Silhouette FRPG
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Katherine Pierce karakteréhez aktív usert keresünk és olyat, aki jól hozza, másrészt nem tűnik el két hét után!

Továbbá Rebekah Mikaelsont is keressük sürgősen, hasonló elvárásokkal, mint fentebb!


Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
A nyár férfi karaktere

Yesterday at 4:07 pm


A nyár női karaktere

Yesterday at 3:44 pm


3 hónappal és 12 nappal korábban

Yesterday at 2:10 pm


Sétálóutca

Csüt. Júl. 20, 2017 11:55 pm


I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.

Csüt. Júl. 20, 2017 10:41 pm


Bárpult és székek

Csüt. Júl. 20, 2017 10:20 pm


Delena Online
silhouette frpg

Rose: Tudom, hogy meg akarod őket állítani. Megvédeni Elenát. De fiatal vagy... te nem látod, amit én látok. Nem csak arról van szó, hogy Elena jobb emberré teszi Damont. Ez is de... Damon is megváltoztatja őt. Damon kihívások elé állítja. Meglepi őt. Arra készteti, hogy elgondolkodjon az életén. Hogy higgyen. Stefan más. Az ő szerelme tiszta. És ő mindig jó lesz neki. Damon vagy a legjobb választás számára... vagy a legrosszabb.

Steroline Hungary
silhouette frpg

Alaric: (...) Attól még, hogy nem látunk semmit, nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
Damon: Nem úgy, mint Caroline érzései Stefan iránt.
Stefan: Vicces. Folytasd csak.
Damon: Ó, ne. Stefant érzékenyen érinti, hogy lerombolja a barátságát Caroline-nal? Caroline igazán kedvelte őt, de Stefan összetörte a szívét.
Alaric: Látod, Stefan? Még a maci is tudja.
Damon: Már láttam egy ideje, pedig pamutból van az agyam.
Stefan: Add ide.

Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd. Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall & Stefan Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Bárpult és székek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   Csüt. Júl. 20, 2017 10:20 pm

Nate • Rose

- Én 22 vagyok. Nyitottam a számat, hogy válaszoljak, de újabb kérdéseket tett fel, ráadásul megjátszott riadtsággal karöltve. Elgondolkozó fejet vágtam.
- Hmm, azt hiszem, inkább utóbbi… a megrontás jobban hangzik, mint az, hogy eladjam a szerveidet. – Vontam vállat, miközben el is mosolyodtam. Arra nem figyeltem túlzottan, hogy megbámultak minket; csak Nate érdekelt.
Újabb nevetés hagyta el a számat, mikor közölte, hogy még egymás haját is befonhatjuk. Két ujjam közé csippentettem azt a pár centis haját.
- A te hajad sajnos még nem elég hosszú hozzá, sajnálom. De pár év és olyan frizurákat csinálok neked, hogy minden lány megirigyli majd. – Visszahúztam a kezemet, hogy ezután az ő kezét fogjam meg. Ajtót nyitott, de egyelőre nem szálltam be, csak hallgattam.
- Nos, a Reinhartok sem… és magas a tűrőképességünk is. – Tettem hozzá némileg elgondolkodva, majd hol az autóra, hol Natere pillantottam. Aztán újra az autóra.
- Hát, Sheela, nagyon örülök, hogy megismerhetlek… - Pislogtam, majd odahajoltam Natehez és suttogóra fogtam. – Nem reagál. Ez semmi jót nem jelent, ugye?
Néztem fel rá félénken, aztán elmosolyodtam. Az, hogy ezúttal nem válaszolt a kérdésemre, aggasztott, de az, hogy a következő randinkat emlegette… várjunk.
- …mi most randizunk? És lesz következő? Hűha, le vagyok maradva. – Beszálltam, mielőtt még tovább csacsogtam volna értelmetlen dolgokról. Ami kettőnk közt folyt Nateel, az nem hittem, hogy randi lett volna. Inkább úgy fogalmaznék, jókor voltunk jó helyen: mindkettőnknek szüksége volt a másikra, hogy kicsit elfeledkezzünk a sanyarú sorsunkról. Úgy véltem, holnap már egymás nevére sem fogunk emlékezni, azaz én biztos emlékezni fogok az övére, de… én biztos, hogy jelentéktelen maradok majd a számára. Épp ezért lepett meg a következő randi felvetésre. Nem tudtam hová tenni.
A kezembe fogtam a két üveg piát, majd valahogy bekötöttem az övemet.
- Oké, de inkább megvárnálak vele. – Közöltem, majd kipillantottam az ablakon. A vezetési stílusa meglepett, elég vadnak tűnt. Elmosolyodtam. – Szegény Sheelát megjáratod rendesen. – Motyogtam, majd elnéztem felé. A fejemet az ülésnek döntöttem. A kérdései megleptek. – Suliba járok. Na és te? Biztos idősebb vagy nálam pár évvel. Gyanítom, hogy te már dolgozol. De… tudod, mit? Hagynunk kéne a személyesebb témákat. – Tettem hozzá halkabban, elgondolkodva és vártam az ő reakcióját.
Ha nem bánta, akkor bekapcsoltam a rádiót és kerestem valami csatornát, ahol most, közel a napfelkeltéhez is adtak jó zenét. Ezután kipillantottam az ablakon.
- Szóval… gyakran szed fel így lányokat, Mr. Storm? – Néztem el felé néhány pillanattal később. Mosolyogtam, nem szemrehányásként tettem fel a kérdést, csak pusztán érdeklődtem.
music 400 szó




avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :
●● my hero ●●
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   Csüt. Júl. 20, 2017 6:35 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Csendben megállapítottam magamban, hogy egy kicsit fiatal hozzám, de mivel nem kérdezte a koromat, nem árultam el magamtól. Annyira öreg azért nem vagyok, ő is betöltötte már a nagykorúságot, úgyhogy gond nem lehet belőle, ha... Jaj, de már megint előre szaladtak a gondolataim! Az is lehet, hogy csak beszélgetünk, iszogatunk, aztán reggel majd hazakísérem és ennyi. Nem kell semmi többnek lennie... Talán...
- Miért vinnélek kihalt helyre? - kérdeztem megjátszott gyanakvással, és riadtan összefontam magam előtt a karjaimat. - Várj, ugye nem vagy szervkereskedő? Nem sokat kapnál a szerveimért. Vagy meg akarsz rontani?!
Sikerült a kelleténél hangosabban feltennem a kérdést, úgyhogy néhányan körülöttük felkapták a fejüket, de nem zavartattam magam. Rose-ra vigyorogtam, remélve, érti, hogy csak viccelek - és remélve, hogy ő is csak viccel. Nem sok pénzt keresne rajtam, a szívem tropa, a májam sem a legjobb...
- Nincs bajom a csajos italokkal - feleltem, miközben leadtam a rendelést. - Pletyizhetünk közben, kibeszéljük az érzéseinket, aztán befonjuk egymás haját.
Elvékonyítottam picit a hangom és pimaszul rákacsintottam. Hamarosan megkaptuk a két üveget. Átvettem a pultos sráctól, szabad kezemmel pedig a lány kezéért nyúltam. Örültem, mikor megfogta és meg is szorította az enyémet. Jól esett. Rég nem fogtam így senki kezét.
- Ó, a Stormok semmitől sem félnek! - jelentettem ki magabiztos mosollyal. Röviden elköszöntem a bentiektől, majd nyitottam az ajtót és kiléptem a lánnyal. Sheelát már ismerte, ezért nem kellett megmondanom, merre megyünk, tudta az utat. Azért amint elég közel értünk, kikapcsoltam a riasztót és ajtót nyitottam neki. Elnevettem magam a szavai hallatán. Tetszett a humora.
- Maximum egy kicsit féltékeny, de itt leszek és vigyázok rád, ne félj! - megtartottam neki az ajtót, hogy be tudjon ülni, ha szeretne. - Sheela, ő itt Rose. Rose, ő pedig a barátnőm, Sheela.
Megcirógattam a kocsi motorháztetejét. A kérdésre eltöprengtem egy pillanatra, de aztán mosolyogva megcsóváltam a fejem. Jobb, ha nem játszom ki az összes lapot egyszerre.
- Túl sok mindent óhajt tudni, Miss Reinhart! Ez még csak a legelső randi. Tartogatni kell valamit a következőkre is...
Ha beült, becsuktam az ajtót, és megkerültem az autót, hogy én is beülhessek mellé. Nem tudom, miért mondtam, mert egyrészt szívesen találkoztam volna vele máskor is, másrészt viszont... Kicsit korai még ez az egész. Mindegy, meglátjuk, hogy alakul a kocsikázásunk, aztán a többi majd úgyis jön magától. Átadtam neki a két üveg piát, bekötöttem magam és rámosolyogtam a motor beindítása közben.
- Ha szomjas vagy, felkezdheted az egyiket. Negyed órán belül ott vagyunk.
Mint valami végszó, a gázra taposva kifaroltam a parkolóból, aztán sebességbe kapcsolva nekivágtunk a főútnak. Élveztem a gumik hangját, a motor bőgését és a menetszelet az arcomon. Minél gyorsabban mentünk, annál inkább biztonságban éreztem magam.
- 22... - töprengve ingattam a fejem. - Akkor már dolgozol? Vagy még suliba jársz? - érdeklődtem, hogy gyorsabban teljen az idő. Meg hát szerettem volna minél többet tudni róla.

notes



 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   Csüt. Júl. 20, 2017 5:55 pm

Nate • Rose

- Én 22 vagyok. – Vágtam közbe finoman, mikor arról beszélt, hogy az öccse nem lehet sokkal idősebb nálam. Aztán csak biccentettem, jelezve, hogy igaza van, nem kell az öccséről beszélnünk. Amúgy sem akartam faggatni őt. Mindent a maga idején kell, nem igaz?
Felnevettem röviden és megbiccentettem a fejemet.
- Nos, elég jó ajánlat… - Tényleg jól nézett ki, ezen nem volt mit gondolkozni. A becenevét elkönyveltem, bár őszintén szólva meglepődtem, hogy ilyen hamar arra kért, hívjam így. Mármint, mindig is úgy gondoltam, hogy az ember nem mindenkit becézget, csak azt, aki már közelebb áll hozzá. Egy családtag vagy egy barát, és így tovább. De nem agyaltam túl, a Nate amúgy is aranyos volt, illett hozzá.
Ahogy az ötletemet módosította, érdeklődve fürkésztem az arcát, majd a kulcsot, végül újra az arcát és elmosolyodtam.
- Ez még jobb. De várj csak, hova szeretnél te vinni engem? – Hajoltam közelebb érdeklődve. – Valami kihalt helyre, ahol senki sem talál ránk? – Kérdeztem, de hamar választ is kaptam. Szóval egy domb, ahonnan jó a kilátás és még a napfelkeltét is láthatjuk. Elégedetten bólintottam. – Jól hangzik, Nate! Benne vagyok. – Mosolyogtam rá szélesen és pár pillanatra belefeledkezve fürkésztem az arcát, mielőtt a pult felé fordultam volna. Ó, kérdezett valamit. Mit innék? Hát… mit innék? Gyorsan végigfuttattam a tekintetemet a kínálaton. Némi agyalás és hümmögés után ráböktem az egyikre.
- Martini. Bár, ha jobban belegondolok, az elég csajos ital, szóval ha neked probléma, választhatunk mást… - Pislogtam el felé, de hamar megoldotta; a Martini mellé kért még egy üveg Jack Danielst. Ó, de rég ittam! Az igazat megvallva ritkán adódott lehetőségem iszogatni, elvégre… ahogy a mondás tartja, „ökör iszik magában”, nekem meg nem igazán volt társaságom az ilyen kiruccanásokhoz.
Sietve összepakoltam, majd a férfi mellé léptem. Ekkor nyújtotta a kezét és tette fel a kérdéseket. Felpillantottam rá, majd egy visszafogottabb mosollyal fogtam meg a felém nyújtott kezet. Megszorítottam.
- Én benne, ha Ön is, Mr. Storm… úgy értem, nem táncolhat vissza, ha kilépünk azon az ajtón. – Böktem a fejemmel a kijárat felé, majd ha benne volt, el is indultam. Kint a már jól ismert Sheela felé indultam, azaz Nate hivatalos barátnőjéhez.
- Ó, izgulok, most fogok találkozni a barátnőddel… és mondhatjuk, hogy elég testközeli élményben lesz részem. Ugye nem lesz rám mérges? – Néztem komolyan Natere, de a mosolyom nem tudtam elfojtani és végül fel is nevettem röviden. – Áruld el, honnan jött az, hogy ő a te barátnőd… biztos van valami története ennek, nem? – Az autóhoz érve elengedtem lassan a kezét és végigpillantottam a járgányon. Nem értettem túl sokat az autókhoz, de ezt még így, női szemmel is szépnek találtam.
music 429 szó




avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :
●● my hero ●●
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   Csüt. Júl. 20, 2017 4:39 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Sosem voltam az egyszerű, a könnyű vagy a gyors kapcsolatok híve. Persze, flörtöltem én is, mint minden korombeli, és voltak egyéjszakás kalandjaim, mint minden korombelinek, de nem űztem belőle sportot. Érzelmek nélkül semmi értelmét nem láttam az egésznek, és bár gyakran megtetszett egy-egy lány, végül egyikük sem volt képes elfeledtetni velem azt, akit igazán szeretek. Így aztán reggel jött a megbánás és a továbblépés, ez pedig sosem ért annyit, hogy újra belevessem magam a vadászatba. Megvoltam nők nélkül, persze, de hosszú távon azért már kezdett hiányozni valaki mellőlem.
- Nem lehet sokkal idősebb nálad, nagyjából korodbeli. De tudod mit? Hagyjuk inkább az öcsémet. Most nincs itt, úgyhogy minek fájjon miatta a fejem, nem igaz? - megvontam a vállam, mintha ennyivel meggyőzhettem volna magamat, hogy tényleg nem számít. Számított, de nem akartam, hogy számítson. Csúnyán összevesztünk és nem akartam arra gondolni, amiket mondott, mert hinni akartam benne, hogy nem gondolta komolyan a szavait. Viszont minél többet agyaltam rajta, annál inkább hittem neki, úgyhogy nem akartam agyalni. Csak szeretni akartam őt, és ragaszkodni hozzá továbbra is.
Rose ajánlatára érdeklődve oldalra sandítottam rá. Aranyos lánynak tűnt, sőt, annál elég hamar több lett. Tetszett, és szívesen eltöltöttem volna vele még több időt. Azt kockáztattam, megéri-e megint belemennem valami gyorsba és könnyűbe, ami a végén úgyis megbánással ér véget, de mivel felejteni akartam, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt.
- Az jó lenne! Feltéve, hogy nincs jobb dolgod, és szívesen töltenéd az idődet egy szingli, jóképű pasassal - felé fordultam félig a széken, hogy a legelőnyösebb profilomból láthasson. Persze csak hülyéskedtem. Mindegyik profilom előnyös.
- Ja, ez jogos - értettem egyet, amikor azzal érvelt, hogy miért nincs fiúja. Bár, nekem is van öcsém, mégis itt ülök. Olyan könnyű összebalhézni másokkal... Csak kicsit későn esett le a válasz valódi jelentéstartalma: ő is szingli. Meglepő, de mindketten azok vagyunk... A gondolataim rögtön beindultak, de igyekeztem leállítani őket. Nem akartam potenciálisan minden csinos lányra úgy tekinteni csak azért, mert már rég volt velük úgy dolgom. Főleg, hogy Rose társaságában tényleg jól éreztem magam, úgyhogy azzal is beértem egyelőre, hogy csak beszélgetünk.
- Hívj csak Nate-nek - kértem, mielőtt még elhúztam volna táncolni. Sokkal varázslatosabban hatott rám a közelsége, mint gondoltam, hogy fog, ráadásul azt hittem, beégünk majd mindketten, ehhez képest egész ügyesen táncolt. Nos, Carment tényleg nem így készítettem fel, ez a tánc egészen másfajta volt, és egészen más dolgokra készítette fel az embert...
Hagytam, hogy kézen fogjon és visszavigyen a pulthoz. Jól esett egy kis szünet, elfáradtam, a székre mégsem ültem le, mert az ötlete nekem is eszembe juttatott pár dolgot. Hümmögve ingattam a fejem, majd előhúztam a farzsebemből a tárcámat és jeleztem a pultosnak, hogy fizetnék.
- Van egy jobb ötletem. Mi lenne, ha vennénk valami piát és máshol innánk meg? - célzón meglóbáltam a sluszkulcsomat előtte. Ismertem pár jó helyet a városban, és azon kezdtem el gondolkodni, hova vihetném közülük Rose-t. - Van egy domb a városból kivezető főúttól nem messze, ahonnét belátni Mystic Fallst. Van egy pokróc a kocsimban, leteríthetjük a fűbe, vagy felfekhetünk a motorháztetőre is. Ha sietünk, még a napfelkeltét is elcsíphetjük onnét.
A kijelentésemet a karórámon ellenőriztem, és igazam volt. Ha most elindulunk, még bőven odaérünk, mire felkel a Nap. Érdeklődve vártam Rose válaszát, tetszik-e neki az ötlet. Ha benne volt, akkor a bankkártyámat a pultosnak csúsztattam, és intettem neki, hogy a lány fogyasztását is én állom. A pult mögött különböző üvegek sorakoztak, benne olcsóbb és drágább alkoholos italok.
- Mit innál? - közelebb húzódtam a lányhoz, miközben szemügyre vettem a kínálatot. Bármire is bökött rá, azt megvettem, és hozzá toldottam még egy üveg Jack Danielst, aztán felkaptam a kabátom a székről és a kezemet nyújtottam neki. Nem tudom, miért, de szerettem volna megfogni a kezét. - Na, Miss Reinhart? Benne van egy kis őrültségben?

olyan édesek!    



 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   Pént. Júl. 14, 2017 6:35 pm

Nate • Rose

A kérdésemre adott válasza, miszerint a barátnője kedvelne-e engem, újból mosolyt csalt az arcomra. Főleg az a pimasz kérdése, hogy én morzsázok-e, mert az bizony kizáró ok.
- De, méghozzá elég sokat… nyilvánvalóan. – Nevettem fel, majd legyintettem egy aprót. Jó fejnek tűnt ez a srác. Szerintem bárkivel könnyedén szót értett, nem csak velem; egyszerűen ilyen volt a kisugárzása és ez tetszett. Jó volt kiszakadni a saját kis börtönömből és önfeledten nevetni, mosolyogni.
- Nem vagy bunkó! Sőt. Csak… olyan gondterheltnek tűnsz. – Jegyeztem meg, mikor a telefon miatt szabadkozott. Kicsit meglepődtem, mikor azt ecsetelte, hogy a testvére éppenséggel elköltözik. Szóval egy kisöccs.
- És szabad tudni, miért költözik el? Mármint… hány éves? – Tettem hozzá érdeklődve, de ha nem akart reagálni, megértettem. Alig néhány perce ismerjük egymást, persze, hogy nem akar mindent egy idegen orrára kötni. Tehát, ha így érzett, én nem faggattam tovább.
- Az egyedüllét… hát, a körülményektől függ, mennyire jó. – Vontam kicsit vállat. – Ha gondolod, én reggelig nem akarok hazamenni, szóval, ha még mindig úgy gondolod, aranyos társaság vagyok… tölthetjük együtt ezt a pár órát. – Jegyeztem meg apró mosollyal az arcomon, az övét fürkészve. Olyan szép szemei voltak, hogy alig tudtam levenni róla a tekintetem! De kénytelen voltam. A kérdésre kissé megütköztem. Mintha egy lufit pukkasztottak volna ki hirtelen, olyan váratlan volt, pedig, nos… számíthattam volna rá, hogy visszakapom a labdát. A fejemet ráztam, majd kínos mosollyal néztem félre.
- Ne viccelődj. Nincs. Ha lenne, valószínűleg nála lennék és nem ezen a helyen. – Pillantottam vissza rá. Azt már nem tettem hozzá, hogy amúgy sem volt még fiúm. Azaz egy, még néhány éve, de nem volt valami tartós és csókon kívül semmi más nem is történt köztünk. Aztán lelépett egy nálam fiatalabb ribanccal. Sem a családommal, sem a szerelemmel nem volt szerencsém, szóval elkönyvelhettem magam… egy szerencsétlennek. A fejemet ráztam meg gyengén, majd igyekeztem terelni az én és az ő gondolatait is.
- Bálkirálynő? Nem, én nem olyasfajta táncra gondoltam, Nathaniel. – Mosolyogtam szélesen, aztán picit zavarba is jöttem, mert ahogy a táncparkettre léptünk, mintha át is vette volna az irányítást, pedig… nos, én akartam őt kirántani az önsanyargatásból! De nem bántam, zavart mosollyal az arcomon fogtam meg a kezét. Szabad kezemmel pedig a fülem mögé tűrtem a hajam.
- Hát persze… - Odarántott magához, én pedig engedelmesen léptem közelebb hozzá. Az illata azonnal megcsapta az orrom. Kellemes volt, hozzáillő. Tetszett. A közelsége másrészt heves szívdobogást váltott ki belőlem, magam sem tudtam, miért. Az első lépéseket el is hibáztam, mert nem tudtam teljesen a lépésekre koncentrálni, de aztán belejöttem. Vele együtt nevettem, jó volt látni azt az aranyos mosolyt az arcán. Végre nem az a letört ábrázat köszönt rám vissza, mint mikor a pultnál ücsörögtünk. Háttal érkeztem vissza hozzá, kicsit kapkodtam a levegőt, de nem mozdultam. Ki kellett fújnom magam, össze kellett szednem az apró darabkáimat, lélekjelenlétemet. Közel volt, így a szívdobogásom ismét hevesebbé vált. A szemem sarkából ránéztem, aztán ahogy hozzám ért az orrával, lehunytam a szemeimet. Furcsa volt, de el tudtam volna még viselni azt, hogy ilyen közel van hozzám és hogy a karjaiban tart, ami annyira megnyugtató volt, mint még soha semmi. Pedig csak egy idegen karjai voltak ezek, mégis… valahogy más volt. Egészen addig lehunyt szemekkel álltam, mígnem maga felé nem fordított. Felemeltem a fejem és ránéztem, majd sietve elmosolyodtam. Hunyorogva néztem rá.
- Csak ameddig Te. – Válaszoltam játékosan, majd elgondolkodtam. Megfogtam a kezét és visszaindultam vele a pulthoz. – Mi lenne, ha innánk valamit? Tudom, kocsival vagy, de… legfeljebb tényleg nem mész addig haza, ameddig ki nem ment belőled az alkohol. Na? – A pultnál megálltam és felé fordultam. Úgy gondoltam, jót tenne, ha még jobban feloldódna a hangulatunk. Legalábbis, ami engem illet, kissé feszültebb lettem, és muszáj volt levetkőznöm ezt. A kezét lassan elengedtem, amit egészen idáig fogtam és így vártam a válaszát.
music 626 szó




avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :
●● my hero ●●
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   Vas. Júl. 09, 2017 1:02 am



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Imádom az emberek arckifejezését, amit akkor vágnak, amikor a barátnőmről mesélek. Hát igen, Sheela meg én sok mindent átéltünk már együtt... És a korábbi barátnőimhez képest - mármint az igazi, hús-vér barátnőkhöz képest - ő az egyetlen, aki éveket kibírt mellettem. Tulajdonképpen ő bírta a legtovább, ami sokat elmond róla is, meg az exeimről is. Meg magamról is, hiszen a kocsimat a barátnőmként kezelem. Úgy láttam, Rose megkönnyebbül a kocsi láttán, és ez valamiért megmosolyogtatott. Azt jelenti, van esélyem. Nem mintha kora reggel máris flörtölni akarnék, de azért...
- Pontosan - rákacsintottam, és együtt nevettem vele. - Ó, egészen biztos vagyok benne! Elbűvölőnek tűnsz, és érted a viccet. Ez a két legfontosabb tulajdonság. Habár valamit meg kell kérdeznem: szokásod morzsázni? Mert ez kizáró ok lehet.
Drámaian csóváltam a fejem, de a mosoly egy percre sem tűnt el az arcomról. Imádtam emberek közt lenni, már csak az, hogy beszélgetek velük semmis témákról, képes volt kizökkenteni a komor magányomból.
- Oh, bocsi, nem akartam bunkó lenni - szabadkoztam egyből, amint a telefonomat említette. Odébb is toltam a pulton, miután vetettem rá egy pillantást. - Tudom, hogy ilyen aranyos társaságban nem illik a mobilt nyomkodni, én csak... Jah, úgy is mondhatjuk. Elköltözik. Azt lesem, ír-e, hogy kell neki segítség.
Ez így részben igaz volt, részben viszont nem. Tudtam, hogy Theo nem fog rám írni, hogy segítséget kérjen a költözésben, hiszen elég világosan a tudtomra adta, mi van köztünk. Abban viszont tényleg bíztam, hogy írni fog majd, mert esetleg meggondolta magát és rájött, mégsem szívesen hagyna egyedül.
- Van egy öcsém - tettem még hozzá sietve, hogy megválaszoljam a kérdését is, és újból rámosolyogtam. Nem szívesen beszéltem volna Theoról, ezért örültem, hogy a téma átterelődik az ő családjára. Szívesebben hallgattam volna mások testvéreiről, minthogy az enyémről kelljen mesélnem. Pechemre persze Rose egykének bizonyult.
- Az egyedüllétnek is megvannak a maga előnyei - bólogattam a szavait hallva. Nem akartam megcáfolni, hogy rossz testvér lenne, hiszen csak most ismertem meg és úgysem hitt volna nekem, ha elkezdem random dicsérgetni. Lehet, hogy tényleg nem lenne jó testvér. Én mindig is akartam egy kisöcsit, mert úgy hittem, én lehetek a legklasszabb bátyó a világon, erre tessék... Theo talán jobban járna, ha egyke lenne.
- Hmm, hát, elég szívesen mennék itt nyugdíjba, de aggódom, van-e olyan menüjük, amit protézissel is ehetnék - ingattam a fejem megjátszott komolysággal, azt remélvén, újból hallhatom nevetni. Azért a vicc után komolyan is feleltem. - Nem tudom. Arra gondoltam, lelépek egy motelbe és kialszom magam. Nem szívesen mennék haza, és bár az alvás a gyengéknek való, mégsem lehet átvirrasztani két napot...
Nem tudom, miért osztottam meg a terveimet a lánnyal, hiszen valószínűleg nem igazán érdekelte, hol töltöm a napomat. Ennek ellenére jól esett fecsegni, és azt érezni, végre valaki figyel rám és érdeklődik. Igyekeztem én is ilyen figyelmes és érdeklődő lenni vele szemben, mert szerettem volna jobban megismerni.
- Na és te, hogy állsz a fiúkkal?
Látványosan elkezdtem a parkolóban álló autókat bámulni, ki-kihajolva a székemből.
- Melyik a tiéd?
Valamiért nem néztem ki belőle, hogy vezet, de aztán ki tudja. A végén még kiderül, hogy motoron jött, és a bőrdzsekije a fogason lóg... Kinéztem belőle, hogy ennyire vagány, ugyanakkor a nőiessége valahogy mégis kiverte a fejemből ezt a képet.
- Ami azt illeti, felkészítettem egy Bálkirálynőt a keringőjükre - büszkén kihúztam magam a széken, ellágyuló mosollyal harapva ketté egy szem krumplit. Mindig mosolyt csalt az arcomra, ha Carmenre és a báli ruhájára gondoltam, arra a szerény izgatottságra, ami úrrá lett rajta, amikor elvittem az első és utolsó nem hivatalos báljára. Magántanulónak lenni sokkal nagyobb szívás, mint az ember azt gondolná. Csak akkor esett le, Rose miért kérdezte ezt tőlem, amikor Matthez fordult, hogy kapcsoljon be valami zenét. Ahogy a muzsika felcsendült, kerek szemekkel, elismerő pillantással fordultam a lányhoz, aki már le is pattant a székéről.
- Hujuj!
Épp valami őrültségbe próbáltak belerángatni? Engem? Az őrültségek királyát? Felvillanyozódva dobtam le a krumplit a kezemből, megtöröltem azt egy szalvétában, aztán már ugrottam is le a székemről, Rose után eredve. Nem kérettem magam, nem is kellett kétszer hívni. Megálltam tőle pár lépésre és megköszörültem a torkomat, felé kínálva a kezem.
- Hölgyem, szabad egy táncra?
Ha elfogadta a kezemet, mosolyogva odarántottam magamhoz, szabad kezemmel átkarolva a derekát. A zene ritmusára kezdtem táncolni vele, hol közelebb húzva, hol elengedve. Néha megpörgettem vagy megdöntöttem, vagy csak köröztem vele. Jól éreztem magam, halkan nevettem tánc közben. Hol szemből, hol háttal húztam vissza magamhoz. A csípőjét figyeltem és az arcát, és igyekeztem úgy vezetni, hogy ő is jól érezze magát. A szám végén, az utolsó dobszónál pont háttal érkezett vissza hozzám. Lágyan fogtam a kezét a hasánál, mégis erősen a karomban tartottam, mellkasommal szorosan a hátához simulva. Ahogy lepillantottam rá, az arcunk vészesen közel került egymáshoz.
Lassan elengedtem a kezét, az oldalára simítva helyette, és a szememet behunyva orrommal finoman megcirógattam az arcélét, ajkaimmal súrolva a puha bőrt, épp hogy érintve a füle tövét. Aztán elindult a következő szám, úgyhogy szembefordítottam magammal, ha hagyta, és folytattam a táncot széles mosollyal, önfeledten.
- Szóval, Rosie... Te meddig tervezed koptatni a Grill padlóját? - kíváncsiskodtam közben, hátha neki is vannak már tervei arra, innen merre tovább.

olyan édesek!    



 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   Pént. Júl. 07, 2017 2:13 am



Rose & Nate

Hallva, hogy hasonló okokból nem tölti otthon az éjszakát, elgondolkodtam. Azonban nem agyaltam túl, hisz nem akart belemenni. Bár ez azt hiszem, koránt sem jelentett jót, már csak azért sem, ha a saját esetemből indultam ki. Reméltem, hogy neki azért nem olyan jellegű gondjai vannak, mint nekem, bár tekintve, hogy idősebb lehetett nálam pár évvel és nem tűnt olyannak, aki nem tudja megvédeni magát, tehát… talán nem kellett ilyesmik miatt aggódnom.
Ahogy a nevemet dicsérte, halványan elmosolyodtam.
- Hmm, Nate… - Kezdtem bele, de ahogy a barátnőjét említette, a szívem egy pici darabja letört. Sejthettem volna, hogy egy ilyen pasinak tuti van valakije. Hát persze. De ahogy elnéztem arra, amerre mutatott, megpillantottam az autóját. Mi?
- Ó, szóval… szóval nincs is barátnőd. – Nyugtáztam hangosan, majd kicsit fel is nevettem. – Vagyis a kocsid az. Ez… aranyos. Tényleg. – Mosolyogtam rá továbbra is. – És, szerinted a barátnőd kedvelne engem?
Kérdeztem továbbra is mosolyogva. Nem tudtam, miért, de Nate jelenlététől egyből jobb kedvem lett és elszállt minden gondom.
Láttam, ahogy a telefonját lesi és azt is láttam, hogy zavarja valami. Valószínűleg az, hogy nem kereste őt senki? De hát az éjszaka közepén nem is kellett volna erre várnia, nem? A kérdés hallatán viszont összekirakóztam a helyzetet. Vagyis… csak tipp volt az egész. Lehet, hogy a testvérével kaptak össze? Ezen morfondíroztam, majd sietve nyitottam a számat, hogy választ adhassak.
- Nem, nekem nincs, de… - Kicsit elhallgattam, majd Nate arcára pillantottam. - …neked van, ugye? Miatta lesed a telefonod folyamatosan? – Meg akartam kérdezni, veszekedtek-e, de végül nem tettem. Csak egy idegen vagyok, mégis miért mondana nekem bármit? Szusszantam, majd újabb sültkrumpliért nyúltam, ha nem állított meg. Ettem pár falatot.
- Nekem nincs testvérem, de tudod, sokkal jobb így. – Magyaráztam merengve, majd sietve hozzátettem. - Nem vagyok testvérnek való, vagy mi… - Vontam vállat. Nem akartam az igazságot feltárni, miszerint apámmal vannak odahaza gondok, így jobbnak láttam gyorsan hárítani.
- És meddig akarod a Grill székét koptatni? – Érdeklődtem, miközben felé fordultam teljesen a széken és rámosolyogtam kicsit. Azon kattogtam, hogy nincs barátnője. Másrészt pedig, itt voltunk mindketten, látszólag elég ramaty állapotban. Eldöntöttem magamban, hogy valahogy felvidítom mindkettőnket… vagy legalább elérem, hogy ne gondoljunk arra, mi vár, mikor hazaérünk.
- Mondd csak, Nate… tudsz táncolni? – Eszembe jutott valami őrültség. Vagyis, annyira nem volt őrültség, azt leszámítva, hogy most találkoztunk először és én máris azon töröm a fejem, hogy táncolni hívom, ráadásul itt, a Grillben. Nem vártam meg a válaszát, a pult felé fordultam, majd a pincér srácnak, Mattnek intettem.
- Matt, légyszi, nem tudnál valami zenét bekapcsolni? Nem kell túl hangosan, csak… - Magyaráztam mosolyogva. A srác bólintott egyet, elhadarva egy „máris”-t, majd keresett egy rádiót, vagy valamit kütyüt és bekapcsolta. Keresett egy mai dalt. Ahogy felcsendült, Nate felé fordultam és lemásztam a székről.
- Na, jössz? – A kezemet nyújtottam, majd inkább magam felé intettem a mutatóujjammal és egy kisebb üres térre lépkedtem, azaz hátráltam és vártam, hogy kövessen. Ha nem tette, akkor a székéhez lépve megfogtam a karját és finoman, bátorítólag húztam, hátha beadja a derekát.

500 szó : remélem, jó lett  


avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :
●● my hero ●●
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   Szer. Jún. 28, 2017 6:29 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Kiszélesedett az arcomon a mosoly, amikor bizalma jeleként vett a krumplimból. Elkönyveltem, hogy ezek szerint nem tart különösen zavarónak, illetlennek vagy perverznek, és ez most kifejezetten jól esett. Persze, az emberek általában kedvelnek, úgyhogy nem kellett volna azon meglepődnöm, hogy jól kijövök egy idegennel... De a Theoval folytatott vitáink után mindig jól esett tudni, hogy annyira nem vagyok elcseszett. Vannak, akik szerint nem vagyok elcseszett. Egy halk hangocska ugyan folyamatosan azt suttogta: mit számít, mit gondolnak mások, amikor az egyetlen ember, akitől szeretetre vágynék, utál? Valamilyen szinten igaza is volt.
- Szívesen - biccentettem, és ha vett pár szemet, visszahúztam magam elé, hogy én is vehessek egyet. Ketchupba mártottam, mielőtt bekaptam volna a falatot. Meglepett, hogy újból hallom a hangját, így érdeklődve felé fordítottam a fejemet a kérdésére.
- Későn? Inkább korán... - jegyeztem meg cinkos félmosollyal, az órámra pillantva. Hát igen, a lehető leglehetetlenebb időpont a sültkrumplihoz és a random ismerkedéshez. Mielőtt azonban megválaszolhattam volna a kérdését, belekezdett a saját történetébe, amit leplezetlen kíváncsisággal és együtt érző bólogatással hallgattam. - Nos, nálam is hasonló a helyzet. Otthon most nem igazán jó, úgyhogy... Eljöttem. Én sem mennék bele annyira.
Újabb mosolyt villantottam rá, jelezvén, nem fogom kérdésekkel zargatni, ha ő sem teszi ezt velem. Nem akartam az öcsémre gondolni, vagy arra, hogy nem lesz otthon, mire hazaérek. Soha többé nem lesz otthon, mire hazaérek. Nem akartam semmire sem gondolni, egyszerűen nem akartam gondolkodni, ezért úgy tömtem magamba a krumplit és a narancslevet, mintha valódi búfelejtő hatásuk lenne. Ki tudja, ha eleget mondogatom magamnak, talán úgy is lesz.
Meglepett, hogy közelebb ült hozzám, de egyáltalán nem bántam a társaságát, örültem neki. Összébb rendeztem magam körül a holmijaimat, a slusszkulcsot, a telefont, a poharat, a krumplit pedig ismét úgy toltam, hogy ő is hozzáférhessen.
- Nagyon szép neved van, Rosalie - bókoltam, miközben megfogtam a felém nyújtott kezét. Barátságosan megráztam. - Én Nathaniel Storm vagyok, de hívj nyugodtan Nate-nek. A barátnőmmel jöttem, odakint vár rám.
Hüvelykujjammal hátraböktem a vállam felett, és úgy fordultam, hogy láthassam Sheelát. Ha a lány figyelt, ujjammal ráböktem a parkolóban árválkodó, metálkék sportkocsira.
- Látod? Az a kék ott. Később szívesen bemutatlak neki.
Ártatlanul vállat vontam. Így, hogy józan maradtam, szívesen elvinném egy körre a városban, de nem akartam túl nyomulósnak tűnni. Néha elpillantottam a mobilom felé, de a sötét kijelző nem jelezte, hogy bárkinek is hiányoznék.
- Mondd csak, Rose, van testvéred? - érdeklődtem kissé elmerengve, mereven bámulva a mobilomat. Nem nyúltam érte, hanem egy sóhajjal lesütöttem inkább a szemem, és kedvetlenül beletömködtem a krumplit a ketchupba.

imádtam, ne viccelj :)


avatar
Ember vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   Szer. Jún. 28, 2017 12:24 pm



Rose & Nate

Újabb borzalmas napon voltam túl. A nevelőapám újfent ivott, újfent verekedett és már annyira elegem volt belőle, hogy nem akartam otthon lenni. Még este léptem le, olyan 7 vagy 8 körül és azóta sem mentem haza, pedig már hajnal volt. Apám nem keresett, én pedig nem szándékoztam hazamenni hozzá. Elegem volt a viselkedéséből, abból, hogy azt hiszi, bármit megtehet. Nem tudta senki sem jobb belátásra bírni és én is lemondtam már róla. Anya még nem, amit nem is értettem. Könnyebb lett volna, ha elválnak és külön folytatják az útjaikat. Nekem is jobb lett volna. Nem kellett volna ebben a földi pokolban, terrorban élnem nap, mint nap. De az én véleményem senkit sem érdekelt.
A grillt választottam menedékként. A pultnál ücsörögtem, a telefonomat babráltam. Nézelődtem a neten, olvasgattam, próbáltam fenntartani az érdeklődésemet és nem bealudni. Néha pedig ittam abból a limonádéból, amit kikértem. Ihattam volna valami alkoholt is, de valamiért nem vitt rá a lélek. Lehet azért, mert a drága nevelőapám annyit iszik előttem, hogy megundorodtam akár a gondolatától is annak, hogy igyak? Nos, nem tudom. Az itallal sosem volt bajom, de én mértékkel ittam.
A kérdésre kicsit összerezzentem és elnéztem a férfi irányába. Hoppá, ő mióta lehet itt? Néhány hosszú pillanatig csak meredtem rá, majd összeszedtem a lélekjelenlétem minden darabját és a sültkrumplira pillantottam. Aztán vissza rá.
- Elfogadom… - A hasam megkordult, így zavartan félrepillantottam. - …köszi. – Vettem pár szemet a krumpliból, megettem, majd újból ránéztem.
- Hogyhogy… itt? Ilyen későn. – Mosolyodtam el halványan. Úgy éreztem, a kérdést vissza fogja passzolni, így inkább egyből reagáltam is rá. – Én azért vagyok itt, mert otthon borzalmas lenni. Bár ebbe nem mennék bele most annyira.
Vontam vállat, majd közelebb ültem hozzá. Magammal vittem az innivalómat és a telefonomat is, bár az utóbbit inkább a zsebembe csúsztattam.
- Rosalie vagyok. Rosalaie Reinhart. – Nyújtottam a kezem. Ha már megszólított, akkor egy kis ismerkedés belefér, nem? Főleg, hogy nem túl gyakran szólítottak le engem ennyire helyes fiúk, mint ez a rejtélyes idegen volt. Kicsit el is időzött rajta a tekintetem és átfutott az agyamon, hogy tuti van barátnője.

343 szó ; bénácska, bocsi :( :


avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :
●● my hero ●●
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   Hétf. Jún. 19, 2017 8:07 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Hajnali 5 volt, átmenet az éjszaka és a reggel közt, az időnek az a vékonyka határvonala, ahol a bulik már régen véget értek, az első munkába induló emberek azonban még nem lepték el az utcákat. Minden kihalt volt, békés, bárgyún álmos. Az autóban ülve róttam a várost, fogalmam sem volt, hova akarok menni. Fáradt voltam, de képtelen voltam aludni, főleg otthon, tudván, hogy mire felkelek, Theo már talán otthon sem lesz. Nem akartam egyedül ébredni, arra, hogy egyedül maradtam, így hát nekivágtam a városnak, hogy keressek valamit, bármit, ami élő, és ami a felszínen tartja a fejem, ha már a fájdalom nem elég.
Végül a Grillnél kötöttem ki annál az egyszerű oknál fogva, hogy megéheztem. Jó régen vacsoráztam utoljára, és akkor is csak egy szelet tejszínhabos pizza csúszott le, így aztán borzasztóan ettem volna valami rendes kaját is. Leparkoltam a Grill előtt, lezártam Sheelát és beléptem az ajtón. Legnagyobb meglepetésemre a hely nem volt teljesen kihalt, egy-két fő azért lézengett itt a különös időpont ellenére is. A bárpulthoz indultam, fáradtan kapaszkodtam fel az egyik székre, majd a hajamba túrva megpróbáltam összekaparni magam annyira, hogy leadjam a rendelésem.
- Narancslevet és sültkrumplit kérek szépen - szólítottam végül meg a pult mögöt sürgölődőt, aki egy biccentéssel könyvelte el a kívánságomat. Szívesen ittam volna valami erőset, akkor is, ha Sheelát itt kell hagynom hozzá a parkolóban, a baj csak az volt, hogy kora reggel lévén utána nem tudtam volna mit kezdeni magammal. Hazasétálni innen nem tudok. Így hát a sima gyümölcslét használtam búfelejtőnek, és egyből meg is húztam, amint elém tették a pulton.
A szemem sarkából kiszúrtam egy fiatal lányt, két-három székkel odébb ülhetett tőlem a pultnál. A szépsége egyből felkeltette az érdeklődésemet, odavonzotta a tekintetemet, és bár nem akartam udvariatlanul bámulni, azért jobban szemügyre vettem. Fáradtnak látszott ő is - vagy talán csak a saját kimerültségemet vetítettem ki rá? Egyébként is, vajon mit keres egy fiatal lány hajnalok hajnalán egy ilyen helyen? Talán neki is jobb a városban kószálni, mint otthon lenni... Őszintén szólva meg tudnám érteni, ha így lenne.
Láttam, hogy épp nem eszik semmit, ezért közelebb toltam hozzá a krumplimat.
- Kérsz? - szólítottam meg félhangosan, kedves mosollyal. Reméltem, nem tűnök valami nyomulós perverznek, aki ilyen béna ürüggyel próbálja felcsípni... Egyszerűen csak nem esett jól egyedül, csendben enni, és szerettem volna beszélgetni valakivel, ő pedig elég közel ült és elég rendesnek tűnt ahhoz, hogy megszólítsam. - Vegyél nyugodtan. - tettem még hozzá, ha esetleg szerénykedne, hogy nem kér, de nem erőltettem, akár vett belőle, akár nem, visszahúztam magam elé, hogy tovább csipegessek belőle.

remélem, kezdőnek megteszi    


avatar
Ember vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bárpult és székek   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Bárpult és székek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Bárpult az első helyiségben
» Bárpult a hátsó helyiségben

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Silhouette PRESENT :: Mystic Falls :: Belváros :: Mystic Grill-
^
ˇ