Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Olivia Charlotte Summers EmptyKlaus Mikaelson
Today at 2:52 pm



Virágoskert

Olivia Charlotte Summers EmptyRuby Jacqueline Hale
Today at 2:25 pm



Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh

Olivia Charlotte Summers EmptyRaleigh Blair
Today at 12:44 am



Sétálóutcák

Olivia Charlotte Summers EmptyCelian Darveaux
Yesterday at 10:15 pm



Cedric Sutton

Olivia Charlotte Summers EmptyRuby Jacqueline Hale
Yesterday at 9:55 pm



Elkészültem!

Olivia Charlotte Summers EmptyCedric Sutton
Yesterday at 8:40 pm



Wickery Híd

Olivia Charlotte Summers EmptyAlways and Forever
Yesterday at 8:06 pm



Nothing else matters - Drezera

Olivia Charlotte Summers EmptyDrezath
Yesterday at 6:31 pm



Játéktér felszabadítása

Olivia Charlotte Summers EmptyDrezath
Yesterday at 5:53 pm



I am your nightmare

Olivia Charlotte Summers EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 3:38 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 5 6
Boszorkányok 8 4
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 0 2
Tribridek 1 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 2 0
Szirének 2 0
Démonok 2 3
Vadászok 2 2
Emberek 4 4
Összesen 30 27

Share
 

 Olivia Charlotte Summers

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Olivia Charlotte Summers   Olivia Charlotte Summers EmptyKedd Szept. 10, 2019 4:23 pm

Olivia Charlotte Summers
Mondhat bárki bármit a vámpírokról,
valójában tényleg érdekesek.
Ez is benne van a munkaköri leírásukban, mint a vérivás, meg az éjszakázás.


Becenév:
Liv
Titulus:
Halott menyasszony  
Születési hely, dátum:
Colorado Springs, 1992.08.12
Faj:
Vámpír
Beállítottság:
Heteroszexuális
Play by:
Olivia Holt

Átváltozás:
Az autóban ülve teli torokból énekeltem a rádióban lejátszott dalt, miközben folyamatosan a vőlegényem járt a fejemben. Piszkosul hiányzott és erre csak méginkább rátett egy lapáttal az is, hogy hazudnom kellett neki. Így muszáj voltam valamivel lefoglalni az agyamat, hiszen addig ameddig nem sikerül a végére járnom ezeknek az értelmetlen álmoknak addig nem fogok tudni nyugodt szívvel a szemébe nézni.
- You won't ever be alone, wait for me to come home... - énekeltem hangosan az egyik kedvenc Ed Sheeran számomat, amikor a szemem sarkából megpillantottam azt a sötét valamit ami teljes erejével az autóm felé rohant.
Mire sikerült feleszmélnem, már túl késő volt és az a valami szinte természetfeletti erővel rontott nekem, letolva az aszfaltozott útról egy igazán mély szakadékba.
Az onnantól számított pár órában foggalmam sincs mi történt, de amikor legközelebb magamhoz tértem igazán ramatyul éreztem magam. Még mindig üvegszilánkok voltak a hajamban, de jelenleg nem az erdő avarral borított talaján hevertem, hanem egy viszonylag kényelmes ágyon. Foggalmam sem volt hol vagyok, mi történt velem és hogy hogyan kerültem oda ahol vagyok.
Ekkor ismertem meg Quentin-t, akiről kiderült, hogy vámpír és neki köszönhetem az életeme. Ő volt az aki rámtalált a szakadék mélyén, súlyos, vérző sebekkel. Végül úgy döntött, hogy megpróbál rajtam segíteni, de annyira rosszak voltak az esélyeim, hogy miután kiszabadított a roncsból és megitatott a vérével, már késő volt. Ami azt jelentette, hogy vámpír vérrel a szervezetemben haltam meg, így pedig belőlem is vámpír vált.
Család:

Teresa Jane Summers: A valaha élt legviccesebb, legokosabb és persze a leggyönyörűbb nő volt akivel csak találkozhatott az ember. Legalábbis a fényképek és az apukám elmondásai alapján ilyen lehetett. Én ugyanis soha nem találkozhattam vele, hiszen sajnálatos módon belehalt a szülésbe.
David Summers: Egy igazi rejtély. Világ életében egy örökmozgó ember volt aki soha nem tudott megülni sokáig a fenekén. (Így már nem is akkora csoda, hogy rengeteget költöztünk. Ugye?) Az anyukám halála nagyon megviselte, és sokan arra számítottak, hogy nem bírja elviselni azt a terhet amit majd én jelentek a számára, de nem így volt. Tökéletes kapcsolatunk volt  és ezen semmi nem tudott változtatni, csak az, hogy halottnak hisz. (Köszi Quentin!)
Castiel Doyle: Életem valaha volt legjobb véletlenje volt amikor megismertem. Totális ellentétei vagyunk egymásnak, de valahogy mégis működött köztünk minden és még ma is működne ha akkor nem úgy alakulnak a dolgok. Azóta már a felesége lennék és alighanem a családalapításba is belevágtunk volna már. De ez már sohasem fog kiderülni, hála annak a nyavajás kardnak.
Quentin: Mondhatni, hogy Ő a második családom. Neki köszönhetem az életemhez a második esélyemet. A baleset után Ő talált rám és valamiért megsajnált, úgyhogy adott a véréből és átváltoztatott. Azt ugyan még sohasem kérdeztem meg miért tette, mert ahogy a mondás tartja "Ajándék lónak, ne nézd a fogát!", de megtette és ezért örökre az adósa maradok, de szó szerint.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Minden pillantban arra gondolok, hogy miként történhettek volna a dolgok ha másként döntök. Ha azt az életet választom ami már amúgy is az enyém volt. Azt a boldogságot amit Cas jelentett a mindennapjaimban. A nevetésekkel és boldog összebújásokkal töltött időt, de nem így történt. Választottam és vesztettem. Elvesztettem mindent ami addig a pillantig az egész életetmet jelentette. Most pedig egy más életet kell élnem és mindaz ami eddig számított, már csak emlék.

Az egyetem alatt, a diákok nagytöbbsége nem szívesen dolgozik. Sokkal inkább csak muszájból, hogy a tandíjat ki tudja fizetni és ne kelljen adott esetben még ezt a terhet is a szüleik nyakába varrni. Én is hasonló indíttatásból kezdtem el dolgozni, csak annyi különbséggel, hogy én mindenzt a nagybátyám kávézójában tettem. Imádtam ott sertepertélni már egészen kislány koromban is, így nem volt olyan dolog amit ne tudtam volna megtenni már az első pillantban. Ösztönösen tudtam, mit és hol keressek, miért hová kell nyúlnom és csak akkor adódott némi probléma a koncentrációmmal amikor az akkor még számomra teljesen ismeretlen, de megnyerő külsejű Castiel Doyle betette a lábát az ajtón, minden reggel. Már akkor tudtam, hogy köztünk van valamiféle kapocs aminek a jövőben köszönhetően vagy nagyon sok boldogságban vagy rengeteg fájdalomban lesz részünk. Azt viszont legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy ennyire rövid idő elteltével mind a kettőben. Persze mint minden lány aki szeretné, hogy felfigyeljenek rá, mindig körülötte tüsténykedtem és a természetemből fakadóan, mindig megleptem Őt egy-egy kedves mosollyal vagy egy pár barátságos mondattal. De a végén mindig előadtam az elérhetetlent, mégnem végül Ő is badta a derekát és elhívott egy randira, én pedig végre igent mondhattam. Ennek már idén lenne 8 éve. De csak lenne, mivel neki fogalma sincs róla, hogy valójában ugyan meghaltam, de mégis élek.

Pontosan emlékszem az első közös reggelünkre, amikor megjelent a konyhában, miközben én a reggelin ügyködtem.
Tudni illik, hogy én mivel művészeti szakra jártam az egyetemen, így van amikor egyszer csak úgy nekifogok dalolászni és táncikálni. Olyankor pedig ha jó a kedvem és boldog vagyok akkor ez sokkal gyakrabban előfordul. Akkor reggel pedig alighanem madarat lehetett volna velem fogatni. Így a fakanalat mikrofonként használva táncoltam a gáztűzhely és a konyhasziget között, miközben a rádióban játszott dalt énekeltem. Foggalmam sincs mennyi ideje állhatott ott amikor végre észrevettem és úgy fagytam le, mint akit jeges vízzel leöntöttek. Majd amikor felmértem az arcán elterülő rajongásig szerelmes mosolyt, egy pillanat alatt olyan nyugalom futott végig a testemben, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Úgyhogy én is csak mosolyogni tudtam, majd egy pillanattal később kinyögtem azt a 3 szót amit a balesetemig szinte minden áldott reggel.
- Csináltam neked reggelit.

A nagybátyám pontosan jól tudja mennyire nem szeretek egyedül maradni záráskor, akkor nap mégsem tudta másképpen megoldani. Így mit volt mit tenni, jobb híján a vendégekkel foglalkoztam és Cas-t bombáztam szomorú és sírós smiley-k áradatával. Akkor mégfogalmam sem volt róla, hogy minden okkal történt és egy fondorlatos összeesküvés áldozata lettem. Fél órával a zárás után már éppen arra készültem, hogy összesedjem a pútyerkámat és végre elinduljak hazafelé amikor meghallottam egy igazán nyuugtalanító és beazonosíthatatlan hangot a kerthelység felől. Egy picit tartottam attól, hogy hátra menjek és megnézzem, de végül csak erőt vettem magamon és milyen jól tettem.
Amikor kisétáltam az ajtón mindenhol a kedvenc virágaim borították a kertet, és a kedvenc cselló darabom szólt a hangszórókból, lágyan, halkan és ott állt Ő. Életem nagy szerelme, aki a világot jelentette számomra attól a pillanattól kezdve, hogy megpillantottam. Éreztem ahogy könnyekkel teltek meg a szemeim és a szívem is olyan heves tempóra váltott, hogy majd kiugrott a mellkasomból. Rám mosolygott és elindult felém, miközben az én lábaim nem voltak hajlandóak engedelmeskedni, inkább olyanok voltak mint amelyek a földbe gyökereztek. Úgy potyogtak a könnyeim, mint a záporeső és szinte semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, mennyire szeretem Őt. Úgyhogy felőle aztán egy cornflakes reklám szövegével is megkérhette volna a kezem én akkor is igent mondtam volna. Pont úgy ahogy meg is tettem és ahogy újra és újra megtenném, megannyi életen keresztül.

Sűrűn álmodozon mindenféle badarságokat, de az akkoriban született álmaim még egy kopasznak is hajmeresztőek lettek volna. Volt olyan alkalom amikor egy meleg, napsütéses őszi napon egy parkban álló hatalmas platánfa lehullott színes levelei között sétáltam Castiellel kéz a kézben, majd a következő lépésnél az avart leváltotta egy ragacsos, vörös vértenger, amiben temérdek fejnélküli hulla feküdt, halmokben. Én pedig nem a szerelmem kezét fogtam, hanem egy csurom véres kardot.
Akkoriban még fogalmam sem volt, róla, hogy miért is történnek velem ezek a felfoghatatlan és hajmeresztő dolgok, de persze mint minden ez is értelmet nyert az után az este után.

- Nincs az az isten Quentin, hogy én csak úgy rárontsak valakire és kiszívjam a vérét. Nem hiszem el, hogy nincs ennek egy humánusabb módja. - motyogtam dacosan.
Pontosan emlékeztem minden pillanatra és mint egy rövid film úgy pergett le a szemem előtt az egyik első "vadászatom" alkalmával elhangzott párbeszédünk.
- Miért, mit vártál? Majd mindenki önként sorban fog állni, hogy Liv Summers számára vacsorát biztosítson? - kacagott jóízűen a teremtőm miközben a reptéről kifelé haladókat figyelte.
- Nem, persze. De miért nem igézhetünk meg valakit a vérbankból, úgy ahogy azt a boszit is aki a medálomat csinálta. - pillantottam rá kíváncsian, miközben végigfuttattam az ujjaimat az imént említett tárgyon.
- Na és abban ugyan mi lenne a pláne? Hol maradna akkor a vadászat mókás része? - csóválta meg a fejét hitetlenkedve, majd pár pillanattal később ellökte magát a faltól, hogy becserkéssze az első áldozatát.
Bennem pedig akkor fogalmazódott meg először, hogy vajon biztos jól döntöttem e amikor mellette maradtam és halgattam rá minden pillanatban feltétel nélkül.

Azóta nem jártam a lakásunkban amióta a baleset előtt elmentem onnan. Most mégis mindennél jobban vágyom rá, hogy akár csak egyszer is de betehessem oda lábam. De sajnos nem tehetem meg, hiába örzöm még mindig a lakáskulcsomat ami még mindig illik a kissé viseltes zárba. Nem tehetem meg, hiszen törvényileg nincs a nevemen az igatlan és mivel Cas még mindig élő tulajdonosa, így nem tehetem be a lábamat újra ameddig be nem hív. Még akkor sem ha ugyanúgy tartozik hozzám, mint Castiel. Aki miatt a mindig vidám, cserfes és örökké mosolygós énem, képes olyan fájdalmas magányba zuhanni amiért akár az életével is fizethet. De mindez mégis hidegen hagyott, csak figyeltem a fehér tömör fa ajtót ami elválaszt a régi dolgaimtól. Az ismerős tárgyaktól, a fürdőszobaszekrényben tartott kölnijének illatától ami minden régi emlékemet képes volt a feszínre csalt.
Akkor és ott képes voltam megfeledkezni minden rosszról, minden elvesztet pillanatról és megengedtem magamnak azt a luxust, hogy figyelmen kívül hagyjam az érzékeim figyelmeztetéseit. Talán hibáztam, amikor vissztértem, talán nem, de az biztos, hogy a lelkem mélyén vártam arra a pillanatra, hogy szembekerüljek egy olyan helyzettel amivel nem biztos, hogy tudok mit kezdeni. Úgyhogy csak vártam és vártam, mégnem egszer csak kinyílt az ajtó és ott állt az az ember akire a leginkább szükségem volt, aki annyi évvel ezelőtt képes volt levenni a lábaimról.
- Castiel... - leheltem erőtlenül, gyengén és még mindig szerelmesen, miközben éreztem, hogy könnyek kezdenek gyűlni a szemeimben.

but tonight you're a stranger or some silhouette

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Don’t Call Me Angel
I'm a monster!


Olivia C. Summers
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Bonyolult!?
Play by :
Olivia Holt
Léptek száma :
0
Népszerûség :
0

Olivia Charlotte Summers Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Olivia Charlotte Summers   Olivia Charlotte Summers EmptyKedd Szept. 17, 2019 6:16 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Olivia Charlotte Summers

Drága Liv! Olivia Charlotte Summers 2566525366

Először is ne haragudj, hogy csúsztam az elfogadásoddal: tegnap nem volt már agyam hozzá, ma meg olyan torokfájással keltem, hogy azt hittem, megpusztulok. Mostanra sikerült normalizálnom magamat, hogy végre géphez ülhessek és elfogadhassalak. Olivia Charlotte Summers 3808243726
Mindezt félretéve: nagyon örülök, hogy megérkeztél hozzánk! Úgy vélem, mindig van lehetőség izgalmas plotokat kitalálni és a tiétek is ez lett Castiellel. Nem is gondoltam volna, hogy a mi vadászunk ilyen kis romantikus lélek. Olivia Charlotte Summers 2453766849 Apropó, az ízéle is kiváló. Igen, gyönyörűséges a pofid, Liv! Olivia Charlotte Summers 3887785939
A történet pedig, nos... mit is mondhatnék? A sorsunk nem mindig pont úgy alakul, ahogyan szeretnénk. Az viszont külön tetszik, hogy megtudhattam, miként akár Te is lehettél volna az egyik társam. Az egyik vezető. Úgy tűnik, a Wallace kard mindig több vasat tart a tűzben és az időre bízza, ki is talál rá végül, vagy... először téged akart, de te balesetet szenvedtél, így ugrott Castielhez a lehetőség? Kár, hogy még szinte semmit sem tudunk erről az erőről, ami mozgatja a kardot és magát a vadász szervezetet.
Kíváncsi leszek, hogyan fog alakulni a kapcsolatotok. Azért jó néhány év eltelt és habár te tudtad, hogy Castiel él, ő semmit sem tudott rólad. Talán ő már réges-rég tovább lépett rólad. Elengedett. Hercegnő, szépen fel fogod kavarni az állóvizet, úgy érzem! De csak hajrá! Én pedig majd örömmel követem a történeteteket!  Olivia Charlotte Summers 3724360513


Foglalózz gyorsan, aztán Castiel is hamarosan elkészül és indulhat a sztori! Olivia Charlotte Summers 3808243726


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
64
Népszerûség :
3

Olivia Charlotte Summers Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Olivia Charlotte Summers

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Vámpírok-
^
ˇ