blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Éreztem a kisfarkason, hogy mennyire igyekezett védeni magát, a távolságtartással, és ezért nem tudtam hibáztatni. Ismerve néhány részletet a múltjából megértettem a kimondatlan félelmeit, éppen ezért a ma este eseményei számomra teljesen felforgattak mindent, amit elképzelni mertem. Persze jó értelemben, mert azóta, hogy az étteremben simogatni kezdett Theo, csak arra tudtam gondolni, hogy kettesben legyünk, hogy olyan szorosan húzzon magához, mint ahogyan most tette. Önmagában ez is elég lett volna számomra, de ezen túl lépve a férfi szavai is átmelengették élettelen szívemet és testemet. Tudtam, éreztem, hogy visszavonhatatlanul és teljesen beleestem, és még ha ő nem is érzett volna így, akkor sem mentem volna el Mystic Falls-ból, mert úgy éreztem, Theo közelében kell maradnom, legalább még egy kicsit, hogy rájöjjek, mi az, ami annyira letaglózott vele kapcsolatosan. Ám most már tagadni sem akartam, mennyit jelentett nekem. A tekintetét fürkésztem, hosszú pillanatokig, még mindig hozzápréseltem magamat, élveztem a teste melegét, a lüktető farkamnak nyomódó férfiasságát. Ujjaim a barna tincsek közé túrtak, úgy húztam aztán magamhoz, hogy újra megcsókoljam, fogalmam sem volt hányadszor, csak szükségem volt az ajkaira az enyémeken, s egyszerre voltam gyengéd és mohó. Aztán engedelmesen követtem, s hagytam, hogy fölém kerüljön, a tekintetemben izgatottság és vágy csillogott, bár ebből a beálló félhomályban nem sokat láthatott Theo, helyette a feltörő nyögéseimből tudhatta, mennyire élveztem minden érintését. Megremegtem alatta, ahogy egészen összepréselődött a testünk. A nevetése éhes mosolyt csalt az arcomra.
– Akarlak – mormogtam kettőnk közé, az apró csókot követően az ajkai után kaptam, ezúttal sikertelenül, de nem volt sem időm, sem okom ezen keseregni, mivel lassan belém hatolt Theo. A testem megfeszült alatta, de nem a fájdalomtól, s elfúló nyögés szakadt fel a torkomból. A csókjától ellazultam, és élveztem, ahogy kitöltött, miközben puhán viszonoztam a csókot, nyelvemmel ismételtem bejárva a száját, belenyögve a bőrébe. A lábaimmal szorosabban öleltem magamhoz a kisfarkast, ahogyan lassan, de ütemesen csúszott ki, majd ismét vissza bennem. Lehunytam a szemeimet, egyre hangosan nyögtem, a légzésem gyorsabbá vált, majd a szavaira felpillantottam: beharaptam az alsó ajkam, amint ismét belém hatolt. Magam felé húztam, s ha ismét az alkarján támaszkodott és hozzáfértem, úgy Theo fülébe nyögtem:
– Gyorsabban – a nyakába csókoltam, a fogaimmal karistoltam a bőrét, csak azért, mert tudtam, mennyire szerette, ha a nyakát ostromoltam, s újra meg újra megremegtem alatta, és elfúló hangon nyögtem a bőrébe, teljesen átadva magamat a férfinak.

383 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Egyszer régen már voltam közel a szerelemhez… a boldogsághoz. Azt hittem, elérhetem és kapálóztam érte, küzdöttem, aztán egyszerűen kicsúszott minden az ujjaim közül. Nem akartam, hogy ez újra meg újra megismétlődjön. Ezért is voltam sokkal óvatosabb, már Zacknél is, s most Celiannal. Legalábbis egy ideig működött a lassú tempó, az apró léptek, de ezúttal is kicsúszott a kezemből az irányítás. Igen, ezúttal a boldogságot nem szalasztottam el, itt volt előttem. De többé már nem tudtam óvatos lenni. Egyszerűen csak bele akartam vetni magam az ismeretlenbe. A szerelembe. És megélni, úgy igazán… bár továbbra sem hittem el, hogy megérdemlem a boldogságot.
Élvezni akartam mindazt, amit Celian nyújtott nekem. Akartam őt. Mindenhogyan.
Közelebb vontam magamhoz szorosan, miközben a tudtára adtam, hogy különleges a számomra. Az volt. Még soha, egyetlen egy személlyel sem bújtam kétszer ágyba; nálam ez szabály volt. A magam védelmére. Persze Tatia ígyis átcsúszott a másik kategóriába annak idején. De már nem számított. Csak Celian.
Nagyot nyeltem a szavaira és ahogy az enyémnek döntötte a homlokát, lehunytam a szemeimet.
- Talán csak sejtem… - Suttogtam, majd lassan felnéztem rá. A tekintetem is kissé megváltozott, ahogy őt fürkésztem.
Aztán lehúztam a ruhákból kiterített lepedőre és fölé másztam. Hozzásimultam egészen, férfiasságom az övéhez nyomódott. Megmozdítottam néhányszor a csípőmet, hogy hozzádörgölőzzek, majd ahogy a derekam köré fonta a lábait, engedelmesen csúsztam hozzá még közelebb. Az alkarjaimra támaszkodtam mellette. Valamiért nem akartam elkapkodni, csak gyönyörködtem a férfiban hosszú pillanatokon át, mígnem végigsimított a testemen. Aztán türelmetlenkedni kezdett, így halkan felnevettem.
- De sietős valakinek… - Mosolyogtam, majd nyomtam egy apró csókot az ajkaira. Ahogy pedig elszakadtam tőle, a kezeimre támaszkodtam, és így kezdtem el lassan a férfiba hatolni. Nem akartam elkapkodni, fogalmam sem volt, neki mennyire okozok kellemetlenséget vagy épp nem. Egy halk sóhaj azért kiszaladt a számon a szorító, forró érzésre. Amint teljesen benne voltam, megálltam és újabb csókot nyomtam az ajkaira, ezúttal hosszabbat. Lassan szakadtam el tőle, hogy lassan, gyengéden kezdjem ringatni a csípőmet. Egyik kezemmel végigsimítottam a homlokán, majd az arcán.
- Szólj, ha gyorsíthatok – Kértem halkan és kiérezhette a hangomból, hogy fontos nekem, miszerint neki is jó legyen ez az egész, ne csak nekem.

öltözék ☾ 354 words ☾ Love Story ☾ note:  #thelian #elsőrandi      ☾

blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Türelmetlenül, követelőzve csókoltam vissza. Minden pocikám sóvárgott Theo után, sokkal jobban vágytam az érintéseire, ő magára, mint a vérére, és ez mindig egészen meg tudott döbbenteni, hiszen alapvetően hasonlót senki sem ért el nálam. Nem volt senki az életemben, aki képes lett volna elfeledtetni velem egyetlen pillantásával, hogy mi voltam. A vérszomjas szörnyet, aki bennem élt és semmi másra nem vágyott, csak az ölésre a kisfarkas egyetlen csókja félre tudta söpörni. Élveztem ezt a különleges helyzetet, élveztem, hogy olyan felfoghatatlanul hosszú idő után nem éreztem a fájdalmas, sóvárgást a torkomban, és ezt csak neki köszönhettem, bár fogalmam sem volt róla hogyan képes elérni mindezt.
Belenevettem a bőrébe, miközben meggondolta magát, és én éppen a nyakánál időztem az ajkaimmal, amit már most, ilyen rövid idő után tudtam, mennyire élvezett. Ujjaim a hajába túrtam, úgy húztam közelebb magamhoz, nyelvemmel és fogaimmal is tovább ingereltem, másik kezem pedig továbbra is a keményen ágaskodó farkának feszült, hogy egyre közelebb sodródjon a férfi is az orgazmushoz.
Aztán felhúztam magammal, hogy végre megszabaduljunk minden felesleges ruhánktól, mert én is úgy éreztem, nem tudnék tovább várni. A sürgető érzés szorított és mindenemet Theo felé vonzotta. Le sem vettem róla a pillantásomat. Hagytam, hogy immár teljesen meztelenül közelebb húzzon magához. Élveztem a meleg bőrének érintését a testemen, s rá kellett jönnöm, hiányzott ez az érzés. Ujjaimmal a hajába túrtam, hagytam hogy rabul ejtse a tekintetemet is, és csak hallgattam az óvatos szavakat, amelyek egészen suttogássá tompultak.
– Te is különleges vagy nekem – feleltem csendesen, majd homlokomat az övének döntöttem, az orrunk hegye is találkozott. – Fogalmad sincs mennyire – a hangom karcos volt a vágytól és valami mástól is, ami talán, ebben a helyzetben nem tűnt fel Theonak, de azért igenis sokat jelentett nekem, amit mondott. Mindennél többet számított. Nem akartam sok időt tölteni Virginia államban, amikor visszatértem ide, ám most úgy éreztem, képtelen lennék elszakadni innen.
Segítettem elrendezni a ruháinkat, s szó nélkül hagytam, hogy ledöntsön a földre. Gondolkodás nélkül engedtem a lábaim közé a férfit, élveztem a rám nehezedő súlyát, és felnyögtem, ahogyan a farka az enyémnek nyomódott. Sóhajok között élveztem minden érintését, majd átkaroltam a lábaimmal a derekát, hogy közelebb húzhassam magamhoz. Ujjaim felfedező útra indultak a kis farkas testén, simogatták, belemartak, karmolták és cirógatták, hogy aztán a türelmem végleg elhagyjon és kettőnk közé nyúlva beigazítsam a megfelelő helyre a farkát. Beharaptam az alsó ajkamat, úgy néztem fel Theora, várva, hogy belém hatoljon.

395 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Mindenképpen szerettem volna befejezni, amit elkezdtem, már csak abból az okból kifolyólag is, mert legutóbb nem volt rá lehetőségem, annyira gyorsan történt minden. Most is kapkodtunk már, mert vágytunk egymásra, de pont ezért is volt jó elhúzni a dolgot, az élvezés pillanatát kitolni a legvégsőkig. Legalábbis bíztam benne, hogy Celian élvezi, amit csinálok. A hangja, a reakciói, a mozdulatai erről árulkodtak, de sose lehettem teljesen biztos benne. Aztán elélvezett.
Végül ott térdelt a fűben, egymással szemben. Aztán ledöbbentem a szavaira, az ötletére, miszerint én legyek az ezúttal, aki a dominánsabb szerepben játszik. Nem bántam, de nem is sírtam volna, ha megint a másik oldalon vagyok; nekem mindegy volt, csak vele lehessek. És ez furcsa volt. Az érzés, hogy tartozni akartam valakihez és tartoztam is. Az ujjai egyre gyorsabban jártak fel-le a tagomon, én pedig újra és újra megfeszültem kissé ettől, sóhajokat hallatva. Válaszolt, aztán megharapta játékosan a nyakamat. Elmosolyodtam, közben a víz felé pillantgattam.
- Semmi, addig úgysem bírom már ki… akarlak, Celian – Suttogtam vissza nevetve, mosolyogva, majd az inget kezdtem legombolni róla, miközben elmerültem az ajkaiban. Aztán hagytam, hogy felhúzzon állásba. Követve a példáját lerúgtam magamról a cipőimet és hagytam, hogy leszedje rólam az inget. Rajtam még a nadrág volt, ami zavaró tényezőként fennállt, így kibújtam belőle és az is a földön landolt. – Tudod… ez az első, hogy valakivel másodjára is… - A tekintetébe véstem a magamét egy hosszabb pillanatra, miközben magamhoz karoltam őt teljesen, így teljesen hozzásimulva, immár teljesen meztelenül. - …különleges vagy nekem – Suttogtam. Ez felért egy olyasféle vallomással, ami eddig nem igazán hagyta el a számat. Apró csókot nyomtam az ajkaira, miközben hozzádörgölőztem a merev tagommal. Vágytam rá, de egyelőre nem tudtam, hogyan és hol kéne csinálnunk, hisz azért mégis csak a természet lágy ölén voltunk… mármint, na.
Néhány pillanattal később szakadtam el tőle, aztán körbenézve végül úgy döntöttem, maradunk, ahol vagyunk. Vissza lehúztam magammal Celt a földre és a ruháinkból kirakott „lepedőre” döntöttem le a férfit, majd másztam rá. A lábai közt helyezkedtem el, végigsimítva a mellkasán, hasán, derekán, végül pedig a combján kezeimmel.

öltözék ☾ 339 words ☾ Six Degrees Of Separation ☾ note:  #thelian #elsőrandi   ☾

blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Nehéz volt koncentrálnom bármi másra, miközben Theo meglepő pontossággal találta meg az a tempót és erőt, amitől úgy éreztem minden sejtem bizsergett, és amitől semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, ahogy épült bennem az orgazmus. A hangja, az illata, az érintése minden érzékszervemet telítette. Mégis megerőszakoltam magamat, s fél füllel figyeltem a körülöttünk lévő neszekre, mert még sem akartam kínos helyzetbe hozni magunkat egy éppen arra sétáló előtt. Főleg Theo miatt nem akartam ezt megkockáztatni, mert őszintén szólva engem mindez annyira nem érdekelt. Bár én könnyen beszéltem, hiszem bárkit megbűvölhettem, hogy felejtsen el örökre mindent, amit látott és hallott.
A következő percben Theo már előttem térdelt, és képtelenség lett volna csendben maradnom, ahogyan a szájába vett. Újra és újra megremegtem, a légzésem egyre szaporább lett, miközben önkénytelenül is a férfi felé löktem a csípőmet. Bármennyire szerettem volna, nem tudtam megszólalni, kiszáradt a torkom, és képtelennek éreztem magamat arra, hogy értelmes szavakat formáljak meg, miközben egyre közelebb kerültem az orgazmushoz. A kisfarkas pedig érzékelhetően akkor sem hagyta volna abba, ha megkérem rá. Belém kapaszkodott, közelebb húzva magához, én pedig meg sem próbáltam küzdeni ellene, annyira jól csinálta. A hajába és a vállába markoltam, miközben néhány görcsös mozdulattal később elélveztem, Theo pedig hagyta, hogy a szájába menjek el, amit csak pillanatokkal később fogtam fel, amikor már én is letérdeltem a földre, és megcsókoltam őt.
Úgy tűnt, mosoly bujkált a férfi szája szélén, ahogy elszakadtam tőle és türelmetlen, éhes, vágyakozó pillantással néztem az íriszeit. Csak az járt a fejemben, hogy együtt legyünk, mióta a tenyere rásimult a farkamra az étteremben, bár ahogy láttam a szavaimmal sikerült igencsak meglepnem Theot. Ettől függetlenül azért nem hagytam abba, amit elkezdtem: egyre gyorsabb mozdulatokkal ingereltem most én őt, míg végig csókoltam a nyakát és a mellkasát. Halkan és röviden nevettem, amikor visszakérdezett.
– Egészen biztos – szórakozottan haraptam meg a nyakát, ezzel is jelezve, hogy az imént elhangzott vágyaimat komolyan gondoltam, bizonyos sorrendben persze. Először szeretkezni akartam vele, érezni, ahogy lüktetve elélvezett bennem, aztán majd utána teljesítem azt, amit Theo olyan rég szeretne. A kérdésére aztán kérdőn pillantottam először rá, majd a víz felé. – Mire akarsz rávenni engem? – feleltem szinte nevetve, hiszen bármire hajlandó lettem volna, ha ő kéri tőlem. Meg sem próbáltam megállítani az ujjait, ahogyan kibontotta az ingem gombjait. Újra megcsókoltam, mélyen és intenzíven, s közben felhúztam magammal és segítettem neki felállni, hogy aztán egy laza mozdulattal lerúgjam a cipőmet, és ledobjam az ingemet is, majd megszabadítottam Theot is a sajátjától.

405 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Csak remélni tudtam, hogy sikerül olykor-olykor elvarázsolnom őt, legalább egy kicsit. Vagy lenyűgöznöm, ugyanis nem voltam sem érdekes, sem különleges, legalábbis vele szemben nem. Hisz nem érhettem utol őt… a leélt évek, a megélt élmények, események, átélt dolgok mennyisége… biztos voltam benne, hogy már mindent látott és átélt, amit én nyújtani tudtam. Talán ez volt bennem az a fajta gát, amiért nem engedtem magamat tovább egy adott ponton. Kedveltem és egyre jobban kedveltem őt, de féltem kimondani, mert akkor teljességgel valósággá vált volna. Közben pedig átkoztam is magam, mert a bizonytalanságom ellenére Celian kitartott mellettem és szemet hunyt bizonyos dolgaim fölött.
Szóval szép lassan, alig észrevehető módon próbáltam átlökni magamat azon a ponton. Nem akartam csalódást okozni neki, sem pedig elveszíteni őt. Hisz egyszer mindenki elveszti a türelmét, nem? Nekem pedig nem volt kedvem ahhoz, hogy neki is búcsút mondjak. Előbb láncoltam volna ugyanis magamhoz.
Az étteremben történt események pedig kezdtek megerősíteni abban, hogy talán tényleg tovább léphetnénk. Hisz az, hogy vágytam rá, a második alkalomra; rólam sok dolgot elárult. Legalábbis, én mindig, tényleg mindig egyetlen egy alkalomba mentem bele. Nem akartam kötődni másokhoz, nem akartam elköteleződni, de Celian más volt. Az lett volna furcsa, ha visszautasítom a közeledését, vagy hogy nem hoz újra lázba. De megtörtént, ráadásul egy étterem kellős közepén, ami egyszerre volt bizarr és izgató. És talán valamilyen szinten elítélendő is. De erre inkább nem is gondolok.
Szorosan fogtam és öleltem, miközben másik kezemet újra és újra végighúztam merev szerszámán. Az előjáték okozta nedvek sikamlósabbá tették és könnyítették is a dolgomat. Lassú mozdulatokkal izgattam, nem akartam, hogy azonnal robbanjon az élvezete. Közben élveztem a csókjait a bőrömön és ez belőlem is kicsalt egy-egy sóhajt, halk, vágyakozó nyögést is. Akartam őt, nagyon. Azt sem tudtam, hogyan bírjuk még mindig, élvezés nélkül, holott úgy véltem, mindkettőnkben túlcsordultak már az érzések. A nyakamat csókolta, ami a gondolataimat mint mindig, most is a vámpírsága felé terelték és a véremre. Azonban nem felelt, én pedig gyorsabb tempóra váltottam a kezemmel, húzogatva a bőrt a merev tagján, fel és fel, majd újra és újra.
Aztán ő is rám fogott, ami kicsalt belőlem egy hangosabb nyögést, vagy inkább visszafojtott morgást? Magam sem tudtam volna megállapítani. Jólesett az érintése, vágytam rá. Forrón simultam az ujjai közé.
- Nekem meg te, Celian… - Hozzá akartam tenni, hogy nem csak most, de a bátorságom inába szállt. Élveztem inkább, amit művelt velem, az ujjai gyengéd érintését nem csak a lüktető tagomon, hanem a testem más pontjain is. Mindig élveztem a szexet, de vele valahogy ez is jobb volt. Talán erre mondják azt, hogy akkor tökéletes, ha a megfelelő emberrel tesszük?
Végül letérdeltem elé, hogy aztán kínzó lassúsággal nyaldossam végig újra és újra a férfiasságát, végül pedig a számba vettem, így izgattam tovább. Újra meg újra elnyeltem, amennyire képes voltam, vagy a nyelvemmel nyaltam körbe és körbe. Viszont, mikor csípőjével lökött felém egy aprót, derekára csúsztattam a kezemet és így folytattam, hagyva, hogy átvegye az irányítást. Az ő tempójához igazodtam. A hangja, a testének reakció mind-mind fokozták bennem a vágyat és szívem szerint már magamhoz nyúltam volna, hogy magamon is könnyítsek, de végül nem tettem. Celian élvezete előbbre való volt és minden porcikámmal rá akartam koncentrálni.
Ha szólt volna, hogy mindjárt elélvez, akkor sem álltam volna le: egészen addig mozgott rajta a fejem, amíg fel nem ért a csúcsra. S habár furcsa íze volt, lenyeltem minden egyes cseppet. Aztán a kezére csúsztattam a sajátomat és újabbat nyeltem, ahogy letérdel ő is elém. Talán mondtam volna valamit, ha nem húz azonnal magához és csókol meg; lehet, csak nekem volt furcsa egy ilyen után csókolózni, de végül pár pillanat után el is feledkeztem róla. Szenvedélyesen csókoltam, vágyakozva vissza, miközben arcára csúsztattam a kezemet. Ahogy keze megtalálta a férfiasságom, megremegtem és belenyögtem halkan a csókba. Végül elszakadt tőlem és tekintetemet az övébe fúrtam. Tetszett, amit látok. Az az éhes szempár, aki csak engem akart – különös és egyben jó érzéssel töltött el. A szavaira viszont meglepve pislogtam. Hogy én…? Valójában meg sem fordult a fejemben, hogy változnának a „szerepeink”. Válaszolni akartam, de végül nyögésbe fulladt, hisz közben a keze nem állt le, izgatott és a csúcs felé irányított lassan, s persze csókolgatott. Izgatott, élvezés közeli helyzetbe sodort szinte. A csendesebb megjegyzése, ha lehet, jobban meglepett, mint az előbbi kijelentése. Nagyot nyeltem.
- Biztos vagy benne? – Suttogtam. – Mindkettőben – Motyogtam, majd elkezdtem leszedni róla lassan az inget, bár a szemem sarkából el-elnéztem a víz felé, azon kattogva, mennyire lehet hideg. Aztán ezt a kérdést fel is tettem. – A víz milyen lehet? – Őrült ötletem támadt, miszerint ott kellene folytatnunk, de ha Cel tiltakozott, akkor nem erőltettem. Nekem valójában mindegy volt, hol leszünk egymáséi; csak két dolog számított. Ő és Én.

öltözék ☾ 774 words ☾ Six Degrees Of Separation ☾ note:  #thelian #elsőrandi   ☾

blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Néha éreztem Theon, hogy nem tartja elég izgalmasnak magát, azt persze nem tudtam, hogy ez csak nekem szólt, vagy eleve így gondolkodott a megpróbáltatásai miatt, de az egészen biztos volt, hogy egyáltalán, a legkisebb mértékben sem értettem vele egyet. Annyira fantasztikus módon képes volt felcsigázni minden érzékszervemet, mint még soha senki, és azt gondolom, hogy ez igenis teljesítmény, hiszen nekem több mint ezer év volt a hátam mögött, majdnem mindent láttam a világon, majdnem mindent felfedeztem. Ennek ellenére a kisfarkas olyasmiket volt képes felébreszteni bennem, amire talán még vágyni sem vágytam soha, mert a létezéséről sem tudtam. Mindez elég nevetséges és paradox érzés volt, de ahogy az ajkai az enyémre tapadtak, az ujjai pedig a farkamra kulcsolódva lassan, elképesztően izgatóan mozdultak, tudtam, hogy a bensőmben lévő robbanást senki nem tudná elérni nálam. Csak ő.
Egészen közel húzott magához a szabad kezével, én pedig nem ellenkeztem, azonnal mozdultam, s kissé elfordítottam a csípőmet, hogy minden ujjával hozzám férjen, ahogy lüktettem a tenyerében. Úgy éreztem, megőrülök, attól a tempótól, amit a férfi diktált, édes volt és kínzó, érzéki és finom, minden csúszással az orgazmus felé lökve engem. Nem is próbáltam visszafogni magamat; a fülébe, a nyakába nyögtem, mindenhol, ahol értem a bőrét az ajkaimmal elfúló sóhajokat és kéjes nyögéseket hagytam. Nem tudtam koncentrálni, túlságosan lekötött, amit a kezével művelt velem, újra és újra megremegtem, ahogyan ingerlően rám szorított. Egyszerre volt közeli és távoli, ahogyan ő is felnyögött, amikor végig simítottam az ágaskodó farkán a nadrágon keresztül, mielőtt elkezdtem volna kibontani az övét is. Közben a nyakát csókoltam, amihez oly készségesen engedett most is hozzáférést, és bár tudtam miért csinálta most is, jelen pillanatban a vérére annyira kevéssé szomjaztam, hogy eszembe sem jutott beváltani a játékos fenyegetésemet, amit az étteremben tettem.
Válaszolni akartam, de az ütemváltástól elakadt a szavam és csak nyögni tudtam, a vállába kapaszkodva tartottam magamat, míg az másik kezem végre átjutott a nadrágján és rögtön beférkőzött a boxerébe, ahol végre a kezembe foghattam a farkát. Nyeltem egyet, de a szám kiszáradt. A hangom rekedten szólalt meg, kissé elfúlóan:
– Most csak te kellesz – nyögtem szinte kettőnk közé a szavakat, majd szavad kezemet, amelyikkel nem Theot simogattam a nadrágja alatt, a tarkójára csúsztattam, hüvelykujjammal végig simítottam a nyakán, ott ahol a fogaimmal feltéphettem volna a bőrt. A tekintetem éppen csak odavillant. Talán a kisfarkasnak is feltűnt, hogy most sem vetettem el az ötletet, de annyira elvonta a figyelmemet, hogy a vére utána enyhe sóvárgásról meg is feledkeztem. Végül aztán eltölt magától, amit hagytam neki, visszahúztam a kezemet a nadrágjából, s nem tiltakoztam az ellen sem, hogy elém térdelve végig nyalt a farkamon, amitől kiszorult a levegő belőlem és Theo vállaiban kellett megkapaszkodnom. Fantáziáltam erről azóta az este óta, de nem különösebben erőltettem volna, ha nem akarta volna. Ám ahogyan kihívóan felnézett rám, miközben a nyelve újra és újra érintett engem… Kevés ennél izgatóbb látványt tudtam volna elképzelni. Egyik kezem a hajába túrt, finomat rámarkoltam a barna tincsekre, ahogyan a szájába fogadott. Egyszerre őrjítő és édes érzés volt, szinte fájt, hogy ennyire tudta, mire indultam be egyre jobban és jobban, de annyira tetszett, annyira bizsergett és lüktetett tőle minden porcikám, hogy nem bántam. Remegve élveztem, ahogyan a szája a farkam köré zárult és akaratlanul is a férfi felé löktem a csípőmet, a fejem hátra bicsaklott. El akartam neki mondani, ha nem hagyja abba, elélvezek, de képtelen voltam megszólalni, lihegve, levegő után kapkodva túrtam a hajába, elvesztettem egy pillanatra a kapcsolatot a külvilággal, csak Theo maradt velem, és egészen beleszédültem az érzésre. Aztán egyszerűen nem bírtam tovább, és hacsak nem hagyta abba, az orgazmus letarolt: lüktetve, hangosan nyögve élveztem el, a lábaim remegtek, az ujjaim kicsúsztak Theo hajából és a férfi vállain támaszkodtam meg, hogy ne zuhanja térdre rögtön.
Talán percek teltek el, talán csak másodpercek, nem éreztem a különbséget, mire visszakaptam a fókuszt, és végül én magam ereszkedtem térdre, így ismét a kisfarkassal egy szintre kerültünk. Egyik kezem a tarkójára siklott és magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam, szenvedélyesen és vágyakozva, éreztem a saját ízemet a szájában, míg másik kezem lejjebb csúszott és a korábban kibontott nadrágja alá siklott, hogy lassan kényeztethessem Theot. Elszakadtam tőle, éhesen pillantottam az íriszeibe.
– Azt akarom, hogy bennem legyél – mormogtam halkan kettőnk közé a szürkület csendjébe, amit csak néha egy-egy madár trillázása tört meg és a mellettünk csobogó víz. Közelebb hajoltam a férfihoz, a füle alatt csókoltam a bőrét, miközben még mindig simogattam a keményen álló farkát. – És akarom a véredet is – tettem hozzá csendesen, mégis izgatott, feszült hangon, ám nem állt szándékomban most belemélyeszteni a kisfarkasba a fogaimat. Előbb érezni akartam, minél közelebb magamhoz, minél többet belőle.

758 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Nos, igen, ki hogy nevezi, ugye? Vakmerőség, aljasság… ez talán pont ennek a kettőnek a keveréke volt, egy cseppnyi izgalommal egyetemben. Bár nem tettük volna zsebre azt, ha lebukunk. Talán még ki is tiltottak volna minket az étteremből, jobb esetben. Rosszabb esetben talán feljelentenek minket paráználkodás vádjával. A bátyámnak ezt vajon hogy magyaráztam volna meg?
A hely, ahová vitt, gyönyörű volt és magával ragadó, azonban ő mégis sokkal, de sokkal jobban lekötött, így nem sok ideig nézelődtem és ő sem.
Hamar egymás ajkainak estünk, mint akik hosszú ideje nem érhettek egymáshoz; bizonyos értelemben talán ígyis volt. Hevesen faltuk egymás ajkait, nem törődve a környezetünkkel. Az talán kicsit meg is szűnt körülöttünk. Aztán megéreztem a kezét a merev tagomon, ami miatt képtelen voltam visszafogni a hangomat. A tekintetébe fúrtam a magamét és küldtem felé egy mosolyt is.
Megköszörültem a torkomat, de végül mondani nem mondtam sokat. Nem lett volna értelme, itt már inkább a tettek voltak fontosak… csak arra tudtam gondolni, hogy érinteni akarom őt és elérni, hogy elélvezzen.
Kiszabadítottam hát a férfiasságát a nadrágból és azonnal köré fontam az ujjaimat. Éreztem, hogy a férfi megremeg, így szabad kezemmel átöleltem szorosan. Lassú, kínzó mozdulatokkal kezdtem izgatni, fel-le húzogatni rajta a kezem. Mondani akartam valamit, bókolni vagy bármi, de végül nem jött ki hang a torkomon. A hangja, a sóhajai egyre inkább felkorbácsolták a vágyaimat. Aztán végigcsókolta lassan a fülemet, nyakamat, mellkasomat, vállamat… élveztem. A csókja alatt szinte égett a bőröm és újabb érintésre vágyott. Ahogy visszatért a nyakamhoz, lehunytam a szemeimet és kissé oldalra is döntöttem a fejemet, szinte tálcán kínálva magamat neki. Mint mindig. De végül csak játékosan harapta meg a bőrömet, nem mélyesztette belém a fogait.
Hagytam, hogy teljesen kigombolja az ingemet, majd kicsit gyorsabbra váltottam a kezemmel.
- Sosem fogsz megharapni, ugye? – Kérdeztem komolyan, mégis játékos éllel a hangomban. – Pedig… tudod… - A hangom végül elhalt. Nem állt szándékomban tönkretenni a pillanatot, sem a randit. Lassú csókot leheltem a nyakára, amennyire elértem.
Aztán végigsimított rajtam nadrágon keresztül, nyelnem kellett egyet. Melegem volt, már nagyon. És éreztem azt is, hogy halványan ugyan, de időközben elpirultam.
Végül, mielőtt bármi többet tehetett volna, elhúzódtam tőle annyira, hogy le tudjak elé térdelni. Nem volt kérdés, mit akarok, bizonyára már az elejétől fogva sejtette, hogy mit tervezek vele. A derekára csúsztattam a kezemet, majd lejjebb húztam a nadrágot róla, az alsóval együtt. Aztán közelebb hajolva végignyaltam iszonyú lassúsággal a merev, kemény szerszámán, miközben felnéztem rá. Aztán újra és újra megtettem, mielőtt lassan a számba vettem volna.

öltözék ☾ 413 words ☾ Six Degrees Of Separation ☾ note:  #thelian #elsőrandi   ☾

blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Rekedt hangon nevettem a válaszán. Szerencsés helyzet volt, hogy nem egyszerű halandó voltam, mert valószínűleg képtelen lettem volna figyelni a vezetésre, legalábbis jelen pillanatban, ahogyan a férfi keze visszasiklott a combomra, és simogatni kezdett.
– Én nem aljasnak hívnám, inkább vakmerőnek – mondtam, ahogyan a folyó felé közeledtünk. Aztán leparkoltam és a következő pillanatban már kinyitottam Theonak az ajtót, a megjegyzésére pedig szélesen elmosolyodtam. Az ajtó tetején támaszkodtam, amíg kiszállt, ám a visszakérdezésére nem feleltem, csak bezártam az autót, majd kézen fogtam, s nem ellenkeztem, ahogy összefonta az ujjainkat.
Pár percig csendben sétáltunk, a fák közötti félhomályba majd kiértük a vízpartra, ahol még a lebukó nap fényében úszott minden. Örültem, hogy hasonlóan pazarnak gondolja a helyet, mint én, bár nem feleltem rá, csak mosolyogtam, aztán közelebb vontam magamhoz, hogy újra megcsókolhassam a férfit. Egyre hevesebben és hevesebben préseltem az ajkaihoz az enyémeket és kutattam a nyelvemmel az övé után, s mindezt viszonozta ő is, egészen addig, míg az egyik kezem rá nem siklott a kemény farkára. Akkor nyögve szakadt el tőlem, a tekintetemből pedig kiolvashatta, hogy legalább annyira élveztem a helyzetet, mint ő az étteremben.
Rekedt hangjától és a pillantásától széles mosoly jelent meg az arcomon, majd ahogy az övemet és a nadrágomat kezdte kioldani, halkan felmordultam, és nyelnem kellett, mert éreztem, kiszáradt szám. A éltem volna, annál jobban, mint amilyen állapotban voltam, biztosan dobolt volna a fülem az izgatottságtól, így viszont csak a kisfarkas szívét hallgattam, ami a mellkasában dörömbölt.
Egy pillanatra benn szakadt a levegőm, ahogy az ujjaim körbe fogtak és a farkam köré kulcsolódtak. Meg kellett kapaszkodnom Theo vállában, hogy a rám törő remegéstől ne rogyjanak össze a térdeim alattam. Aztán újra megremegtem, ahogyan a kezem mozogni kezdett rajtam, hangosan és kéjesen nyögtem fel, forrón lüktettem a tenyerében. Közelebb húzódtam hozzá, és lassan és kissé nehézkesen, mert nehezen tudtam koncentrálni, elkezdtem kigombolni a férfi ingét, miközben egyre szaporábban vettem a levegőt, ahogy minden egyes mozdulatával tovább és tovább izgatott. Kissé görcsösen feszültem bele a mozdulataiba, éreztem, hogy könnyen eljuttathatna így a csúcsra, de annyira vágytam és élveztem a lassú, kínzó mozdulatait, hogy meg sem próbáltam sürgetni. Amikor már elég bőrt szabadítottam ki az inge takarásából, közelebb hajoltam hozzá és lihegések és nyögések között kezdjem el végig csókolni a fülétől a nyakát a mellkasáig, majd onnan vissza a válla ívén, a kulcscsontján át újra a nyakához értem, ahol elidőztem, mert tudtam, mennyire élvezte, ha ezt csináltam. Nem kellett kimondania sem, hogy szerette volna, ha belemélyesztem a fogaimat, de most túlságosan élveztem, amit művelt velem a kezével, így csak játékosan haraptam meg a nyakát, miközben a kezeim lejjebb haladtak, kigombolva teljesen az ingét, hogy felfedjék előttem a tökéletes testét, és a kívánatos ívet, amely a csípőjén vezette lejjebb a kezeimet Theon. Újra végig simítottam rajta a nadrágján keresztül, majd én is elkezdtem kibontani a többi ruhát rajta, hogy végre én is a kezeimbe foghassam.

473 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Titkon talán ki akartam csalni belőle egy halk kis hangot; aztán persze rájöttem, hogy nagyon nem szabadna, mégis… tovább feszegettem a határait. Heves csókcsatánk közepette pontosan éreztük mindketten, hogy mit akar a másik. Furcsa volt, hogy valakivel ennyire összhangba kerültem, ugyanis számomra ez ritka volt… sőt. Celian már nem csak a testi élvezeteket jelentette számomra, hanem valami különlegesebbet. Olyat éreztem iránta, amit eddig még nem éreztem senki közelében. De volt is időnk rá, hogy elmélyüljön ez az érzelem.
Éreztem, hogy beleremegett az érintésembe és ez bizonyos értelemben szórakoztatott, egyben izgatott is. A cinkos pillantását látva a mosolyom csak kiszélesedett, majd zavartan köhintettem egy aprót. Nem tudtam, a pincérlánynak mi, vagy épp mennyi tűnt fel a kis játékunkból, de talán nem is akartam tudni.
Tetszett, hogy ha a hangját nem is hallatta, a tekintete és a sóhajai voltaképpen mindent elárultak. Legalábbis a számomra igen. Egy kívülállónak nem biztos, hogy összeállt volna, mit művelünk épp. S bár épp a pincérlánnyal kommunikált, folytattam a ténykedésemet, de ügyeltem a reakcióira. Tehát, ha láttam volna, hogy gond van, akkor abbahagytam volna a mozdulatsort.
Ahogy viszont a kocsiban ültünk, magához húzott és megcsókolt, éreztetve velem, mennyire akar engem. A nyögésbe fulladt csókjába belemosolyogtam, miközben a nyakára simítottam. Élveztem a helyzetemet, kicsit olyan volt, mintha én irányítanék. Ahogy a kezem a nyakát érintette, eszembe jutott az is, amit felajánlottam neki még bent az étteremben: a vérem. Azonban most még nem akartam ezzel foglalkozni, csak kiélveztem az ajkait. Aztán elindultunk.
- Nem feltétlenül – Újabb, halkabb nevetés hagyta el a számat. – De azért valljuk be, kicsit aljas voltam – Tettem hozzá halkabban, majd ahogy válaszolt a kérdésre, meglepve bólintottam. – Nem voltam még ott… - Belegondolva, elég sok helyen nem voltam még, ő viszont tudtam, hogy igen.
Inkább bele sem gondoltam jobban, nem akartam letörni magamat; épp ezért, meg amúgy is a combjára csúsztattam volna újra a kezemet. Lassan simogattam, miközben mosolyogva figyeltem hol őt, hol az utat. A kezét megérezve odapillantottam, majd rá. Nyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de végül becsuktam. Még nem akartam semmit sem elsietni, már ami a nagy vallomásokat illeti; de úgy éreztem, lassan mondanom kell valamit, mert megérdemli, hogy tudja. Azonban valami megfelelő alkalmat akartam.
Aztán megérkeztünk. Már a kocsiból láttam, hogy mennyire szép helyre hozott. A férfi felé fordultam, aki ekkor szállt ki, majd egy szemvillantás alatt került a másik oldalra és nyitotta az ajtót. Kicsit meglepett a gyorsaság.
- Bárcsak képes lennék ilyenre én is – Felnevettem, majd kiszálltam és érdeklődve néztem rá. – Mit? – Fürkésztem, majd viszonoztam a kézfogást, ösztönösen, vagy… nem is. Inkább szándékosan fűztem össze az ujjainkat, így indultam vele abba az irányba, amerre vezetett. Ahogy sétáltunk, körbenéztem olykor és igazából megnyugtató volt, hogy rajtunk kívül egy teremtett lélek nem járt arra. Így biztos lehettem abban, hogy senki sem zavar meg minket és nem kerülünk majd kínos szituációba sem.
Aztán pár perccel később elérkeztünk ahhoz a helyhez, amit Celian mutatni akart. Ledöbbentett, vagy sokkal inkább lenyűgözött a látvány. Néha érdemes tényleg megállni egy percre és körbenézni, hisz minden rossz ellenére a világunk gyönyörű; legalábbis ha ilyesmivel szembesültem, mint most, hajlamos voltam így gondolkodni.
- Lenyűgöző – Ejtettem ki végül halkan az első szót, ami az eszembe jutott. Aztán a férfira emeltem a tekintetemet, de válaszolni már nem volt túl sok esélyem, mert magához húzott, a csókja pedig hamar elvette az eszem. Lágyan csókoltam először vissza, a mellkasát átkarolva, majd egyre hevesebben. Kicsit hozzá is simultam egy hosszabb pillanatra, aztán pedig éreztem, hogy az ő keze simul rám. Fel kellett nyögnöm és pont ezért szakadtam el az ajkaitól. Nem tehettem róla, túlságosan jólesett az érintése és túl régóta sóvárogtam már iránta.
- A terveim…? – Meg kellett köszörülnöm a torkomat, azonban végül nem mondtam semmit, hanem az övéhez nyúltam, hogy kicsatoljam. Mindeközben nagyon sejtelmes tekintettel néztem rá, amolyan „Kettőt találhatsz, mik a terveim.” pillantással. Amint sikerült kioldanom a nadrágját, úgy elő is bújtattam a férfiasságát az anyagból és először az ujjaimmal fogtam csak körbe, hogy aztán finoman ingerelni kezdjem.
Az első esténken nem tudtam viszonozni ezt a féle kedvességét, szóval úgy éreztem, ezúttal rajtam a sor.

öltözék ☾ 671 words ☾ Six Degrees Of Separation ☾ note:  #thelian #elsőrandi   ☾

blackbird on my shoulder
hold your hands upon my head till i breathe my last breath

Őszintén meglepett, sőt talán egy rövid időre valóban zavarba is hozott Theo, ahogyan a kezét a férfiasságomra csúsztatta, mert ilyesmire nem számítottam az étterem közepén. Senkivel, nem csak vele nem. És ráadásul olyan elképesztően felizgatott vele és jól esett az érintése… Teljesen megőrjített ezzel, közben pedig rájöttem, mennyire kívántam őt, mennyire szerettem volna újra vele lenni, mindenhol érinteni. Akaratlanul is reagáltam az érintéseire, hozzányomtam magamat, a légzésem elmélyült, ahogyan kínzó lassúsággal újra és újra végig futtatta az ujjait rajtam, és nagyon kellett igyekeznem, hogy ne nyögjek fel hangosan, pedig nagyon jól esett volna. A csókomra ugyanolyan hevesen reagált, éreztem belőle, hogy nem csak én akarom folytatni ezt, hanem ő is, és ez valójában még inkább beindított.
Egy pillanatra le kellett hunynom a szemeimet, amikor rámarkolt a farkamra, az igencsak kényelmetlenné vált nadrágomon keresztül, az ajkaim elnyíltak és egész testemben beleremegtem ebbe… ekkor fogtam fel, hogy a pincérlány közeledik felénk, így elkaptam a kisfarkas kezét, ám még így is magamhoz szorítottam, s rávillantottam egy cinkos pillantást, amiből rájöhetett, mennyire élveztem ezt az egészet. Láttam rajta, mennyire elégedett volt önmagával és mennyire szórakoztatta ez a helyzet, hogy a határaimat feszegette, és nekem is kaján vigyort ült ki az arcomra ettől.
A válaszára nem feleltem, csak beszívtam az alsó ajkamat, miközben kéjes, halk sóhaj tört fel a torkomból, amit egyre nehezebb volt visszatartanom, és egyre inkább azt akartam, hogy húzzunk el az étteremből, hogy végre csak Theo társaságát és egymást élvezhessük. Miközben fizettem, ő aljas módon tovább ingerelt, újabb sóhajokat csalva ki belőlem. Szerencsémre nem ellenkezett, amikor megkérdeztem indulhatunk-e, így néhány perc múlva már a kocsiban ültünk. Az első dolgom az volt, hogy magamhoz húzzam és megcsókoljam, hosszan, nem gondolkodva, belenyögve a szájába, úgy ahogyan odabent nem lehetett volna. Mohó voltam és többet akartam belőle, többet mint korábban kaptam. Ugyanannyira vágytam a férfira, mint a vérére, és most először, vele, a vérszomjam elcsitulni látszott az iránta érzett sürgető vágy mellett.
Ahogy elindultam kissé karcos hangon felnevettem a bocsánatkérését hallva. Megráztam a fejemet, miközben kidugtam a kezemet az ablakon és intettem az elsőbbséget adónak.
– Ugyan már, úgy tűnt, mintha nem élveztem volna? – a kérdésem persze költői volt, hiszen nagyon is jól rátapintott, mennyire tetszett minden, amit csinált. – A Rivanna-folyó deltájához – mondtam aztán, nem volt különösebben titok, hogy hová akartam vinni. Tulajdonképpen a folyó környéke amúgy is felmerült mint lehetséges helyszín a randink végére, csak a fotózás végett elvetettem az ötletet. Aztán a kezét újra a combomra csúsztatta, én pedig elégedetten mordultam fel, végre nem kellett visszafognom magamat. A jobbommal elengedtem a kormányt, és a kezemet az övére tettem, de nem akadályoztam meg semmiben sem. Nem kellett sokat autóznunk a folyóig, a deltánál kialakított parkolórész pedig jóformán üres volt, ami most nagyon is jól jött nekünk, ám még nem vetettem magamat Theora. Leállítottam a kocsit, majd kiszálltam, és kivételesen vámpír sebességet használva léptem az autó másik oldalához, hogy kinyissam Theonak az ajtót.
– Ha már erre jöttünk, mutatnék neked valamit – nem állt szándékomban elterelni a szexről a témát, sőt még mindig ezen járt az eszem, de ha már eljöttünk ideig, meg amúgy is, még csendesebb volt mint itt. Megfogtam a kisfarkas kezét, ha kiszállt az autóból, majd egy gombnyomással bezártam a járművet, és elindultam vele a folyó mentén egy rövid szakaszon, ahol szemmel láthatólag nem nagyon jártak mások eddig sem. Pár perccel később a folyó egy kisebb kanyarulatához értünk, ahonnan be lehetett látni a kiszélesedő delta torkolatot, mellettünk pedig alacsonyabb vízeséseken bukott át a víz újra és újra. A vízen még csillogtak a nap utolsó narancssárgás sugarai, amit valószínűleg nem kaptunk volna el, ha nem ilyen sietve távoztunk volna az étteremből.
– Na és mik a terveid velem? – kérdeztem aztán cseppet sem burkoltam magamhoz húzva a férfit, a karjaimat a vállára támasztottam, ujjaim a tarkóját simogatták. Körülöttünk senki nem volt, még a közelünkben sem, de én ezt most egyáltalán nem bántam. Ajkaimmal először puhán, aztán egyre követelőzőbben csókoltam, egyre szorosabban vonva magamhoz, kezeim pedig megindultak a testén, hogy aztán viszonozzam a korábbi ingerlő érintéseit én is, s lassan végig simítottam a nadrág alatt rejlő férfiasságán, ami hasonlóan kemény volt, mint az enyém.

675 --- now i'm prone to misery
note:  #thelian    --- kredit

Meglepett, hogy nem akadékoskodott újfent, miszerint ő nem is annyira jó, mint én gondolom, de talán belátta, hogy velem kár vitába szállnia emiatt. Én jónak láttam és nem számított, ő mit gondolt magáról.
Láttam, érzékeltem, hogy az érintésem, a merész húzásom mennyire jólesik neki és hogy valójában talán még zavarba is jött. Végre egyszer nem én, hanem ő! Miután körbenéztem, újra őt kezdtem figyelni, mélyen a tekintetébe fúrva a magamét. Újra és újra végigsimítottam rajta lassan, érzékien, szinte kínozva őt, habár nem voltam benne biztos, mit akarok – mármint, a tűzzel játszottam egészen konkrétan és félő volt, hogy itt helyben egymásnak esünk, ha valamelyikünk nem eléggé józan. Érzékeltem, hogy megremegett és tetszett. Lassan már nem is törődtem azzal, hol vagyunk. Csak Celianra koncentráltam és mosolyogva figyeltem, egészen addig, míg közelebb nem vont magához, hogy megcsókolhasson. Szenvedéllyel csókoltam vissza, tele vággyal, amit pontosan érezhetett belőle. Többet akartam, több csókot, több érintést…
Tényleg elvette az eszemet.
Éreztem, hogy mit csinál, így bátrabban simítottam a merev férfiasságára, majd végül rá is markoltam kissé az anyagon át. Ekkor kapta el a kezemet, bár nem volt meglepő, tényleg vékony jégen táncoltunk, mindenféle téren. Főképp, ami a lebukást jelentette.
Aztán leesett, hogy pontosan ezért fogta meg a kezem és ezért húzódott el az ajkaimtól is. A pincérlány. Mosolyogva néztem félre, majd a szemem sarkából Celianra. Körülbelül olyan lehetett a fejem, mint gyerekként, mikor valami csínyt követtünk el a barátaimmal, anya pedig leszidott érte, mi viszont hiába próbáltunk bűnbánó képet vágni, állandóan mosolyra görbült a szánk. Most is valahogy így éreztem magam. Rossz, avagy helytelen dolgokat műveltünk egy étterem kellős közepén, mégsem volt érte bűntudatom. Sőt, élveztem.
A szavakra felnevettem, miközben újra rásimítottam a férfiasságára.
- Én? Inkább te engem. Elveszed az eszem… - Mosolyogtam. Furcsa volt ez a jókedv, mégis, Celian közelében már-már ez volt az alap. És jó volt. Kíváncsian néztem rá, várva, hogy elmondja, mi az ötlet, de ehelyett megcsókolt. Kissé hevesen csókoltam vissza, szabad kezemmel az arcára simítva, onnan pedig a hajába túrva. Aztán hagytam elszakadni, de a kezemet nem húztam vissza, sőt, miközben a számlát rendezte, még rá is játszottam a dologra. Meg-megsimítottam, habár azért arra ügyeltem, hogy túlzásba ne essek, de mégis… kicsit jó volt húzni az agyát. Feszegetni a határokat.
- Ez nem is kérdés – Ekkor húztam el végül a kezemet tőle, hogy aztán összeszedve magamat felállhassak. Nem volt már okunk maradni, így minden további szó nélkül követtem a férfit ki az étteremből, miközben a mosolyom szinte levakarhatatlan volt.
Ahogy pedig az autóban ültünk, Celiant figyelve nevettem fel halkan.
- Ha túlzásba estem, bocsánat, de nehéz volt megállni… - Nagyot nyeltem. Persze, sejtettem, hogy nem haragszik túlságosan, de mégis ki akartam mondani. – Hova megyünk? – A kezem újra a combjára csúszott, hogy lassan simogathassam. Minden porcikám arra vágyott, hogy végre újra együtt legyünk. Habár előtte voltak terveim, de azt nem tudtam, Cel mennyire hajlandó húzni még az előjátékot…

öltözék ☾ 476 words ☾ Six Degrees Of Separation ☾ note:  #thelian #elsőrandi   ☾