Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Törlések, figyelmeztetések

Yesterday at 11:45 pm

Lara & Lio hálószobája

Yesterday at 2:39 pm

#002. 2017.09.30. - 2017.10.14.

Vas. Okt. 15, 2017 12:04 am

Poison After Bite

Szomb. Okt. 14, 2017 9:18 pm

Christian E. Gray

Szomb. Okt. 14, 2017 12:53 pm

Elkészültem!

Szomb. Okt. 14, 2017 11:07 am

Lafayette temető

Szomb. Okt. 14, 2017 12:42 am

Valami cím - folyamatban

Pént. Okt. 13, 2017 11:47 pm

Jazz club

Csüt. Okt. 12, 2017 12:35 pm

Aaron Boone

írta: Evelyn Cox
Szer. Okt. 11, 2017 11:54 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 2
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 1 1
Vadászok 3 1
Emberek 9 5
Összesen 35 30
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Damon && Elena || Már nem vagy itt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Damon && Elena || Már nem vagy itt   Kedd Okt. 10, 2017 9:32 pm





To: Damon Salvatore



never let me go

Egyszerűen nem akartam hallani Damon válaszát. Szinte tudtam, hogy mit fog mondani – azt, hogy Bonnie nem értene egyet azzal, amit teszek. A szemeimet forgattam, de közben mosolyogtam is, mert nem akartam egy pillanatot sem elpazarolni arra, hogy visszasüllyedek a kegyetlen valóságba Damon szavai által. Játékosan vontam hát vállat és adtam még egy kis hangot a rádióra, amiben épp az egyik kedvenc zeném ment.
Igen, tudtam, hogy Bonnie mit mondana. Kaptam volna tőle egy alapos fejmosást arra vonatkozóan, hogy mennyire veszélyes és ártalmas ezeket a gyógyfüveket magamba tömnöm és jobb lenne, ha ezek nélkül próbálnék tovább lépni. És itt lenne ő is, hogy segítsen. Valami ilyesmit mondogatott volna nekem, amíg össze nem szedem magam – na meg, valószínűleg Caroline is ezt tette volna. Ha tud a gyógyfüves akciómról. De hála az égnek nem tudott. Igyekeztem elhitetni mindenkivel, hogy minden a legnagyobb rendben van. Szerintem így sokkal könnyebb volt mindenkinek. Nekem is. Legalábbis egy fokkal. A Salvatore kripta felé indultam. Általában ott csináltam meg ezt a boszorkány főzetet is, de ma nem. Ma még a Whitmore fősuli területén tettem ezt meg, hogy Damon végig velem legyen útközben. Azonban elértük a célunkat, de ő még mindig velem volt. Ahogy leállítottam az autót, a zene is elhalt. A kormányt tovább fogtam és így szólaltam meg.
- Tudod... fogalmad sincs róla, hogy mennyire fáj a halálod. A hiányod. – Kezdtem bele. Tudtam, hogy ő nem az igazi Damon és hiába is panaszkodok neki, de ha neki nem tehetem meg, akkor kinek? Felpillantottam rá.
- Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni. De a helyzet az, hogy nélküled semminek sincs értelme, Damon. Fogalmam sincs, miért kelek egyáltalán fel nap, mint nap. Nincsenek céljaim. Alaric küzd a vámpírrá válásával, Stefan annyira belemerült az önsajnálatba, hogy még rólunk is megfeledkezett és elment… Caroline pedig kétségbeesetten próbálja felvenni vele a kapcsolatot. Ez így… ez így egyszerűen nem élet.– Fakadtam ki, majd elengedtem végre a kormányt és kicsatoltam az övemet.
- Nagy vihart kavartál, amikor beléptél az életembe, de azzal, hogy kiléptél… még nagyobbat. – Tettem hozzá egy sóhajjal, de itt nem néztem rá. Azt sem tudtam, egyáltalán itt van-e még. Fájt a hiánya és a gyógyfű volt az egyetlen, amivel kicsit túl tudtam lendülni ezen a ponton. – Az is megfordult már a fejemben, hogy könnyebb lenne kikapcsolnom az emberségem, de… mindketten tudjuk, hogy annak mi lett legutóbb a vége. És ezúttal nem hiszem, hogy bárki lenne olyan ügyes, hogy visszahozzon. – Oldalra biccentettem a fejem, miközben gyengén megráztam. Végül Damonra emeltem a tekintetem, feltéve, ha még ott volt.


From: Elena Gilbert


416 szó ❀ nevet let me go ❀ Damon kredit





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damon && Elena || Már nem vagy itt   Pént. Okt. 06, 2017 9:55 pm





Damon & Elena



Elena válaszát hallva egy kissé azért összeszorult a szívem. Nem volt semmi él a hangjában, vagy keserűség, és pont ez volt a legrémisztőbb az egészben. Úgy mondta azt, hogy egy busz kellene a halott szeretteinek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Tagadhatatlan, hogy igaz volt, de kissé abszurd volt ezzel viccelődni hallani őt. Főleg annak tudatában, hogy már én is ebbe a kategóriába tartoztam. És ahogy ez eszembe jutott, már kezdtem megérteni, hogy Elena miért kapaszkodott olyannyira belém. Nemcsak arról volt szó, hogy mennyire szeretett engem, hanem arról is, hogy ha elfogadja azt, hogy én is meghaltam, akkor túlzás nélkül állíthatta volna, hogy tényleg mindenkit elveszített, ha nem is örökre, de egy időre biztosan – mint például Jeremyt.
A kis Gilbert halálát sem tudta feldolgozni, csak úgy, hogy kikapcsolt, az én esetemben vajon mit tett volna? Nos, azt hiszem, erre a kérdésre meg is kaptam a választ – valami boszorkányos trükkel maga mellé hallucinált engem, és úgy viselkedett, mintha tényleg ott lettem volna, mintha tényleg az igazi Damon lett volna az, akivel beszélt. Hibáztathatta érte bárki is? Nem, egy kicsit sem. Elismerem, hogy nem ez volt a legjobb döntés, de talán ennyi önzőség belefért az ő részéről is.
Végül aztán jobbnak láttam, ha csak figyelmen kívül hagyom a megjegyzését, meg azt is, hogy minden bizonnyal azért hangosította fel a rádiót, hogy én befogjam, de hát, én még halálomban sem engedelmeskedtem senkinek, úgyhogy nyugodt szívvel folytattam a beszédet.
- Vagy, tudod, hogy Bonnie Luke-kal értene egyet – magyaráztam tovább Elenának, felfedve az igazságot, mert hát, erről volt szó, nem igaz? Én Damon voltam, az önző, gonosz fivér, aki nyilvánvalóan nem mondta volna azt Elenának, hogy ne tegye meg ezt. Ellenben Bonnie… ő mindig tudta, mi a helyes, és biztos, hogy nem hagyta volna Elenának sem, hogy így viselkedjen. – Nem akarsz megidézni olyasvalakit, aki elmondja az igazságot – tettem még hozzá Elena arcát fürkészve. A hangom teljesen komolyan csengett, nem volt benne semmi gunyorosság, irónia vagy játékosság, mert ezúttal tényleg az igazságot közöltem vele, nem törődve azzal, hogy ezzel együtt rámutattam arra a tényre is, hogy én nem feltétlenül ez a személy voltam. De ezt egyébként is tudtuk mindketten, viszont bármennyire is volt igaz ez a rólam kialakult kép, még én is tudtam, hogy mikor jön el az a pont, amikor valaminek véget kell vetni. Elena esetében pedig ez nagyon is közel volt már. Négy hónapja csinálta ezt, azt hiszem, tényleg ideje lassan befejeznie, és feldolgoznia a veszteséget. Még ha nekem is kell megmondanom neki ezt.


I'm not here anymore, Elena



411 szó ❀ Ne búsulj Sad    ❀ kredit







I love you and I will love you until I take my last breath on this earth



avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
My way back to Elena



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damon && Elena || Már nem vagy itt   Hétf. Okt. 02, 2017 11:58 pm





To: Damon Salvatore



never let me go

A szavaira csak egy nagyobb mosollyal reagáltam, miközben a kormányt fogtam és az utat néztem. Habár már anélkül is eltaláltam volna az úti célomhoz, hogy nézem, de most mégis inkább odafigyeltem. Nem igazán reagált a Rices témára, de nem hibáztattam érte. Tényleg nem. Talán jobb lett volna, ha nem a világ leghétköznapibb témáit szedem elő, nem arról mesélek neki, hogy mi történik a nagy világban – hisz ő nem az igazi Damon volt, mégis úgy kezeltem és azt akartam, hogy mindent tudjon, ami történik. Hiba lett volna? Csak kapaszkodni akartam valamibe. Belé. Az emlékébe, kettőnkbe, az együtt töltött időkbe, lopott pillanatokba. Mert már csak ez maradt. Luke pedig tartozott nekem annyival, hogy ezt megadja. Ha ő nincs, Damon még most is élne és nem lennék egy hajszálnyira a teljes megőrüléstől. Bár, azt hiszem, ezzel már réges-rég elkéstem. Elvégre a halott pasimmal kocsikázok az országúton és ezt a lehető legtermészetesebb módon teszem. Komolyan, nem lepődtem volna meg, ha valaki őrültnek nyilvánít.
A kérdése váratlanul ért, de ez nem ült ki az arcomra. Inkább egy nagyobb mosollyal néztem el felé, miközben feltette a második kérdését is.
- Tudod, ha minden halott szerettemet idehoznám, egy busz is kevés lenne hozzá… - Zártam le ennyivel, miközben újból elmosolyodtam. Nem akartam, hogy Bonnie itt legyen. Pont azért, mert ha ő itt lett volna, valószínűleg nem értett volna egyet a módszereimmel. Azzal, hogy fura gyógynövényekhez nyúlok. Inkább arra bíztatott volna, hogy fogadjam el a gyászt, éljem meg, hogy aztán tovább tudjak lépni. És velem lett volna… végig mellettem lett volna, hogy átsegítsen ezen az időszakon. Úgy, ahogy Caroline is próbál mellettem lenni, de nem, előtte igazság szerint egy percig sem mutattam, hogy fájna. Pedig fájt, minden egyes nap fájt, amit Damon nélkül töltöttem. De az álarcot felvettem, mert nem akartam, hogy bárki is aggódjon értem. Mondjuk, talán pont ezzel a viselkedésemmel vontam magamra a figyelmem. Vettem egy mély levegőt, Damonre néztem, majd feljebb tekertem a rádión a hangerőt. Nem akartam, hogy elrontsa a pillanatot, a kettőnk néhány közös percét azzal, hogy megpróbál visszaterelni a helyes útra. Pedig tudtam, éreztem, hogy ez lesz a szándéka…


From: Elena Gilbert


347 szó ❀ nevet let me go ❀ Damon kredit





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damon && Elena || Már nem vagy itt   Szomb. Szept. 16, 2017 8:04 pm





Damon & Elena



És megint itt tartottunk. Négy hónap telt el azóta, hogy az Utazók úgy döntöttek, elfoglalják Mystic Fallst, és mint centrum, innen kiindulva teszik az egész világot lényegében egy mágiamentes övezetté, ahol mi, vámpírok nem létezhettünk volna. Vagyis, mágia nélkül nem lettünk volna többek egy halottnál, így teljesen érthető okok miatt megpróbáltuk megakadályozni, hogy a tervükkel sikerrel járjanak. Minden teljesen jól működött, még sikerrel is zárhattuk volna a kis akciónkat járulékos veszteségek nélkül, de végül Luke miatt ez még sem lett így. Miután Bonnie visszahozta őt a túloldalról, egyből ment Livet pátyolgatni, és amikor úgy látta, hogy a testvére belehalna a varázslatba, leállította. Elena, Tyler, Stefan és Ric sikeresen visszajutott Bonnien keresztül a való életbe, de én már nem voltam ilyen szerencsés. Bonnie alapjáraton sem térhetett volna vissza, így a túloldallal együtt megsemmisültünk mi is. Egyik pillanatban még ott voltunk az erdőben, ameddig lehetett, figyeltem Elenát, és amennyire lehetséges volt, elbúcsúztunk egymástól Bonnie közvetítésével, aztán elmentünk onnan, vissza a fák közé. Megfogtuk egymás kezét, miközben a vakító fényesség egyre jobban közeledett felénk, aztán huss, már nem voltunk sehol.
De ezt a gyászt Elena nem tudta már feldolgozni. Valamilyen szinten még meg is értettem őt emiatt, elvégre a családjából jóformán már mindenkit elveszített, ha nem is örökre, de egyszer mindenképp. Az élete tele volt veszteségekkel, és akkor, amikor már mindketten tudtuk, hogy mit akarunk, amikor már együtt lehettünk volna, a sors közbeszólt, és azt mondta, ezt nem lehet. Azonban, ennek ellenére sem értettem vele egyet abban, hogy valami boszorkányfűvel való bedrogozás lenne a gyásszal való megküzdésnek a legjobb módja. Maga mellé hallucinált, képes volt beszélni hozzám, látni és megérinteni, szinte már valóságnak is érezhette volna az egészet, de aztán, amint lejárt az idő, már megint nem voltam ott, neki pedig ismét szembesülnie kellett  a hatalmas lyukkal a szívében, és a hiányom okozta magánnyal és fájdalommal. Nem hittem volna, hogy ezek a hallucinációk segítettek volna neki, szerintem inkább csak rontottak a helyzeten. De bárki próbálta meg neki ezt megmondani, ő nem fogadta el az igazságot, hanem csak folytatta ezt az értelmetlen játékot.
Így kerültem ismét mellé az autóban az anyósülésre. Nem tudom, hogy merre tartott, de igazából nem is volt fontos, elvégre úgy sem éltem volna meg azt, hogy megérkezzünk – a boszorkányfűnek a hatása még azelőtt lejárt volna, én pedig ismét nem lettem volna sehol. Amilyen hirtelen tűntem fel, olyan hirtelen tűntem is el állandóan, ehhez pedig már Elena is hozzászokott, így amikor megjelentem a kocsiban, ő bevezetés nélkül beszélni kezdett hozzám.
Kényelmesen hátradőltem az ülésben, még a fejemet is nekidöntöttem a fejtámlának, és így hallgattam a cimbim szerelmi életének új fejezetét. Habár nem különösebben foglalkoztatott ez az egész, de azért valamilyen szinten szórakoztató volt belegondolni abba, hogy Ric már megint a dokira bukik. Határozottan kezdett olyan benyomásom lenni, hogy Alaricnak dokinő fétise volt. Ami, mondjuk, valamilyen szinten érthető is volt, a szexis ruciban, ahogy a betegágyon fekve ők szolgálnak ki téged… Komolyan, Ric gondolkozott már azon, hogy beteget tettet azért, hogy lássa az új szívszerelmét, vagy csak Elena akarta ennyire összeboronálni őket?
- Azért is szeretlek ennyire, mert ezt ilyen komoly arccal tudtad elmondani – válaszoltam neki vissza, felé fordítva a fejemet, teljesen figyelmen kívül hagyva a kérdését. Sokkal jobban lefoglalt az, hogy azt figyeljem, Elena mennyire beleélte magát ebbe a helyzetbe. Tényleg úgy viselkedett, mintha itt lettem volna, mintha ez egy tök normális párbeszéd lett volna egy átlagos pár között, csak hát,  a bökkenő ott volt, hogy én meghaltam, Elena meg lényegében magában beszélt, pontosabban a hallucinált képmásomhoz.
Nem igazán számítottam arra, hogy Elena bármit is reagálni fog erre, ezért inkább tovább beszéltem én, továbbra is ejtve ezt a Ric témát, mert ha engem kérdeztek, szerintem eléggé abszurd volt ebben a helyzetben pont róla beszélni. Ő halott volt, most élő, én élő voltam, most halott. Bennem persze neheztelés nem volt, elvégre nem Ric tehetett arról, hogy Luke idő előtt félbeszakította a varázslatot, meg megérdemelte ő is a második esélyt, de azért, úgy komolyan, Elena fejében egyszer sem fordult meg az a gondolat, hogy Ric helyett nekem kellene inkább itt lennem?
- Megkérdezhetem, hogy miért nincs egy Bennett boszi a hátsó ülésen? – kérdeztem tőle tök komoly arccal, még hátra is fordultam, hogy megbizonyosodjak abban, hogy Bonnie nincs-e még itt valahol, de nem volt. – Úgy értem, Luke-nak nincsenek Bonnie illatú gyógynövényei? – tettem még hozzá. Persze nem volt semmi gúny a hangomban, na jó, egy iciri-picirit talán mégis, de tényleg csak egy egyszerű kérdésnek szántam ezt.


I'm not here anymore, Elena



732 szó ❀ Ne búsulj Sad    ❀ kredit







I love you and I will love you until I take my last breath on this earth



avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
My way back to Elena



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damon && Elena || Már nem vagy itt   Vas. Szept. 03, 2017 5:46 pm





To: Damon Salvatore



never let me go

Képtelen voltam feldolgozni Damon halálát. Az, hogy elment, ráadásul örökre, olyan volt, mintha kiszakítottak volna belőlem egy jókora darabot. Azt hiszem, valahol a józan eszemet is elvitte magával. Legalábbis így éreztem, amikor először Luke Parkerhez fordultam, hogy segítsen. Szükségem volt arra, hogy Damonnel kapcsolatban maradjak. Újra magam mellett akartam tudni. Habár visszahozni nem tudtuk, sőt, Luke nem is próbálta, de egy bizonyos boszorkány gyógyfüvet tudott adni. Ezzel pedig elértem azt, hogy Damon velem legyen.
Noha tudtam, hogy ez a Damon nem a valódi. De pontosan ugyan úgy nézett ki, mint Ő, pontosan ugyan úgy nézett rám, ahogyan Ő. Meg tudtam érinteni, beszélni tudtam vele. Ez pedig… enyhített a fájdalmamon. Legalábbis elértem vele azt, hogy ne éjjelt nappallá téve sírjak és belefulladjak a gyászba. Így… könnyebb volt elviselnem a valóságot. Még ha nem is tarthatott örökké, még akkor is, ha csupán hazugság volt az egész. Szükségem volt rá.
Senki nem tudta Lukeon kívül, hogy mit művelek már hónapok óta. Még Caroline sem, sőt… mindenki előtt azt mutattam, hogy túl vagyok Damonön. Nem akartam, hogy aggódjanak miattam. Mindig én voltam a figyelem középpontjában és ezúttal nem akartam ezt. Mindenkit ért veszteség, nem csak engem. Mindenki a maga módján próbálta feldolgozni Damon és Bonnie gyászát.
Én úgy, hogy naponta néhány óra boldogságba, hallucinációba menekültem. Így volt ez ma is. Miután véget értek az óráim a fősulin, újra Lukehoz mentem, hogy még több gyógyfüvet kérjek tőle. Összevesztünk…
- …nem vagyok drogdíler, Elena! – Vágta a fejemhez, de közbeszóltam és megemeltem a hangomat.
- Nem, te a barátom vagy, annak ellenére, hogy a barátom a másik oldalon ragadt, mert Te úgy döntöttél, hogy megszakítod a varázslatot, ami visszahozhatta volna őt. A barátom vagy, aki tartozik nekem!
- Nem! Egy barát, aki törődik veled, Elena. És aki látja, hogy tagadásban vagy. – Szinte nem is figyeltem a szavaira, mert közben a szobáját kezdtem feltúrni. Kerestem, kutattam, mert tudtam…
- Tudom, hogy van még! – Hallottam, hogy azt kéri, nézzek magamra, mi lett belőlem, de nem foglalkoztam vele. Vámpírsebességgel suhantam elé és kaptam el a mellkasánál a ruhát, majd löktem a falnak.
- Hol van?! Látnom kell Damont és ez nem kérés volt! – Vérszomjas voltam, de persze nekem erről fogalmam sem volt. Luke végül adott még egy adagot, valószínűleg azért, mert megijedt  a haragomtól.
Ezután sikerült lenyugodnom és kocsiba szálltam. Ekkor vettem be csak a gyógyfüvet, hogy magam mellé hallucináljam Damont. Máris sokkal jobban éreztem magam abban a tudatban, hogy Damon itt volt.
- Össze akarom hozni Ricet Joval… ő a kórházban dolgozik. – Meséltem, miközben vezettem. – Te is tudod, hogy Ric mennyire szereti a szexi doktornőket. – Damonre néztem egy nagyobb mosollyal, majd elgondolkodtam. – Vajon mennyi időnek kell eltelnie az első randi előtt, miután az ember feltámadt? – Ingattam a fejemet.



From: Elena Gilbert


449 szó ❀ never let me go ❀ szia ál-Damon    ❀  kredit





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Damon && Elena || Már nem vagy itt   Vas. Szept. 03, 2017 12:37 am

***




There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damon && Elena || Már nem vagy itt   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Damon && Elena || Már nem vagy itt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Damon szobája
» Damon szobája
» Elena Gilbert /Salvatore/ - Folyamatban
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette Extra :: Idézd vissza a múltat-
^
ˇ