Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Charlotte szobája

Today at 12:34 am


Grace cellája

Yesterday at 8:02 pm


Brennan kávéház

Yesterday at 8:00 pm


Steferine - 3 hónappal ezelőtt

Yesterday at 5:09 pm


Raktárépületek

Szomb. Aug. 19, 2017 10:39 pm


Avatar- és névfoglaló

Szomb. Aug. 19, 2017 5:45 pm


Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Hátsó boxok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó boxok   Csüt. Jún. 22, 2017 12:40 am




Meredith & Jeff

Was it fate that wanted the two of us to meet?

Egy orvos élete soha nem volt könnyű, és soha nem is lesz. Az a feladatunk, hogy embereket mentsünk, erre esküdtünk fel, így hát mindenki, aki egy épp kritikus állapotban lévő szerettét behozza hozzánk, ezzel egyúttal a bizalmát is belénk fekteti. Elvégre, mi voltunk azok, akiktől a páciensek élete függött. Sajnos mindez ellenére nem voltunk mi sem mindenhatók és az orvos tudomány sem. Megvoltak a korlátjaink, amik nagyon fontosak voltak, mint ahogy az időzítés is. Egy-egy beteg élete sokszor azon múlt, hogy mi képesek vagyunk-e időben meghozni azt a döntést, amit meg kell, vagy hogy sikerül-e időben véghezvinni az adott műtét.
Semmi nem tudta felül múlni azt az érzést, amikor sikeresen megmentettünk egy emberi életet – az a boldog kifejezés, ami a hozzátartozók arcán megjelenik, a megkönnyebbülés és hála… Soha életemben nem voltam boldogabb még, mint amikor a kórház falain belül ezt a jelenetet látom. Olyankor gondolom úgy, hogy igen, tényleg megérte ezt a pályát választanom, hogy tényleg nem bántam meg, amiért annyi évvel ezelőtt az orvosi egyetem mellett döntöttem. Segíteni az embereknek, életben tartani őket - nagyon is nemes cél.
De a pakliba ugyanúgy beletartozott az is, amikor valakit nem sikerül megmentenünk. Utáltam ezt. Gyengének és hasznavehetetlennek éreztem magam, amiért már túl késő volt, vagy én nem voltam elég ügyes ahhoz, hogy jól bezárjam azt a sebet, hogy jól elvégezzem a műtétet. Sokszor, amikor egy páciens a karjaim között hal meg, elgondolkozom azon, hogy vajon ha valaki más lett volna a vezető orvos, akkor életben lenne még? Hogy tényleg az én hibám volt az egész, hogy az én lelkemen szárad a halála? És ha egészen őszinte szeretnék lenni, akkor nem tudom, egyszerűen fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy pokoli egy érzés ez a bűntudat, ezért mindig, amikor egy ilyen haláleset történt, elmentem inni. Tudom, nem méltó egy orvoshoz, és sorolhatnám napnyugtáig az alkohol káros hatásait, de olykor-olykor szükségem volt nekem is arra, hogy a bánatomat alkoholba fojthassam, és legalább egy kis időre megfeledkezhessek arról, ami történt. Többé-kevésbé össze is szokott jönni, bár inkább kevésbé.
Mindenesetre a mai nap is ez volt a helyzet. Lényegében megöltem valakit, így a munkaidő letelte után rögtön a Mystic Grill felé vettem az irányt, hogy egy pohár alkohol társaságában leljem meg a vigaszomat. Még ha csak ámítás is volt ez az egész, szerettem volna azért hinni abban, hogy kicsit segíteni fog ezt követően a hozzátartozók szemébe néznem. Mert most nem igazán éreztem úgy, hogy képes lennék bármikor is újra eléjük kerülni, annak tudatában, hogy akár meg is menthettem volna a gyereküket, ha előbb odaérek, ha előbb elkezdjük a műtétet, vagy ha mondjuk más műtötte volna… De mindez a tipikus „mi lett volna, ha” kérdések közé tartoztak, amiken gondolkodhattam volna az életem végeztéig, akkor sem változott volna semmi. De hát, ez is hozzátartozott az orvosléthez – voltak, akiknek egyszerűen csak lejárt az idejük, és mi orvosok tehettünk volna bármit értük, a csillagokat nem tudtuk volna lehozni az égről. Mindenkinek meg kell tanulnia elengedni a halottakat, hisz addig ők sem nyugodhatnak békében. Mégis, amikor egy fiatal hal meg, aki előtt még ott volt az egész élet, át szoktam gondolni az egész univerzum lényegét. Oké, Meredith, fejezd be, most.
Megráztam a fejemet, hogy elkergessem a buta gondolatokat a fejemből, miközben beálltam a Grill parkolójába. Miután kiszálltam a kocsimból, és bezártam azt, meg is indultam Mystic Falls kedvenc épülete felé, bár ezúttal most nem mosoly éktelenkedett arcomon, hanem egy komor kifejezés. Nem volt túlságosan jó kedvem, és az is rossz volt, hogy nem volt ivótársam. Egyedül csak az öszvér iszik – tartja a mondás, de hát nem tehettem ez ellen semmit. És valamilyen szinten most magányra is vágytam. Hogy magamban, egyedül elfilozofálgathassak az élet értelmén és egyéb, kicsit sem érdekes kérdéseken.
A Grillbe belépve egyből a pult felé vettem az irányt, és rendeltem egy üveg whiskyt, mert most úgy döntöttem, hogy ez lesz a megfelelő vigasz pia. Mikor megkaptam az italomat és hozzá egy poharat, elfoglaltam egy hátsó boxot, és ott kezdtem el iszogatni.
Még nem telt el olyan sok idő azóta, hogy megérkeztem, ám a következő pillanatban már egy igen részegnek tűnő fiatalember zavarta meg nyugalmamat. Először a közeledő lépteket hallottam meg, így amikor felpillantottam, rögtön az fogadott, ahogy valaki igencsak ittas állapotban közeledik valamerre felém, bár biztos voltam abban, hogy nem látta, kihez jön oda. Már csak azért is, mert egyenesen sem tudott menni. Aztán levágódott a velem szemközti ülésre, én pedig csak megilletődve, nagyokat pislogva néztem rá.
- Elnézést… - kezdtem bele óvatosan, mivel nem tudtam, hogy pontosan milyen viselkedésre is számítsak tőle. – Segíthetek esetleg valamiben? – kérdeztem tőle, bár, őszintén szólva, az állapotát elnézve, nem sok reakcióra számítottam.



759 ❀ kredit



Just do what you can


And that will be enough


avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 10.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Hátsó boxok   Szer. Jún. 21, 2017 10:02 pm

***

avatar
Egy sziluett vagyok
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 03.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
346

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Hátsó boxok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hátsó boxok az orfeumban

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: Mystic Falls :: Belváros :: Mystic Grill-
^
ˇ