blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Elnevettem magamat a bátor kijelentésén, de ez amolyan “nicsak, hát mégis!” fajta nevetés volt, a tekintetemben pedig ott ült az a mérhetetlen vágyódás, amiből egyértelműen kiderült, mennyire tetszik a sokadik randi lehetősége is. Őszintén nem számítottam ilyesfajta változásra, és ez az egész teljesen elfeledtette velem az indulás előtt történteket.
- Szóval szokjam meg, hmm? - kérdeztem széles vigyorral, majd beharaptam az alsó ajkamat és elégedett kis sóhaj hagyta el a számat. Semmi kivetnivalót nem találtam abban, hogy ezt kellett megszoknom: hogy őt kellett megszoknom. Volt valami megmagyarázhatatlanul különleges Theoban, valami, amit egészen könnyen meg tudtam szeretni, és amitől nem éreztem az életet ezer év után sem üresnek. A kis fintorára és a megjegyzésére csak megcsókoltam, hogy aztán nevetős hangon tegyem hozzá:
- Tudja uram, még csak az ezeregyszázon vagyok túl, a háromezer még szerintem is messze van - különösebben nem éreztem problémásnak a koromat, bár ha nem csaltak az emlékeim korábban nem beszéltünk arról, hogy tulajdonképpen hány éves is voltam, maximum saccolhatott a kisfarkas annak tudatában, hogy az ősiek után születtem nem sokkal. Ahogy hagytam felülni, és ő megjegyzést tett, akaratlanul is végigszaladt a pillantásom rajta. - Puhány semmiképpen sem vagy… de azért vigyázok rád, már csak hogy behajthassam a sokadik randit is - mondtam végül egészen puhán, közelebb hajolva hozzá, szinte a bőrébe duruzsolva a szavakat. Aztán felkeltem, és felhúztam Theot is a földről, hogy öltözködni kezdjünk, és amint végzett a férfi is, hosszan csókoltam meg, lassan, vággyal telve, amiből érezhette mennyire kívánom még most is, mennyire szeretnék vele újra és újra elveszni, sokszor még, mert megunhatatlan volt a számomra.
A kocsiba beülve, elfordítottam slusszkulcsot, de még mielőtt kigurultunk volna a parkolóból, a kisfarkas puhatolózó kérdésére felé pillantottam. A jobbommal kinyúltam és megtámasztottam az anyósülésen a könyökömet, ujjaimmal végig cirógattam a férfi arcát.
- Nos, egyrészt nagyon nem átlagos film az, ami rólunk szólna, másrészt bármi is legyen a szokás, most tényleg haza viszlek, de én nem bírom ki nélküled a következő randiig - magamhoz húztam és mohón csókoltam meg ismét Theot, hogy éreztethessem vele, nem akartam napokat várni, mire újra láthatom. - De tőled függ, hogyan szeretnéd lezárni az estét - mormogtam karcosan az ajkaira, mielőtt eltávolodtam volna, és elindultunk volna vissza, Mystic Falls felé.

357 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Felnevettem a kérdésére és azon töprengtem, hogyan adjam a tudtára mindazt, ami a fejemben van. Végül nem gondolkodtam sokáig, csak kimondtam, ami először eszembe jutott.
- Második… harmadik és negyedik… meg ötödik… meg sokadik randi felhívásnak, igen. Pontosan ez a helyzet, szokj hozzá – Pislogtam rá mosolyogva, majd hagytam, hogy rágyújtson, ám a megjegyzésem nem maradhatott el. Nem rosszalltam, amit csinált, sőt, az első esténket idézte fel bennem a dohány megléte, habár azt gyanítottam, most a legkevésbé sem füves cigit szív Celian. A nevetésére kiszélesedett a mosolyom, aztán elég hirtelen, de megfordított minket, így ő került felülre. Még nem szoktam hozzá teljesen a vámpírsebességéhez, de határozottan tetszett. Vajon milyen lehet ennyire gyorsnak, szinte szabadnak lenni? Számomra legalábbis valami ilyesmit jelentett és egyre inkább érdekelt a vámpír énje is, ha eddig nem lett volna egyértelmű. A vénember szó hallatán vágtam egy grimaszt.
- Felőlem háromezer éves is lehetsz… - A derekán pihentettem meg a kezeimet, majd onnan a hátára simítottam, végül pedig magamhoz öleltem, amennyire tudtam. Jólesett a közelsége. Aztán fázni kezdtem, így hagyta, hogy felüljek.
- Nem vagyok annyira puhány, hogy ennyitől lebetegedjek… legalábbis merem remélni – A csókot viszonoztam, hosszabban is, ha sikerült, majd felálltam utána és elkezdtem öltözni lassan. Élveztem, hogy újra és újra egymáshoz értünk. Néha lopva pillantottam Celianra, mosolyogva, majd ahogy becsatoltam az övemet, éreztem, hogy a kezemért nyúl, így készséggel fontam vele össze az ujjaimat. A nyakcsókjára megremegtem és tudtam, hogy képes lennék újra vágyba jönni, de igyekeztem uralkodni magamon. Megborzongtam jólesőn, majd viszonoztam a lassú, érzéki csókját. Imádtam. Belevesztem teljesen az ajkaiba, miközben megszorítottam gyengéden a kezét. Nem tudtam, mikor leszek képes kimondani, hogy szeretem őt, de már tudtam, hogy mindez így van. A csókcsatánk után hagytam elszakadni az ajkaimtól és vele együtt indultam vissza az autóhoz. Odaérve engedtem csak el a férfi kezét, hogy be tudjak szállni.
- Szóval… most az a rész szokott jönni a filmekben, hogy a srác hazaviszi a lányt, elválnak egymástól és epekednek egymásért a következő randiig… - Felvontam a szemöldököm. - …neked mi a terved velem? – Titkon reméltem, hogy esetleg még folytatjuk az estét valahol máshol. Habár nem akartam ráerőltetni sem magam, tényleg nem tudtam, hogyan tervezte a randit és meddig.

☾ 361 words ☾ love story ☾ note: #thelian #elsőrandi   ☾

blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Elégedetten és a lehetőségekhez képest kényelmesen pihentettem a tagjaimat Theo mellett feküdve, és közelebb húztam egy csókra, aztán széles mosollyal figyeltem az arcát hosszú pillanatokig, mert tetszett, amit mondott.
- Ezt vehetem egy második randi felhívásnak? - kérdeztem vágyakozó hangon, egészen közel húzódva hozzá, miután kitapogattam a cigarettámat, és már egy szálat forgattam szabad kezem ujjai között. Nyilván akartam a kisfarkast, tulajdonképpen jobban, mint azt én magam is gondoltam eddig, de imádtam, hogy ennyire képes volt felcsigázni, ahogyan elérte, hogy minden idegszálammal rá figyeljek és csak vele akarjak foglalkozni.
Aztán az ajkaim közé vettem a cigit és egy gyors mozdulattal meggyújtottam. Kifújtam a füstöt, és elnevettem magamat a férfi kérdésén, a hasamon megtámasztottam a kezemet, aztán egy gyors - mármint tényleg gyors, vámpíroknál megszokott - mozdulattal átfordítottam magunkat, így Theo háta találkozott a talajjal, én pedig félig ráfeküdtem, de a súlyomat nem helyeztem rá. Az arcát fürkésztem, miközben válaszoltam neki.
- Megszokás. Tudod egy rigolyás vénemberrel kezdtél - széles mosoly terült szét az arcomon, és el is nevettem magamat egy kicsit, mert tulajdonképpen ez a jelző nem állt olyan messze a valóságtól, mégha nem is látszott meg rajta mindez. Két ujjam között a cigaretta, kisujjammal a kisfarkas mellkasára rajzolok absztrakt vonalakat, de ha elkérné a dohányt, készségesen nyújtanám neki oda. Aztán ahogy az ujjbegyem alatt megéreztem a libabőrt, hagytam, hogy felkeljen a földről, s én is felültem.
- Gyere, menjünk, mielőtt megfázol - csókot nyomtam a szájára, aztán felkeltem a földről, az ajkaim közé vettem a cigarettát, míg felsegítette a férfit és felkapkodtam a ruháimat. Néhány perc csendes készülődés közben is vonzott Theo, így időről-időre, újra és újra megérintettem a bőrét, aztán amikor már rajtunk volt minden, a keze után nyúltam és összefűztem az ujjainkat. Egészen közel léptem hozzá, belecsókoltam a nyakába, ott ahol korábban belemélyesztettem a fogaimat a puha bőrbe, majd lassan szívtam be a levegőt, s vele együtt a férfi illatát, orromat végighúzva a nyakszirtjén egészen fel az ajkaiig, hogy végül megcsókoljam, lassan, érzékien. Hagytam beleveszni magamat a csókba, ki akartam használni azt a meghitt csendet, ami ránk ereszkedett itt a folyóparton. Percekkel később indultunk csak vissza a kocsihoz, a parkolóban az egyik kukánál elnyomtam a cigimből maradt csikket, aztán beültem az autóba.  

357 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Más valószínűleg őrültnek tartott volna azért, amit csináltunk, vagy amit akartam és amit végre elértem. Legalább egyszer meg akartam tapasztalni, hogy milyen egy vámpír harapása; talán tényleg őrültség volt, de nem bántam. És azt sem, hogy Celian mellett döntöttem, mindenféle értelemben. Az más kérdés volt, hogy egyelőre nem akartam világgá kürtölni. Talán túlságosan óvatos voltam, félénk, vagy egyszerűen csak gyáva; igen, talán az voltam, mert nem voltam felkészülve a negatív véleményekre. Másrészt ez a szinte titkos viszony még dobott is az egész hangulatán; habár nem tudtam, Celian meddig képes arra, hogy várjon rám és arra, hogy mikor leszek kész elmondani például a bátyámnak. Vagy Domnak – hosszú idő óta Dom volt az, akiben még megbíztam és akinek talán képes lettem volna elmondani, mi történik velem.
A helyeslő morgására elmosolyodtam, bár nem értettem, mert szerintem Ő volt az elképesztő és nem Én. Kicsivel később egyszerre mentünk el, néhány mozdulat elég volt hozzá, hogy mindkettőnket átsegítsek a holtponton. Aztán Celianhoz bújva pihegtem, szuszogtam, míg a légzésem helyre nem állt és ki nem húzódtam belőle. Végül nem bírtam ki, amúgy is muszáj volt megtörni a csendet, így kérdésekkel bombáztam. Helyesbítve egy kérdéssel. Ugyan nem engem nézett, hanem a csillagokat, de nem bántam.
- Nos, én biztos vagyok benne, hogy sok ehhez hasonló randink lesz, vagy még jobbak… - Suttogásba fulladt a mondatom, mert odahúzott egy csókra, amit készségesen viszonoztam. El is merültem volna benne, ha nem szakítja meg, de megtette, így csak utána pislogtam. Elgondolkodtam, ahogy rágyújtott, majd felnevettem. – Te minden szex után a dohányhoz nyúlsz? Nem mintha zavarna, de másodjára voltunk együtt és mindkét alkalommal… - Apróság, de feltűnt. Minden érdekelt vele kapcsolatban és talán pont ez volt az, amiért ennyire ráfókuszáltam mindenre, ami vele volt kapcsolatos.
Felültem lassan mellette, de csak annyira, hogy kihúzhassam az ingemet magunk alól és magamra kapjam. Kezdtem fázni. Most tűnt csak fel, hogy mennyire hideg is van.

☾ 310 words ☾ love story ☾ note: #thelian #elsőrandi   ☾

blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Rutinszerűen gyógyítottam be a sebet, amelyet a férfi bőrén ejtettem, de ő nem tudhatta hányszor tettem már meg ezt különböző emberekkel, és ennek örültem bizonyos szempontból. Szerettem, hogy nem azon rugózott folyton, vajon mennyivel többet láttam, tapasztaltam meg, és ez jó volt így. Nem akartam, hogy azért tartson izgalmasnak, ami voltam, hanem azért, aki mellette lehettem. És bár tudtam, mennyire feszült volt sok minden miatt Theo, azért én mégis hálás voltam neki, amiért önmagam lehettem mellette. Olyannyira önmagam, hogy még a harapást is engedte nekem, s ebben volt valami különleges, valami, ami még izgalmasabbá tette. A szörnyeteg, melyet olyan remekül megtanultam elrejteni, éreztem, ahogy felébredt a kéjes nyögés hallatán, amikor a kisfarkasba mélyesztettem a fogaimat. Volt számomra abban valami vonzó, hogy vágyott erre az egészen másfajta aktusra, és hogy ennyire tetszett neki.
A rövid kérdésére csak egy helyeselő morgással feleltem, miközben már csókoltam a rajtam fekvő férfit, egyre közelebb húzva őt, belekapaszkodva, ujjaim a bőrébe mélyedtek, ahogyan elértem a csúcsra, hogy aztán zuhanni kezdjek, Theoval együtt, aki majdnem ugyanakkor élvezett el, amikor én. A nyakába lihegve tartottam egészen közel magamhoz néhány percig, ameddig az orgazmus édes görcsei összehúzták az izmaimat, majd elengedtem a kisfarkast, hagytam hogy kihúzódjon belőlem, és ahogy visszatért a mellkasomra, fél kézzel átöleltem, másik szabad kezemet pedig a fejem alá tettem.
- Minden skálán maximum pontos - hüvelykujjam apró köröket írt le a vállán, széles vigyor terült szét az arcomon, és csak bámultam a csillagos eget magunk felett. - És remélem még sok ilyen randink lesz - tettem hozzá, majd egy gyors csókra közelebb húztam, aztán szabad kezemmel kitapogattam a cigarettást dobozt, amit korábban félretettem, mielőtt ráfeküdtünk volna, és fél kézzel kiügyeskedtem egy szálat, majd meggyújtottam, és mélyen beszívtam a füstöt. Még ez sem tudta elnyomni a kisfarkas vérének illatát.

289 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Talán fel sem fogtam, mit tett; vagyis nyilván tudtam, hogy a véremet vette, de mindennek a veszélyét tényleg nem láttam. Hittem, bíztam Celianban, abban, hogy leáll, ha baj van, hogy vigyáz rám és nem ártana nekem, de naivság volt a részemről. Mégis így tartottam helyesnek. Hiszen amíg nem láttam olyan rossznak, mint ő vallja magát, miért kellene elhinnem, hogy az valós? Úgy értem, a saját szememmel kell látnom, hogy elhiggyem neki, amit mondott. De addig nem. A hitem töretlen benne és ezt egy kicsit sem bántam.
Érzékeltem, ahogy a nyakamra csúsztatta a tenyerét és azt is éreztem, hogy a mágiájával begyógyította a sebet. Jó érzés volt a gondoskodása. Tényleg figyelt rám. Nem hagytam sok időt válaszolni neki, puszit nyomtam az ajkaira; aztán mégis sikerült pár szót kipréselnie magából. Meglepett. Érdeklődve, kíváncsian néztem rá.
- Én? – Fürkésztem az arcát, a szemeit, láttam, hogyan tűnik el lassan a vámpír arca. Ez is számomra olyan… varázslatos volt. Megjegyeztem volna valamit, de magához húzott és ajkait az enyémre tapasztotta. Mohón viszonoztam, kezemet az arcáról a tarkójára csúsztatva, hogy aztán ujjaimat a hajába futtathassam. Ahogy beharapta az alsó ajkamat, akaratlanul is elmosolyodtam. Eleget tettem ezután a ki nem mondott kérésének és újra mozogni kezdtem benne, de nem kellett sok, hogy a csúcsra érjek. Az is csoda volt, hogy egészen eddig sikerült elhúznom a dolgot; néhány mélyebb lökés után élveztem el, némileg megremegve, ahogy átsöpört rajtam az érzés. Szorosan öleltem magamhoz a férfit, miközben ő a nyakamhoz bújt, csókolt. Néhány percig némán szuszogtam rajta, egészen addig, míg a légzésem helyre nem állt, majd lassan megmozdultam, legalább annyira, hogy ki tudja csúszni belőle. Ezután bújtam vissza a mellkasához és felnéztem rá.
- Hányasra értékelnéd az első hivatalos randinkat? – Elvigyorodtam, így vártam a válaszát, ami tulajdonképpen nem lehetett negatív. Legalábbis eléggé meglepett volna, ha leértékeli, ami most történt. – Persze, nem mintha vége lenne… - Tettem hozzá elgondolkodva, miközben ujjaimmal körözni kezdtem a mellkasán, mintegy melléktevékenységként.

öltözék ☾ 317 words ☾ Love Story ☾ note:  #thelian #elsőrandi   ☾

blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Lassan tértem csak vissza, a férfi vére ott lüktetett bennem, átjárt, éreztem, ahogy felmelegedett a testem tőle. Ám ahogy Theo megérintette az arcomat a fókusz hirtelen visszatért, és a férfira néztem. Az ajkaim még mindig elnyíltak egymástól, miközben követtem a kisfarkas tekintetét, ahogyan az ujjaim végig simítottak az arcomon. Hallottam, ahogyan a légzése szaporább lett, és rájöttem, hogy az enyém is, és nem csak azért, mert együtt voltunk. Nyeltem egyet, amint meghallottam a hangját, és a tenyeremet egyetlen percre a nyakára szorítottam, hogy aztán néma varázslattal gyógyítsam be a harapásom nyomát, amely szinte teljesen el is múlt, és két halvány vöröses folt maradt csak a szemfogaim után. Rácsókoltam az ujjaira, amikor végig simított a számon is. Válaszolni akartam a kérdésére, de nem engedtem, én pedig mohón kaptam az ajkai után.
- Elképesztő vagy - a hangom karcos, de nevetős, boldog, és rohadtul elégedett. Őszinte elismerés csengett ki a szavaimból, éreztem, ahogy az arcomról eltűntek a kitüremkedő erek, egy pillanatra éhes mosoly szaladt az arcomra, majd magamhoz húztam, ajkaim az övéire találtak, nyelvemmel bejártam a száját, szorosan öleltem magamhoz, ujjaim a hajába túrtam és hátán simítottak végig. Finoman haraptam meg az alsó ajkát, ahogy a lábaimmal is közelebb húztam magamhoz. Bár nem mondtam ki, de hosszú életem alatt még talán sosem éreztem magamat ennyire boldognak és azt hiszem, véglegesen bele estem Theoba, amit korábban egyáltalán nem is gondoltam volna.
Ha újra mozogni kezdett bennem, már nem tartott sokáig, hogy elmenjek, az orgazmus közben is a kisfarkasba kapaszkodtam, visszabújtam a nyakába, belecsókoltam és nyögtem, és hagytam magamat elveszni az érzésben. Lihegve engedtem vissza a fejemet a földre, behunyt szemmel, de még mindig szorosan öleltem Theot, élveztem a bőre forróságát az enyémnek feszülve. Hosszú percek teltek el némán, csak a lélegzésünk törte meg az erdő csendjét.

291 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

A mozgással idővel teljesen lelassultam. Fogalmam sem volt, mennyi idő telhetett el, de akármennyire is volt bizarr, akármennyire is fájt, valahol igenis élveztem, amit csinál. Az övé voltam és ezt ennél jobban talán ki se fejezhettem volna; neki adtam magam, mindenestül, nem? A testem, a lelkem, a vérem… mindenemet odaadtam és nem kértem vissza. Végre volt valaki, aki ennyire közel állt hozzám, akivel el tudtam képzelni magam hosszútávon. Nem akartam elengedni Celiant. Mindent meg akartam tenni azért, hogy magam mellett tartsam. Ugyanis, ha ő is eltűnt volna mellőlem… fogalmam sincs, mihez kezdtem volna. Talán tényleg beleőrülök a magányba, vagy talán visszatértem volna az előző életvitelemhez, csak egy sokkal rosszabb kiadásban. Ám erre gondolni sem akartam.
Halkan újra felnyögtem; érzékelve, hogy egyre inkább elmerül a véremben, abban a mámorban, amit ez okoz neki. Én egyre gyengébbnek éreztem magam, de nem zavart. Tudtam, ha baj lenne, akkor Ő segít; bíztam benne.
Elhúzódott a nyakamtól, én pedig még néhány pillanatig nem néztem fel. Ekkor vettem észre, hogy a légzésem szaporábbá vált, nyilván a vérveszteségnek köszönhetően. Lassan ránéztem, majd nagyot nyeltem, ahogy az erektől duzzadó arcára pillantottam. Kíváncsi lettem volna, mi jár a fejében, de egyelőre nem volt merszem megkérdezni. Hagytam, hogy visszatérjen hozzám; lelkiekben. Ahogy rám nézett, látszódott, hogy kérdezne valamit, de hangot nem adott neki. A szemeit fürkésztem néhány pillanaton át, majd egyik kezemmel végigsimítottam az egyik kitüremkedő ér vonalán a szeme körül. Még emlékeztem rá, mikor először láttam őt így; gyönyörűnek találtam. Tulajdonképpen most sem mondtam volna erre mást. Tényleg nem. Újra végigsimítottam rajta, majd az arcán, ahol a vérem lenyomata volt, végül pedig az ajkain húztam végig az ujjaimat.
- Milyen volt? – Érdeklődtem, ahogy lassan elmosolyodtam. Mielőtt azonban reagálhatott volna, apró puszit nyomtam a szájára. – Ha értem aggódnál, ne tedd… tetszett – Suttogtam az ajkaiba, mielőtt elhajoltam volna tőle, hogy ránézhessek. – Köszönöm, hogy megtetted – Biztos voltam benne, hogy nem ezekre a szavakra várt, tényleg. De nehéz volt elfelejteni, hogy mennyi ideje kérleltem már erre; tudom, hogy őrültség volt, de akartam. És megtette. Hálás voltam érte. Főleg Érte.

öltözék ☾ 336 words ☾ Love Story ☾ note:  #thelian #elsőrandi   ☾

blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Minden rezdülését éreztem és élveztem Theonak, és egészen felfoghatatlannak tűnt, hogy ez az egész újra megtörtént közöttünk. Az első alkalom után nem voltam biztos abban, hogy mindez szerencsés kimenetelű lesz, elvégre arra kértem kimondatlanul is, hogy váltson térfelet. Most azonban úgy éreztem, nincs akkora akadálya ennek, sőt ahogy az én jelenlegi nézőpontomból tűnt, kifejezetten tetszett a kisfarkasnak a felállás. Én pedig önkénytelenül nyögtem egyre hangosabban és hangosabban alatta.
A szavaim valójában felhívás volt keringőre, mert mindenét akartam, önző módon, és éreztem, ahogy a gondolataimat elönti a vörös köd, amely azért történt, mert felizgatott az az egyszerű tény, hogy akarja, hogy belemélyesszem a fogaimat, hogy belőle igyak. És amikor válaszolt, szinte könyörögve, nem vártam tovább, csak átharaptam a bőrét, hogy elvehessek mindent, amit akartam magamnak. A vére a számba ömlött, és éreztem, ahogy a vérszomj eláraszt a fémes ízzel együtt és csak arra tudtam gondolni hosszú percekig: még… Leszámítva egyetpen alkalmat, már jó rég nem táplálkoztam élőkből, pont azért mert túlságosan el tudott kapni a gépszíj ilyenkor. Nem feltétlenül az aktuális áldozatommal, hanem a vággyal, a szomjúsággal, amit olyan rettenetesen nehéz csillapítani, ami sosem akart megszűnni.
A kisfarkas nyögése rántott vissza, s realizáltam mi történik körülöttem. Éreztem, ahogy belém kapaszkodott, ahogy az én ujjaim a bőrébe süppedtek, ahogyan magamhoz húztam. A testemben szétáradó meleg, melyet egyszerre több dolog okozott térített észhez, így végül elhúzódtam Theo nyakától, újra felfogtam, hogy éppen bennem mozgott, ettől pedig nyögés szakadt ki belőlem. A fejemet visszaejtettem a földre. A szemem körül még látszódtak a kitüremkedő erek, a szeme sötét volt, a fókuszt még nem nyertem vissza, mindenhol Theo vérének illatát éreztem, megnyaltam az ajkaimat, és rájöttem, hogy mohóságomban valószínűleg az arcomon is a vörös élet lehetett, de ez nem érdekelt. Sokkal inkább aggodalommal vegyes eksztázissal pillantottam a férfira, mert ahogyan visszatértem a valóságba, rájöttem, hogy talán végzetes hiba volt éppen így beleharapnom. Mert bár rendkívül intem és végtelenül átromantizált kép élt a vámpír harapásról az emberek fejében, tulajdonképpen nem volt ez annyira szép. Éppen ezért tudni akartam, hogy még mindig akart engem a kisfarkas… ezután is.

340 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Ha lett volna még hangom, avagy sikerül értelmes szavakat kipréselnem magamból a halk, olykor hangosabb nyögéseken túl, megkérdeztem volna, hogy ő is legalábbis annyira élvezi-e, mint én… de végül a hangja, a látványa nem azt az érzést keltette bennem, mintha nem lenne ínyére. Tetszett neki, és ez engem csak még inkább lázba hozott. Ahogy újra és újra összesimultunk, éreztem a merev, lüktető tagját a hasamnak nyomódni, és közben hallottam a hangját, az leírhatatlan volt.
Aztán gyorsítottam, fokozva mindkettőnk élvezetét. Az egyre kéjesebb nyögései, amit talán már visszafogni sem volt képes, őrjítő volt. Olyan volt ez az egész, mint egy drog: többet és még többet akartam belőle. Nem tudtam betelni vele. Nem akartam betelni vele.
Éreztem, hogy olykor megfeszül alattam, így néhány lökést lassabban tettem meg, majd újra visszagyorsultam. A nyakára nyomtam apró csókokat közben, majd ahogy magához húzott, szinte már szerelmesen csókoltam vissza. Biztos ő is érezte, hogy most még több érzelemmel, még több ragaszkodással estem az ajkainak, egészen addig, míg át nem ért a nyakamra. Lehunytam a szemem és löktem még néhányat, egészen mélyre hatolva a férfiban, mikor megszólalt. Bizonyára hallotta a szívritmusom felpörgését. Először el sem hittem, hogy tényleg eljutottunk idáig; de közel sem akartam visszakozni.
- Akarom. Akarlak, Celian... már régóta akarom ezt… - Suttogtam, még több helyet kínálva a nyakamnál, fejemet oldalra döntve, a mozgást szinte teljesen lelassítva. Nem akartam megállítani. Nyilván volt bennem egy félsz, de nem azért, mert attól tartottam, nem áll le és kárt tesz bennem, hanem, hogy mennyire lesz fájdalmas.
Ahogy lassan belém mélyesztette a fogait, egy halk nyögés szaladt ki a számon. Szorosan öleltem vissza, immár mindkét kezemmel (így kénytelen voltam megvonni a férfiasságától a plusz kényeztetést), belekapaszkodva a férfiba. A szemeimet is összeszorítottam arra a néhány pillanatra, míg az a kellemetlen érzés tartott. Aztán inni kezdett a véremből. Ellazultam tőle, de továbbra is öleltem, olykor lökve egyet, majd még egyet, elmerülve benne. Helyesbítve: egymásban.
Ennél intimebb talán nem is létezhetett volna a világon, mint amit mi csináltunk. És közel sem bántam.

öltözék ☾ 331 words ☾ Love Story ☾ note:  #thelian #elsőrandi   ☾

blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

A fájdalom, ami egy pillanatra belém villant, azonnal eltűnt, nem volt időm foglalkozni vele, ahogyan közelebb hajoltam Theo és megcsókolt. Csak a szapora légzésünket hallottam, nagyon távolinak érzékeltem a patakot, a fák zajait, de az sem érdekelt volna, ha arra jártak volna, mert nem tudtam betelni azzal a szorító, sürgető érzéssel, ahogyan a férfi kitöltött. Nem érdekelt semmi a világon, csak a kisfarkas sóhajai és nyögései, ahogyan visszahúztam magamhoz és a nyakát ingereltem, miközben azt kértem gyorsítson. Felfoghatatlanul jó érzés volt, ahogyan mozgott bennem, nem akartam, hogy vége legyen, bármennyire is tudtam, valójában nem tudom sokáig visszatartani az orgazmusomat. Kemény farkam a hasának feszült, úgy éreztem az egész testem lüktetett. Voltam már együtt jó néhány férfival, de ez most más volt, nem tudtam eldönteni, hogy csupán azért, mert olyannyira felizgatott Theo vagy azért, mert az egész lényét szerettem volna a magaménak tudni, nem csak most erre az alkalomra, hanem a jövőben is.
Ahogy gyorsított, lehunytam a szemeimet, belesüppedtem abba a bizsergető érzésbe, ahogyan bennem mozgott, és az illatába, ami betakart, mint egy vastag lepel. Kiszáradt a torkom, amint levegő után kapkodtam és nyögtem. Szavaira az íriszeit kerestem, de nem tudtam megszólalni, legalábbis nem emlékszem, hogy meg tudtam volna. Azt azonban éreztem, hogy az arcomon megjelentek az erek és előbújtak az agyaraim is. Túlságosan édes és csábító volt a vére, és ahogy szétáradt benne az adrenalin, szinte éreztem, ahogyan az ujjaim alatt zubogott az artériáiban. És amikor már azt hittem, nem lehetséges fokozni mindezt, megéreztem a testünk között a kezét, amely keményen markolt rá a lüktető farkamra, és úgy kezdett el még tovább izgatni. Az ujjaim a bőrébe mélyedtek, a nyögéseim elmélyültek, a fejem hátra billent, a testem megfeszült a férfi alatt. Ő is érezhette, ahogyan egyre többször futott át rajtam remegést, ahogy minden elképzelhető módon igyekezett kielégíteni engem. Minden alkalommal, ahogy kitöltött egyre közelebb sodródtam az orgazmushoz, és bár nagyon igyekeztem tartani magamat és elhúzni mindezt, tudtam, hogy már nem fog sokáig tartani. De még nem akartam, hogy vége szakadjon az együttlétünknek, mert túlságosan élveztem, és akartam Theot, még és még…
Kinyitottam a szemeimet, bal kezemmel beletúrtam a hajába, közelebb húztam magamhoz, és sokadszorra is megcsókoltam, belenyögtem a szájába, hogy hosszú pillanatokkal később aztán a nyakához hajoljak ismét, ám ezúttal a puha bőrének feszültek a szemfogaim.
– Csak ha tényleg akarod – hangom rekedt és karcos volt, és türelmetlenül vártam a válaszát. Érezni akartam a vérének ízét a számban, és megadni a kisfarkasnak, amire tudtam, hogy vágyott. Mégis ellenálltam a kísértésnek, hogy azonnal belé mélyesszem a fogaimat, mert valahol mélyen, a lelkem egy sötét zugában izgatott a gondolat, hogy éppen Theo akarja, hogy belőle igyak. Ha pedig beleegyezett, úgy belemélyesztettem a fogaimat a bőrébe, szorosan öleltem magamhoz, és éreztem, ahogyan vérszomj eluralkodik rajtam, furcsa kábulatba taszítva.

454 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Minden egyes pillanat, amit vele tölthettem, túl jó volt. S mint olyan, talán meg sem érdemeltem – de akartam, vágytam rá és… talán már sokkal többet éreztem iránta, mint szabadott volna. Kedveltem, szerettem… igen, talán már szerettem is. De hogy képes lettem volna-e már kimondani? Nem, ahhoz nem voltam még elég bátor. Hiszen még magamban sem tettem helyre azt, hogy hirtelen az érdeklődési köröm bővült, majd meg is állapodott egy férfinál.
Akaratlanul is felnevettem a türelmetlenkedésére; tetszett, hogy ennyire vágyik rám. Az érzés persze kölcsönös volt és nem akartam sokáig húzni. Lassan hatoltam belé, ügyelve arra, hogy a legkevesebb fájdalmat okozzam neki. Ő is vigyázott rám legutóbb, az első alkalmunkkor, így az volt a legkevesebb, hogy mindezt viszonzom. Ahogy teljesen magába fogadott, egy halk, jóleső mormogás hagyta el a számat. Nem mozdultam meg. Szerettem volna, ha megszokja az érzést és a fájdalom megszűnik a számára teljesen. Az ajkaiba temetkeztem, ezzel is terelve a gondolatait, lazítva őt, hogy rám figyeljen, rám koncentráljon a leginkább. Csakis Rám. Elszakadtam az ajkaitól és így mozdultam meg lassan, a legkevésbé sem sietve el a dolgot. A hangja imponált és szívem szerint gyorsítottam volna, de még nem kaptam engedélyt; nagyot nyeltem, miközben újra elmerültem benne. Engedtem a húzásnak, így az alkarjaimon voltam kénytelen újra megtámaszkodni. Bár nem bántam, hisz így megint elég közel kerülhettem hozzá. A nyakára nyomtam egy apró csókot, majd az arcára.
- Jól van – Feleltem a kérésére, de a nyakcsók elvonta a figyelmem. Továbbra sem tudtam betelni azzal, ha a nyakamat csókolta valaki, főleg Ő. Szinte vártam, hogy mikor mélyeszti belém a fogait, de valahogy sejtettem, hogy nem most fogja megtenni.
Néhány pillanattal később újra megmozdítottam a csípőmet és egyre gyorsuló tempót kezdtem diktálni, egy centire sem távolodva el tőle, az arcától, a nyakától… magamba akartam szívni az illatát, hallani akartam a sóhajait, a kéjes nyögéseit, érezni, ahogy megremeg alattam újra és újra.
- Celian… - Az arcához fúrtam a magamét, miközben továbbra is mozogtam benne, olykor halkan felnyögve. – Nagyon jó benned… és veled... - Végül sikerült kipréselnem magamból a mondatot, amit reméltem, hogy bóknak fog venni. Nem sok választott el attól, hogy elélvezzek, de még nem akartam.
Kettőnk közé nyúltam az egyik kezemmel, hogy a férfiassága köré fonjam ujjaimat. Izgattam, miközben folytattam a mozgást benne.

öltözék ☾ 372 words ☾ Love Story ☾ note:  #thelian #elsőrandi      ☾