem, ugyanis porig fogom égetni a városukat, és ők is oda vesznek mindahányan vannak!
Lépteim kellemesen visszhangzódnak a macskaköves felületen, amíg kitérőt nem teszek az erdő irányába. Az utálat egyvelege kavarog bennem, és a bosszú számtalan arca ölt képet rajtam. Víziók, játékok, illúziók, trükkök.. Mind-mind csak egy kis gondolkozás kérdése, és máris mennyi alternatíva által kegyetlenkedhetek. Simogató érzés, ahogy a szellő belekap a hajamba. Már régen éreztem ennyire elégedettséget, és teljességet. Boszorkányként annyival egyszerűbb, és nagyszerűbb az élet maga. Számtalan lehetőség húzódik a varázslatokban. Mágikus tárgyak, vagy fájdalom okozás.. Mily' régen volt már, hogy alkalmazhattam. A napját se tudom. Sokkal, de sokkal kielégítőbb, mintsem a vámpírlét. Nincs vérszomj, nincs kontrollálhatatlanság... emberi vagy, lélegző és sebezhető. Bár, aki rám néz... most komolyan ki tudna nekem ellent mondani?
Finoman húzom végig az egyik ujjamat a fatörzsén. Az érdessége máshogyan hat rám, mintsem vámpírként. Kissé fel is sérti a bőrömet, de ezzel ugyan nincs baj. Szimplán egy kis varázslat, és volt seb... nincs seb. Egy ördögi mosollyal folytatom az utamat, ahogy az égboltra tekintek. Kellemesen kék ég, s egy kósza felhő sincs, sőt hetedhét határon is süt a nap... várjunk egy valami mégis hiányzik! Vagyis valaki... oh, igen, Elena! Nem sokára minden bizonnyal majd csatlakozik a partihoz, ugyanis róla köztudott, hogy szereti a gondolatait egyedül tölteni, meg a kis naplójával. Oh, de romantikus! Egyem meg.. Bár érdeklődéseim alapján a drága kis partnere... vagy mondhatni párja -, meghalt. Netán sajnálnom kellene? Oh, én nem érzek semmi ilyesmit! Még a saját szeretetteljes családom se hat meg, akkor majd pont ő fog? Jó vicc!
- Aki bújt, aki nem... - Lépkedek tovább szórakozottan a fák között, felkészülve a lehetséges elrejtőzésre, ugyanis, ha kiszúrom, akkor meglepetéssel szeretnék neki szolgálni, és nem ám, úgy csak megjelenni előtte. Hova lenne úgy a móka, na meg az élvezet? Oh, és milyen fejet vághat majd, ha megtudja, miszerint élek? De az még ütősebb lesz, amikor rájön, hogy nem is ősi vagyok, hanem boszorkány. Már előre látom... azaz arc! Halk nevetéssel sétálgatok, s ha kell egyetlen álcázó bűbájjal már olyan, mintha ott se lennék. Imádom a hatásos belépőket!

music: sacrificewords: 536 ■ note: remélem elnyeri a tetszését a kisasszonynak

@


avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :
Esther Mikaelson
Finn Mikaelson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 24.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Erdő   Szomb. Ápr. 08, 2017 5:20 pm


avatar
Egy sziluett vagyok
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 03.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
345

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Erdő   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: McKinley :: Külváros-
^
ˇ