Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Reagan Blair, Sonja Sinclair


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Utcák

Sonja Sinclair
Today at 8:26 pm



Sétálóutca

Always and Forever
Today at 6:13 pm



Törlések, figyelmeztetések

Always and Forever
Today at 6:10 pm



Gyakorlótér

Reagan Blair
Today at 3:31 pm



Hírek, közlemények

Always and Forever
Today at 2:30 pm



Sonja Sinclair

Isaac Lestrange
Today at 1:08 pm



Raktár

Elisabeth Saltzman
Today at 2:24 am



Victor Sutton

Always and Forever
Today at 12:55 am



Sonja Sinclair

Always and Forever
Today at 12:53 am



Ryan Blair || My Brother

Reagan Blair
Yesterday at 11:58 pm
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 7 6
Boszorkányok 6 1
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 3 2
Emberek 1 2
Összesen 24 17

Share | 
 

 Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Pént. Márc. 23, 2018 7:08 pm

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
352
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Kedd Márc. 06, 2018 5:05 pm


To: Samael R. Hyland




Hogyan is kellene ezután élnem? Mit kellene egyáltalán tennem? Képtelen vagyok odaállni elé, majd végighallgatni, hogy vége. Nem, nem akarom hallani a szájából. Így is szilánkjaimra törtem. Folyton csak ő járt a fejemben. Hallottam a hangját a fülemben csengeni, vagy épp a nevetését hallani. A bőrömön éreztem az érintését, a simogató mozdulatait, vagy mikor durván, határozottan, birtoklón vont magához. Akartam újra és újra őt, aki már valaki más nő karjaiban talált menedéket. Hisz minden ezt bizonyította. Minden, az elmúlt hónapok, az a fotó a nőről… minden. Nem volt kérdés. Minden előttem volt és összerakva azt eredményezte, hogy az életem maga összedőlt. Romokban hevert előttem.
Ahogy megszólalt mellettem egy idegen férfi hang, úgy rezzentem össze. A fenébe is, miért akar velem beszélgetni? Még csak a tekintetemet sem fordítottam felé, továbbra is a poharam tartalmát figyeltem.
- Ha engem kérdezel, még durvább is lehettem volna vele. – Vetettem oda szárazon, majd újra megemeltem a poharamat, hogy újra ihassak belőle. Az a férfi pusztán egy szenvedő alanya volt a dühömnek és kétségbeesésemnek. Talán még meg is öltem volna, ha továbbra is nekem áll. De nem tette, elkullogott, fülét-farkát behúzva, így hát a szórakozásom is véget ért. Viszont itt volt ez az új alany. Talán ő is arra várt, hogy összetörjem egy-két csontját? Mert, ha tovább beszél hozzám, értelmetlen szavakat formálva, akkor nem biztos, hogy élve távozik. Egyszerűen csak inni akartam, kikapcsolódni, de úgy tűnt, ez nehezebb feladat, mint gondoltam.
- Hősök nem is léteznek. Azt hittem, hogy van, de nincs. – Killianre gondoltam. Mindig is ő volt az én hősöm, aki értelmet adott az életemnek. Vele voltam teljes, vele voltam egész és most, hogy úgy tűnt, vége mindennek, már nem éreztem magamat jól. Hiányzott a másik felem, akibe mindig is kapaszkodtam. – Hősök maximum a mesékben vannak, vagy a fantáziánkban. – Tettem hozzá egy fokkal halkabban. Hangom kissé megtört volt. Végre felemeltem a fejem, hogy lassan ránézhessek a férfira, aki ekkor mutatkozott be. Biccentettem, jelezve, hogy meghegyeztem. Aztán, néhány pillanat múlva én is megszólaltam.
- Kyra Knight. – Vagy Knightley. Killian feleségeként Knight lennék, de sosem vettem fel teljesen a nevét, hisz a saját vezetéknevemben ott volt az övé. Most mégis csak az övét mondtam. Ragaszkodtam hozzá, sokkal jobban, mint gondoltam. Vagy épp kellett volna.
- Köszönöm. – Mondtam halkan, a bókra, amit kaptam Samaeltől. Megittam az első poharam tartalmát, majd újabbat rendeltem. Azonban nem tudtam, miféle témát kellene feldobnom, vagy épp azt, hogy akarok-e beszélni ezzel a Samaellel. Hosszú pillanatokig csendben voltam, mígnem megkaptam az újabb whiskymet. Magam elé húzva lassan a pohár köré fontam az ujjaimat.
- Abban a reményben jöttem be ide, hogy kicsit ki tudom kapcsolni az agyam, erre folyamatosan gondolkozok. Képtelen vagyok leállítani az agyam és ez nagyon zavar… - Ráztam meg a fejemet. Magam sem tudom, miért is kezdtem beszélni. Nem volt értelme, maximum azt érhettem el vele, hogy rákérdezzen, min nem akarok gondolkozni. Viszont az, hogy kiöntsem a lelkem egy idegennek… nos, talán a legrosszabb ötlet lett volna.


486 words || I miss you, Kill || note: Bocsi a késésért ><
kredit || inspirate by
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Szomb. Jan. 27, 2018 11:33 pm


Kyra... Egy, ne vedd fel a telefont
Tudod,hogy csak akkor hív ha ivott és egyedül van.

Társaságomul szolgált az égetett szesz. Az aranybarna nedű, mely selyemként csókolta végig torkomat. A gigászi jégkocka falról falra pattant, miközben folyamatosan olvadozott. S jó alkalmi alkoholista módjára, felelősnek éreztem magamat az alkoholom tisztaságáért. Így legurítva biztosítottam, hogy nem hígul fel a víztől, s nem veszít erejéből. Egy elégedett sóhaj keretében csaptam le poharamat, mely elnyúló üveges koppanással érkezett a fényes fapultra. Tekintetem a pultosra vándorolt, majd arcomra mosolyt eresztettem, miközben felé toltam poharamat.
- Legyen oly szíves. - A hölgy kedves mosolyával válaszolt kérésemre, majd vékony ujjai közé fogva a whiskys üveget töltötte meg poharamat az aranyitallal. Ekkor azonban hangokra lettem figyelmes. A pultos nő is hasonlóan emelte tekintetét az eseményekre, akárcsak én. A vállam felett, srégen a műsor felé fordulva néztem végig, hogy a törékenynek tűnő szépség, mily légiesen töri szilánkosra a nagydarab, gonosz bácsi izmos medvemancsát. Bár ez erős túlzás volt. Kapott egyet.
Mire láttam, hogy elindul, úgy én magam is tevékenységem főbb színtere felé, a pulthoz fordultam. Úgy tűnt nem szükséges, hogy az évi hősiességemet, erre a hölgyre áldozzam. S példámra, a csapos is inkább a dolgára eredt. A gondterhelt, feszült tekintet pedig lehuppant mellém a pult elé. A pohár pillanatok alatt jelent meg előtte, amire megpillantottam a jeget benne. Belekortyoltam italomba, majd kinyitottam számat.
- Nem voltál vele kicsit túl durva?... Ez nekem is fájt.- fintorodtam rá, majd pillantottam italomra, melyet kellőképp lötyköltem, ahhoz, hogy néhány csepp az oldalán szökjön ki.
- Ha előbb tudtam volna, hogy NewOrleans-ban ilyen erős hölgyek élnek... Mentem volna máshova hősködni. - az ital engem is változtatott. A ridegségem pillanatok alatt olvadt fel, s bukott ki belőlem a régi valómhoz hasonló eltorzult személyiség. De ez még mindig közelebb volt az egykori önmagamhoz, mint ami józanul vagyok.
Nem tudtam ki mellett ülök, s nem tudtam milyen következményekkel fog járni, azonban késztetést éreztem arra, hogy ezúttal elhajítva magamtól cölibátusomat jelképező gyűrűmet, valami olyasmit tegyek, amiben egy ideje nem volt már részem. S az ilyen gondolatokkal, valahogy őszinte mosoly kerekedett az arcomra. Eszembe jutottak a régi partyk. Hogy mennyit szórakoztam. Ittam, amíg el nem jött a másnap, hogy aztán hajnalban újrakezdhessem. Erre volt szükségem. Kiereszteni a gőzt. Kicsit visszacseppenni a múltba.
- Milyen modortalan vagyok... - szólaltam fel italom mögül, majd pillantottam ismét a nőre. - A nevem Samael. - tekintetemet azonban nem vettem le addig róla, míg ő is a tudtomra nem adta a nevét. S ha a gyönyörű, s hangzatos név csengette fülemet, hát ízlelgetve azt, mondtam vissza. -Kyra... Egzotikus hangzás. - jegyeztem meg, majd ittam ki az utolsó kortyokat poharamból.


416┃YOUTUBEVery Happy  ┃
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Vas. Dec. 10, 2017 4:07 pm


To: Samael R. Hyland





Gyűlöltem azt az érzést, ami a hatalmába kerített. Folyton a lelki szemeim előtt lebegett az a fotó, amit láttam. És az elmúlt hónapjaink közös pillanatai is újra meg újra lejátszódtak a fejemben. Minden árulkodó jel, amit akkor nem vettem észre vagy épp nem akartam tudomást venni róla, értelmet nyert. A sok titkolózás és az, hogy teljesen elzárkózott előlem… tényleg volt valakije. Méghozzá egy átkozott kis szuka, akinek halottnak kellene lennie. Miért vetett szemet az én férjemre? Vagy épp Killian volt az, aki az ő társaságát kezdte keresni? De miért…? Mit nem adtam meg neki, amiért végül máshol kellett fordulnia? Szerettem őt, sőt, még most is szeretem. Ott voltam mellette évek óta, mégis… most úgy érzem magam, mint egy használt rongy, ami a szemetes mélyén landolt. És még odáig el sem jutottunk, hogy ő maga ezt a szemembe mondja. Hogyan lennék képes elviselni a szakításra szánt szavait, ha már most szilánkjaimra törtem? Nem, mehetek haza. Nem akarom látni őt, nem akartam tudni, hogy másra gondol… hogy mással akar lenni, miközben odahaza van, velem.
Idegesen összébb húztam magamon a kabátot, ahogy az esti hidegben sétáltam. A szél fújt, a hajamat cibálta, miközben az arcom, szemeim elé fújta. Idegesített, de nem annyira, hogy foglalkozzak vele. A könnyeim már az arcomra fagytak szinte. Nem sírtam tovább, csak próbáltam újra végiggondolni mindent. Leginkább azt a pontot kerestem, ahol elrontottam. Hisz ilyenkor mindenki magát hibáztatná, nem de? Viszont nem jöttem rá, hol csúszhatott félre minden. Talán túl tökéletesnek láttam mindent, annak ellenére, hogy nem volt az?
Végül ahogy felnéztem, megpillantottam a Maison Bourbon Jazz Club feliratot. Egyből átfutott a fejemen a gondolat, hogy talán jót tenne, ha mára kikapcsolódnék mindenféle téren. Mármint, az agyamat akartam kikapcsolni, hogy ne gondolkozzak feleslegesen… és hogy megszabadítsam magamat a kíntól. Jobb lett volna, ha képes vagyok kitörölni mindent a fejemből, amit ma láttam. Bárcsak ember lehetnék, akkor elég lenne egy vámpír hozzá, hogy megigézzen. Az igazság elrejtése lenne… nem maga a valóság, de rövidtávon megnyugvást jelentene. Amíg újra nem szembesülök azzal, hogy van valakije. A valóság viszont az volt, hogy nem voltam ember, sőt, eretnek voltam. Esélyem sem volt arra, hogy kitörölhessek bármit a fejemből. Talán csak egy nagyobb erejű boszorkány tudta volna ezt megtenni.
Idegesen löktem be az ajtót, amin végül bementem. Körbefuttattam a tekintetem a bent levőkön, majd a pulthoz indultam, miközben egy-egy férfinak vagy nőnek neki is mentem puszta figyelmetlenségből. Az egyik férfi a kezem után kapott.
- Ejnye, kislány… nem kellene bocsánatot kérned?! – Nézett rám dühösen, mire én összehúztam a szemeimet. Felemeltem lassan a szabad kezem és végül hirtelen ökölbeszorítottam azt, mire a férfi kezének csontja roppant egyet. Egyből felszisszent, mit sem értve és hátrált.
- Nincs miért bocsánatot kérnem… - Mértem végig, majd faképnél hagyva a pulthoz mentem, hogy elfoglaljam az egyik bárszéket. A férfi végül a kezét fájlalva hagyta el a clubbot, én pedig egy pillantást sem vetettem rá. Kikértem magamnak egy dupla whiskyt, majd a poharat megfogva kortyoltam is belőle. Még izzott bennem valamiféle harag, vagy inkább tehetetlenség. Talán nem kellett volna túlreagálnom az előbbi férfit sem, de… nos, rossz pillanatban akart problémázni velem. A whiskymet figyeltem és a benne levő jeget, ami lassacskán olvadásnak indult.



523 words || youtube || note: na, essünk túl rajta || kredit



Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Szomb. Dec. 09, 2017 2:26 pm


Kyra... Egy, ne vedd fel a telefont
Tudod,hogy csak akkor hív ha ivott és egyedül van.

New Orleans. A falak beleremegnek a jazzbe. Úgy tartják, hogy a négerek találták ki, hogy a legbensőségesebb gondolataikat ültessék  szinkópáikba, szvingelésükbe és párhuzamos ritmusaikba. Gyönyörűen csengett fülemben a húzódó hang, mit leginkább itt, a Jazz szülőföldjén lehetett fellelni. New Orleansban. S habár jómagam nem voltam Jazz rajongó, mégis a kellemes kisugárzás, mely Jazzként itatta be New Orleans minden apró zugát, engem is magával ragadott. Persze nem épp ezért utaztam ennyit Mystic Fallsból, egészen idáig, hogy beüljek egy bárba és jazz-t hallgassak, amíg meg nem kedvelem, úgy igazából... Az a mocskos kis Leonard még mindig a bolondját járatta velem. Tartozok neki, s persze olyan kiskapukat használ, melyekkel annyiszor hajtja be rajtam, ahányszor kedve tartja. S éppenséggel a New Orleansban tartózkodó mocsadékhoz jöttem. Történetesen a korábban említetthez. Alig kellett valamit várnom, míg betolta a mocskos kis pofázmányát a terembe, majd némi kellengetős vigyor, miután megmutatta, hogy evés után még a fogai közé is pénzérmék szorulnak. Zsírpárnás könyökét a bordáim közé ékelvén kapaszkodott meg a pultba, hogy a maga 120 kg-ját és 150 cm-ét felhúzza a székre.  Elfintorodva a kellemetlen érzésre, húztam odébb magamat, majd könnyebbültem meg, hogy végre letette a hatalmas rinocérosz hátsóját a mellettem lévő bárszékre. Azonnal megcsapott az a kétnapos sült krumpli szag... Komolyan olyan volt, mintha beszabadult volna egy McDonalds-ba és végigfetrengett volna az összes létező menü variációban. Persze nem pusztán a szaga volt az, ami miatt erre a következtetésre jutottam. Ahhoz képest, hogy az alvilági figurák között egy kissé fontosabb láncszemet képvisel, arra már nem tudja a pénzét fordítani, hogy vegyen egy mosógépet és egy vasalót. Nem beszélve a hiányos ruhatárából, ami lehet, mindössze egy szem alsógatyából, 3 pólóból és 2 nadrágból állhatott.
Letettem tehát poharamat, majd rá vontam tekintetemet.
- Leonard? - szólítottam meg, hogy levegye, hogy nem kell az ölembe másznia ahhoz, hogy észrevegyem, hogy megjött. Nem volt egy túl könnyedén beolvadó jelenség... Ha engem kérdeztek, legalábbis bizton nem.
Ekkor a poharamért nyúlva, húzta meg a Bourbon-omet, majd nyalta meg a szája szélét megelégedve a választásommal. - Samy Boy? - pillantott rám számonkérően. Mintha valamivel is tartoznék neki azóta, mióta többször is kimentettem a disznózsíros, pörköltes, cupákos testét a fazékból. Ha szabad így fogalmaznom...
A megszólításomra csak unott pillantást vetettem magam elé, hogy kérjek magamnak egy újabb italt, intve egyet a pultosnak. Persze Leonard is azonnal becsatlakozott a dologba, s hangosan kiáltott a nő után, előhúzva a lehető legnagyobb pénznemet ami a zsebében lapult, hogy aztán lecsapja a fényesre lakkozott pultra, egy sült krumpli társaságában.
- Vésztartalék? - pillantottam a sült krumplira, majd Leonardra, aki rosszalló pillantást vetett rám.
- Ne kezelj úgy, mintha a haverod lennék Samy ! Én jelenleg a te...- szavaiból végig a fölényeskedő stílusa csengett. Ugyan kérdem én. Mire föl? S persze azonnal elcsattant az agyam, így megragadva hátulról michelin gumiréteges, hurkás nyakát -mintha épp átkarolnám- és kellőképp agresszív pillantást vetettem rá.
- Mim vagy Leonard? Hm? - hajoltam bele a képébe, s úgy sziszegtem neki akár egy kígyó. - Kezdesz túlzásba esni. S kezd nyilvánvalóvá válni, hogy megfeledkeztél az erőviszonyokról! Mond, mid vagyok én Leonard? A kifutófiúd? - tettem fel neki a kérdést, az arcomon egy kellőképp aljas mosollyal.
- S.. Sajnálom Sam! Tényleg! Tudod milyen ez! Ha az ember oly jelentéktelen, mint én... Gyakran megfeledkezek magamról! - nem hagytam, hogy befejezze, azonnal közbevágtam elégedett mosollyal az arcomon. Elvégre tudta jól, hogy mit akarok hallani a szájából.
- Úgy van Leonard. Ez tökéletesen helytálló kijelentés. Jelentéktelen vagy. Így mond, mi az aminek vissza kéne tartani attól, hogy most, itt helyben el ne harapjam a torkodat? - tettem fel neki a varázslatos kérdést. Nem kellett túl sok gondolkodási idő neki, amellyel az én nézőpontomat is pillanatok alatt megváltoztatta. Legalábbis annyira biztosan, hogy most ne harapjam át a torkát.
- Igazság szerint volna itt valami! Egy munka! Joan sokat fizetne érte! Azt mondta, hogy csináljam meg én, de... Én nem bírok el egy vámpírral Samael! Te kicsinálod a kis kúrvát, én meg felveszem a pénzt neked! Mind jól járunk! Nem igaz? Jó színben tüntetsz fel engem, utána meg egy zsáknyi lóvéval battyogsz majd haza!- nevetett zavarosan, miközben a homlokán gyöngyözött az izzadtság. Hunyorogva néztem rá tehát, majd vicsorogtam rá.
- Aztán el ne felejtsd odaadni a részemet... - szorítottam jobban rá a tarkójára, amire azonnal hátravetette fejét.
- Hogy én átverjelek Samael? Ugyan... Ekkora mocsadéknak nézel? - nevette el magát zavarában.
- Ami azt illeti, igen...- S azzal egyszerűen lerántottam a pultról, hogy aztán a hátán landoljon a talajon. Nyekkenve érkezett meg tehát a földre, majd sietősen állt fel és indult ki Club-ból. Volt persze közönség, de New Orleansban az emberek tudják, hogy jobb amibe nem szólnak bele. Legalábbis amíg meg nem hal valaki...
Ezúttal egyedül maradtam, s reménykedtem benne, hogy Leonard napraforgóolajos kölnije hamar kiszáll az orromból. Így megragadva időközben megérkező italomat, kortyoltam bele abba. Lehetséges, hogy még néhány napig a városban maradok.


797┃YOUTUBEVery Happy  ┃
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Csüt. Szept. 21, 2017 9:15 pm

Szabad játéktér.
Fagyott játék.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
352
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Csüt. Jún. 29, 2017 10:31 pm

Kol & MacKayla


Szeretem az életemet, szeretem azt aki vagyok és még inkább szeretem a feladatomat. Élvezem azt amikor kiolthatom a vámpírok életét, és... néha becsúszik más is az áldozataim listájába, de az ilyenek csak a vadászattal vele járó mellékes plusz. Ha egy ember védelmezni akar egy vérszívót akkor előfordulhat, hogy nem csak egy szív köré záródnak ujjaim, hanem kettő köré, vagy akár több köré. Minél több nevet írhatok fel a kis noteszembe nekem annál jobb. Igaz, a célom eléréséhez csak a vámpír áldozatok számítanak, de hát... gyakorolni nekem is kell.
Páran pszichopatának gondolhatnak, és velük a pszichiáterem nagyon is egyet értene, pedig még ő sem tudja az egész történetemet. Senki sem tudja és nem is fogja megtudni. Magammal viszem a titkaimat a sírba, már ha egyszer meghalok. Jó lenne ha örökké élhetnék, de ehhez kell egy kis trükk, és ez nem lehet az, hogy az általam leginkább utált fajhoz csatlakozzam. Ki kell találni mást, még szerencse, hogy gondolkodásra bőven van időm.
Talán megtaláltam minden problémámra a megoldást, de ezt nem fogom neki hangoztatni, még a végén azt hiszi, hogy hálás vagyok neki, pedig ez nincs így. Ha nem akad az utamba egy ősi akkor másképpen is képes lettem volna mindenre amihez csak kedvem van.
Nem vesztegetem az időmet köszönésre és ez úgy tűnik nem tetszik neki, nocsak csak nem megsértettem őt? Igazán szórakoztató lenne ha a válasz igen lenne. Nem szeretem húzni az időt felesleges körökkel, amikor sokkal fontosabb dolgokat kell megbeszélnünk. Még a végén elkezdene csevegni az időjárásról... én meg szépen lassan felkötném magam.
Az ital végig marja a torkomat, igazán kellemes érzés, régen volt már szerencsém alkoholhoz. Mióta kiszabadítottam magam az intézetből még egyszer sem volt alkalmam leülni és elfogyasztani akár egy pohár sört akár valami töményebbet. Hiányzott, de nem ihatok sokat, mivel a kihagyás miatt hamar a fejembe tudna szállni az ital, jelen esetben ez pedig egyáltalán nem volna szerencsés.
Szavai meglepnek, sohasem gondoltam volna, hogy pont egy Mikaelson akar velem szövetségre lépni ahelyett, hogy inkább a fejemet szeretnék letépni.
- Mondjuk, hogy megfontolom az ajánlatot, de ahhoz szükségem van a részletekre. Mindent tudni akarok, miért jó ez neked egyáltalán? - Lenne még ezer egy kérdésem, de akkor inkább tűnnék egy kivallató tisztnek, mintsem egy vadásznak.
- Nagyon csábító a gondolat, hogy végezhessek a családoddal, nagy segítség lenne, hiszen akkor nem kellene kezdő kis vámpírokat gyilkolgatnom. - Nem tudom, hogy mit tud a tetoválásomról, vagy egyáltalán tud-e róla, de nagy megkönnyebbülés lenne ha hamar teljessé válna. Kíváncsi vagyok milyen lesz a legvégén.
- Hogy találtál meg? - Lehet az intézetben eltöltött idő alatt kissé óvatlan lettem? Lehet… ezt nagyon gyorsan ki kell küszöbölnöm mielőtt olyanok is megtalálnak akik nem kedvező ajánlattal akarnak kecsegtetni hanem inkább a fejemet vennék.

×zene×49 ×ne haragudj amiért sokat várattalak ×



Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Hétf. Jún. 05, 2017 9:21 pm




To: MacKayla A. Lane





Hogy én, mit meg nem adtam volna ezért a pillanatért, ha netán akkoriban történik. Ám, mindenesetre nem panaszkodhatok, hiszen a mostani időpont is tökéletes időzítés. Évek... mennyi év is pontosan? Már lassan két évszázada, hogy Marcellus és a drága bátyám összefutottak. Anno még gyermek volt, ártatlan kis teremtés, akit féltőn óvni kellett. Mostanra pedig legfőbb ellenfele Niklaus-nak. Ah, teljes szívemből kár, azért a fejért, amiről lemaradtam! Vajon hogyan nézhetett, amikor is megtudhatta a tényt, miszerint Marcel az itteni kiskirály, és nem ő? Családi szent város... családi M betű, mely nem őt képviseli, azaz őket, hanem Marcelt. Meg kell hagyni okos volt a fiú, sőt lekörözte a nevelőjét. De nem sokára mindannyian meghalnak... akárhányan is élvezik az életüket. Mindenki - kivétel nélkül -, elpusztul. Romba döntöm a családot, és vele együtt pápá, kicsi kis korcs vámpírocskák. Tádám, bumm! Mily' vicces is! Annyira, de annyira... nevetségesek.
Kényelmesen helyezkedem el a bárszéken, kicsit sem zavartatva önmagam. Fényes nappal inni... őrület, de mégis ünnepelni kell. De most komolyan! Ez egy hatalmas nagy buli lesz ám, tele véres kis jelenetekkel, és a személyes kis kedvencemmel a cselekkel. Varázslatok, fondorlatok, átverések, és trükközések.. ez az én asztalom, kérem! S ígérem, miszerint bármit megteszek azért, hogy kiiktassam őket a sorainkból! Levegőt szívni velük olyan, mintsem mérgezni a szervezetemet. Ártalmasak, sőt szánalmasak... Még a gondolatmenetemet is felesleges rájuk pocsékolnom igazából, de már kibírom, ugyanis nem sok van hátra, és... és végleg leszámolok velük. Minden eddigi tettüket, s egykori mocskos szavukat, nos megfogják bánni! Előbb kellett volna felkelniük, amikor is ilyen könnyedén elintéztek. Hagytak megrohadni a túlvilágon, elfeledve engem, de az anyám... ő igazán kedves volt hozzám, és visszahozott, bár nem, mintha annyira szimpatikus lenne a módszere, miszerint mindenki saját eszmei testet kaphat, de... ezt nem fogom a tudtára hozni. Amit nem tud.. az ugyebár nem fáj, és ami nem fáj, arról nem is tud. Logikus érv menet -, azt hiszem.
- Üdv. neked is! - Szúrom oda kissé sértetten, de egy vállvonással jelzem, hogy csak szórakozok. Általában nem veszem az ínyemre az ilyet, és persze, most sem teszem, de valami úton módon, azért jól esett eljátszani, hogy többet adok az ilyenféle formátumokra, mintha annyit nyomna egyébként a lantba. Bár... mit sem számít valójából. Ha köszön, köszön, ha nem, nem... ez egy abszurdum hülyeség. Olyan, mint, amikor elvárod, hogy az öledbe hulljon a szerencse. Sosem fog, vagy ha igen, akkor bejött. Ez is rizikós. Vagy nyersz, vagy vesztesz.. ám egy kis üdvözlettől még nem leszel több.
- Egyből a lényeg.. ez már tetszik! - Emelem meg újfent a pohárt, ahogy belekortyolok a whisky-be. - Először is szeretnék veled szövetkezni. - Jegyzem meg rátekintve. - Aztán másodszor pedig... nos nem vagyok holmi kis vámpír. - Szórakozottan nevetni kezdek. - Boszorkányként tudod... többet érek ellenük, drága különleges vadászka. - Ízlelgetem az italt, miközben a szabad kezem ujjaival a pult felületén dobolok. - Eléggé óvatlan voltál, ám... nekem pont, hogy kedveztél. Ritka számú megtalálni az ötök bármelyik tagját is, szóval... örülök a jelenlétednek. - Tekintek rá mosolyogva. - Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, miszerint segíthetek neked? S hogy összefogva legyőzhetjük a Mikaelson családot egyszer, s mindenkorra? - Tekintettem komolyabbá válik, és valami egészen különös csillanást lehet benne felfedezni. Lehet meglepő, de utálok mindenkit... mindenkit közülük.

music: crossfirewords: 531 ■ note: -

@

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Pént. Jún. 02, 2017 6:51 pm

Kol & MacKayla


Szeretem amikor a vámpírok házhoz jönnek, de egyben bosszant is, hiszen úgy hittem olyan lakhelyet választottam most magamnak, ( vagy nevezzük inkább bunkernek? ) ahol nem találhatnak egykönnyen rám. Úgy tűnik, hogy tévedtem, vagy csak túlságosan is feltűnő volt az utcán hagyott Harley Davidsonom? Friss szerzemény és nem szívesen mondanék le róla, még sohasem volt ilyen olyan jó dolog a lábaim között, mint az a motor. Egy fenevad, egy állat és én imádom.
Túlságosan is szép az az emlék ahogy megszereztem, nem szívesen válnék meg tőle… de nem is fogok. Az, hogy megtaláltak egészen biztos, nem a motor hibája volt, hanem az én hanyagságom miatt történhetett, hiszen jó pár hónapot úgy töltöttem, hogy nem kellett egyszer sem a hátam mögé nézni, talán túlságosan is elkényelmesedtem, de ez a tanuló pénz. Legközelebb jóval óvatosabbnak kell lennem.
A kedves vámpír nem érkezett üres kézzel, igényes levélpapíron kézzel írott üzenetet hozott. Manapság minden számítógéppel készül és különböző programokkal, kellemes a szemnek amikor valaki a régimódi normákat követi és kézzel írott levélkében keres meg. Kol… Mikaelson, pontosan tudom, hogy ki ő, bár azt hittem, hogy már régebben elhalálozott, és általa az összes vámpír is, akit ő teremtett. Egy gyermekével készültem végezni éppen, mikor az a szerencsétlen fogta magát és csak úgy meghalt, a tetoválásom meg maradt ugyan akkora, mint amekkora korábban is volt. Szívás. Az általa küldött vámpír olyan mintha bocsánatkérés lenne az elmulasztott prédáért, ami megmosolyogtat, és tudom, el fogom fogadni a meghívást, kellő mértékű felkészülés után. Az ember lánya mégsem mehet üres kézzel egy ősi vámpír ellen. Inkább csak egy állítólagos ősi ellen, hiszen úgy volt Ő már egyszer elhalálozott.
Fekete és bőr. Ehhez a kettőhöz ragaszkodom ruházkodás terén, amióta csak szembesültem azzal, hogy milyen képességekkel vagyok megáldva. A választásnak egészen egyszerű és praktikus okai vannak. A bőrt könnyen lehet tisztítani ha véres lesz a feketén pedig nem látszik meg a vér. Azár tocsoghat a ruhám vérben akkor sem fog senkinek sem feltűnni. Volt már olyan, hogy csupa vér ruhában mászkáltam az emberek között, nekik meg erről fogalmuk sem volt, a titok csak annyi, hogy nem szabad hozzá érni senkihez sem, illetve le kell törölni a bőrömről a vért…  lényegtelen, ma nem tervezek ilyen akciót véghezvinni, de jobb szeretek minden eshetőségre felkészülni.
A bárba belépve tekintetem az ott összegyűlt embereket nézi, majd megakad a pillantásom azon, akit Kolnak hiszek… nem csak hiszem, tudom hogy ő az. Odamegyek mellé és felülök a bárszékre. Várom, hogy bekapcsoljon a vadász ösztönöm és automatikusan az első kezembe kerülő fa tárgyat a szívébe akarjam döfni, de ez elmarad.
- Két kérdésem lenne. - Nézek rá kíváncsian, majd megfogom a másik poharat és belekortyolok. A jó öreg Jack, üdv régi barát.
- Először is minek köszönhetem a megkeresésedet, másodszor pedig… nem akarlak megölni. Miért van ez?


×zene×459 ×lesz ez még jobb is ×



Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Hétf. Május 29, 2017 12:01 am




To: MacKayla A. Lane





New Orleans.. Mily' elbűvölő város. Oh, igen, már eszembe jutott! Egykoron a családé volt, amelybe Marcel is oly nagy beccsel beletartózott. Tilos volt a kisfiúhoz érni, tilos volt vele szórakozni, vagy megmutatni számára a kis árnyoldalt.. Féltően óvta Niklaus, mert, hogy neki is járt egy hely, hármójuk mellé. Ők voltak négyen a tökéletesség.. A nagy, és szerető család. És én? Én persze az első adandó alkalommal tőrt kaptam a mellkasomba, mert... mit is tettem? Semmit! Egyszerűen Klaus elő vett, mert szórakozni akart, ugyanis Elijah ellopta előle Marcellust, aztán visszadugott a dobozba, hiszen hirtelen kibékültek. Oh..! Kérem, tapsolnom kell! Nincs valahol esetleg egy pohár, hogy köszöntöt is mondjak? Most meg.. a szerető apuka, és kicsi kisfia harcot vívnak egy városért.. mily' mulatságos is ez. Egykoron szeretet, s mára gyűlölet. A kettő mégis számukra, nos hogyan fér össze?
Lépteim könnyed módon visszhangzódnak a macskaköves úton, miközben szórakozottan nézem a szánalmas kis embereket. Milyen mulatságos lenne.. áh, már nem vagyok a régi formámban! De még szórakozhatok, nem de? Egy csettintés, és voilá, libben egy szoknya. Azt hiszem, ezt az életmódot megtudnám szokni. Míg az árus mellett elhaladva pedig, kedvem támad egy almához. Egy újabb trükk, és az összes áru a földre gurul.. így még mielőtt utánam eredhetne, nos felszedegetheti, ha még ma egyáltalán elakarja adni. Könnyedén harapok bele a gyümölcsbe, miközben egyre közelebb kerülök a Maison Bourbon Jazz Club-hoz. Igazán vicces, hogy oda tartok, hiszen már nem bírom úgy a piát, mégis... mégis ez a fránya üzlet, és a kivitelezése. Vannak szokások, udvarias formátumok, és egyebek, amelyeket Mikaelson révén be kell tartanom. Minden szabályok szerint történik, innen egy ajánlás, onnan egy alku, és aztán szövetségek köttetettnek. Nekem pedig szándékomban áll minden egyes vadásszal, aki az ötökhöz tartózik, úgymond alkudozni. Van varázserőm, amivel a céljaikat előrébb vihettem. Van ismeretem, ugyanis a testvéreim annyira, de annyira idióták. Dühkezelési problémák, naivsági bizonylatok, és erkölcsi tanórák... Bárhonnan kiszúrnám! Még a városban is leng a jelenlétük.. ósdi.
Miss Lane, bizonyára értékelni fogja, hogy... nem egy béna kis embert küldtem el hozzá. Hanem egy vámpírt. Igen, egy vérszívó volt a futár. Szerettem volna biztosítani a szórakozását, s ami azt illeti... szerintem, amikor rájött az egyénünk, akkor próbálhatott menekülni. Mindenesetre, ez csak körítés volt az amúgy is jelentőség teljesebb levélhez, amely tartalmazta a meghívást a klubba. Személyesen írtam le minden egyes betűt, sőt a saját nevemmel ellátva, amiből lehet, azt hiszi még ősi vagyok... Nagy kár volna, ha pitiáner kis vámpírnak gondolna. Ugyanakkor voltam oly' kegyes, miszerint belefűztem a sorok közé, hogy az első kört állom. Vajon a levél melyik része volt szimpatikusabb a számára? A Mikaelson, az ingyen pia, a meghívás a lehetséges szövetkezésre, vagy a... vámpír? Szerintem az a korcs egy jó pont volt, sőt! Bár sajnálom, hogy nem láthattam a szerencsétlen kis Marcel vámpírjának a fejét.. Rá se rántsunk, hisz' lesz egy parti, és azzal a címmel: "hogyan öljem meg a családom.."
Egyszerűen dobom hátra az almacsutkát, majd lépek be a jazz club-ba. A kuka? Valahol arrébb volt, de kit is érdekel, mert engem nem igazán. Napközben.. igen, ilyenkor nincsenek sokan, ezért is választottam ezt az időpontot. Egy-két lépés, és máris a bárpultnál kötök ki. Oh, milyen vonzó hátul az a... Jack Daniel's. Rendelek is belőle rögtön két pohárral, persze nem vagyok annyira alkoholista, hogy csak magamra gondoljak. A másik természetesen a hölgyé. Vagyis remélem, miszerint szereti az ütősebbet. Ugyanis én imádom.. az erősebb játszmákat. Szóval... lássunk neki!
A bejárat felé fordulok a bárszéken, és amint meglátom, hogy belépett, már meg is emelem a poharam köszöntésként. S azt hiszem... ez egy remek kezdet, ugyanis ideje leszámolni egyszer, s mindenkorra, tesóim!

music: sailwords: 589 ■ note: ideje szövetségre lépni

@

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Bárpult   Szomb. Ápr. 15, 2017 8:48 pm


avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
352
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Bárpult az első helyiségben
» Bárpult a hátsó helyiségben

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Maison Bourbon Jazz Club-
^
ˇ