Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Maffia tagok

Today at 2:29 pm


Erdő

Today at 11:53 am


Cedric Sutton

Today at 12:03 am


VIP terem

Yesterday at 11:51 pm


Dolgozószoba

Yesterday at 11:49 pm


Dolores "Lola" Cortez

Yesterday at 9:32 pm


Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Elena Gilbert

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Steferine - 3 hónappal ezelőtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Steferine - 3 hónappal ezelőtt   Hétf. Júl. 31, 2017 10:00 pm



Stefan & Katerina


Szegény Francois nem élte túl a velem való találkozást. Kedves fickó volt, hogy befogadott magához, nem mintha különösképpen lett volna választása. Még ha akart volna is, nem hagytam neki lehetőséget. Szükségem volt a vérére, amúgy sem hagyhattam hátra olyan valakit akiből esetleg kiszedhet egy vámpír bármit. Hosszú életem során megtanultam, hogy jobb az elővigyázatosság. Habár nem gondoltam, hogy bárkinek is eszébe jutna keresni engem egy isten háta mögötti porfészekben. Meg amúgy is ideje végre újra megmutatnom Mystic Falls-ban a cuki pofimat. A végén még elfelejtenék, hogy létezem. Nem utolsó sorban elszámolással tartozom, leginkább a kis Elenán akarok bosszút állni. A kis dög képes lett volna lenyomni a gyógyírt a torkomon, én, mint ember?! Ennél szánalmasabb dolgot elképzelni sem tudok, ő a nagy ember párti, hát miért nem falja fel azt a hülye gyógyírt, megkönnyítené a dolgom, könnyebben megtudnám ölni. És azzal együtt az a bárgyú képű Damon is megtanulná a leckét, hogy belőlem csak egy van. Igaz, hogy olyan mint az arcom még három is, de ők természetesen NEM Katherine Pierce-k. De legelőször Stefant fogom meglátogatni, hiszen a fivérek közül mindig ő volt akit a legjobban kedveltem, a bátyját általában csak kihasználtam a céljaim elérésére. És egyáltalán nem volt nehéz dolgom. Elég volt a mézes madzagot elhúznom előtte… egészen addig míg ez a kis Gilbert meg nem jelent. Igazából ez teljesen hidegen, aki engem érdekel az Stefan, mindig ő érdekelt. Ha létezik a földön valaki aki valamilyen szinten fontos nekem, akkor az ő. sajnos a lágy szíve miatt, ő engem nem egészen tart olyan fontosnak. Mindig amikor a következő pillanat elérkezne, hogy magam mellé állíthassam, akkor beugrik a képbe egy műmosolyú nyuszika, aki eljátssza a Teréz Anyát, és lám Stefan máris szerelmes. Pedig igazán rájöhetett volna ennyi évszázad után, hogy számára én vagyok az igazi. Ez nem szerelem a részemről, de mindig is fontos lesz nekem, és akarom, hogy fontos legyek neki, úgy mint amikor még halandó volt. Akarom, hogy rajongjon értem, hogy bármit megtegyen értem. Annyira hiányoznak azok az évek, akkor még én voltam a fontos, és még képben sem volt Gilbert. Az, hogy vámpír lett, nem könnyíti meg a dolgomat, de egyszer akkor is én leszek az aki túléli ő pedig hamar meg fog halni. Én leszek az aki győzedelmeskedni fog felette, és amikor eljön ez a pillanat Damon orra alá dörgölöm, ez lesz a tökéletes bosszúm neki. Haha.
Informátorom segítségével megtudtam, hogy Stefan éppen Savannah-ban van, nem sokat kellett gondolkodnom azon, hogy mitévő is legyek. Így amilyen hamar csak lehetett megpróbáltam eljutni Franciaországból Amerikába.
Most itt vagyok, újra amerikai levegőt szívhatok be, nem mintha működne a tüdőm, vámpírként nincs erre szükségem. Nyilván. De azért ez a pár hónap francia földön nem volt olyan lenyűgöző, pláne, hogy bujkálnom kellett egy tanya egérlyukában. De legalább nem talált rám senki, a nap vérellátásom meg volt… nem is akármilyen, első osztályú egyből az ütőérből. Nem elhanyagolható ok az sem, hogy annyiszor elégítette ki testi vágyaimat, ahányszor csak feléledt bennem a szenvedély. Ki lenne az az idióta, aki nem élt volna ezzel a lehetőséggel? Oké… nyilván, a srácot el kellett bűvölnöm fantasztikus vámpír trükkjeimmel, de a cél szentesíti az eszközt.
De az legalább négy napja volt, amikor kiszívtam és letörtem a nyakát, így újból valami vérfrissítő után kellett néznem. Elég kisváros, mindig akad egy bolond aki sátorozni, akar, vagy egy részeg fiatal aki esetleg hazafelé bukdácsol. Nekem csak el kell kapnom egy ilyet. Általában szerencsém szokott lenni.
Ahogy sétálgatok az út szélén, magassarkúm hangosan koppan a grafit szürke aszfalton, gyér világítás mellett a hold elég szépen ragyog. Hangfoszlányokat hallok, nocsak, nocsak… egyből desszertet is kapok?- morfondírozok magamban. Ahogy közelebb érek meghallom Stefan hangját, majd az események felgyorsulnak. Elkapom éppen a pillanatot, ahogy az a vérfarkas leteríti őt. na nem! Ezt nem fogom hagyni, hogy megöljék, pláne előttem!
-Hékás, őt csak én bánthatom, vili?! – szólok oda neki, az is lehet, meg se hallja. A nyakánál fogva szedem le róla, és a legközelebbi tölgynek vágom. Vámpír sebességgel ugrok elé, ujjaim bele mélyednek a nyakába, ahogy mézédes mosoly kúszik arcomra.
- Búcsúzz el az életedtől,- azzal dobogó szívét kitépem és lehajítom a teste mellé.
-Rohadt dögök!,- sziszegem mérgesen és megfordulok,- nincs bajod?- nem tudom miért kérdezem tőle, Katherine Pierce senkiért sem aggódik… rajta kívül.


xxx ■ zene ■ Jössz eggyel...
■■


I'm Katherine Pierce.
I'm a survivor.

avatar
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jul. 25.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
5

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Steferine - 3 hónappal ezelőtt   Kedd Jún. 06, 2017 1:57 pm




Katherine & Stefan

"What it is about you that makes me still care?"

Még csak egy hónap telt el Damon és Bonnie halála óta, a bűntudat és a gyász még igencsak friss volt. A fájdalom betemetett, ezért inkább megpróbáltam olyan messzire lökni az érzéseim, amennyire csak tudtam anélkül, hogy kikapcsolnék. Nem akartam elveszíteni önmagam, de ugyanakkor az a Stefan sem tudtam maradni, aki előtte voltam. Nem voltam rá képes hogy önzetlen, jó barát legyek, mikor egyben maradnom is borzasztóan nehéz volt és ez felemésztette minden erőmet. A bátyám hiánya hatalmas űrt hagyott bennem, talán ezért is vetemedtem arra, hogy az ő egyik szokását utánozzam. Az út közepén feküdtem, fölöttem a csillagos ég, a levegő enyhén hűvös, de kellemes volt, s akár még jól is érezhettem volna magam. Gyönyörű éjszaka volt, de én csak a sötétségnek örültem, hogy most az egyszer önmagam lehetek, betemetkezhetek kicsit a fájdalmamba, mindenféle tettetés és álca nélkül. Ha erre tévedt volna egy halandó, talán még végzek is vele, csak hogy enyhüljön a saját szenvedésem, de az út és a mellettem elterülő erdő is csendes volt, néma. Aztán egyszer csak zaj ütötte meg a fülemet és a fák közül egy férfi sétált ki. Nagyot nyeltem, s próbáltam erőt venni magamon, hogy felkeljek és elsétáljak anélkül, hogy feltépném a torkát és kiszívnám minden csepp vérét. Feltápászkodtam, de akkor a férfi már elindult felém, furcsa mozdulatokkal, mintha fájna valamije, de valószínűleg csak részeg volt. A verekedés már rutinná vált nálam, a fickó pedig amúgy is gyanús alak volt, ha nem én kötök bele, hát ő fog belém. Odaléptem hozzá és egy jól irányzott ütést vittem be, hallottam a reccsenést, ahogy az öklöm összetalálkozott az orrával, s éreztem a kezem alatt a csont ropogását. A következő pillanatban a férfi felemelte a fejét, az orrából csorgó vér lefolyt az ajkaira, fogai véresen csillantak meg a félhomályban, s furcsa, már-már hisztérikus nevetést hallatott. - Rossz emberrel kezdtél ki, haver. - jelentette ki félig morogva, s ahogy a szemei aranylóan megvillantak, rögtön leesett a tantusz. Mielőtt hátrálhattam volna, vagy kihasználtam volna a vámpírgyorsaságom, a férfi térdre esett, a csontjai ropogva adták meg magukat, s nem telt bele egy perc, már négy lábon, bundás formában nézett velem szembe. Rohanni kezdtem előle, de pillanatok alatt utolért, s rám vetette magát. Megpróbáltam kicsúszni alóla, ledobni magamról, de nem jártam sikerrel, újra nekem ugrott, ezúttal a mellkasomra taposott mellső lábaival. Nyála az arcomra csorgott, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy távol tartsam magamtól hegyes fogait.


zene: hold on




one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
83

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Steferine - 3 hónappal ezelőtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PAST and FUTURE :: Idézd vissza a múltat-
^
ˇ