Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Charlotte szobája

Today at 12:34 am


Grace cellája

Yesterday at 8:02 pm


Brennan kávéház

Yesterday at 8:00 pm


Steferine - 3 hónappal ezelőtt

Yesterday at 5:09 pm


Raktárépületek

Szomb. Aug. 19, 2017 10:39 pm


Avatar- és névfoglaló

Szomb. Aug. 19, 2017 5:45 pm


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Szer. Jún. 14, 2017 1:42 am



Elijah & Hayley
Bánom, hogy hangommal és oktondiságommal meg kell zavarnom a tökéletes látványt, pedig oly egyszerű nézni, hogyan pakolgatja egymás után a monokróm bábukat, és mégis képes lennék elgyönyörködni benne egész nap. Az arckifejezése, az a zavartalan békesség, ami árad belőle, mosolyra késztet, hát még szavai, melyek körmönfontabbak már nem is lehetnének. De hát ez teszi őt pontosan azzá, aki.
- Farkas vagyok ugyan, de nem a vadonban nőttem fel - Ajkamon félmosoly játszik, ahogy közelebb lépek hozzá, hogy jobban szemügyre vegyem a kockás táblán kibontakozó háborút. Pár futó pillantással felmérem a helyzetet, majd bátorkodom egyenesen a fekete futóhoz nyúlni, és egy könnyed mozdulattal odébb helyezem a táblán, leütés veszélybe sodorva egyszerre két bábuját is. - A vakmerő támadások híve vagyok. Néha sikerül annyira sokkolni az ellenfelet, hogy megzavarodjon a szándékaimat illetően.
Pimasz pillantással fürkészem az arcát, a reakcióját lesve, közben visszahúzom a kezem és hátrébb lépek annyira, hogy ne veszélyeztessem tovább a jelenlétemmel a háború alakulását. Egyébként is fontosabb teendőnk van holmi sakkjátszmánál.
Bár a kérdése nem kérdés, vagyok elég kotnyeles ahhoz, hogy csak azért is meg akarjam válaszolni.
- Hát, elég furába, az biztos - megjegyzésemet igyekszem nem bántó köntösbe bujtatni, inkább csak heccelődő, melyet az arcomon kiszélesedő mosoly is jelez. Őrültek és furák, de kezdem megszokni és megbocsájtani, főként, ha róla van szó. Az öccse esetében hozzátennék még néhány keresetlen jelzőt a felsoroláshoz.
- Pontosan! - Nagyot bólintok, és örülök, hogy végre nem kell felesleges köröket lefutnom valakivel. Miért is kérném az engedélyét, amikor nem rendeltem alá magam senkinek? Ugyanakkor miért fordulnék hozzá segítségért, ha nem bízom benne teljes mértékben? Legalábbis arra törekszem, hogy ezt a bugyutaságot minél inkább elhitessem magammal, mégis képtelen vagyok rá, hogy ne hozzá forduljak elsőként, bármi is történik. Képtelen vagyok nem lesni egész nap, merre jár, és nem aggódni azon, mikor ér vissza. Hazudhatok magamnak, de tudom, hogy hamarosan úgyis a felszínre bukik az igazság.
- Szeretem a saját módomon intézni a dolgaimat - vonok végül vállat, hárítva a következő megállapítását. Nem szívesen fejteném fel előtte azt a zavaros katyvaszt, amit iránta érzek. Türelmesen helyezem egyik talpamról a másikra a testsúlyomat, nem szeretném sürgetni, a tekintetem mégis várakozó, kissé talán türelmetlen. Gondolkodást színlelek, pedig a válasz egyértelmű:
- Az utóbbi. ...A gilisztákat leszámítva - teszem hozzá fintorogva és már fordulok is meg, hogy azzal a lendülettel kifelé induljak, megadva a vezényszót, ám valami ismét visszatart. Nem is tudom pontosan, mi az; talán csak élvezem, hogy végre üres a ház és kettesben vagyunk. Tétován leemelem a vállamról a táskát és a kanapé szélére ejtem, mielőtt a sakktábla túlsó felére húzódnék, hogy leereszkedjek a puffra vele szemben.
- Szeretnék kérdezni tőled valamit...
Hozzá hasonlóan én sem tettem fel valódi kérdéseket, helyette inkább kijelentettem és követeltem, kértem és parancsoltam. Nem szoktam hozzá, hogy lágy vagy gyengéd legyek, nem szoktam hozzá a kedves érdeklődéshez vagy a finomkodó kérdésekhez. Ha túl akartam élni, meg kellett szereznem, mohón és határozottan, és sosem szabadott esélyt adnom arra, hogy bizonytalannak lássanak. Most azonban válaszokra volt szükségem, melyeket nem lehet csak úgy kirángatni a másikból.
Az ujjaimat tördelve pillantottam fel rá arra a röpke pillanatra, hogy lássam, figyel-e, mielőtt még a szememet lesütve folytattam volna.
- Miért fáradozol ennyit velem? Azt megértem, hogy Klausnak miért próbálsz a kedvében járni, és miért viseled el minden őrült húzását, hiszen a család és miegyéb... - mentegetőztem sietve, színpadias legyintéssel prezentálva, mégis mekkora őrültségekre gondolok. - De nekem miért segítesz?
Nem csak most, hanem azóta, hogy betettem a lábam ebbe a házba, Elijah mindig itt van, és ahogy ő maga említette, kérnem sem kell. Tudni szerettem volna, ennek köze lehet-e ahhoz a bimbódzó kis valamihez, amit tapintani lehetett kettőnk közt, vagy mindezt csak beképzeltem magamnak és jobb lenne, ha leállítanám a terhességtől bepörgött hormonjaimat, mielőtt menthetetlenül kínos helyzetbe sodrom mindannyiunkat.





Your father was a dick. I'm Hayley, by the way.

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
✘ jackson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 31.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Csüt. Jún. 08, 2017 12:49 am

A fekete és fehér négyzetlapok tökéletes váltakozásán habár megnyugtató szépséggel és harmóniával foglalták el a helyeiket a szintén ugyanolyan színben pompázó bábuk, valójában háború dúlt a táblamezőn. ..és mégis, a megkomponált tökéletesség és a játékosság illúziója okán, erre gondolnának a legkevesebben, ahogy a sakktábla precíz vonalaira merednek és az azokon helyet foglaló, faragott alakokra.
Éppen a következő lépést eszközöltem volna, míg gondolataim sokkal inkább egy másféle, aktuálisabb és véresebb, több áldozatot követelő háboró járulékos veszteségein elmélkedtem, amikor otthonunk egyetlen nőstény farkasa és egyben születendő unokahúgom vagy -öcsém anyja beléptére leszek figyelmes. Már azelőtt az orromba kúszik illatának üdesége, hogy ujjai a félfán koppanva vernének visszhangot a mímesen díszített szoba falai között. Tekintetem ugyan nem emelem rá azonnal, figyelmem mégis az övévé válik, ahogy szóra nyitja ajkait.
Finoman csücsörítve koncentrálok a kevésbé fontos pepita táblára, miközben az államon húzom végig a mutató- és hüvelykujjam formázta satut, amely alatt szinte alig hallhatóan sercen az egyetlen napos borostám.
- Épp azon gondolkodom, hogy az F8-ra küldeni a futárt, vajon mennyire volna bölcs döntés, ha hét lépés múlva lépéshátrányba kerülök miatta, de hosszútávon segítene a királynak mattot adni, hacsak a királynő közbe nem lép a tizenkettedik lépéssel, önmaga elveszejtését kockáztatva. Röviden kedves Hayley: sakkozom. Ismered eme játékot? – habár tisztában vagyok vele, hogy a felvázolt lépések kevéssé lehetnek esetlegesen szórakoztatóak a számára, mégis végigmondom, mintha valóban fontos stratégiai lépésekbe avatnám be. A sakk egyébként tökéletesen megtanít rendszerben gondolkodni és előre látni több, mint egy, kettő vagy három lehetséges kimenetelt, amelyekre minden esetben más reakció lehet szükséges, innen nézve pedig roppant hasznos az ismerete és ezekben az időkben különösen releváns lehet az alkalmazása.
Lassan fordítom felé a tekintetem a tábláról és ahogy egyre több részletet fed fel előttem, úgy szűkülnek inkább résnyire a szemréseim, míg az ajkaimat egyre szorosabban préselem össze. Nem szakítom félbe, hagyom, hadd bontakozzon ki és mondja el, amiért jött.
- Nem igazán érted még, hogy miféle családba és helyzetbe kerültél, igaz?! – a kérdés ellenére valójában nem kérdést teszek fel, csupán tényeket közlök, miközben felveszem az említett futárt és meglépem vele a korábban dilemmát okozó lépést. Nyugodtan teszem a bábut a helyére, majd ismételten minden figyelmemet a fivérem meg nem született gyermekének anyjára fordítom.
- Nem hinném, hogy különösképpen megállíthatnálak a makacsságodat megtapasztalván, így nyilvánvalóan nem az engedélyemért jöttél, hanem inkább a kíséretemért, ha nem tévedek. – billentem enyhén oldalvást a fejemet. Megint csak elmarad a valódi kérdés a hangsúlyomból.
- Azt pedig elég volna csak kérned és megkapod. – megint kissé összébb húzom a szemréseimet. Nem hinném, hogy bármikor is titkoltam volna, mennyire szívesen látott az én szememben a családunkban, így pedig természetes, hogy számíthat a segítségemre, ha arra van szüksége. Kalitkába egészen biztosan nem fogom zárni és, ha rajtam múlik az öcsémnek sem szándékozom ezt hagyni, legyen akármennyire is fafejű.
- Most óhajtasz indulni és, ha igen, tudod, hogy egyáltalán mit vagy kit keress kint a mocsárban vagy csak elindulunk vaktában és reméljük, hogy a bokáig cuppanós iszapban néhány földigilisztán kívül mást is lelünk majd? – ezt viszont valódi kérdésnek szánom a korábbiakkal ellentétben.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Pént. Ápr. 21, 2017 8:16 pm



Elijah & Hayley
Begyömöszöltem a zseblámpát a ruhák tetejére, és ezzel készen is voltam. Összehúztam a cipzárt a hátizsákon, majd a vállamra kapva elindultam kifelé. Sokat kellett várnom, hogy Klaus végre elhagyja a házat, de természetesen a távozásával nem maradtam egyedül: csupán csak megkaptam a lehetőséget, hogy a kegyesebb testvérrel alkudozzak. Azzal, aki talán a legjobban kedvel hármójuk közül.
A társalgóban találtam rá, szerencsére pont útba esett az ajtóhoz menet. Szűk farmerom felett fekete pólót és hosszú kardigánt viseltem, magas szárú csizmákkal és visszafogott mennyiségű kiegészítővel. Mégsem indulhat az ember lánya öt gyűrűvel és láncokkal megpakolva a mocsárba! Az ujjaimat tördelve tétováztam kicsit a félfában, mert Elijah elfoglaltnak tűnt, de végül úgy döntöttem, megemberelem magam és a nehezebbik utat választom, mert mégis csak az a helyes. Így hát kettőt koppantottam a falra, hogy felhívjam magamra a figyelmet, és beléptem hozzá a nappaliba.
- Mi jót csinálsz? - érdeklődtem leplezetlen kíváncsisággal, arcomon  halvány mosoly játszott. Nem mentem hozzá túl közel, három nyújtott lépésre tőle megálltam, a fotelek közt nyújtózkodó üvegasztal túloldalán. Megvártam a válaszát, csak aztán folytattam, a vállam felett az ajtó felé lesve.
- Nézd, a babysitterem lelépett és egész éjjel nem jön haza, szóval azt tervezem, hogy kiszökök a mocsárba és folytatom a kutatást a családom után - sosem szerettem sokáig kerülgetni a forró kását, ha valami, hát az őszinteség az erényem volt. Néha túlságosan is... ez az én bajom, hogy ha egyszer belelendültem, képtelen voltam befogni a számat. - Veszekedhetünk itt egy darabig, mondván, hogy nem engedsz el, mert túl veszélyes, és Klaus amúgy is megtiltotta, hogy elhagyjam a házat, mire én azt mondom, ki nem tojja le, elmegyek, bármibe kerüljön is, és ha meg akarsz akadályozni benne, le kell láncolnod a saját ágyamhoz, amit úgysem teszel meg, mert állapotos vagyok és elég kegyetlen lenne...
Színpadiasan vállat vontam, kíváncsian fürkészve az arckifejezését. Reméltem, nem vág közbe, hanem hagyja, hogy tovább folytassam - némán kértem erre a tekintetemmel.
- Vagy velem jöhetsz és gondoskodhatsz róla, hogy ne essen bajom, Klaus pedig sosem jön rá a kis kiruccanásunkra... Ha pedig mégis, rád kenhetem az egészet, téged úgyis jobban bír nálam. - tettem még hozzá huncut, bizakodó félmosollyal, hátha ennyi elég, hogy megelőzzem az akadékoskodását és elkísérjen. Nem akartam egyedül menni, sokkal gyorsabb és biztonságosabb, ha ketten vagyunk, és így az önjelölt fogvatartómnak sem lehet egyetlen rossz szava sem, hiszen a felelősségteljes és mindentudó Elijah végig mellettem volt. Plusz, bár ezt az indokot nem szívesen ismertem volna be neki, őszinteség ide vagy oda, az ő társaságát jobban élveztem, mint bárki másét. Ostoba kifogás csak, hogy vigyáznia kéne rám - tökéletesen megoldom egymagam is, köszönöm, úgy viszont nem lenne kihez beszélnem út közben, nem lenne kinek a figyelmét és kedvességét élveznem, és nem lenne kinek a mosolyában gyönyörködnöm... Így hát muszáj volt a magam oldalára állítanom őt.





Your father was a dick. I'm Hayley, by the way.

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
✘ jackson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 31.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Társalgó   Pént. Ápr. 21, 2017 6:30 pm

***




Your father was a dick. I'm Hayley, by the way.

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
✘ jackson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 31.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Társalgó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: New Orleans :: Otthonok :: Mikaelson ház-
^
ˇ